A mellkasi fájdalom kivizsgálása

A mellkasi fájdalom alapos kivizsgálás nélkül nehezen értelmezhető panasz, hiszen hátterében számos eltérő – akár életveszélyes – ok állhat. Néhány óra eltöltése egy kórházban nemcsak megnyugtathatja Önt, hanem akár az életét is megmentheti. A mellkasi fájdalom mindig komolyan veendő tünet, különösen akkor, ha hirtelen jelentkezik, erős, vagy egyéb panaszokkal társul.

A kórházba érkezést követően elsőként általában EKG-vizsgálat történik. Ennek során a mellkas és a végtagok bőrére helyezett elektródák segítségével ellenőrzik a szív elektromos aktivitását – ezt sok esetben már a mentőben megkezdik. Ezután ellenőrzik a pulzust, a vérnyomást, az oxigénszintet, majd vérvizsgálatot végeznek. Az orvos részletesen kikérdezi a beteget a panaszai jellegéről, körülményeiről.

A mellkasi fájdalom nem minden esetben utal szívinfarktusra, de a kórházban elsőként ezt igyekeznek kizárni, mivel ez a legsürgősebb állapot. Emellett vizsgálják, hogy fennállhat-e életet veszélyeztető tüdőbetegség, aortadisszekció vagy légmell.

A korszerű sürgősségi ellátásban ma már strukturált kockázatbecslési rendszereket (HEART score, ESC 0–1 órás / 0–2 órás troponin algoritmus) alkalmaznak, amelyek a tünetek, az EKG-eltérések és a laboreredmények együttes értékelésén alapulnak. Segítenek eldönteni, hogy:

• mekkora az akut koszorúér-esemény valószínűsége,
• szükséges-e azonnali kardiológiai ellátás,
• biztonsággal hazaengedhető-e a beteg.

Ha szükséges, a kezelőorvosok további vizsgálatokat rendelnek el a mellkasi fájdalom okának pontos tisztázására.

Milyen vizsgálatokra kerülhet sor?

Elektrokardiográfia (EKG)

Az EKG a szív elektromos működését rögzíti, és segít felismerni a szívizom károsodását, a ritmuszavarokat, valamint a szív vérellátási zavarainak jeleit. A károsodott szívizom eltérően vezeti az elektromos impulzusokat, mint az egészséges szövet, ez pedig jellegzetes eltéréseket okozhat a görbén. Fontos tudni, hogy egyetlen, kezdeti EKG nem minden esetben mutat eltérést, különösen a panaszok korai szakaszában. Ezért a nemzetközi ajánlások szerint mellkasi fájdalom esetén gyakran ismételt EKG-vizsgálatokra is sor kerül, mert az elváltozások idővel válhatnak egyértelművé.

Vérvizsgálat

A vérvizsgálat célja annak kimutatása, hogy kerültek-e a véráramba olyan anyagok, amelyek szívizom-károsodásra utalnak. Napjainkban elsősorban nagy érzékenységű troponinvizsgálatot alkalmaznak, amely már a panaszok kezdetét követő korai szakaszban is képes jelezni a szívizom sérülését. Az aktuális európai ajánlások szerint a troponinszintet nem egyszeri alkalommal mérik, hanem meghatározott időközönként megismétlik, mivel a változás üteme legalább olyan fontos információt ad, mint az egyszeri érték. Ez lehetővé teszi a szívinfarktus gyors és biztonságos kizárását vagy megerősítését.

Mellkasröntgen

A mellkasröntgen segítségével áttekinthető képet kaphatunk a tüdők, a szív és a nagyerek állapotáról. A vizsgálat alkalmas többek között tüdőgyulladás, légmell, mellkasi folyadékgyülem, illetve daganatos elváltozások felismerésére. Mellkasi fájdalom esetén fontos szerepe van abban, hogy elkülönítsék a szíveredetű panaszokat az egyéb, nem szívhez köthető, de akár szintén súlyos kórképektől, ezért a sürgősségi kivizsgálás gyakori eleme.

Stresszvizsgálatok

A terheléses vizsgálatok során azt figyelik meg, hogyan reagál a szív fizikai terhelésre (például kerékpározásra vagy futószalagra), illetve szükség esetén gyógyszeres terhelésre. A vizsgálat segít eldönteni, hogy a mellkasi fájdalom összefüggésben áll-e a szív vérellátásának zavarával, vagyis koszorúér-betegség gyanúja merül-e fel. Napjainkban egyre gyakrabban alkalmaznak képalkotással kombinált terheléses vizsgálatokat, amelyek pontosabb információt adnak a szívizom vérellátásáról, és segítenek elkerülni a felesleges invazív beavatkozásokat.

Terheléses echocardiographia

A terheléses echokardiográfia (terheléses echo) a szívultrahang és a terheléses vizsgálat kombinációja. A vizsgálat során a szív működését fizikai terhelés alatt (például kerékpározás közben), vagy ha ez nem kivitelezhető, gyógyszeres terhelést követően ultrahanggal vizsgálják. Így megfigyelhető, hogy a szívizom egyes területei terhelés hatására megfelelően összehúzódnak-e, vagy jelentkezik-e átmeneti vérellátási zavar. A módszer előnye, hogy sugárterheléssel nem jár, gyorsan elvégezhető, és fontos információt ad a koszorúér-betegség fennállásáról, ezért az ESC ajánlásai szerint gyakran alkalmazott vizsgálat stabil állapotú betegeknél.

Izotópos vizsgálatok

Az izotópos vizsgálatok segíthetnek tisztázni, hogy a mellkasi fájdalom összefüggésben áll-e a szív vérellátásával. A vizsgálat során kis mennyiségű radioaktív anyagot (pl. tallium) juttatnak a véráramba, amely a szívizom vérellátásának megfelelően oszlik el. Speciális kamerák segítségével követhető, hogyan jut el az anyag a szív egyes területeire, így kimutatható, ha valamelyik terület terhelés során kevesebb vért kap. A módszer különösen hasznos lehet akkor, ha más vizsgálatok nem adnak egyértelmű választ, és segít eldönteni, hogy szükség van-e további beavatkozásra.

Koszorúérfestés (koronarográfia)

A koronarográfia olyan vizsgálat, amelynek segítségével pontosan megítélhető a szívet ellátó koszorúerek állapota, és azonosíthatók az esetleges szűkületek vagy elzáródások. A beavatkozás során az orvos egy vékony, hajlékony csövet (katétert) vezet fel az ereken keresztül – leggyakrabban a csukló vagy a comb verőerén át – egészen a szívhez. A katéteren keresztül kontrasztanyagot („festéket”) juttatnak a koszorúerekbe, amely röntgen segítségével láthatóvá teszi az erek lefutását és az esetleges eltéréseket. Akut szívinfarktus gyanúja esetén a vizsgálat nemcsak diagnosztikus, hanem azonnali kezelést is lehetővé tesz, például az ér megnyitását vagy sztent beültetését.

Elektronsugár-komputerizált tomográfia (EBCT)

Olyan képalkotó eljárás, amely az erek falában lerakódott kalcium kimutatására szolgál. A vizsgálat segítségével felismerhetők a zsíros, meszes plakkok, amelyek a koszorúér-betegség kialakulásának korai jelei lehetnek. Az ESC ajánlásai szerint a kalciumtartalom mérése elsősorban a szív-érrendszeri kockázat becslésében játszik szerepet, és segíthet annak megítélésében, hogy mekkora a koszorúér-betegség valószínűsége, még panaszmentes állapotban is.

Koszorúér-CT-angiográfia (coronaria CT)

Egy nem invazív képalkotó vizsgálat, amely részletes képet ad a szívet ellátó koszorúerekről. A vizsgálat során kontrasztanyag beadását követően CT-felvételek készülnek, amelyek segítségével megítélhető az erek lefutása, az esetleges szűkületek, plakkok vagy fejlődési eltérések. Az ESC ajánlásai szerint alacsony vagy közepes kockázatú, stabil mellkasi fájdalom esetén első vonalbeli vizsgálatként is alkalmazható, mivel gyors, pontos és segíthet elkerülni a felesleges invazív beavatkozásokat.

Mágneses rezonancia vizsgálat (MRI)

A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) olyan korszerű képalkotó eljárás, amely erős mágneses mezők segítségével készít részletes kereszt- és hosszmetszeti felvételeket a szervezetről. A szív-MRI különösen alkalmas a szívizom szerkezetének és működésének pontos vizsgálatára, és segíthet elkülöníteni a különböző szívbetegségeket. Az ESC ajánlásai szerint fontos szerepe van többek között szívizomgyulladás, korábbi szívinfarktus, veleszületett szívbetegségek és ritkább kórképek felismerésében, amikor más vizsgálatok nem adnak egyértelmű választ.

Szívultrahang (echokardiográfia)

A szívultrahang (echokardiográfia) olyan képalkotó vizsgálat, amely ultrahanghullámok segítségével mutatja meg a szív szerkezetét és működését. A vizsgálat során valós időben követhető a szív mozgása, a billentyűk működése és a vér áramlása, így fontos információt nyújt a különböző szívbetegségek felismerésében. Gyors, fájdalommentes és sugárterheléssel nem járó módszer, ezért az ESC ajánlásai szerint akut helyzetekben és a későbbi kivizsgálás során is alapvizsgálatnak számít.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus