Kórházból való hazatérés után: Mit ellenőrizzünk, és mikor kell azonnal mentőt hívni?

A kórházi elbocsátás napja mindig örömteli mérföldkő a felépülés útján, de a hazatérés kapujában a betegekben és a családtagokban is gyakran megfogalmazódik a bizonytalanságból fakadó félelem. Sokan teszik fel a kérdést: mi lesz, ha otthon hirtelen romlik a beteg állapota, és nem lesz mellette orvos vagy szakápoló, aki azonnal beavatkozhatna?

A biztonságos otthoni lábadozáshoz a legfontosabb fegyver a tudatosság. A klinikai tapasztalatok alapján összegyűjtöttem, mik az otthoni ellenőrzés legfőbb lépései, mi számít normálisnak a gyógyulási folyamat során, és melyek azok a vészjósló jelek, amelyeknél egyetlen percet sem szabad késlekedni.

Mit érdemes naponta ellenőrizni az otthoni lábadozás alatt?

A hazatérést követő első hetekben a hozzátartozóknak érdemes egy egyszerű füzetben, napi rendszerességgel vezetniük a beteg legfontosabb adatait. Ez a vitális paramétereket tartalmazó otthoni ápolási napló nemcsak a családnak ad biztonságérzetet, hanem a körzeti háziorvos vagy a kontrollvizsgálatot végző szakorvos munkáját is rendkívüli módon megkönnyíti, hiszen pontos képet ad az otthon töltött napok élettani alakulásáról.

Az otthoni monitorozás során a következő területekre kell kiemelt figyelmet fordítani:

• A műtéti seb és a kötés állapota (ha történt beavatkozás): Naponta legalább egyszer, alapos szappanos kézmosás és fertőtlenítés után meg kell vizsgálni a sebet vagy a korábbi drainek belépési pontjait. Fontos tudni, hogy a szakszerű sebkezelés otthon is folytatódik: ha a kötés zuhanyozás közben átnedvesedik, vagy a sebből származó minimális váladéktól átázik, azt a fertőzések elkerülése érdekében azonnal le kell cserélni. A betegnek vagy a hozzátartozónak a kórházban kapott sebészeti utasítás szerint, bőrfertőtlenítő spray és steril kötszer használatával, óvatos mozdulatokkal át kell kötöznie a területet. Figyelni kell a bőr színét, a varratok feszülését, az ödémát és az esetleges fokozódó váladékozást.
• A gyógyszerelés pontos betartása: A kórházi tartózkodás alatt szinte minden betegnél módosítják a korábbi terápiát, vagy teljesen új készítményeket vezetnek be. Kiemelten fontos, hogy az otthoni napló első oldalára pontosan jegyezzük fel az adagolást, és ellenőrizzük, hogy a beteg az előírt időpontban veszi-e be a tablettákat. A véralvadásgátlók, szívgyógyszerek és vízhajtók esetében a pontosság életmentő lehet.
• Testhőmérséklet: Elég naponta egyszer, fix időpontban, vagy egyéb panasz, például hirtelen fellépő borzongás, hidegrázás esetén lázat mérni. A lázmenet pontos dokumentálása az esetleges posztoperatív vagy egyéb rejtett gyulladások időbeni felismerése miatt kulcsfontosságú.
• Vérnyomás és pulzus: Különösen a szív- és érrendszeri alapbetegséggel küzdők, illetve a kórházban újonnan beállított vagy módosított terápiát, gyógyszereket szedők esetében elengedhetetlen a rendszeres mérés. A méréseket lehetőleg teljes nyugalmi állapotban, mindennap ugyanabban az időpontban végezzük el, és rögzítsük a füzetben.
• Testsúly és vizesedés (ödéma): A szív-, vese- vagy egyéb belgyógyászati betegséggel (például szívelégtelenséggel) kezelt betegeknél a napi testsúlymérés kötelező. A hirtelen – pár nap alatt jelentkező 1-2 kilogrammos – súlygyarapodás, vagy a boka, lábszár látható dagadása a folyadék visszatartásának, a szervezet vizesedésének a jele, ami a keringési állapot romlását mutatja.

Felkészülés az otthoni környezetben: a biztonságos lábadozás alapjai

A kórházi osztályról való távozás előtt kiemelten fontos, hogy az otthoni környezetet felkészítsük a beteg fogadására. Ápolói tapasztalatom szerint a legtöbb otthoni baleset és felesleges szövődmény a hiányos logisztikából fakad. Még az elbocsátás napja előtt érdemes beszerezni a gyógyszertárból a szükséges sebkezelési anyagokat (steril gézlapok, ragasztók, bőr- és sebfertőtlenítők), valamint a zárójelentésben javasolt összes receptköteles és egyéb kiegészítő készítményt.

A lakás fizikai akadálymentesítése szintén lényeges elem. A hosszas kórházi fekvés miatt az izomzat leépül, a keringés labilisabbá válik, így a felálláskor jelentkező megszédülés mindennapos. Távolítsuk el a könnyen elmozduló szőnyegeket, amelyek botlásveszélyt jelentenek a bizonytalanabb mozgású betegek számára. Biztosítsunk megfelelő éjszakai irányfényeket a folyosókon, és helyezzük a beteg mindennapi használati tárgyait könnyen elérhető magasságba, hogy elkerüljük a felesleges nyújtózkodást vagy a hajolgatást.

Mi számít teljesen normálisnak a gyógyulási folyamatban?

A hozzátartozók megnyugtatása érdekében fontos leszögezni, hogy a hazatérést követő napokban teljesen természetes, ha a beteg még fáradékonyabb. A nagyobb alvásigény vagy a napközbeni pihenés a szervezet természetes regenerációjának a része. Ugyanúgy a műtéti seb környékén jelentkező, standard fájdalomcsillapítóra jól reagáló enyhe húzódás, tompa sajgás is a normális szöveti sebgyógyulás velejárója, emiatt nem szabad megijedni vagy feleslegesen pánikba esni.

Figyelmeztető jelek: Mikor hívjuk a háziorvost vagy a kezelőorvost?

Vannak olyan tünetek, amelyek nem jelentenek azonnali életveszélyt, de azt jelzik, hogy a gyógyulás folyamata megakadt, és orvosi ellenőrzésre, esetleg gyógyszermódosításra vagy antibiotikus terápia megkezdésére van szükség. Ilyenkor a háziorvost vagy a kórházi osztályt érdemes telefonon keresni:

• Sebfertőzés gyanúja (műtéti betegeknél): Ha a seb környéke egyre vörösebbé, forróvá válik, lüktet, a gyulladásos zóna kiterjedése növekszik, vagy belőle sárgás, kellemetlen szagú váladék ürül.
• Fokozódó vizesedés (belgyógyászati betegeknél): Ha a boka és a lábszár dagadása a vízhajtó gyógyszerek ellenére szemmel láthatóan növekszik, és a testsúly napról napra emelkedik.
• Elhúzódó láz: Ha a beteg testhőmérséklete tartósan 38 fok fölé emelkedik, és a megfelelő lázcsillapításra sem csökken megnyugtatóan vagy tartósan.
• Emésztési panaszok: Napok óta tartó makacs székrekedés, puffadás (ami különösen a hasi műtétek után igényel figyelmet), vagy a gyógyszerek miatt jelentkező folyamatos, csillapíthatatlan hányinger, hányás.
• Ingadozó értékek: Ha a vérnyomás- vagy pulzusértékek a gyógyszerek pontos szedése ellenére is tartósan és jelentősen eltérnek a kórházban célként meghatározott szinttől.

Mire figyeljünk a keringés és a tüdő kapcsán?

Külön említést érdemel a tüdőembólia és a mélyvénás trombózis kérdése. Bár sokan azt hiszik, hogy ez csak a sebészeti betegeket veszélyezteti, a tartós kórházi ágynyugalom és a csökkent mozgás a belgyógyászati betegeknél is jelentősen fokozza a vérrögök kialakulásának kockázatát. Szakápolóként a legfontosabb tanácsom, hogy az alábbi három területet kísérjük fokozott figyelemmel:

• Hát- és mellkasi fájdalom: A napokig tartó fekvés után természetes, hogy a beteg hátizomzata sajog. Ami viszont figyelmet igényel: Ha a fájdalom mély belégzésre vagy köhögésre kifejezetten fokozódik, nyilallóvá válik.
• Nehézlégzés: Az első napokban egy rövidebb séta utáni szapora légzés a szervezet természetes reakciója. Ami viszont figyelmet igényel: Ha a légszomj nyugalmi állapotban, ülve vagy fekve is jelentkezik, vagy ha a beteg korábban már könnyedén megtett távolságoktól hirtelen és indokolatlanul kapkodni kezdi a levegőt.
• A vádli érzékenysége: A merev, izomlázszerű érzés mindkét lábban normális a hosszas pihenés után. Ami viszont figyelmet igényel: Ha a feszülő, fájó érzés kifejezetten csak az egyik lábban jelentkezik, a vádli melegebb tapintatú, fénylő vagy láthatóan megduzzad.

Vészhelyzet: Mikor kell azonnal mentőt hívni?

Felléphetnek olyan ritka, de súlyos szövődmények, amelyeknél nem szabad a háziorvosi rendelési időre várni. Ha a következő tünetek bármelyikét észleli, azonnal hívja a 112-es segélyhívót:

• Súlyos légszomj: Ha a beteg nyugalomban is kapkodja a levegőt, fulladásérzése van, vagy a szájszéle enyhén szürkéssé, lilássá válik.
• Mellkasi fájdalom: Nyomó, szorító, karba, nyakba, állkapocsba vagy hátba sugárzó heves mellkasi fájdalom, amelyet hideg verejtékezés kísérhet.
• Stroke tünetei: Ha a beteg arca eltorzul (lebiggyed a szájszéle), az egyik karját nem tudja megemelni, megtartani, vagy a beszéde hirtelen érthetetlenné, zavarttá, akadozóvá válik.
• Eszméletvesztés: Ha a beteg hirtelen összeesik, eszméletét veszti, nehezen ébreszthető, vagy térben és időben teljesen dezorientálttá, zavarttá válik.
• Csillapíthatatlan vérzés: Akár a műtéti sebből szivárog jelentős mennyiségű friss vér, akár hirtelen fellépő vérhányás, szurokfekete széklet vagy friss piros vér ürülése jelentkezik a szervezetből.

A legfontosabb alapszabály: ha a beteg állapota a hazatérés óta tapasztalt folyamatos javulás után hirtelen, látványosan és gyorsan romlani kezd, ne habozzunk szakszerű segítséget kérni. A 112-es számon a mentésirányító szükség esetén azonnal küldi a megfelelő rohamkocsit, vagy ha nincs közvetlen életveszély, pontos iránymutatást ad a teendőkről.

Tovább Műtét után: a leggyakoribb kérdések és a legfontosabb tennivalók

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Gyenes Katalin, diplomás ápoló, gyermekintenzív terápiás szakápoló, hospice koordinátor