Káosz a köbön
Mit teszel velünk, augusztus, mit teszel velünk, pénztelenség-képzeld, Kölyköt nem merem hazahozni,pedig majd'megőrülök érte, és jövő hét után kezdődik a iskola-de egyszerűen annyira puskaporos itthon a hangulat, hogy nem MEREM...egyszerűen nevetséges..
Arra születtem, hogy szeressek, hogy törődjek veled-énekli a Queen, egyik nagy kedvencem...nemsokára (majdnem mindent) fogok érteni angolul, és ez feldob...na meg az is, hogy a szakmámat, amit olyannnyira szeretek, magas színvonalon fogom művelni,és nem hatvankilencezer forintért, hanem 10 óránként hatvankilencezer forintért...de mindezt egy idegen országban, s talán egyedül...
Egyedül? Arra gondolni sem merek. Hercegnőm széthullott, és én nem tudom, hogyan legyek mellette. Pedig Isten látja lelkem, annyira igyekszem. Tudom, hogy ő ilyenkor napokra eltűnt otthon, amíg egyedül élt-de mostmár itt vagyok, vagyunk...Mit szólna, ha hagynék én is csapot-papot és eltűnnék napokra...Nem tudom,mit vár tőlem. Tudom, hogy önző vagyok, talán túl nagy részt akarok az életéből- de én, nyolc évvel ezelőtt, amikor egyedül maradtam, úgy képzeltem, hogy ha valakivel együtt leszek újra, jóban-rosszban vele leszek...
Kavarognak bennem az érzések.Nehéz valakivel együttélni, főleg, ha ennyire mások az elképzelései...Nem tudom,mit tegyek. Készülök 4.7 milla hitelt felvenni-ez is olyan elképesztő teher a vállamon, hogy hihetetlen. A tanfolyam díja, repjegy, első hónap megélhetési költségei, stb. Hercegnőm azt mondja, mellettem áll, néha el akarja adni pici lakását, másik pillanatban el akar költözni tőlem, merthogy "nem úgy viselkedek, ahogy kell". Könyörgöm, hogy "kell"?
Hisz én csak én vagyok.Nem tudok alapvetően megváltozni, 34 éves vagyok, ráadásul nyolc hosszú évig egyedül éltem.Megkeményedtem az élet bizonyos területein. Nem kell szidni a "modern templomokat", mert áldozatot bemutatva nekik, onnan élünk-ebből az anyagias világból. Teszem a dolgom!!!!!!!!!!!!Nekem is van a lelkemnek egy olyan része, ami rohan, szárnyal, ami csak az enyém, ami befogadó, végtelen, tele van tündérmesékkel...de az élet-az élet ennyi-reggel forró kávé, vasalt ruha, befizetetlen számlák, Kölyök, megtanultad a leckét?
Sajnálom Hercegnőmet-de bosszús is vagyok. Érzelmileg lenyom, nem mondhatom el a véleményemet semmiről, mert nem hogy nem fogadja el, de meg sem hallgat...mintha a kapcsolatunk verseny lenne, "Ki a jobb ember "címmel.NEM MONDTAM, HOGY JÓ EMBER VAGYOK!Erről csak Ági barátném, és még egy szívbéli barátom van meggyőződve. No meg egy pár idegen, aki ismeretlenül is látja bennem azt az erőt, amit én nem!
Látod? Erős vagyok, csak azt nem tudom, hogy kell a szerelmemet megtartani...én tiszteletben tartom, hogy "nem éljük egymás életét", de valahol végre már találkozniuk kellene a metszéspontoknak...
Remélem, megkönnyebbültél tegnap éjszaka, igen, nekem is segített, hogy a jómúltkor levonultam a Klub lépcsőin, és egész éjszaka részegen táncoltam.Gyere vissza hozzám,a lelkem itt vár, és csak téged...én Bak vagyok, állhatatos, kitartó, ragaszkodó, hűséges. Az, ami történt-illetve NEM történt- tudod, csak annyi kellene, hogy néha szorosan ölelj át, simogass, ne csak akkor, ha szexelni akarsz.És kérlek, kérlek-csókolj meg...nem tudok csók nélkül élni...a lelkem kapuja, a vágyam temploma, nekem mindennél többet jelent...nem tudok úgy leélni egy életet, hogy nem csókolnak meg, csak kéthavonta egyszer..
Látod, Kedves, leírtam, mit szeretnék-téged is erre kérlek napok óta. Nem baj, talán majd a temetés után...bár úgysem olvasod a blogom:(
Úristenem, adj erőt és nyugalmat mindkettőnknek, és hogy ne kelljen állandóan attól rettegnem, hogy mikor közlöd, hogy vége, hazaköltözöl. Ez nekem nem játék, olyannyira az életem része lettél,talán túlságosan is...Végre van CSALÁDOM, olyan, amilyen-egy nyafogó 10 éves kölyök nagy szívvel, és Te, de itt vagytok...Én nem mondom, hogy"nem ilyen lovat akartam, Istenem!"Eszembe nem jut nélküled semmi, benne vagy a hosszútávú, ötéves terveimben:)
Csak tegyük a dolgunkat mindketten, próbáljunk meg erősebbek lenni mindketten, és harcolni egymásért...ebben a zűrzavarban a legkönnyebb egymás kezét elengedni...a tiedet nem szeretném!