Felkelés műtét után - Mire figyeljen a beteg, hogyan segíthet a környezete?

A betegek körében még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a műtét után napokig mozdulatlanul kell feküdni a biztos gyógyulás érdekében. A klinikai gyakorlatban azonban ennek pontosan az ellenkezője igaz: a modern orvostudomány és az ápolásszakma a korai mobilizáció híve.

Az időben és szakszerűen megkezdett felkelés kulcsfontosságú számos súlyos műtét utáni szövődmény megelőzésében. Nem mindegy azonban, hogy ez a folyamat mikor és hogyan történik, hiszen a biztonságos mobilitáshoz a beteg tudatosságára és a környezet megfelelő támogatására is szükség van.

A korai mobilizáció jelentősége - Miért nem szabad tartósan feküdni?

A hosszan tartó fekvés a szervezet szinte minden szervrendszerére negatív hatással van.

• Amikor a beteg passzívan fekszik az ágyban, a vérkeringés lelassul, a vénákban a vér visszaáramlása nehezítetté válik. Ez a pangás drasztikusan növeli a mélyvénás trombózis és az abból kiinduló, életveszélyes tüdőembólia kockázatát.
• A keringés mellett a légzőrendszer is megsínyli a passzivitást. Fekvő helyzetben a tüdő alsó részei nem tágulnak ki megfelelően, a légutakban felgyülemlik a váladék, ami melegágya a posztoperatív tüdőgyulladásnak.
• Emellett a bélmozgások lelassulnak, ami makacs székrekedést és puffadást okoz, az izomzat pedig már néhány nap alatt látványos gyengülésnek indul.

A korai felkelés mindezen folyamatokat megfordítja: serkenti a keringést, mélyebb légzésre ösztönöz, beindítja az emésztést és fenntartja az izomtónust.

Mikor jön el az első felkelés ideje?

A pontos időpontot minden esetben a kezelőorvos és a szakszemélyzet határozza meg, mérlegelve a műtét típusát, a beavatkozás hosszát, az alkalmazott érzéstelenítés módját és a beteg általános állapotát.

Helyi vagy rövid altatásban végzett kisműtétek után - Ha a beavatkozás nem érintett létfontosságú szerveket, a beteg gyakran már a műtét napján, néhány órával az ébredés után, felügyelet mellett felkelhet.

Nagyobb hasi vagy mellkasi műtétek után - A korszerű protokollok szerint a cél itt is az, hogy a beteg a műtétet követő 12-24 órán belül, azaz legkésőbb a következő napon tegye meg az első lépéseket.

Gerincérzéstelenítés (spinális vagy epidurális blokád) esetén - Itt szigorúbb szabályok érvényesek. Az érzéstelenítő hatásának teljes elmúlása után is meg kell várni a protokollban előírt fekvési időt (ez általában 6-12 óra a beavatkozástól függően), hogy elkerüljük a kínzó, posztoperatív fejfájást. Az első felkelés csak ezután, stabil keringési értékek mellett kezdődhet meg.

Az első felkelés lépései szakszerűen

Az első felkelés egy komolyabb műtét után komoly fizikai megterhelést jelent, és a hirtelen pozícióváltás miatt a vérnyomás hirtelen leeshet, ami szédüléshez, ájuláshoz vezethet. Ezért a mobilizációt mindig fokozatosan, lépésről lépésre kell felépíteni.

Első lépésként a betegnek az ágyban fekve kell elkezdenie a keringésfokozó tornát: a lábfejek körzését, a vádli izmainak megfeszítését és lazítását. Ezután következik a felülés. Nem szabad hirtelen felpattanni; a beteget először félig ülő helyzetbe hozzuk az ágy fejrészének megemelésével, vagy oldalsó helyzeten keresztül, a karjaira támaszkodva segítjük felülni.

A felülés után a beteg az ágyszélre kiültetve lógatja le a lábait. Ebben a helyzetben legalább néhány percet el kell tölteni. A szakszemélyzet ilyenkor ellenőrzi a beteg pulzusát, bőrének színét, és megvárja, amíg a keringés alkalmazkodik a függőleges testhelyzethez.

Ha a beteg nem szédül, nem sápad el, és biztonságosnak érzi a helyzetet, támogatással, lassan talpra állhat. Az első alkalommal gyakran elegendő az ágy mellett állni egy keveset, vagy egy-két lépést tenni a szobában.

Videó Beteg kiültetése és felállítása

Mire figyeljen a beteg a mobilizáció során?

A beteg aktív együttműködése elengedhetetlen a biztonságos mozgáshoz. A legfontosabb szabályok, amelyeket a páciensnek be kell tartania:

Őszinte kommunikáció - Ha a felülés vagy felállás során a legkisebb szédülést, émelygést, látászavart vagy gyengeséget érzi, azonnal jeleznie kell a személyzetnek. Ilyenkor nincs helye a bizonyítási vágynak; ha a keringés bizonytalan, azonnal vissza kell fektetni a beteget.

A fájdalomcsillapítás fontossága - A mozgás fájdalommal járhat, ami gátolja a beteget a megfelelő testtartásban és a mély levegővételben. Nem szabad hősiesen tűrni a fájdalmat; a tervezett felkelés előtt időben kérni kell a fájdalomcsillapítót, hogy a mozgás ne egy traumatikus élmény legyen.

Csövek és vezetékek kezelése - A műtét után a betegben gyakran vannak infúziós szárak, katéterek, drainek. Felkelés előtt meg kell győződni arról, hogy ezek nincsenek-e megtekeredve, és a gyűjtőzsákok (példaszerűen a vizeletgyűjtő vagy a drain tartálya) mindig a bemeneti pont szintje alatt helyezkednek el, hogy megakadályozzuk a folyadék visszaáramlását és a fertőzést.

Hogyan segíthet a környezet és a hozzátartozók?

A hozzátartozók támogatása hatalmas pszichés és fizikai segítséget jelent a kórházban, de fontos, hogy a segítségnyújtás mindig koordinált legyen, és ne akadályozza a személyzet munkáját.

A látogatók legfontosabb feladata az otthoni biztonság megteremtése. Biztosítani kell a beteg számára a megfelelő, sarkat jól tartó, csúszásgátló talppal ellátott lábbelit. A papucsok és a laza lábbelik a műtét utáni bizonytalan járás során könnyen eséshez vezethetnek.

A hozzátartozóknak meg kell érteniük, hogy a segítség nem azt jelenti, hogy mindent megcsinálnak a beteg helyett. Ha a beteg ágyban marad, és a családtagok még a vizet is a szájához emelik, azzal lassítják a felépülést. Ösztönözni, motiválni kell a beteget a mozgásra, de soha nem szabad őt egyedül hagyni az első felkelési kísérletek során. Ha az otthoni lábadozás alatt a beteg bizonytalanná válik, a hozzátartozónak az érintett vagy gyengébb oldal mellett kell állnia, biztos támaszt nyújtva, de hagyva, hogy a beteg a saját tempójában nyerje vissza az önállóságát.

Összegzés

A műtét utáni felkelés nem egy kötelező, letudandó feladat, hanem a gyógyulás aktív része. Minden egyes lépés, amit a műtét után megtesznek, egy-egy lépéssel közelebb viszi a beteget az otthonához és a teljes felépüléshez. A fokozatosság, a türelem és a szakápolókkal, orvosokkal való szoros együttműködés a garancia arra, hogy a mobilizáció hatékony és teljesen biztonságos legyen.

Lásd még

• Mit ehetünk műtét után, és mikor?
• Miért és meddig nem szabad műtét után inni?
• Kórházból való hazatérés után: mit ellenőrizzünk, és mikor kell mentőt hívni?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Gyenes Katalin, diplomás ápoló, gyermekintenzív terápiás szakápoló, hospice koordinátor