Iskolai gondok

Jó napot kívánok!

aaaaaaaaaSegítségét szeretném kérni a következő probléma megoldásában!

Hármas ikergyermekeim 8 és félévesek. 2. osztályba járnak. a kislány kitűnő tanuló nagyon szép rendezett a munkája, a két fiu közül a nagyobb sullyal született szépen ír és jobb képességű, mint a legkisebb. Mindhárman nagyon kötelességtudóak. Soha nem kell veszekednem velük, hogy végezzék el a házi feladatot. Szívesen gyakorolnak. Azt hiszem sok köszönhető a tanár néninek aki nagyon megszerettette velük az iskolát és a tanulást. Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy az évismétlést a gyerekeknél úgy állítottuk be, ami egy rossz dolog. Most felmerült, hogy a legkisebb súlyú kisfiam esetleg lemaradt és el kéne gondolkodnunk, hogy esetleg évet ismételjen. Ez még csak egy csomo esetleggel került szóba, de nekem most óriási dilemmát okoz. MI igyekeztünk úgy nevelni a gyerekeket, hogy előtérbe helyeztük a különáklló egyéniségüket. /máshogy öltöznek, van, amikor külön viszük őket vásárolni, vagy horgászni stb../

De, amikor egyikük 2 napig kórházba került kiderült, hogy a kislány fizikailag rosszul lett attól, hogy a testvérét baj érte. A két fiú szite mindig együtt játszik, azthiszem ez a koruk és a nemiségük miatt természetes. A kissebbik különösen igényli a nagyobbik társaságát. Most attól félek, hogyha a kissebbiket visszatartjuk egyrészt megszégyenül, hogy megbukik, másrészt elveszíti a magabiztosságát és önbizalmát, mert egy új osztályba kerül, nem lesz vele egyik testvére sem, de főleg a fiú testvére.  Másfelől viszont ha tovább megy nagyon erőn felül kell teljesítenie, sokat kell hozzátennie pluszban, hogy megállja a helyét a későbbiekben is. Most a tanító nénivel a nevelési tanácsadó segítségét kérjük, tehát lehet, hogy az egész megoldódik pozitívan. Most viszont egy véleményt szeretnék kérni erről a szituációról egy szakembertől, hogy a döntésben segítségünkre legyen!

Eddig úgy érzem sikerült az ikrekkel járó speciális helyzeteket jól megoldanunk, az ösztöneinkre hagyatkozva., De ez azért is nehéz döntés, mert bárhogy is döntünk, valamelyik gyermekünket lelkiseg nehéz helyzetbe hozzuk és akár egy óriási lelki törést is okozhatunk, ami az egész személyiségére kihathat!

Előre is köszönöm a segítségét férjem nagylányom és az ikrek nevében is!

 

Köszönettel""ikrek""

WEBBeteg Szakértő válasza gyermeknevelés témában

Kedves Levélíró! Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen tudatosan figyelnek gyermekeik önálló identitásának kialakítására azzal, hogy külön is foglalkoznak velük, mindannyiuknak meg vannak a „saját” idejük az anyuval és az apuval. Én az Ön által leírt helyzetben az évismétlés negatív jelentésénél nagyobb problémának látom magát a szétválasztás tényét. A testvérek fogantatásuk pillanatától kezdve együtt voltak, és bár fontos, hogy segítsük önállóságuk fejlődését, nem ilyen nehéz (iskolai) helyzetben kellene először megtapasztalniuk, milyen az, egyedül lenni. Különösen nem akkor, amikor egyikük kerül át más osztályba, idegen társaságba, és ketten pedig együtt maradnak (bár ezt nem írta, de feltételezem, hogy egy osztályba járnak most mindhárman). Az egyedül maradt fiú nagyon magányos lehet, hiszen általában nem nagyon mernem egymás nélkül kapcsolatokat teremteni az ikrek, de annak a fiúnak sem lesz könnyű a testvére nélkül, aki az eredeti osztályában marad! Gyakori, és természetes, hogy ikertestvérek esetében az egyikük jobb mondjuk a nyelvi képességekben, a másik a sportban, vagy a zenében. Amellett, hogy a kisebb súlyú fiának felzárkóztatására külön figyelmet fordítanak, keressék meg, miben jobb ő, mi az, amiben ő jónak érzi magát (kerüljék a „jobb” kifejezést), és erősítsék ebben is. El is mondhatják neki, hogy mindenki másban ügyes, és amiért neki mondjuk többet kell foglalkoznia az olvasással, addig a fiútestvérének nehezebben megy a biciklizés megtanulása, és ez természetes is. Ezzel elkerülhető, hogy ő alacsonyabb képességűnek érezze magát az iskolai helyzet miatt. Az „együtt erősek vagyunk” alapelv szerint jobban megállják a helyüket a világban, mint egyedül, ez egy olyan előny, amit semmihez sem lehet hasonlítani. Használják ki ezt az erőt, a kisebbik fiúnak ez meg fogja adni azt a segítséget, ami a felzárkózáshoz szükséges! Minden jót kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2010. február 25.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Mivel tudnám a 16 honapos kisfiamat...
Tisztelt Dr.nő! Kisfiam 16 hónapos. Elég eleven, izgő-mozgó, nemnagyon foglalja le a játékai. Nagyon anyás, sok időt töltünk együtt. Apukájátis szereti, de...
Közös gyermekfelügyelet
T. Doktornő! Érdeklődnék, hogy mi a véleménye, avagy van-e tapasztalata a kisgyermek által megélt közös gyermekfelügyeletről? Mindenképpen jót szeretnénk...
Szájra puszi apa lánya közt
Tisztelt Doktornő! Elvált apuka vagyok 5 éve váltam el, de szoros kapcsolatom maradt a most 10 éves lányommal. Napi szinten része vagyok az életének, a 2....
Pszihologushoz- elvált szülők...
Elegg elkeseredve kernek tanacsot. 3 eve elvaltam es van egy 7 eves gyerekunk. A gyerek nalam van elhelyezve, de az apukaval is szokott idot tolteni, mert...
Hiperaktivitas, alvaszavar,...
Kedves Doktornö, Kedves Doktorur, van egy harom eves kis fiu unokam es a szülöknek napi szinten meg kell küzdeniük a lefektetes problemajaval, ugyanis este...
"Normális vagy? "
Feleségem rendszeresen azt kiabálja a gyermekinknek, hogy "Normális vagy? ", ha azok valami olyat tesznek, ami szerinte nem helyes. Ön szerint ez negatívan...