Az egészségügy kutatói szemmel

Szerző: WEBBeteg

A BLOG LEÍRÁSA

Egészségügy, egészségtudatosság, kommunikáció orvos és beteg között, s ami a fejekben van - egészségügyi piackutatók szemével...

Látogatás: 34444 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Diabétesz: az egyes típusú cukorbetegek dicsérete

2008.06.23.
Kvalitatív kutatóként töltött éveim során többször volt már alkalmam a cukorbetegek azon csoportjával beszélgetni, akiket az orvosok "egyes típusú diabéteszesként" emlegetnek. Ők azok, akiknek betegsége jellemzően gyermek vagy fiatalkorban alakul ki és kezdettől fogva "inzulinfüggők", vagyis az inzulin folyamatos és rendszeres használatára szorulnak életük végéig. Amit hallok tőlük, róluk, az újra és újra meglep, sőt néha csodálattal tölt el. 
Elgondolkodtató, hogy ezek a betegek milyen tudatosan élnek! Tudják ugyan, hogy betegek, de nem az önsajnálat határozza meg életüket. Nem próbálnak kibújni semmilyen - az élethez tartozó - felelősség (pl. suli, munka, családalapítás, stb.) alól. Ehelyett rendkívüli tudatossággal élik az életüket. A betegségük által rájuk kényszerített szigorú életvitelt, mint pl. az étkezési idők pontos betartását, a cukros ételek/italok kerülését, a pontos inzulinadagolást és még megannyi egyéb kötöttséget nem teherként vagy veszteségként élik meg, hanem saját javukra fordítják!
Kis túlzással mondhatom, hogy sokkal egészségesebben élnek, mint a legtöbb átlag magyar az országban. Nem nassolnak, nem visznek felesleges kalóriát a szervezetükbe, pontosan ismerik az elfogyasztott ételeik szénhidrát tartalmát, sőt sokan közülük figyelnek arra is, hogy ne egyenek zsírosat sem. Azáltal, hogy inzulin beadásuk étkezéshez kötött, sokkal rendszeresebben étkeznek és úgy általában véve rendezettebb, rendszerezettebb az egész életük. 

Változókori tabutémák

2008.06.17.
Vannak dolgok, amikről rendszeresen kikérjük mások véleményét, vannak témák, amiket csak bizonyos körben dobunk fel, és vannak olyanok, amikről "nem illik beszélni". Ezek alapvetően a neveltetés során bevésődött, általános szabályok, ugyanakkor fel lehet fedezni bennük adott generációra igaz jellemzőket is.

Magas vérnyomás - még van mit tanulni

2008.06.09.
Még mindig a magas vérnyomás. célérték 140/90 Hgmm. Fogyjon!. Mozogjon!. Éljen egészségesebben!. Ne egyen sósan!... Sokaknak úgy tűnhet, hogy a csapból is ez a téma folyik, kutatásaink mégis azt igazolják, hogy még mindig van mit tanulni, tanítani róla!
 
Úgy tűnik - és kutatásaink is ezt igazolják -, hogy az egyik legfeketébb folt a magas vérnyomás kapcsán a szövődményeként kialakuló vesebetegség. Sokan nem ismerik ezt a lehetséges komplikációt, mások bár hallottak róla, de jelentőségét nem látják jól. Többen sajnos úgy vannak vele, hogy ez úgyis csak hosszú évek múlva jelentkezik, addig meg minek foglalkozni vele. Az ok, ami miatt a hypertoniás beteg nem fektet kellő hangsúlyt erre a szövődményre, valószínűleg az, hogy a vese károsodása hosszú ideig nem okoz panaszt. Nem fáj, nem kellemetlen. Ennek ellenére érdemes gondolni rá, mert az elhanyagolt magas vérnyomás betegség súlyos vesebetegséghez, akár veseelégtelenséghez is vezethet!

Hormonriadó: ahogy az emberek a hormonpótlást látják

2008.06.09.

A változó kori hormonpótlással kapcsolatban nagyon sok eltérő véleményt lehet hallani, még az orvosok körében is. Az érintett hölgyeknél sincs ez másként: van aki támogatja, van aki nem, de mindenki megfogalmazza határozott véleményét a témában.

Ez a "vélemény" azonban igazából sok esetben "lóg a levegőben", hiszen a hölgyekkel beszélgetve azt tapasztaljuk, hogy meglehetősen felületes információkkal rendelkeznek. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a "hormon", sem azzal, hogy miért is lenne erre szükségük. Nem ismerik igazából a mellékhatásait - leggyakrabban a szőrösödés, "férfiasodást" említették -, sem azt, hogy milyen típusú hormont is tartalmaznak ezek a készítmények.

A változókori panaszok, ezek enyhítése, és a hormonpótlás kapcsán több hölggyel készítettünk mélyinterjút, "hormonpártival" és "hormonellenzővel" egyaránt - a legtöbb ellentmondással magával a hatással és mellékhatással kapcsolatban találkoztunk.

Változókor - változó nő

2008.06.02.

Egy kutatás során mindig az az egyik legizgalmasabb rész, amikor megpróbáljuk megérteni, hogyan is gondolkodnak az emberek egyes kérdésekről. Mi más lenne erre az egyik legárulkodóbb módszer, mint az - hogyan, milyen szavak segítségével beszélnek róla saját maguk.

Klimax, menopauza, változókor, banyakór stb. ezek aztán beszédes nevek. Árulkodik a nőről, "nőiességéről", önértékeléséről, egyáltalán arról, hogy hányadán áll magával az ember. Több kutatásban volt szerencsém beszélgetni változó korú hölgyekkel és azt tapasztaltam, hogy ennek a kornak a megélése legnagyobb részt ezen múlik - mint annyi minden más is az életben.

A leggyakrabban ezt az időszakot egy természetes állapotnak, egy szakasz lezárásaként és egy új kezdeteként élik meg, sőt, többen kifejezetten nem is érzik magukat ilyen idősnek. Ezeknek a hölgyeknek javarészt a kor változásával újabb feladatok is jelentkeztek az életükben, pl. megszületett az első unokájuk, új hobbit találtak maguknak, esetleg utazgatni kezdenek és általában biztos családi háttér áll mögöttük, így szinte észrevétlenül történik minden, sokszor a panaszok sem tudatosulnak az emberben.

Stroke (agyvérzés)

2008.06.02.
Mai bejegyzésemben a stroke (közismertebb nevén agyvérzés vagy szélütés) jelentőségére szeretném irányítani a figyelmet.
 
Hogy miért? A puszta a tények, a száraz számadatok magukért beszélnek:

"Határtalan" betegközösségek

2008.05.30.

Az ember társas lény igényli mások társaságát, kíváncsi mások tanácsára a számára fontos kérdésekben. Nincs ez másként a betegségekkel kapcsolatban sem, nagyon sok betegközösség alakult, amelyek amellett, hogy megosztják egymással saját történetüket, tanácsokat adnak akár az egyes kezelési lehetőségek kapcsán is. Ez azonban megkövetel némi nyitottságot, mobilitást is, ami némely betegség esetén nem valósítható meg, valamint sokan azért viszolyognak ettől, mert nem szívesen beszélnek a problémáikról.

Az utóbbi évtizedekben azonban az interaktív kommunikációs lehetőségek jó néhány csatornával bővültek az Internetnek köszönhetően, amelyek egyik legfőbb előnye talán az anonimitás és a "határtalanság". Több olyan betegség van, amit nem szívesen kürtöl világgá az ember, illetve fizikailag vannak akadályoztatva ezek a betegek. Az is gyakori sajnos, hogy az ember "bezárkózik" és nem szívesen megy emberek közé, ezekben az esetekben jelenthet megoldást az Internet, mint kommunikációs csatorna. Ezen belül több eszköz is rendelkezésünkre áll, mint a blog, a különböző orvos válaszol rovatok, illetve a fórum.

A fórumnak erőteljes közösségformáló ereje van, hiszen nemcsak azok keresik fel, akik egy-egy kérdésükre szeretnének választ kapni, hanem olyan betegcsoportok is kialakulnak, amelyek hosszabb távon figyelemmel kísérik egymás életét, gyógyulását - együtt annak minden pozitív, illetve negatív hozadékával. Ezeknek az oldalaknak kifejezetten baráti a stílusa, az alapja a lelki támogatás, amit sajnos sokan nem kapnak meg máshonnan.

Gondolatok az orvos-beteg kapcsolatról…

2008.05.30.
Orvos és beteg - két ember, két "szerep". Szerepek, melyek koronként, korszakonként változnak. A régi időkben mitikus erőt tulajdonítottak minden gyógyítónak és félelemmel vegyes tisztelet övezett minden sámánt és táltost. Később - bár kevesebb misztikummal övezve - de még mindig egyértelmű volt az orvos és beteg közötti alá és fölérendeltségi viszony. Az orvos tudása és jó szándéka megkérdőjelezhetetlen volt.
 
Manapság ezek a szerepek erősen átrendeződni látszanak. Az orvos, mint szolgáltató jelenik meg napjaink egészségügyi rendszerében, míg a beteg, a szolgáltatás igénybevevőjeként sokszor komoly elvárásokat támaszt, miközben saját felelősségéről és kötelességeiről gyakorta megfeledkezik.

A gyógyszer-tájékoztatók szerepe a betegekkel való kommunikációban

2008.05.30.

Kutatásaink során számos betegtájékoztató (gyógyszerek és gyógyhatású készítmények dobozaiban található leírás) érthetőségi tesztjét végeztük el. A tesztek során több érdekes tapasztalatra tettünk szert, amelyek valamelyest rávilágítanak a betegek, a gyógyszert használók tájékozódási szokásaira.

Mindenekelőtt ki kell emelni az orvos szerepének fontosságát, ugyanis általános tapasztalat, hogy a betegek nem tájékozódnak körültekintően - mindez azonban a legtöbb esetben az orvossal történő rövid konzultációt és a gyógyszerdobozokban található betegtájékoztató lapok elolvasását jelenti.

A pontos kikérdezés és tájékoztatás persze, tegyük hozzá, eleve kötelessége az orvosnak. Azonban más kutatásaink alapján az is kijelenthető, hogy a rohanó munkatempóban nincs mindig idejük minden lehetséges mellékhatásról, egyéb részletről tájékoztatni betegeiket - így hát marad a betegtájékoztató áttanulmányozása.

"Egészségtudatlanság"

2008.05.28.

Az ember hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokra csak akkor figyeljen oda, ha valami gond van vele. Sokan az egészségükkel is így vannak, amit egyértelműen bizonyítanak az egészségügyi adatok. Kutatásaink során sok emberrel készítettem kvalitatív mélyinterjút ebben a témában, amikor felmerül ez a kérdés sorban érkeztek a kifogások (persze az ember szereti magát jó fényben feltüntetni): "nincs nekem időm mozogni", "az egészséges ételek sokkal drágábbak", "le tudnék fogyni, ha igazán akarnék" - gondolom, ismerősek.

Miért van ez? Erre is kézenfekvő a válasz: "hazánkban az egészségtelen ételeknek kifejezetten kultúrája van", "a mai gazdasági helyzetben pedig az ember örül, ha van munkája, és ezért hajlamos túlhajszolni is magát" stb. De arra a kérdésre, hogy miért ilyen alacsony a szűrővizsgálatokon való részvételi arány, már kevesebben tudnak válaszolni.

Mi lehet a megoldás? Igazából mindenki "tudja", mit kellene tenni, hiszen manapság az ember ki sem tudja kerülni, hogy életmóddal, egészséggel kapcsolatos cikkekbe, hirdetésekbe, programokba botoljon, de egyrészt ezek felületes, sokszor egymásnak ellentmondó információk, és igazából kevesen veszik a fáradtságot, hogy kiszűrjék, mi a hiteles közülük, illetve a leggyakoribb, hogy meg se fogadják. Összességében azt lehet mondani, hogy keveset érdeklődünk célzottan egészségügyi, betegségmegelőző témák iránt, ez sajnos sok esetben még akkor is igaz, ha betegek vagyunk.