Hajnal Leszbosz szigetén

Tudom, hogy nem ilyen vagy!...Látom a lelked...ne tiltakozz...miután beszéltünk telefonon, fél óráig zokogtam.Ennyi? Ennyit érek a "húspiacon"?Jó leszek én is,de ha nem, van másik három jelentkező? ...Ezért gyűlölök leszbikus lenni. Pedig valahol tudom, hogy nem erről szól...arról, amit ez a kislány bennem lát.Gyengédség.Álmok, selymes vágyak, VaníliaÁlomkert, Ezeregyéjszaka.

Egy, vagy ezer és egy...

Csak Füge kedvéért írok-aki, midőn szombaton levonultam  a Klub lépcsőin,megkérdezte, miért nem írok augusztus 26. óta a blogomba...

Nos, több felfedezést tettem azóta. Rájöttem, hogy ugyanolyan-és most bocsánatot kérek minden rendes melegtől,mert van egy csomó is, csak én nem tartozok közéjük-szemét leszbikus kurva vagyok, mint a nagy többségünk, nagy többségük..és nem kell vigasztalnotok, kedves nem létező "Barátaim", hogy á,nem,nem , nem vagy az...mert az vagyok...Nem csaltam meg a páromat, szó se róla, de voltak kis stiklijeim, és akkor még keveset mondtam..amikor felkértek arra, hogy ezt a blogot írjam, arra kellett volna rávilágítanom, hogy a melegek milyen rendesek...ez így nem igaz, illetve emberfüggő. Nem "rendesek"vagyunk, hanem EMBEREK!

-Gyere ide, légy szíves!Te mit gondolsz erről a sérvről, szerinted így kellene kinéznie műtét után?...

A fenti mondat egy tündér helyettes doktornő szájából hangzik el a harmadik, együtt töltött napunkon(ó, te mázlista társkörzetes kolleganőm...)

Mit teszel velünk, augusztus, mit teszel velünk, pénztelenség-képzeld, Kölyköt nem merem hazahozni,pedig majd'megőrülök érte, és jövő hét után kezdődik a iskola-de egyszerűen annyira puskaporos itthon a hangulat, hogy nem MEREM...egyszerűen nevetséges..

Arra születtem, hogy szeressek, hogy törődjek veled-énekli a Queen, egyik nagy kedvencem...nemsokára (majdnem mindent) fogok érteni angolul, és ez feldob...na meg az is, hogy a szakmámat, amit olyannnyira szeretek, magas színvonalon fogom művelni,és nem hatvankilencezer forintért, hanem 10 óránként hatvankilencezer forintért...de mindezt egy idegen országban, s talán egyedül...

Álmodtam

Veled szemben álltam-szégyen nem volt bennünk, csak határtalan vágy-a lelkednek szólt, életemben először-szerelem, napok súlytalan pillesuhanása-csak a szívem vezérelt-gyémánt ragyogás szemedben-ki tudja, csak az idő...

Fáradt tekintetű nő óvakodik be a rendelőbe.Fekete ruháján színfolt nem virít...

-Rudi bácsi ma hajnalban meghalt-ül le a székre Doki előtt.-A fia törte rá az ajtót...gondoltam, csak szólok...

Éjfélre jár már az idő, mire fordul a kulcs a zárban.Kedves végre hazaért. Közel három órát vesztegelt a vonat-vágányzár van, egész októberig ez lesz a helyzet, mondják.

Nézem az arcát, ő az enyémet. Olyan kicsi  most, fáradt. Láttam már ilyennek-ezt az énjét is ismerem-elfogadom.Kiül az ablakba, a kedvenc helyére, a csillagok felé fordítja az arcát-egyiptomi szobor vonásain megfeszülnek az izmok...

Rájöttem, hogy a környezetemben mennyire érdekes emberek vannak...és akkor ezzel még keveset is mondtam:)

Az úgy történt, hogy Drágámnak szeretnék nagyon másik melót(szerezni), mint ahol most dolgozik-két ok miatt: egyrészt úgy gondolom, többre képes, másik az, hogy alig találkozunk...(Na ebből látszik, hogy kezd a lelkem rendbejönni, bár valami fura távolságtartás még mindig van bennem, ami az hiszem, most csak előnyünkre szolgál...)

Tegnap baromi jó volt kiírni magamból a fájdalmamat.Asszem, egy érdektelen, könnyes-romantikusnak talán nevezhető karcolat lett belőle, de ez terápiának is jó.

Kezdünk túllenni a "nehéz napokon". Talán mondhatom, hogy kibékültünk. Tegnap este-három hete először-egy szeretkezéssel pecsételtük meg-illetve már hasonlított egy szeretkezéshez...legalább nem bőgtem, mint a záporeső.Sokszor szexeltünk már, sok helyen. De szeretkezni...egy kezemen meg tudnám számolni...ez az volt. Talán. Talán igen:)Merthogy végre ott volt, ő is, lélekben is. Simogatott...meg lehet tanítani a szeretetet, a gyöngédséget egy felnőtt embernek, aki nem így nőtt fel? Ez lenne a feladatom?

A Lány egy padon ült, egy parkban, közel a vasútállomáshoz.A térdére hajtotta a fejét. Úgy érezte, a szíve megszűnt dobogni.

Még arra is volt ereje, hogy elmosolyodjon ezen a képtelen gondolaton.Másra nem. Minden nagyon élesen ugrott elő, szinte valószínűtlenül valóságos volt minden, az emberek színes ruhákban, busz után rohanva, beszélgetve, egy más élet után eredve.