Gondolatok az orvos-beteg kapcsolatról…

Orvos és beteg - két ember, két "szerep". Szerepek, melyek koronként, korszakonként változnak. A régi időkben mitikus erőt tulajdonítottak minden gyógyítónak és félelemmel vegyes tisztelet övezett minden sámánt és táltost. Később - bár kevesebb misztikummal övezve - de még mindig egyértelmű volt az orvos és beteg közötti alá és fölérendeltségi viszony. Az orvos tudása és jó szándéka megkérdőjelezhetetlen volt.

 

Manapság ezek a szerepek erősen átrendeződni látszanak. Az orvos, mint szolgáltató jelenik meg napjaink egészségügyi rendszerében, míg a beteg, a szolgáltatás igénybevevőjeként sokszor komoly elvárásokat támaszt, miközben saját felelősségéről és kötelességeiről gyakorta megfeledkezik.

 

Ezt a szerepváltozást erősítette az is, hogy a betegek jogai az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerültek. Ma már alapvető, hogy az egészségügyi rendszerbe betegként bekerülő emberrel ismertetni kell a diagnózisát, a páciens maga dönthet az egyes beavatkozások elvégzéséről, megszabhatja, kinek adhatnak felvilágosítást állapotával kapcsolatban, sőt akár meg is tagadhatja a gyógykezelést. Ezek a jogok azonban nem megfelelő informáltság esetén veszélyessé is válhatnak!

 

Hiszen hogyan dönthet helyesen egy tünetekkel nem rendelkező, a betegségéről, annak lehetséges szövődményeiről mit sem tudó magasvérnyomásos beteg? Vagy egy olyan édesszájú, a cukortól megválni nem tudó frissen diagnosztizált cukorbeteg, aki az alapvető információk hiányában nem érti, hosszú távon hogyan "ölhet" az, ami eddig mindennapjainak része volt? De említhetnénk azt a több tíz éve dohányzó embert is, akit sem saját tüdejének roncsolódása, sem környezetének egészségkárosodása nem zavar, hiszen nincsenek tünetei, remekül kap levegőt és biztos benne, hogy a dohányzás és a tüdőrák kapcsolata nem megalapozott, teljesen véletlenszerű, és amúgy is, őt biztosan elkerüli a baj.

 

Sorolhatnánk még a hasonló eseteket, emlegethetnénk szűrővizsgálatra nem járó daganatosokat, fogyni nem akaró túlsúlyosokat, zsíros kenyeret és csülökpörköltet vacsorázó hyper-koleszterinaemiában (magas koleszterinszint) szenvedőket. A közös minden példában ugyanaz: egyetlen fent említett beteg sincs tisztában betegsége jelentőségével, annak hosszú távú következményeivel és azzal, hogyan előzheti meg a nagyobb bajt.

 

Ki a felelős mindezért? Mi az oka annak, hogy - mint ahogy azt számos kutatás is alátámasztja - a magyar ember egészségmegőrzésről, betegség megelőzésről, vagy akár saját, már kialakult betegségéről vajmi keveset tud? És ami még az előző kérdéseknél is sokkal fontosabb: mit lehet tenni azért, hogy javuljon a helyzet?

 

Bár a preventív szemlélet kialakítása, az alapvető egészségtudatosság fejlesztése is megérne egy hosszabb értekezést, most az egyszerűség kedvéért foglalkozzunk a már megbetegedett emberekkel. Hogyan tehetőek érdekeltté ezek az emberek abban, hogy az orvossal együttműködve kézben tartsák betegségüket, és akarják megakadályozni az állapot-rosszabbodást?

 

A kulcs két, egymással összefüggő dologban rejlik: ezek egyike a megfelelő orvos-beteg viszony kialakítása, mely bizalomra, a saját felelősségek elismerésére, valamint kölcsönös elfogadásra épül. Helyes, ha orvos és beteg egymást partnernek tekintve, közösen menedzselik a betegséget. Hibás, ha a beteg egyéni felelősségét teljesen elhárítva, a betegség kialakulása miatt mást hibáztatva passzívan követel és elvár, mint ahogy hibás az is, ha az orvos felsőbbrendű lényként viselkedve "ráerőszakolja" akaratát a betegre, nem kér, hanem utasít, nem magyaráz és kérdez, csak önkényesen dönt.

 

Hosszú távon mindkét viselkedésforma bizalmatlansághoz, rossz orvos-beteg kapcsolathoz, és vélhetően terápiás sikertelenséghez, tehát orvos és páciens számára egyaránt kudarcélményhez vezet.

 

A másik dolog pedig, ami az orvos és beteg partnerré válásának alapja: a jól informált beteg. A megfelelő informáltsági szint elérésében azonban mindkét félnek aktív szerepet kell vállalnia. A helyes viselkedésforma a proaktivitás orvos és beteg részéről egyaránt. Érdeklődő, állapotáért tenni akaró betegnek az orvos szívesen magyaráz, míg készséges, a pácienst partnerként kezelő doktortól a beteg bátran kérdez.