Az egészségügy kutatói szemmel
A BLOG LEÍRÁSA
Egészségügy, egészségtudatosság, kommunikáció orvos és beteg között, s ami a fejekben van - egészségügyi piackutatók szemével...
Látogatás: 30600 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Cukorbetegség: a fájdalom bajt jelez, de ha nem fáj, az se jó
Aki cukorbeteg, tudja - vagy legalábbis tudnia kellene -, hogy ez a betegség nem "csak" a szénhidrát háztartást bántja. Alig van olyan szervünk, ami épen marad, ha cukorbetegként nem vagyunk résen! Mivel a szénhidrát háztartás felborulása károsítja az ereket és idegeket is, az idő előrehaladtával tönkremehetnek a vesék, nagymértékben romlik a látás, az idegek károsodása következtében pedig vagy erős fájdalom, vagy éppen ellenkezőleg, teljes érzéketlenség alakul ki a test bizonyos részein, pl. a lábon.
Ez utóbbi szövődményt, az idegek károsodását nevezzük diabéteszes neuropátiának. Egészségügyi kutatói tapasztalataim szerint ez a betegek által legkevésbé ismert, leginkább elhanyagolt probléma. A fájdalmas diabéteszes neuropátiát hamarabb felismerik, hiszen a kezdeti zsibbadásszerű, hangyamászás-érzéshez hasonlítható tünetet később olyan erős fájdalom váltja fel, hogy a beteg a takarót is alig tűri a lábán - tehát orvoshoz fordul.
A baj forrása az, hogy a betegek többsége - hiányos ismeretei miatt - nem köti össze ezt a panaszt a cukorbetegséggel, és valljuk be, orvosok közül se mindenki gondol rá azonnal! Fontos tehát, hogy diabéteszes betegként legyünk tudatában a neuropátia lehetőségének, tudjunk arról, hogy a kialakult fájdalom egyrészt gyógyszerrel, másrészt a szénhidrát háztartás rendezével gyógyítható.
Hosszú távon talán még veszélyesebb, ha az idegi szövődmény azon formája jelentkezik, ami érzéskieséssel, érzéketlenséggel jár. Ilyenkor ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az új cipőtől kialakult hólyag, egy benőtt köröm, de akár még egy szög okozta mélyebb seb is észrevétlen marad, csúnyán elfertőződik, és súlyos fekélyek kialakulásához vezet.
A tünetegyüttessel, amit diabéteszes lábként emlegetnek, együtt jár az is, hogy a láb bőre száraz, sérülékeny lesz, ennél fogva könnyebben támadják meg különböző fertőzések is. Ha az elváltozást nem veszik észre időben és nem kezelik, akár a lábujj, lábfej vagy a láb amputációjához is vezethet! És ez nem vicc! Magyarországon évente 3-4000 ember veszti el lábát a cukorbetegség szövődményeként kialakuló betegség miatt.
Diabéteszesként fontos tehát a fokozott odafigyelés: a neuropátiás szövődmény lehetőségének ismerete, a fájdalom fennállásának jelzése a diabetológus szakorvos felé, aki ma már megfelelő gyógyszerekkel kezelni tudja azt. Valamint kiemelten fontos a láb higiénéjének fokozott szem előtt tartása, a sebek, sérülések mielőbbi kezelése!
Azt is fontos szem előtt tartani, hogy a neuropátia a diabétesz következménye! Tehát az alapbetegség kezelésével, az orvosi utasítások - diéta, gyógyszerszedés, szükség esetén inzulin használat - szigorú(!) betartásával kialakulása megelőzhető, vagy időben eltolható! A hangsúly tehát ez esetben is a megelőzésen van!
Debreczeni Anikó
Szülni, vagy nem szülni?
Szerhasználók a függőségek világában
A modern világ rengeteg információt, lehetőséget, csábítást, izgalmat, kalandot és kihívást kínál, előállítva ezzel a modern személyiségtípust, akinek főbb ismérvei a folyamatos útkeresés (az embereket a boldogság és a biztonság utáni vágy hajtja) és a fogyasztás. Önmagunk meghatározása, a "ki vagyok én?" kérdésre adandó megfelelő válasz kialakítása életünk egyik alapproblémájává vált.
Mindez remek táptalajt biztosít a különböző függőségek megjelenésének és elterjedésének, az alkohol-, nikotin- és drogfüggőség mellett ma már egyre többet hallani a társfüggőségről, szexfüggőségről, játékszenvedélyről, internet-függőségről, televízió-függőségről, vásárlási mániáról stb. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói, individualizálódó társadalom egyik nagy találmánya a függőség, bármitől függővé válhatunk.
Úgy tűnik, hogy a modern fogyasztói társadalmakban szinte lehetetlen függőségek nélkül élni, aminek az egyik szélsőséges, a többség számára nem elfogadott formája a kábítószer-függőség.
Infó:
A leggyakrabban előforduló drogok utcai nevei és élettani hatásaik >>
Az egyetemista lét és az egészség - a sport
A patikák változó helyzetéről
A hazai patikai piac jelentős átalakuláson megy keresztül, melyet két fő hatás egyidejű érvényesülése alakít: az egyik a verseny erősödése, mely a patikaliberalizációs törvény másfél évvel ezelőtti hatályba lépésének köszönhető; emellett megindult a korábban önálló, elkülönült egységként működő gyógyszertárak összefogása, szerveződése.
Patikai láncok jelentek meg. Ez a kifejezés takarhat egyszerű beszerzési csoportosulást, marketingszövetséget (mint például a Gyöngy vagy a Szimpatika), de több patika közös tulajdonba kerülése sem ritka. Előbbiek lényege, hogy a nagykereskedőtől való közös beszerzéssel árengedményre tesznek szert, majd azt egységesen továbbítják a vevők felé. A tulajdonosi közösségek sokkal kevésbé áttekinthetők, a tulajdonviszonyok sok esetben a szakmán belüliek számára sem teljesen átláthatók.
Egészség - kultúra?
Mit jelent számunkra az egészség? Nehéz a kérdés, nehezen megragadható, akárcsak maga a fogalom. Meglétét az egészségesek természetesnek veszik, mások szerint romlása a korral jár, múlandó érték, aminek elvesztése természetes és hétköznapi.
Önmagáért keveseknek fontos, sokkal inkább a betegségek (értsd: tünetek) hiányaként gondolunk rá. Lényege abban áll, hogy megmaradjon a munkavégző képesség, tudjunk dolgozni, mozogni, eltarthassuk családunkat, felnevelhessük gyermekeinket.
Ami szinte mindenkire igaz: jelentőségét alapvetően ritkán kérdőjelezzük meg. Ennek ellenére hozzáállásunk nem tanúskodik arról, hogy mennyire érezzük fontosnak. Jó példa erre az a tény, ami kutatásaink során többször is bizonyságot nyert: az alkoholfogyasztást a többség nem sorolja az egészség elleni vétkek közé.
A felelősség kérdése sem egyértelmű. Azt ugyanis gyakran igyekszünk áthárítani valami másra, legyen az a rohanás, a modern életvitel, a rengeteg munka, a folyamatos konfliktusok, amelyek levezetését persze nem próbáljuk megoldani tudatos kikapcsolódással, relaxációval, sporttal.
Egészségünket így sokszor nem is tekintjük saját kompetenciánknak. A már említett külső körülményeket okoljuk, valamint idő és pénzhiányra hivatkozva ilyetén gondolkodunk: "betegként nem tudok a tüneteimen enyhíteni. azzal segíthetek magamon, ha elterelem a figyelmemet, például a tévével".
Sokan mindent elintézettnek látnak azzal, hogy orvoshoz mennek, s ezzel máris úgy érzik, megtették a "kötelességüket". Problémáik megoldását néha kizárólag gyógyszerektől várják: "ebben a korban már mindig akadnak kisebb-nagyobb panaszok, de hát azért vannak a gyógyszerek, hogy helyrehozzuk őket", "egy-két gyógyszer "természetes", hogy kell, ezzel együtt lehet élni". Mindez alapvetően helytelen gondolkodás.
Ha mégis teszünk egészségünk megőrzése érdekében, legtöbb esetben az is csak részproblémák orvoslására alkalmas. Alapvető szokásainkon ritkán változtatunk (életvitel, táplálkozás, sport), esetleg abbahagyjuk a dohányzást, kisebb táplálkozási korrekciókat hajtunk végre (például zsír helyett olaj használata, kevesebb étel), többnyire a mozgást is letudjuk a kutyasétáltatással, boltba járással.
A helyes táplálkozás pedig a többség szerint: "mindenből enni, de csak mértékkel", a változatosság ugyanazon alapanyagok különféle módokon való elkészítésében merül ki. A rendszeresség az első számú - akár egyetlen - táplálkozási alapelv, amely sokszor felmentést jelent a túlzások alól is.
És mindennek mi a veszedelmes következménye? Az, hogy csak az első komolyabb esemény döbbent rá a fenti hozzáállás alapvetően hibás voltára. Az ilyesmin (pl. infarktus, stroke) átesettek ugyanis általában sokkal nagyobb együttműködési készséget mutatnak, mint akik még nem érezték a veszedelmes következmények hatását. Ilyenkor azonban talán már késő, és bekövetkezett a maradandó egészség-károsodás, ami pedig újabb pszichikai kapaszkodót biztosít a sikertelenségek hárításához, mert könnyedén rá lehet fogni mindent.
Hiszen - hogy egy megkérdezett betegünk szavaival éljek - a problémákat is könnyebben oldja meg, aki egészséges. Pedig mennyivel könnyebb és kifizetődőbb volna kicsit jobban odafigyelni a megelőzésre, az életmód apróságaira! Sok esetben nem csupán egészségünk, hanem külső megjelenésünk és mindennapi közérzetünk számottevő javulásához is hozzájárulnánk ezzel!
Szerényi Szabolcs
Élet az Alzheimer-kórral
A hozzátartozók számára sokszor természetes, hogy idős rokonuk feledékeny - nem jutnak eszébe a nevek, nehezen találja a szavakat. A helyzet akkor kezd aggasztóvá válni, amikor a "szórakozottság" mellett más, furcsább tünetek is megjelennek. Ilyen lehet például, hogy a beteget szemmel láthatóan nem érdekli semmi, csak mered maga elé, sírdogál - vagy éppen érthetetlen dolgokat művel: lehetetlen helyekre pakolja a tárgyakat, napi rutinja szétesik, nem boldogul a bevásárlással, főzéssel. Előfordulhat az is, hogy eltéved, az utcán vagy a lakáson belül bolyong.
Előrehaladottabb állapotban pedig már láthatóan zavarodott, önellátásra képtelen, sőt, még a közvetlen hozzátartozókat sem ismeri fel.
Sajnos, sokszor ez az oka annak, hogy nem fordulnak időben orvoshoz.
Igen gyakran utólag áll össze a kép, hogy az eleinte nehezen értelmezhető apró jelek, szokatlan momentumok már mind-mind ennek a betegségnek az első jelei lehettek.
A családok mégis kötelességüknek érzik, hogy akár erejükön felül is részt vállaljanak a gondozásban.
Az Alzheimer-kór kezelése jelenleg egyáltalán nem megoldott: meggyógyítani egyelőre sajnos nem tudják a betegeket - de a gyógyszeres kezelés mellett ebben a betegségben (is) kiemelkedő jelentősége van a törődésnek, a betegről való rendszeres és folyamatos gondoskodásnak. Odafigyeléssel, memóriatréninggel, értelmes elfoglaltsággal javítható a beteg állapota.
Kicsi Dóra
Mire költenek többet és kevesebbet a fiatal nők?
Hajlandóak-e, és ha igen, milyen eredmények reményében, többet költeni testükre és egészségükre?
Fiatalok esetében az egészség még gyakran "természetes", a sorstól készen kapott adottság, melyért nem kell megküzdeni. Mi, nők, talán még valamivel komolyabban is vesszük ezt a kérdést, bár az egészséget illetően mi sem várunk el többet, mint hogy zavaró tünetek nélkül élhessük mindennapi életünket.
Az egészség és a szépség egymással szorosan összekapcsolódó fogalmak. Egyértelmű, hogy ez utóbbi a fiatal nők estében kap leginkább hangsúlyt - az egészség kérdését többnyire ebben a megközelítésben látjuk. Mert nem fáj semmink, nincsenek igazán panaszaink - kinek is jutna ilyenkor eszébe bármilyen betegségre gondolni?
Amíg nincs "valódi" egészségi problémánk, inkább a külsőségekre koncentrálunk - elsősorban szépnek szeretnénk látszani. Egészségünkre is lényegesen többet és lelkesebben költünk, ha az eredmény kívülről is látható.
A női büdzsében vannak rendszeresen előforduló, kvázi kötelező "tételek" - az alapvető higiéniai kiadásokon túl ide tartozik például fiatal nők többsége által rendszeresen szedett gyógyszer, a fogamzásgátló tabletta. Alapfunkciója mellett ennek kapcsán is szóba jöhetnek látványos pozitív hatások (pl. szebb bőr, haj, sőt, akár nagyobb mell...).
Az egyre nagyobb teret kapó wellness-kiadások motivációja a regeneráció és önmagunk kényeztetése, illetve a stressz levezetése. Az életmódhoz kapcsolódó költések kivétel nélkül mind arra irányulnak, hogy az illető jobban érezze magát a bőrében - de a betegségek megelőzésre általában nem fordítunk figyelmet.
Szívesebben költünk, mi nők szépségápolásra, egészségmegőrzésbe "csomagolt" szolgáltatásokra, mint hogy letegyük az általunk is nagy arányban szívott cigarettát vagy lemondjunk az alkohol-fogyasztásról, esetleg megfontoljuk, rendszeresebben keressük fel nőgyógyászunkat, fogászunkat.
Az egészségtudatosság, az egészségi állapotért vállalt felelősség tipikusan a gyermekvállalás környékén kezd igazán fontossá válni a nők életében.
Kicsi Dóra
Fogamzásgátlás
A nemiséghez, női léthez kapcsolódó kérdések a mai napig tabunak számítanak még a témában leginkább érintett fiatal (fogamzóképes) nők körében is. A nevelés során a családban, iskolában nem fektetnek hangsúlyt ilyesmikre - talán azért sem, nehogy túl korán felkeltsék a gyerek érdeklődését; vagy mert sem a szülő, sem a pedagógus nem tudja, hogyan is nyúljon egy ilyen "érzékeny" témához. Ennek következtében egy átlagos, hétköznapi nő sok esetben saját alapvető testi mechanizmusaival sincs tisztában.
A test, amíg rendben funkcionál, úgy gondoljuk, nem követel különös odafigyelést - a napi rutinban eszünkbe sem jut azzal foglalkozni, hogy mi és hogyan zajlik "belül". Esztétikai szempontból annál többet foglalkozunk vele! Nincs ez másként a fogamzásgátló módszer választásánál sem, amely során a biztonságosság, mint alapkritérium mellett a két döntő szempont többek között az alacsony hormontartalom és az esztétikai paraméterekre való pozitív hatás (súly, haj, bőr).
A nő és a fogamzásgátlás - mi alapján választunk? Egészség vagy egyéb szempontok?
A fogamzásgátlás a nők életének elválaszthatatlan része, a kérdés évtizedeken át folyamatosan napirenden van. A többség ezalatt sokféle védekezési módszert megpróbál - a legnépszerűbbek az egyszerű, megbízható hormonális tabletták, illetve a "természetes", ámde sokak szerint kényelmetlen óvszer.
A választott módszerrel szemben alapvető elvárás, hogy a lehető legnagyobb valószínűséggel elkerülhető legyen általa a teherbeesés; továbbá, hogy alkalmazása legyen egyszerű, kényelmes, ne legyen "hangulat-gyilkos" a romantikus pillanatokban.
Tény, hogy a módszer-választás az esetek döntő többségében kevésbé megalapozott, fél-információkra épített és mondjuk ki, a nőgyógyász rendelőjéből távozva továbbra sincs fogalmunk arról, vajon tényleg a számunkra legmegfelelőbbel kezdjük meg testünk és jövőnk védelmét?
Kicsi Dóra
Doktorúr, hogy van? Avagy az orvos is ember...
Ez az a kérdés, amit a legritkábban szokott az ember feltenni., mert ugye szokás szerint az a kérdés, hogy a beteg hogy érzi magát?
Azt bizonyára mindenki hallotta, hogy elég sok változás történt az egészségügy háza táján (az egyik - talán a betegek számára leginkább észlelhető dolog - a vizitdíj bevezetése, majd megszüntetése volt), de hogy milyen területeket is érintett ez pontosan, és kiknek a mindennapi életében hozott új feladatokat, új hatásköröket, az már kevésbé egyértelmű.
Az orvosok összességében sajnos nem örvendenek túl nagy népszerűségnek - ezt nagyon sok kutatásunk során tapasztaljuk. Az ember nem szeret hozzájuk járni (a többség akkor megy, ha már "húzzák"), egyrészt azért, mert hihetetlen mértékű gyógyszerellenesség alakult ki az utóbbi években - a "csodamódszerek" azonban népszerűbbek, mint valaha, másrészt az egész procedúra eléggé körülményes: szabadságot kell kivenni, várakozni kell, időpontot kell kérni, szóval macerás.
Ezt az egész helyzetet azonban az ember hajlamos a személye elleni sértésnek venni és nem is gondol bele - vagy nincs is tisztában vele, hogy az orvosoknak mennyi szabályt kell betartania, pontosabban mennyi új szabályt kellett megtanulnia és úgy betartania, illetve - ne felejtsük el - ezeket a szabályokat nem ők alakítják ki.
Vegyük például a vizitdíjat: amivel kapcsolatban én magánemberként is azt tapasztaltam, hogy a bevezetésekor az emberek sok esetben az orvosra zúdították a haragjukat, mintha legalábbis ők találták volna ki. De arra, hogy ez az orvosnak mennyi plusz munkával jár, arra nem gondol senki.
Vagy készítményfelírás... Hiszen állandóan változnak a felírhatósági szabályok, leszűkült az orvosok terápiás szabadsága, vagyis egyszerűen már nem azt a készítményt írják, amit akarnak, amit a szakmai tapasztalataik alapján megfelelőnek tartanak, hanem azt amit szabad. Egy fő elv érvényesül pusztán: minél olcsóbb legyen! Aki ezzel nem ért egyet, és nem cselekszik eszerint, az magára vessen.
Alapvetően hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az orvos is ember. Ha belegondolunk, hogy hogyan reagálnánk, ha a saját szakmánkban sorra újabb és újabb munkafeltételeket szabnának, amik alapvetően a mindennapi munkafolyamatokat is meghatároznák, szerintem toleránsabbak lennénk.
Ugye nem kell senkinek említeni, hogy mennyi időbe telik, amíg az ember egy új munkahelyen rájön, hogy "mi a dörgés". Hát az orvosoknak nagyjából most ilyen érzésük lehet...
Barkóczi Boglárka
