A gyógyszerszedés szabályai

Nem véletlen, hogy a gyógyszerek nagy része csak orvosi vényre adható ki. Nem mindegy ugyanis, hogy egy adott hatóanyag milyen formában jut be a szervezetbe, illetve nagyon fontos az adagolás módjának szakszerű meghatározása is: az orvos által előírt alkalmakkor, a megadott mennyiséget a megadott módon kell bevenni.

Az orvos a készítmény rendelése előtt mindig mérlegeli a becsült kockázat és várható haszon arányát, ennek megfelelően írja fel az orvosságot. Mint minden, a szervezetbe való külső beavatkozás, a gyógyszerszedés is rejt magában veszélyeket (mellékhatások, allergiás reakciók), ám ha a gyógyulás megkívánja, a legkisebb hatásos adagban alkalmazva ezek a veszélyek csökkenthetők.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Amennyiben viszont nem követjük az orvos utasításait, az könnyen a terápia kudarcát jelentheti, akár még egészségünket is károsíthatjuk. Sajnos gyakran találkozni olyan betegekkel, akik az adekvát terápiás javaslat ellenére sem gyógyulnak megfelelő mértékben: esetükben gyakran a gyógyszerszedés nem megfelelő módja deríthető ki.

Megkülönböztetünk külsőleg és belsőleg alkalmazandó gyógyszerformákat. A külsőleg alkalmazandók legtöbbször hintőporok, rázókeverékek, olajok, krémek, kenőcsök, cseppek (pl. szemcsepp), különböző folyadékok.

Terhesség és gyógyszerszedés

A terhesség alatti gyógyszerszedés mindig orvosi kontroll alatt történik, így annak irányítója a háziorvos, illetve a terhes gondozóorvosa. Ő a terhesség aktuális szakaszának figyelembevételével (első, második, illetve harmadik harmad) dönt az alkalmazható gyógyszerekről. Egyes gyógyszerek ugyanis a placentán áthaladva a fejlődő magzat keringésébe is bejuthatnak és súlyos fejlődési rendellenességet okozhatnak, míg mások (pl. egyes nyugtatók) a magzat életműködéseit befolyásolhatják.

A belsőleg alkalmazandó gyógyszerek lehetnek teakeverékek, porok, pilulák (golyócska alakú gyógyszerek), cseppek, különböző folyadékok, kúpok (végbél- és hüvelykúpok), tabletták és kapszulák.

A parenterálisan adható készítmények injekciók vagy infúziók, melyek beadása legtöbbször orvosi segítséggel történik (kivétel a betegek által is elsajátítható véralvadásgátló vagy inzulin kezelések). A tapaszok is népszerű formái az egyes gyógyszereknek, egyszerű alkalmazhatóságuk és állandó gyógyszerkibocsátásuk miatt.

Nagyon fontos, hogy a külsőleg alkalmazandó gyógyszereket ne nyeljük le, mert úgy nem fejtik ki gyógyhatásukat, rosszabb esetben akár mérgezőek is lehetnek. A belsőleg alkalmazandó készítményeket pedig csak abban a dózisban szedjük, amelyben az orvos rendelte.

Külsőleg és belsőleg ható gyógyszerek

A külsőleges szerek az alkalmazás helyén fejtik ki hatásukat, a belsőleg fogyasztandók a szervezetben felszívódva jutnak a hatás helyére vagy változatlan, vagy kémiailag átalakult formában.

A szájon át szedendő (per os) készítmények és a kúpok közt a különbség, hogy a kúpok vagy helyi hatást fejtenek ki (pl. elpusztítják a hüvelyben megtelepedett kórokozó gombákat, vagy a végbélkúpok egyes formái székrekedés esetén elősegítik a széklet távozását) vagy a nyálkahártyáról felszívódva a szervezet távoli helyein fejtik ki hatásukat. A kúpok ugyanakkor kikerülik a gyomor- bélrendszer felső traktusát, így a máj keringési rendszerét is.

Általánosan (azaz nem helyileg) ható végbélkúpokat alkalmazunk kisgyermekek esetében, akik a gyógyszerek egyéb formáit azok rossz íze miatt nem fogyasztják el, vagy betegségük egyébként ezt a módszert kívánja meg. Nagyobb gyermekeknél és felnőtteknél akkor előnyös a végbélkúpok használata, ha a szájon át történő gyógyszerbevitel akadályozott (pl. mandulaműtét, hányás, nyelőcsőkárosodás, stb.) vagy a gyomor és a máj keringési rendszerének kikerülése szükséges (pl. gyomorfekély, májbetegségek esetén).

A per os gyógyszerek a gyomor-bél huzam különböző részeiről szívódnak fel: egyesek a gyomorból, a többség a vékonybélből, míg egy gyógyszercsoport hányad a vastagbélből. Innen a gyógyszerek az ún. portális keringésbe kerülnek, amely a máj keringési rendszerének felel meg. A felszívódást követi a gyógyszerek eloszlása a szervezetben, a többség ezzel a mozzanattal kerül a terápiás helyre. A gyógyszeranyagcsere végső lépése az elimináció, vagyis az a folyamat, amelynek következtében a gyógyszer mennyisége a szervezetben lecsökken. Ez lehet változatlan formában való kiürülés (pl. a penicillin esetében).

Bizonyos gyógyszereket órára pontosan kell szedni, mert így fejtik ki leghatékonyabban hatásukat!

Egyes készítményeknél fontos szempont, hogy étkezés előtt, közben vagy után kell bevenni, mert az étkezés befolyásolja a gyógyszer felszívódását.

Több gyógyszer együttes szedésénél módosulhatnak a mellékhatások és olyan tüneteket is okozhatnak, amelyeket külön-külön nem okoznak

Sok esetben viszont a gyógyszer hatóanyagának kémiai átalakulása szükséges ahhoz, hogy az a szervezetből ki tudjon ürülni. Ez az átalakulás rendszerint a májban következik be. Végül a gyógyszerek egyrészt a máj közvetítésével az epébe kerülnek, mely a bélrendszeren keresztül a széklettel távozik; másrészt a vérárammal eljutnak a vesékbe, ahol kiválasztódnak és a vizelettel ürülnek.

Tartsa be az adagolást!

Az eliminációs idő a gyógyszeradagok elosztásával kapcsolatban nagyon fontos. Mivel a gyógyszerek plazmaszintje a kiürülési idő függvényében csökken, lényeges, hogy az előírt időben vegyük be a gyógyszert. Ha például egy tabletta kimarad, a gyógyszer szintje a szervezetben olyannyira lecsökkenhet, hogy a már elért hatások visszafejlődnek, a betegség újra fellobbanhat, a kórokozók (pl. antibiotikum esetében) pedig újra szaporodásnak indulhatnak, s ebben az esetben nő a gyógyszerrezisztencia esélye is.

Az előírtnál gyakoribb vagy nagyobb adagok sem célravezetőek, a gyógyulás folyamatát nem gyorsítják: jobb esetben csak a költségeink nőnek, rosszabb esetben a gyógyszer idő előtt elfogy, holott az előírt ideig tartó kezelés a gyógyulás alapfeltétele. A nagy adagok bevétele mérgezést és további súlyos egészségkárosodást okozhat.

A fenti folyamatok mind szükségesek ahhoz, hogy a gyógyszerek kifejthessék kívánatos biológiai hatásukat. Ugyanakkor számos hatás befolyásolja a gyógyszerhatás kialakulását, a fenti tényezők módosításán keresztül. Így nem nehéz belátni, hogy az orvosi utasításokat be kell tartani, ha azt szeretnénk, hogy az előírt terápia sikeres legyen. Tehát figyeljünk oda, hogy bizonyos gyógyszerek nem vehetők be egy időben, számos készítmény alkalmazása mellett életmódbeli módosítások szükségesek, sok esetben az alkohol fogyasztása tilos, stb.

A felsoroltak csak kiragadott példák annak szemléltetésére, hogy miért nagyon fontos a gyógyszerszedésre vonatkozó utasítások betartása. Emellett kezelőorvosunk tudta nélkül ne szedjünk más készítményeket rendszeresen, azoknak alkalmazását orvosunkkal mindig beszéljük meg!

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit)