Hangulatzavar téma

A párom elvesztette a munkáját, állandóan kimerült, rosszkedvű, sehová nem akar menni (orvoshoz pláne nem), senkivel nem akar beszélni, és a szex sem érdekli. Ez már depresszió? - Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatának kérdéseiből.

Sok mindennel próbálkoztam már az életemben, amiről azt hittem, hogy boldoggá tesz... Írás a boldogság kereséséről.

...a ti haragotokkal. Ez a mondat egy nagyon régi, életvezetési tanácsadó könyvből származik. Néha azt gondolom, hogy ez a legfontosabb mentálhigiénés alapelv, amit nagyon jó lenne betartania mindenkinek, és akkor boldogan élnénk, amíg meg nem halunk.

Majdnem 30 éve írok naplót, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Kezdetben még apróbb emlékeket (mozijegyeket, buszjegyeket) is ragasztgattam bele, máskor pedig hosszasan részleteztem az aktuális lelkiállapotomat. Ezeket olvasva pontosan nyomon lehet követni, ahogy változtam.

Megint. (Vagy még mindig?) Azt mondják, az állandó fáradtság a depresszió természetes velejárója, nem tudom, hogy az alvásproblémáktól vagyok mindig fáradt, vagy mert fáradtnak kell lennem az állapotom miatt.

Pontosabban, a karácsonyi vásárlástól rettegek. Imádok ajándékot venni, képes vagyok a legnagyobb hidegben, 12 órán keresztül, étlen-szomjan, 8 bevásárlószatyorral a vállamon gyalog átkelni a városon, hogy megtaláljam a tökéleteset...

Valahol eltűnik az idő... Kifolyik valahol, és amennyi marad, az egyre kevesebb dologra elég. Felhalmozódnak az elvégezetlen feladatok, a mosatlan edények, a szennyes ruhák, a reklámújságok a sarokban, a por a bútorokon.

Az megvan, hogy megszólal az ébresztő, és rögtön tudjuk, hogy valami nincs rendben? Nagyon nincs. Persze, már az sincs, hogy valami puha és meleg álom-mélységből kellene visszajönni egy idegesítő géphangra, de nem csak ez a baj. Sötét van. Annyira sötét, hogy a lámpa fénye sem tudja elűzni. És valami kopog az ablakpárkányon.

A rendszer(esség) jó. A rendszer(esség) a barátunk. Ha okosan használjuk, nem kell úgy éreznünk, hogy darabokra hullunk szét.

Az a jó a szabad versben, hogy bárki írhat. Ezúton is elnézést kérek mindenkitől…

Szerintem (!) kéne keresned egy hobbit! Szerintem (!) fel kéne állítanod bizonyos szabályokat, és törekedned kéne arra, hogy betartsd őket: pl. minden nap kelj fel ugyanakkor, minden nap próbálj ki valami új dolgot, ilyesmik!

Szeretek a társaság középpontja lenni (már amikor), az „egyszemélyes szórakoztatókomplexum” szerepében tetszelegni, az önirónia a legjobb barátom (azt hiszem, sokszor túlzásba is viszem), szeretem ha meg tudok nevettetni másokat, és magamon is szeretek nevetni (már amikor…).

Azt hiszem, 2016-ban lehetetlenség nem „cyber hipochondernek” lenni. Elég beírnunk a keresőbe, hogy cukkini, és máris ömlik ránk a sok cikk a világ legrémisztőbb betegségeiről...

Mindig hittem az „utolsó utáni pillanatokban”. Szeretem a stresszt, ami ezzel jár, szeretem, ha egyszerre csipog a telefonom naptár funkciója, kapok e-mailt, és látom a legkülönbözőbb helyekre felposztitelve a teendőimet és a határidőket - amiket utána nem tartok be.

Ha engem kérdeznek az akaraterőről, visszakérdezek: a micsoda?

Amikor a szakdolgozatomat írtam poszt-posztmodern amerikai irodalom témában, rengeteg tanulmányt olvastam traumairodalom, kollektív, illetve egyéni trauma témában.

„Szerintem csak túldramatizálod...” „Próbáld meg a dolgok jó oldalát nézni!” (és az abszolút kedvencem) „Ne legyél már ennyire negatív!” Ismerős mondatok?

Betegség? Érzelmi állapot? Túlérzékenység? Gyengeség? Túlzott reakciók? Szimpla apátia? – azt hiszem, a depresszió kicsit mindegyik, maximum nem azonos arányban.

Volt egy csoporttársam az egyetemen, aki figyelemfelkeltés gyanánt kitalálta, hogy idegösszeroppanása van. Tünetei ugyan nem voltak, de naponta többször is beszélt az „idegösszeropiról” (amit, ha végképp a középpontba akart kerülni, „idegösszeropimopinak” hívott, jófejségből (ha valahol, hát itt igazán indokolt lenne az idézőjel használata…). Csodák csodájára, sikerült kikecmeregnie belőle (…), viszont azóta is előszeretettel dobálózik olyan mondatokkal, hogy „már megint depressziós vagyok!”

Magyarországon havi szinten 200 000 ember szenved a depresszió tüneteitől, de alig 50 százalékuk áll orvosi, gyógyszeres kezelés alatt. A betegség lefelé menő spirált eredményezhet, amely végén a rokkantság, az önellátási képtelenség, sőt akár az öngyilkosság is állhat.

Az alábbi tényezők jelentkezésekor fennáll a veszélye, hogy Ön depresszióban szenved:

• rossz hangulat,
• az örömre való képesség elvesztése,
• a napi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése,
• az önértékelés alacsony szintje,
• alvászavar,
• csökkent koncentrálás, akadályozott gondolkodás,
• testtömeg változása,
• agitáció vagy gátoltság,
• fáradtság,
• halállal kapcsolatos gondolatok.

Amennyiben a fenti tünetek közül legalább öt együttesen fennáll legalább két héten keresztül, a depresszió diagnózisa valószínűsíthető.

A betegséget minden esetben kezelni kell - gyógyszerekkel, pszichoterápiával, fényterápiával és életmódváltással -, valamint tanácsos rendszeresen felkeresnie orvosát, érdemes többet járni közösségbe, egészségesen táplálkozni és kerülni az alkoholfogyasztást!

Önértékelő kérdőívünk segítségével megállapíthatja, hogy mennyire ingadozott hangulata, illetve választ kaphat arra is, hogy ez már depressziónak tekinthető-e: Depresszió teszt

A születés évszaka és a hangulati zavarok kialakulásban szerepet játszó affektív temperamentumok összefüggést mutatnak, ennek felfedezése újabb segítség lehet a betegségek okainak megértésében és hatékonyabb gyógyításában - mondta el az MTI-nek Gonda Xénia, a Semmelweis Egyetemen készült tanulmány első szerzője, klinikai szakpszichológus, gyógyszerész.

Az alvászavar a depressziós betegek közel 90 százalékát érinti, legtöbbször a depresszió része, ami jelentheti az alvásmennyiség csökkenését, illetve fokozódását is, utóbbi inkább a szezonális lefolyásra (téli depresszió) utal. Az alvás minősége azonban mindkét esetben romlik.