Diabétesz: az egyes típusú cukorbetegek dicsérete

Kvalitatív kutatóként töltött éveim során többször volt már alkalmam a cukorbetegek azon csoportjával beszélgetni, akiket az orvosok "egyes típusú diabéteszesként" emlegetnek. Ők azok, akiknek betegsége jellemzően gyermek vagy fiatalkorban alakul ki és kezdettől fogva "inzulinfüggők", vagyis az inzulin folyamatos és rendszeres használatára szorulnak életük végéig. Amit hallok tőlük, róluk, az újra és újra meglep, sőt néha csodálattal tölt el. 

Elgondolkodtató, hogy ezek a betegek milyen tudatosan élnek! Tudják ugyan, hogy betegek, de nem az önsajnálat határozza meg életüket. Nem próbálnak kibújni semmilyen - az élethez tartozó - felelősség (pl. suli, munka, családalapítás, stb.) alól. Ehelyett rendkívüli tudatossággal élik az életüket. A betegségük által rájuk kényszerített szigorú életvitelt, mint pl. az étkezési idők pontos betartását, a cukros ételek/italok kerülését, a pontos inzulinadagolást és még megannyi egyéb kötöttséget nem teherként vagy veszteségként élik meg, hanem saját javukra fordítják!

Kis túlzással mondhatom, hogy sokkal egészségesebben élnek, mint a legtöbb átlag magyar az országban. Nem nassolnak, nem visznek felesleges kalóriát a szervezetükbe, pontosan ismerik az elfogyasztott ételeik szénhidrát tartalmát, sőt sokan közülük figyelnek arra is, hogy ne egyenek zsírosat sem. Azáltal, hogy inzulin beadásuk étkezéshez kötött, sokkal rendszeresebben étkeznek és úgy általában véve rendezettebb, rendszerezettebb az egész életük. 

A különböző krónikus betegségben szenvedők között - kutatói tapasztalataim alapján bátran mondhatom - ők azok, akik leginkább ismerik betegségüket, annak természetét, lehetséges szövődményeit. Talán még a rosszindulatú daganatos betegségekben szenvedők egy részénél tapasztalható ehhez hasonló informáltság. Hozzáállásuk és informáltságuk mindenképpen példa értékű!

Sajnos nem mindig mondható el mindez a cukorbetegség másik típusában, a 2-es típusú, vagy nem inzulinfüggő diabéteszben szenvedőkről. Tény, hogy ők - mivel jellemzően idősebb korban alakul ki a betegségük - nem gyermekkorban "szívják magukba" az egészségtudatos életet, hanem egy már bevált szokáson, étrenden, életmódon kell(ene) változtatniuk a cukorbetegség diagnosztizálásakor, tehát mondhatjuk, sokkal nehezebb a dolguk. Hiszen tegyük szívünkre a kezünket és legyünk őszinték: egyikünknek se lenne egyszerű máról holnapra lemondani a reggeli péksütiről vagy az ebéd utáni kávéról jó sok cukorral. pedig ezeknek a betegeknek ezt kell tenniük, és ezen túl még az életük sok más területén változtatásra kényszerülnek.

Talán ezek a változtatások könnyebben mennének, ha látnák, hová vezethet a "szófogadatlanság". Mivel eddigi kutatásaink egyértelműen bizonyítják, hogy sajnos kevés az információ a cukorbetegséghez kapcsolódó szövődményekkel, hosszú távú veszélyekkel kapcsolatban, a későbbiek folyamán erről majd még szót ejtek.