Mesterséges ondóbevitel (inszemináció) - A beavatkozás indokai, menete és eredményessége

A meddőség napjaink egyre gyakoribb problémája. Sajnos évről évre növekszik azon párok száma, akiknek orvosi segítséget kell igénybe venniük az áhított terhesség eléréséig. Az aszisztált reprodukciós eljárások közül az egyik leggyakoribb és bizonyos esetekben elsőként alkalmazott módszere az inszemináció.

Az inszemináció lényege

Normálisan az ondó milliliterenként legalább 16 millió hímivarsejtet tartalmaz. Bár a megtermékenyítéshez egyetlen spermium kell, a gyakorlatban a 16 millió/ml határérték alatt a természetes úton történő megtermékenyítés létrejötte valószínűtlen. Ennek a nagy számbeli aránytalanságnak a hátterében az áll, hogy a hímivarsejteknek viszontagságokkal teli az útjuk a petesejtig. Nagyon sok „elvész”, és csak kevés jut el a megtermékenyítés helyéig. A számbeli eltérések mellett korlátozza a terhesség létrejöttét az is, ha a spermiumok motilitásával (mozgékonyságával) van gond, vagy morfológiai rendellenességek miatt áll fenn a meddőség. Ezek meghatározásához részletes spermavizsgálat szükséges.

A női nemi szervek eltérései miatt is előállhat olyan helyzet, hogy a spermiumok nem jutnak el a petesejtig. Ennek leggyakoribb oka az, ha a méhnyak átjárhatóságával van a probléma. Ilyenkor a hímivarsejtek azért nem tudnak a méhszájon keresztül feljutni a méh üregébe, mert a méhnyakban lévő nyák spermium-ellenes antitestet tartalmaz, így nem átjárható a számukra.

Az inszemináció (IUI, intrauterine insemination) azzal segít, hogy közelebb juttatja a hímivarsejtet a petesejthez, közvetlenül a méh üregébe injektálva a spermiumokat. Hatékony megtermékenyítést elősegítő módszer azokban az esetekben, amikor a meddőség oka a petesejtek és az egészséges hímivarsejtek találkozásának nehezítettsége, ugyanakkor nem nyújt segítséget akkor, ha a meddőségnek más oka van.

Mikor van szükség inszeminációra?

A mesterséges ondóbevitel javallatai:

• férfi eredetű meddőség: spermiumok számával, minőségével kapcsolatos mérsékelt problémák - ez a leggyakoribb indikáció, ebben az esetben az inszemináció az elsőként választott kezelés
• női eredetű meddőség: méhnyak átjárhatósági problémák, egyes egyéb és kisebb fokú eltérések (ovulációs problémák, endometriózis bizonyos esetei)
• közösülési vagy ejakulációs képtelenség (pl. szervi elváltozás vagy pszichés ok miatt)
• ismeretlen eredetű meddőség - amikor a meddőség okára alapos kivizsgálás után sem derül fény, szintén segíthet a mesterséges ondóbevitel

Az inszemináció mindig a meddőség okának alapos kivizsgálásán alapszik, és bizonyos esetek ellenjavallatot képeznek.

A kezelés elvégzésének alapfeltétele a petevezetők bizonyított átjárhatósága, mert lezárt petevezetők esetén ez a módszer sem segít. Amennyiben mindkét oldali kürt lezárt, úgy lombikprogramba (in vitro fertilizáció, IVF) irányítják a párt. Ellenjavallat a súlyos endometriózis is.

38-40 éves női életkortól az inszemináció sikerének kisebb az esélye, így ha történik is beavatkozás, valószínűleg hamarabb javasolják majd a párnak a lombik eljárást.

Háttér A női meddőség okai | A férfi meddőség okai

Az inszemináció típusai

Amennyiben a férj vagy élettárs ondója tartalmaz hímivarsejteteket, akkor az inszeminációt kizárólag a férj, vagy élettárs ondójával végezik el. Ezt a beavatkozást homológ inszeminációnak (AIH) nevezzük.

Ha a partner a beavatkozás tervezett idején nincs elérhető közelségben, vagy speciális okok miatt korábban tároltatott saját hímivarsejtet (pl. kemoterápia, sugárkezelés előtt), úgy a spermabankban tárolt, lefagyasztott majd kiolvasztott spermium is felhasználható, nem csak a beavatkozás napján nyert friss minta.

Ha a pár férfi tagjának ondója hímivarsejtet nem tartalmaz vagy nagyon alacsony a teljes motilis spermaszám (azoospermia), és életképes spermium valószínűleg a hereszövetben sincs, akkor lehetőség van a pár kérésére donor sperma felhasználására. Ezt a típusú beavatkozást donor inszeminációnak (AID) nevezzük.

Hogyan történik a beavatkozás?

Lehetséges normál ciklusban figyelni a petesejtérést, és az alapján kiválasztani a megfelelő időpontot az inszeminációra. Biztosabb azonban a siker, ha a petefészket serkentik gyógyszerekkel arra, hogy legyen tüszőérés. Ilyenkor biztos és kiszámíthatóbb a tüszőrepedés időpontja, sőt sokszor gyógyszeresen váltják ki azt, növelve a terhesség létrejöttének esélyét. A gyógyszeres petefészek-stimuláció ugyanakkor enyhébb, mint IVF esetében, csökkentve a többes terhesség valószínűségét. Ha túl sok tüsző fejlődik ki, gyakran az inszemináció elhalasztását javasolják a következő ciklusra.

A beavatkozás nőgyógyászati vizsgálóasztalon történik, a rutin vizsgálatoknál is megszokott pozícióban. Fontos a megfelelő hüvelyi tisztaság, ezzel kivédhető az esetleges fertőzés felvitele a kismedencébe. A hímivarsejteket mossák, előkészítik és finom steril műanyag csövön keresztül juttatják a méh üregébe. A sperma előkészítése javítja azok minőségét és az egészséges terhesség létrejöttének esélyét. A beavatkozás után néhány percen (kb. 15 perc) át fekve kell maradni.

Egyes esetekben progeszterontartalmú készítmények alkalmazásával támogatható a méhnyálkahártya megfelelő állapotának fenntartása, ezáltal az embrió beágyazódása. Az alkalmazás szükségességéről minden esetben a kezelőorvos dönt.

Az inszemináció után a korábbi életvitelen nem kell változtatni. Terhességi vitamin szedése javasolt a beavatkozás előtti és utáni időszakban is.

Az inszemináció lehetséges szövődményei

A petefészek működést serkentő gyógyszeres kezelés csak rendszeres orvosi kontroll mellet javasolt. A petefészek esetleges „túlserkentése” ugyanis súlyos, akár életveszélyes állapotot okozhat. Amennyiben az inszemináció megfelelő laborháttérrel, körültekintően, steril körülmények között történik, a méhüreg fertőződésének esélye nagyon alacsony.

A beavatkozást követően ritkán enyhe alhasi fájdalmak jelentkezhetnek, amelyek fél-egy órán belül maguktól megszűnnek. A donor spermium felhasználása során átvihető fertőző betegség, de a ma ismert ilyen fertőzésekre a donorokat rendszeresen szűrik.

Esélyességi mutatók

Ha az inszeminációt megfelelő javallat miatt és jól kiválasztott időpontban végzik, úgy a sikerességi arány egy beavatkozásra számítva 15 százalék körüli, hat beavatkozásra számítva 30-40 százalék.

Sikertelenség esetén alapesetben összesen hat alkalommal kísérlik meg az eljárást. Ezt követően a meddő párnak a lombikbébi-kezelést (IVF) ajánlják fel. Hogy hány alkalommal ajánlott próbálkozni, az ténylegesen több tényező befolyásolja, így sok esetben már hamarabb indokolt lehet más eljárás.

• A nő életkora: 35 éves életkor fölött már 3-4 sikertelen kísérlet után javasolt az IVF.
• A meddőség pontos oka.
• A spermakép és a petefészek-tartalék pontos értékei alapján.

Az ikerterhesség előfordulása IUI esetén az átlagosnál nagyobb, körülbelül 5 százalék, ennek a petefészek gyógyszeres serkentése az oka.

Az inszeminációval létrejött terhességekben a beavatkozással összefüggésben nem magasabb sem a vetélés kockázata, sem a veleszületett rendellenességek kockázata. Azért tapasztalhatóak némileg magasabb arányok, mert mesterséges megtermékenyítésre többnyire az átlagostól idősebb párok és gyakran egészségi problémák fennállása esetén kerül sor.

Lásd még A mesterséges megtermékenyítés módszerei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Molnár Zsuzsanna, szülész-nőgyógyász szakorvos