Diagnosztikai módszerek - Ultrahang vizsgálat

Az ultrahang a 70-es évek elején terjedt el az orvosi gyakorlatban. Napjainkban igen gyakran használt vizsgálati módszer, hiszen semmilyen kellemetlenséget, vagy kockázatot nem jelent a páciens számára.

Nem jár sugárterheléssel sem, ezért szükség esetén többször is ismételhető. Alapvizsgálat, melyet az orvosok a képalkotó módszerek közül általában elsőként alkalmaznak.

Szervezetünk különböző szövetei jól vezetik az ultrahangot, azonban az egyes szervek vezetőképessége különböző. Ha az ultrahang elér egy szervet, akkor egy része visszaverődik, másik része továbbhalad. A vizsgálófej elektromos kristályokat tartalmaz, és ezek segítségével ultrahang hullámokat állít elő, valamint képes a szövetek felületéről visszavert hullámok felvételére is. A jobb képminőség érdekében az emberi test és a vizsgálófej közé zselés anyagot kell juttatni.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A fej egy számítógéphez van kötve, így a vizsgáló rögtön látja az eltéréseket, nem kell napokat, heteket várni az eredményre. A különféle szervekhez - has, méh, herék - eltérő vizsgálófejek használatosak, melyek felbontó- és áthatolóképessége a célnak megfelelően különböző.

Hol használható az ultrahang?

Az ultrahangot általában a hasi-, illetve kismedencei szervek vizsgálatára használják, jól megítélhető segítségével a vese, a máj, a lép, a hasnyálmirigy, a nagyobb erek, az epehólyag, és az esetlegesen megnagyobbodott nyirokcsomók. A vizsgálat során kimutathatók daganatok, ciszták, fejlődési rendellenességek, epe- és vesekövek, valamint az általuk okozott elzáródás. 

Lehetőség van arra is, hogy bizonyos testüregekbe az erre a célra kialakított, speciális vizsgálófejet vezessen be az orvos. Az urológusok például gyakran használják a végbélbe vezetve a prosztata vizsgálatára (transzrektális ultrahang), prosztatarák diagnosztizálására, a daganat nagyságának megítélésére. Szintén urológusok végzik a húgyhólyag belső felületének ultrahangos vizsgálatát (intravezikális ultrahang).

Az ultrahang a nőgyógyászatban

A nőgyógyászok munkája is elképzelhetetlen lenne ultrahang nélkül, hiszen a terhesség folyamán így követik nyomon a magzat érettségét, méhen belüli elhelyezkedését, méreteinek változását, valamint így állapítják meg a nemét, és hogy nincs-e valamilyen fejlődési rendellenessége. A terhesség fennállásának bizonyítására leghamarabb a terhesség 16-17. napján van lehetőség a hüvelybe bevezetett vizsgálófej segítségével (transzvaginális ultrahang).

Ez a módszer alkalmas különböző nőgyógyászati fertőzések - petevezeték gyulladás, méhnyálkahártya gyulladás - diagnosztizálására, a folyamat súlyosságának megítélésére. Alkalmazzák még az ultrahangot nőgyógyászati tumorok, méhen kívüli terhesség kimutatására is. Szerepe van a meddőség kivizsgálásában, hiszen több, egymás után készített kismedencei ultrahangvizsgálattal meg lehet állapítani, hogy van-e a petefészekben tüszőnövekedés, és ha van, akkor mérete elegendő-e az ovulációhoz, mely a megtermékenyítés egyik feltétele. Ha ugyanis a tüsző nem nő elég nagyra, akkor nem reped meg, nem szabadul ki belőle a petesejt, és nem tud megtermékenyülni.

Az ultrahang egyéb felhasználása

Az ultrahang-vizsgálat nem csak diagnózis felállítására, vagy feltételezésére alkalmas, hanem ultrahangvezérlés segítségével különféle beavatkozásokat is el lehet végezni. Így egy gyanús szövetből mintát - biopsziát - lehet venni, cisztákat, vagy a hasüregben lévő folyadékot lehet leszívni.

Color-doppler. Néhány éve elterjedt egy speciális ultrahangtechnika, a color-doppler, mely segítségével nemcsak a szervek anatómiája, hanem a vérellátása is vizsgálható. Megállapítható, hogy egy adott területen jó irányú-e a keringés, milyen az erek átmérője, van-e szűkület, elzáródás. Ezt a módszert kiterjedten alkalmazzák trombózisok diagnosztizálására, a nyaki erek szűkületének kimutatására is.

Echocardiographia. A szív vizsgálatában is nélkülözhetetlen az ultrahang - echocardiographia -, melyet a mellkason, bizonyos esetekben a nyelőcsövön keresztül végeznek. A szívultrahang az EKG és a laborvizsgálatok mellett jelenleg a legfontosabb kardiológiai vizsgálómódszer. A vizsgáló az ultrahang segítségével vizsgálni tudja a szív és a környezetében lévő nagy erek - aorta, vénák - anatómiáját, a billentyűk működését, a szívüregek tágasságát, az esetleg jelen lévő falmozgászavart, valamint azt hogy van-e vérrög vagy tumor a szívben, folyadék a szív körül.

Gyomor- és béltükrözés. Az endoszkópos vizsgálatok nagyon nagy segítséget jelentenek az orvosok számára a gyomor-bél rendszer betegségeinek felismerésében. Az endoszkópia során vékony vizsgálófejet vezetnek be a nyelőcsövön keresztül a gyomorba (gastroscopia), vagy még lejjebb a vékonybélbe. A colonoscopia a vastagbél, a rectoscopia a végbél tükrözéses vizsgálatát jelenti. A gyomortükrözés előtt 8-12 órával nem szabad enni, a vastagbéltükrözés előtt pedig hashajtást, valamint ha szükséges, beöntést végeznek. A vizsgált testüreget feltöltik levegővel, amely kissé kellemetlen lehet. Az így felfedezett daganatokból minta is vehető, a kisebb polipokat el lehet távolítani, ha pedig valahol vérzés van, azt meg lehet szüntetni.

Diagnosztiakai módszerek
Angiográfia	CT (computertomographia)
Endoszkópos vizsgálatok	ERCP
Gyomortükrözés	Hysteroszalpingográfia, hysteroscopia
Kiválasztásos urográfia	Kontrasztanyagos koponya CT
MR (mágneses rezonancia)	PET
Röntgenvizsgálat	SPECT
Ultrahang vizsgálat	Vastagbéltükrözés