Változókor - változó nő
Egy kutatás során mindig az az egyik legizgalmasabb rész, amikor megpróbáljuk megérteni, hogyan is gondolkodnak az emberek egyes kérdésekről. Mi más lenne erre az egyik legárulkodóbb módszer, mint az - hogyan, milyen szavak segítségével beszélnek róla saját maguk.
Klimax, menopauza, változókor, banyakór stb. ezek aztán beszédes nevek. Árulkodik a nőről, "nőiességéről", önértékeléséről, egyáltalán arról, hogy hányadán áll magával az ember. Több kutatásban volt szerencsém beszélgetni változó korú hölgyekkel és azt tapasztaltam, hogy ennek a kornak a megélése legnagyobb részt ezen múlik - mint annyi minden más is az életben.
A leggyakrabban ezt az időszakot egy természetes állapotnak, egy szakasz lezárásaként és egy új kezdeteként élik meg, sőt, többen kifejezetten nem is érzik magukat ilyen idősnek. Ezeknek a hölgyeknek javarészt a kor változásával újabb feladatok is jelentkeztek az életükben, pl. megszületett az első unokájuk, új hobbit találtak maguknak, esetleg utazgatni kezdenek és általában biztos családi háttér áll mögöttük, így szinte észrevétlenül történik minden, sokszor a panaszok sem tudatosulnak az emberben.
Nyilván ez az állapot jár ugyan némi szomorúsággal - hiszen ez legtöbb változás velejárója, de azért előnyei is lehetnek (emlékezzenek a "Minden végzet nehéz" híres jelenetére.)
Emellett sajnos azok, akik nincsenek ilyen összhangban saját magukkal, a testükkel - milyen érdekes, általában a dohányzó nők - sokkal nagyobb drámaként élik ezt meg. Ők azok, akik a legtöbb tünettől szenvednek, amelyek sokszor még a munkában is zavarják őket, ingerlékenyek, feszültek, a környezetül pedig nem tudja ezt mire vélni.
Ezt sokszor persze az őt körülvevők sem könnyítik meg, hiszen manapság az élet legtöbb területén a férfiaknál is nagyobb teljesítményt akarunk nyújtani - bár lehet, hogy ez nem külső kényszer - , de ha az ember egyszer hozzászoktatta a környezetét a jóhoz, nem lehet a hormonokra hivatkozni.