• Potenciális örömök

        BeFree blogja

        Kedves olvasók, akik erre tévedtek!

        Néha meglepődve tapasztalom, hogy egy ilyen érdekes és fontos témában milyen szintű az érdektelenség. Már meg ne sértsek senkit, de itt is ki tudja hányan olvasgatták bejegyzéseim, ugyanakkor hozzáfűznivalójuk csak keveseknek volt. Pedig a becslések szerint közel másfél millióan szenvednek a potenciazavartól.

        Bizonyos vagyok benne, hogy ettől függetlenül a téma, akár erőszakos boncolgatása igenis fontos és szükséges. Talán éppen a hozzászólások hiánya jelzi, milyen mértékben tabuként kezelik az emberek még ma is ezt. Talán ha a fejfájásról írnék, akkor nem szégyellnének az emberek megnyilvánulni.

        Vissza is kanyarodtunk ahhoz, hogy az alfa és omega itt is az információ. Hát emberek! Olvastátok az előző bejegyzésem? Majdnem belehalt valaki abba, hogy nem járt utána, nem informálódott egy általa megoldásnak gondolt gyógyszerről. Ez lenne az ára? 
        Nem tudom mit lehet itt tenni. Csak beszélni, beszélni és beszélni róla. Olyan ez mind a rendszerváltás, lassú és döcögős folyamat, az emberekben belül kell, hogy megtörténjen a változás, és akkor kezdenek el végre máshogy hozzáállni. A potenciazavar általában azért nem halálos (ha csak nem tünete egy komolyabb betegségnek, mint pl. a szívbetegségek), de ettől függetlenül megkeseríti az ember életét, és a változáshoz nem átmeneti megoldások kellenek. Kedves férfiak (és nők)! A problémával szembe kell nézni!


        Halálközeli élmény a merevedési zavar miatt. Ezzel kellett a minap szembenéznie az egyik betegnek. Drámaian hangzik, és az is volt.

        Nem taglalnám hosszan, mert nem volt jó élmény ilyennel is találkozni, ugyanakkor úgy gondoltam, hogy muszáj itt leírnom, mert talán sok embernek segíthetek vele. A betegünket szívrohammal szállították kórházba, és úgy tünt nem sikerül stabilizálni az állapotát, de szerencsére tévedtünk. :) Nemsokára rendbe jön a lelki és egyéb pszichés problémáktól eltekintve.
        Kiderült ugyanis, hogy az Úr (egy korosodó 60-asról beszélünk) nagy duhaj hírében állt a "régi szép időkben", és még mostanában is igen aktív szexuális életet élt. Ez eddig igen megmosolyogtató, de most jön az, ami miatt bekerült a kórházba: nem meglepő módon serkentő szereket szedett. Kaphatóak ma már igazán jó készítmények a patikákban, de tény, hogy az áruk nem egy nyugdíjas pénztárcájához van szabva. Ígyhát kedves nyugdíjas barátunk fellapozott pár újságot és felemelte a telefont. Nagyon gyorsan és arcpirulás nélkül hozzájutott olyan szerhez, amelyet eladója az eredetiként mutatott be neki, hangsúlyozva, hogy ez teljesen ugyanaz a készítmény, csak nem kell megfizetni a csomagolást, a  reklámot és egyéb tételeket. Páciensünk el is hitte, majd ki is próbálta az illegálisan beszerzett "fekete potencianövelőt".

        Ennyi elég is. Kórházba került, mert az illegális gyógyszertől rosszul lett. Majdnem belehalt! Megér ennyit, hogy olcsó és kényelmetlenségektől mentes legyen? No komment.


        Ha a merevedés nem jön, akkor menjünk mi a probléma elé! Lehetne ez is a mottója egy programnak, amit a potenciazavar leküzdéséért indítanak. Megmosolyogtató, de igaz.

        Szeretném korábbi bejegyzésem szálát felvenni és ott folytatni fejtegetésem, ahol abbahagytam: információ, információ, információ. Nem lehet elég gyakran taglalni, hogy milyen sokat számít az, valaki mennyire tájékozott. Sajnos az ilyen kényes betegségeknél, mint a merevedési zavar, ez hatványozottan igaz.

        Példának hoztam az internetet, és nem is mellékesen, hanem mint nagyon fontos információs felületet. Tény, hogy hazánkban még nem természetes minden háztartásban a számítógép és a web, de ez változik, és állandóan nő azon háztartások száma, ahol már van és használják is. Persze a fiatalabb generációnak nehogy problémát nem okoz, egyenesen igényük van már az internetelérésre, de rá kell ébrednie a velem egyidős, középkorú rétegnek is, hogy ez nem egy rossz dolog, épp ellenkezőleg, nagyon hasznos, mi több olcsó információforrás. Vegyük példának ezt az oldalt. Számos betegségről van itt nagyon érdekes, új és persze kevésbbé izgalmas, de annál fontosabb információ, így a potenciazavarról is. Ha valakiben megvan az igény arra, hogy olvasson, itt aztán megteheti. épp így a blogomat is. A kérdés most sem az, hogy lehet-e valamit tenni, hanem az, hogy merünk és akarunk-e? Vagyis, ha merevedési gondjaink nem múlnak el maguktól (és miért múlnának el, ha még szembe nézni sincs erőnk azzal, hogy gond van), akkor itt a lehetőség, hogy elinduljunk a megoldás felé, nekünk csak akarni kell.

        Ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. (Így van ez pontosan? De nem is érdekes, hiszen értik: addig nem lesz itt merevedés, amíg nem dolgoznak meg érte. :) )


        Szex otthon. Merevedési gondok privátban.

        Érdekes ez. Sokat gondolkoztam, hogy merjek-e saját tapasztalatra építve írni a potenciazavarról, és itt a saját tapasztalat alatt olykor nem csak arra gondoltam, hogy mint egészségügyis mit látok, hallok.

        Én is férfi vagyok, én is párkapcsolatban élek, és én is megtapasztaltam a saját bőrömön azt a helyzetet és azt az iszonyú szégyent, amit ilyenkor érez az ember. És most nem fogom a szennyest kiteregetni, de elég legyen annyi, hogy megszenvedtem. Én és a párom is. Azért merek ilyen nyíltan kiállni a szakorvosi ellátás és legális, kényelmetlenségekkel járó kezelés mellett, mert nekem is ez segített. Azért állítom, hogy beszélni kell róla és informálódni kell a megfelelő forrásból, mert ha nem ezt tettem volna, valószínűleg ma már az önértékelésem és a férfiúi büszkeségem csíráját is elvesztettem volna.

        Nem vagyok öreg, sem fizikailag lestrapált, mégis belekerültem ebbe a helyzetbe, és egyetlen dolog segített ki belőle: az őszinte beismerés és a tájékozódás, tanulás. Tény persze, hogy előnyben vagyok az átlag magyar emberhez képest, hiszen az egészségügyben dolgozóként több és frissebb információ állt rendelkezésemre, mint másnak, de ma már ez nem lehet kifogás. Van internet, és sokan fel sem ismerik, hogy ez mekkora szerencse, hiszen a web hihetetlen mennyiségű információ és tudás tárháza. Lévén éppen egy blogot írok, ez az oldal tökéletes példája ennek: ha valaki potenciazavarral küzd és tenni szeretne ellene, ez egy jó kezdőlépés, olvasson itt, és tanuljon.

        Üdv a valóságban mindenkinek!


        Azt kérdezi a terapeuta: "Mikor szeretkezett utoljára?" A férfi azt válaszolja: "Régen". Tipikus lenne ez a jelenet, ha elmondhatnánk, hogy a merevedési zavarral küzdő férfiak elmennek terapeutához, vagy urológushoz vagy szexuálpszichológushoz. De a magyar beteg nem megy el.

        Ha már otthon beburkolózunk, mint ezt korábbi bejegyzésemben a fiatal pár esete is mutatta, akkor az esélyről is lemondunk, hogy rendbe jöjjön szexuális életünk. Tegyük fel, hogy az illető beismeri magának, hogy probléma van, amit kezelni kell, és elkezdi felmérni, hogy kihez fordulhat. Sajnos már itt is gondok vannak, hiszen sokkal könnyebben juthat hozzá illegális szerekhez vagy potencianövelő hatással kecsegtető kiegészítőkhöz, mint hogy bejusson egy szakemberhez és megossza vele problémáját. Az illegális kereskedelem a nyitottabb társadalom és preventív hozzállás ellenére is burjánzik. Ennek az az igaz árnyoldala, hogy a beteg nem tudja mit szed be, így akár az életét is veszélyeztetheti szélsőséges esetben. Ráadásul arról nem is beszélve, hogy ez az ami igazán rombolja az orvosok/szakemberek hitelét, jelentőségét, mert azt sugallja, "nem kell nekem tanács, beszéd, kínos helyzet, megoldom egyedül, és újra rendben lesz minden". Így már feleslegesnek tűnik az orvos és szaktudása. Persze amikor nem jönnek rendbe a dolgok, nem lesz világraszóló erekció, sőt még egyéb egészségügyi gondjai is támadnak az illetőnek, akkor meg gyógyítsa meg a szakorvos. Hiszen ez a dolga.

        Elnézést a gúnyoros felhangért, de hát mi ez, ha nem színtiszta önámítás és butaság? A fenti jelenetért ugyan vállalni kell némi kellemetlenséget, de ha tényleg szeretkezni akarunk, nem pedig egyéb bajokat összeszedni, bíznunk kell a szakemberben.


        A menő menedzser és a kiábrándult királylány történetét folyatva: a hölgy tehát visszajött hozzám, mivel párját nem tudta rávenni, hogy valljon színt. Így Ő döntött úgy, hogy magánéletük kínos részleteit megbeszéli velem, hátha tudok segíteni. Megjegyzem ilyen régóta fennálló probléma esetén már régen nem elegendő a beszélgetés, a kommunikáció. Szükséges, de nem elegendő.

        A hölgy tehát jelezte, hogy a legnagyobb gond, hogy már el sem jutnak a próbálkozásig, mert annyira sokszor megismétlődött a "bukás", hogy nem mer egyikőjük sem kezdeményezni. A lényeg az, hogy miután párjának nem jönnek össze a dolgok, befelé fordul, és hibáztatja önmagát, de a hölgyet is. Amíg még próbálkoznak, a stressztől és túlhajtottságtól valószínűleg szintén nem sikerül összehozni egy kellemes együttlétet, ezért a folyamatos negatív visszacsatolás hozzákapcsolódik a szeretkezés gondolatához. Így, ha csak arra gondolnak, hogy szexuális együttlét, máris bekapcsol a pánik gomb: Bbbbrrrrrrrrrrrr.....ne próbáld, mert úgysem megy, így legalább elkerülöd az újabb leégést. Ez igaz a hölgyre is, hiszen számára is kudarc az, hogy párjának nem áll fell, úgy érzi, nem elég vonzó, és a szeretkezések alkalmával neki is megszégyenülés az, amikor nem jönnek össze a dolgok.

        Na de. Ha túltekintünk azon, hogy ebben az esetben már fizikális okai is vannak a merevedési gondnak, rá kell jönnünk, hogy számos esetben a kapcsolt attitűdök és negatív gondolatok kezelése lenne az első és legfontosabb dolog, ami a kevésbbé komoly szexuális válságokat helyre hozhatná.


        Hogy is van a mondás? "Fiatalság: bolondság". Érdekes mondás. Nem tudom a bolondságot ma hogyan értenénk, de ahogy egyre inkább felpörgött életet élünk, a fiatalok tényleg megbolondulnak. Civilizációs betegség ez is, túlhajtjuk magunkat. Ha rossz anyagi körülmények között élünk, akkor fel szeretnénk törni, ha jó az egzisztenciánk, akkor mindenáron fenn akarjuk tartani. 

        Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy ez sok fiatalnál okoz "potenciazavart". És nem feltétlen kell idézőjelbe tennem a szót, mert nem csak libidócsökkenésről beszélhetek, hanem tényleges merevedési zavarról. A 20 és 30 évesek rákfenéje nem az öregkor, hanem a szellemi túlhajszoltság. Volt is erre precedens, mióta az egészségügyben dolozok számos betegnél láttam ezeket a tüneteket. Persze nem állíthatom 100%-os biztonsággal, hogy gondjaik voltak az ágyban is, de azokból a tünetekből, amelyekkel bekerültek hozzánk,  ez következik.

        Volt egy eset, amiről csak azért tudok, mert az illető srác párja akart velem beszélni. Ebből is látszik, hogy mi itt a legnagyobb probléma: nincs kommunikáció. A beteg nem mer beszélni az orvossal, mert szégyenli a problémáját, ami persze magától nem oldódik meg, és a párkapcsolata is tönkre megy. Vajon hány ember küzd ezzel a problémával, mert nem beszél róla senkivel? Szomorú, hogy a tudomány ennyire elől jár, akiknek pedig segíthetne, azok ennyire nem értek még meg rá. Itt is erről volt szó, a srác a szokásos tünetekkel jött be: lehangoltság, depressziós tünetek, állandó fáradtság. Állítom, hogy nagyon jól élt (anyagi szempontból), jó kocsi (márkát direkt nem mondok, de erős középkategóriás), igényes megjelenés, aktatáska és egy csinos hölgy az oldalán. Olyan 20-as vége, korai 30-as lehetett. Az a fajta, akire ha ránéz az ember azt mondja: bárcsak én is így élhetnék.

        Menedzserbetegség. Tudom divatos megnevezés. A lényeg, hogy a  srác kifutott az erejéből. Rengeteg munka, semmi magánélet, állandó rohanás, a pénz, a pozíció kergetése. Nem pszichológiai kiselőadást akarok tartani, ehhez még végzettség sem kell igazán. Az a furcsa, hogy az embernek tudnia kellene, hogy mit tegyen ilyenkor, éreznie kellene, hogy változtatni kell. És nem teszi. De miért nem? Ehelyett padlógáz, és széthajtja magát.
        A párja csak később jött vissza, egyedül. Meg is lepett. Elmondta, hogy régóta gondjaik vannak, problémák, amelyek csak egyre súlyosabbak, mióta előléptették a srácot. Ma már nem szeretkeznek, mert annyira kínossá vált, és nem akarják egymást kellemetlen helyzetbe hozni. Korábban még próbálkoztak, de a srácnak nem jött össze az aktushoz szükséges állapot. A hölgy azt mondta, ez többször is előfordult, és minden alkalommal úgy érzete, hogy egyre nagyobb szakadék van közöttük, és inkább nem kockáztatta. Arról pedig már nem is beszéltek, hogy vannak-e szexuális vágyaik, kívánja-e egyáltalán.

        Nem szeretnék senkit sem megbántani, de majd folyt. köv., most dolgoznom kell. 

        Ajánlom: zanaminak


        Sajnos az embereket állandó társadalmi hatás éri, így van ez minden helyzetben. Ez alól a betegségek, nemhogy kívételek, sokkal inkább megerősítői. A merevedési zavar tipikus példája ennek: a társadalmi elvárások, a problémával kapcsolatban kialakított viselkedési keretek szigorúan adottak. Ezek a normák csak lassan változnak. 50 éve merevedési zavarról beszélni lehetetlennek látszott. Ma már lehetséges, ugyanakkor a belső, tanult normáink szerint még mindig tabu. Hogyan lehet ebben a helyzetben akkor tisztán látni? Mi alapján döntse el az érintett, hogy alapvetően betegségként tekint-e a problémára, vagy mint az élet "normális" velejárójára?

        Itt alakul ki az első és legfontosabb dilemma: a férfiak és sokszor női társuk is úgy kezeli a helyzetet, mint egy kellemetlen, de szükségszerűen bekövetkező sajnálatos állapotot. Általában ez a helyezet az idősebb férfikorosztály esetében áll elő, de nem ritka középkorúaknál sem. A neveltetés és a hagyományok sziklaszilárdan befolyásolják a férfi hozzáállását a kérdésehez. Tegyük fel, hogy nem álltatja magát az érintett, azaz önmagának beismeri, hogy ez nem szükségeszerű életállapot, hanem egy betegség, melynek oka van. Itt következik a 2. és napjaink legbonyolultabb dilemmája: mit tegyen ekkor? Hiába lenne meg a lehetőség a cselekvésre, ez az út még igen frissen taposott és kevesen járják. A legtöbben, habár önmaguknak beismerik, hogy baj van, félresöprik a felismerést, mert nem látnak tisztán a társadalmi és társas normák, szabályok erdejétől. Úgy hiszik, nem tehetnek semmit. Számos példát láttam erre, és azt gondolnánk a fiatalok már mást hoztak magukkal, de nem így van. A huszonévesek még kínosabbnak és sokkal inkább tabunak érzik a kérdés felvetését, ráadásul az az örökségük sem nyújt menedéket, hogy a "korral jár". Mi lenne a megoldás? Korosztályonként különböző tájékoztató csatornák? Vagy különböző készítmények? Erre állíthatom, nem fogok és nem is tudok itt választ adni. Javaslom minden ezzel küzdő férinek, próbáljon meg először tisztán látni.


        A potencia-problémák kezelésére számos készítmény elérhető.
        Egy részük vény nélkül is kapható a patikákban vagy drogériákban - ezek beszerzésekor könnyebbséget jelent, hogy nem kell idegenek előtt beszélni a problémáról. Többségük ráadásul különféle gyógynövényekből készül, amelyeket általában biztonságosnak, vagy legalábbis kockázatmentesnek tartanak. A palettáról természetesen nem hiányoznak a „csodaszerek” sem. Ezek gyakran erőt és férfiasságot sugalló csomagolásban kaphatók (pl. bikát, tigrist vagy sárkányt ábrázoló dobozban), de összetételük a laikusok számára nem sokat mond, hatásmechanizmusukról pedig többnyire nem is esik szó.
        Kutatásokból egyértelműen kiderül, hogy a vény nélküli „potencianövelők” iránt összességében meglehetősen visszafogott az érdeklődés - függetlenül a dobozon illetve a hirdetésben szereplő ígéretektől.
         
        A gyógyszeres megoldástól nem idegenkedők választják a tablettás megoldást. Ehhez azonban muszáj receptet beszerezni, tehát az orvos nem kerülhető meg. A háziorvos felkeresése mellett szólhat érvként a hosszú ideje fennálló, és emiatt talán bizalmasabb orvos-beteg kapcsolat.
        Természetesen az is lehet, hogy egy idegen előtt könnyebb felvállalni a problémát – ilyenkor kerül képbe az urológus vagy andrológus szakorvos.
         
        Mint az élet bármely más területén, itt is sokan próbálnak kiskapukat keresni, és bizony sokan találnak is… Az illegális forrásból (pl. interneten keresztül) beszerzett, bizonytalan eredetű gyógyszerek jelentős forgalma arról árulkodik, hogy sokan inkább vállalják az ilyesmik beszedéséből származó kockázatot, mintsem az orvos előtti „színvallást”. 
         
        A potenciazavar kezelésében meglehetősen nagy a zűrzavar, a megoldáskeresők a kínos szituációk elkerülése érdekében, vagy anyagi megfontolásból a házi praktikáktól az interneten való illegális beszerzésig sok mindent megpróbálnak. Érdemi javulást sajnos csak ritkán sikerül elérni. A merevedési zavar okozta frusztráció és feszültség pedig tovagyűrűzik, megkeserítve mind a férfi, mind a partnere hétköznapjait.

        A merevedési zavar, mi tagadás, még ma is komoly tabunak számít. Épp ennek köszönhető, hogy az emberek nem beszélnek róla - sem társukkal, sem talán épp hasonló problémával küszködő barátjukkal/ismerősükkel. Sokan próbálják minél tovább halogatni a helyzettel való szembesülést, vagy más, külső tényezőkre hivatkozva elhárítják az egészet.
        Ezek után már nem meglepő, hogy mindössze néhány százaléknyira becslik azok arányát, akik orvosi segítséget kérnek…
        Alapjában véve a párok hozzáállásán, illetve szemléletmódján múlik, hogy elindulnak-e valamilyen megoldást keresni, avagy beletörődnek a helyzetbe.
         
        A továbbiakban tekintsük csak azokat, akiket nem bénít le a túlzott szemérmesség, a kapcsolat visszafordíthatatlan megromlása miatti szorongás, vagy a partnertől való teljes elhidegülés közönye – ők ugyanis azok, akik próbálnak tenni az ügyért.
        Általánosságban elmondható, hogy a nők inkább hajlamosak lelki-párkapcsolati tényezőkből eredeztetni a problémát, ezért gyakrabban fordulnak segítségért pszichológushoz, pszichiáterhez, esetleg szexológus szakorvoshoz. 
        A férfiak egy része rávehető a párterápiára, de a többség ódzkodik egy idegen előtt megbeszélni az intim kudarcokat. Ők egyébként is az egyszerűbb, gyorsabb megoldásokat kedvelik, mintsem a „parttalan lelkizést”, és a múlt sérelmeiben való vájkálást.  

        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        Merevedési zavar egy egészségügyben dolgozó szemszögéből
        Látogatás: 19371 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetés