A nagyothallás és kialakulása

A kor előrehaladtával viszonylag gyakran alakul ki nagyothallás. A 65-75 éves korosztály körülbelül egynegyedét, míg a 75 év feletti korosztály mintegy háromnegyedét érinti valamilyen fokú halláscsökkenés. A korábbi életkorban bekövetkező halláscsökkenésnél gyakran jelentős zajártalom vagy betegség állhat a háttérben.

Mi számít nagyothallásnak?

A nagyothallás a halláscsökkenés köznyelvben elterjedt megnevezése. Orvosi szempontból pontosabb a „halláscsökkenés” kifejezés, amely az enyhétől a súlyos fokúig különböző mértékű hallásromlást foglalhat magában.

Az enyhe halláscsökkenés sokszor alig feltűnő, ezért az érintett akár teljesen normálisnak is érezheti a hallását. Enyhe halláscsökkenésnél csendes környezetben általában még nincs jelentős probléma a beszéd megértésével, zajos környezetben viszont már nehézséget okozhat a társalgás követése.

A halláscsökkenés jellegzetes korai jelek lehetnek:

• gyakran vissza kell kérdezni

• nehézséget jelent a beszéd teljes megértése, különösen nagyobb háttérzaj esetén vagy tömegben

• bizonyos hangszínen történő beszédet nehezebb megérteni

• telefonon rosszabbul érthető a beszéd

• gyakran meg kell kérni a többieket, hogy lassabban, hangosabban, tisztábban beszéljenek

• fel kell hangosítani a televíziót vagy a rádiót

• előfordulhat fülzúgás is

• a beszéd és más zajok tompábbnak tűnnek

Ezek a tünetek még nem igazolják a halláscsökkenést, de arra utalnak, hogy érdemes hallásvizsgálatra jelentkezni. A halláscsökkenés diagnózisánakobjektív orvosi kritériumai vannak.

Mennyire kell aggódni a nagyothallás miatt?

Az életkor növekedésével a halláscsökkenés egyre gyakoribb, ugyanakkor nem tekinthető természetes élettani folyamatnak, kialakulása nem törvényszerű, sok idős embernek is megfelelő a hallása. Fontos az is, hogy időskorban is több oka lehet a nagyothallásnak, csak audiológiai vizsgálat során dönthető el egyértelműen, hogy pontosan mi áll a romló hallás hátterében.

Az életkorral összefüggő folyamatra utal általában, ha a hallás lassan, fokozatosan romlik, ha egyformán érinti mindkét fület, és főként a beszédértés romlik, különösen zajos környezetben, és nem társul hozzá más tünet (pl. szédülés, fülfájdalom).

Nagyobb figyelmet és mielőbbi, akár sürgősségi kivizsgálást igényel, ha

• a halláscsökkenés hirtelen jelentkezik vagy gyorsan (órákon, napokon belül) romlik, esetleg ingadozik
• asszimetrikus: csak az egyik fület érinti, vagy az egyik fület jelentősen nagyobb mértékben érinti
• olyan tünetekkel társul, mint a fülfájás, fülfolyás, szédülés, fülzúgás
• fiatalabb életkorban jelentkezik

Meg kell említeni azt is, hogy a nagyothallásnak akár lehetnek banális, egyszerűen kezelhető okai is, mint például a fülzsírdugó kialakulása. A halláscsökkenés diagnosztizálása, súlyossági fokának meghatározása és a kiáltó okok meghatározása azonban csak vizsgálat segítségével lehetséges.

Mi okozza a nagyothallást?

A nagyothallásnak számos oka lehet, de a leggyakoribb az öröklött hajlamon alapuló időskori folyamat és a jelentős zajterhelés a legjelentősebb halláscsökkenéshez vezető tényezők.

A belsőfül hang által okozott „kopása”, elöregedése, maradandó (idegi típusú) halláscsökkenéshez vezethet, ezt súlyosbítja az idősödő idegrendszer jelfeldolgozási lassulása. A belső fülben lévő apró pici csillószőrök illetve a hozzájuk csatlakozó idegsejtek degenerálódhatnak. Amikor az idegsejtek vagy a receptorsejtek károsodnak, illetve elpusztulnak, az elektromos jel innen nem továbbítódik az agy felé, ez által halláscsökkenés jön létre. A magasabb, élesebb hangok tompábbnak tűnnek (ugyanis a magas hangokat észlelő receptorsejtek általában hamarabb mennek tönkre), de az is lehet, hogy nehézséget jelent a háttérzajból kiemelni a szavakat. Kialakulását okozhatja a fokozatos elhasználódás az életkorral, de az egyszeri jelentős zajterhelés is.

Egyes emberek esetén, a nagyothallást a külső hallójáratban felhalmozódott fülzsír okozza, ami elzárja a külső hallójáratot, és megakadályozza a hanghullámok terjedését. Ez az ún vezetéses típusú halláscsökkenések közé tartozik, és bármely életkorban okozhat nagyothallást.

A fülgyulladás, illetve a külső fül és a középfül területén kialakuló rendellenes csontkinövések, vagy daganatok szintén vezethetnek halláscsökkenéshez, illetve a kiszakadt dobhártya is nagyothallást okozhat. Ezek ugyancsak vezetéses halláscsökkenések.

Rizikófaktorok

Az alábbi tényezők okozhatják az idegsejtek, illetve a receptorsejtek károsodását a belső fülben. Ezek között vannak nem módosítható adottságok, de módosítható rizikótényezők is, melyek elkerülésével a nagyothallás kialakulása gyakran megelőzhető.

• Életkor - A kor előrehaladtával az idegek, illetve a belső fül receptorsejtjei természetes módon elhasználódnak, ez nagyothallást eredményezhet.

• Zajártalom - Különböző foglalkozással kapcsolatos zajok, például az építőipar, az egyes üzemi munkák; bizonyos hobbi sportokhoz kapcsolódó zajok, például a céllövés, a motorozás, vagy a hangos zenehallgatás mind károsíthatják a belső fület, a zajártalmak egyik legfontosabb következménye a halláscsökkenés.

• Öröklött genetikai hajlam - A genetikai állomány fokozhatja a fül károsító hatásokkal szembeni érzékenységét.

• Egyes gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek mellékhatásként károsíthatják a belső fület. A tartós halláskárosodást okozó gyógyszerek közé tartozik, pl. egyes antibiotikumok (aminoglikozidok), kemoterápiás szerek, diuretikumok. Átemeneti fülzúgást és halláscsökkenést kiválthatnak más gyógyszerek is, pl. a nagy dózisú szalicilátok.

• Bizonyos betegségek - A magas lázzal járó és az idegrendszert vagy a hallószerveket is érintő betegségek - például az agyhártyagyulladás, belső fület érintő gyulladások - károsíthatják a hallást.

Orvosi vizsgálaton

Először orvosa egy általános szűrővizsgálatot fog végezni, hogy összességében felmérje, Ön mennyire hall. Az egyik fül letakarásával fülenként vizsgálható, hogy mennyire hallja a különböző hangerősséggel mondott szavakat, illetve, hogy hogyan reagál egyéb zajokra.

A halláskárosodás mértékének megítélésére orvosa nagy valószínűséggel egy audiológiai vizsgálatra fogja beutalni, ahol különböző hallásvizsgálatokat végeznek. Ennek során egy fülhallgatón, valamint egy csontvezetést vizsgáló vibrációs eszközön keresztül egyszerre az egyik fülben lejátszott hanghatásokra kell figyelni. Az audiológus megkéri, hogy akkor jelezzen, amikor hangot hall. Minden frekvenciájú hangot különböző hangerősséggel is bejátszanak, hogy meg lehessen határozni azt a szintet, amit éppen, hogy hall.

Részletesen A nagyothallás kivizsgálása

Tartós vagy kezelhető állapot a nagyothallás?

Az idegi típusú halláskárosodás nem fordítható vissza, ezért különösen fontos a megelőzés a zajhatások csökkentésével és az egészséges életmód kialakításával. Azonban nem szükségszerű, hogy egy csendesebb, hangszigetelt világban éljen. Orvosával, vagy egy audiológus segítségével a hallás korrigálható, szükség esetén a hallókészülék jelentősen javítja az életminőséget.

A vezetéses típusú halláscsökkenés a legtöbbször visszafordítható a kiváltó ok kezelésével. Ez lehet a fültisztítás, a fertőzések kezelése, műtét stb.

Folytatás Hogyan kezelje nagyothallását?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Zaránd Rajmund, fül-orr-gégész szakorvos