Az analitikus pszichoterápiák technikái és alkalmazása

Az analitikus pszichoterápiák gyökerei Sigmund Freud munkásságára vezethetők vissza, aki a 19. század végén és a 20. század elején kidolgozta a pszichoanalízis elméletét és gyakorlatát.

Freud az emberi pszichét tudattalan erők és konfliktusok rendszerének tekintette, amelyek meghatározzák a viselkedést, az érzelmeket és a megjelenő tüneteket. A pszichoanalízis célja ezeknek a tudattalan tartalmaknak a feltárása, tudatosítása és integrálása lett.

A klasszikus freudi modell mellett később számos más elmélet és irányzat fejlődött ki, például:

• Carl Gustav Jung analitikus pszichológiája
• Alfred Adler individuálpszichológiája
• Melanie Klein, Donald Winnicott fémjelezte tárgykapcsolat-elméletek
• Heinz Kohut szelfpszichológiája, illetve
• a modern pszichodinamikus irányzatok

Jellemzői

Az analitikus pszichoterápiák alapvető jellemzői:

• A tudattalan működésmódok vizsgálata, azaz a viselkedés és tünetek mögött meghúzódó tudattalan motivációk, konfliktusok feltárása.
• Része az álommunka, áttétel és viszontáttétel elemzése.
• A személyiség mélyebb struktúrájának feltárása és átdolgozása.
• Szabad asszociáció használata.

A pszichoanalízis hosszú távú terápiás folyamat, gyakran heti több alkalommal is járnak a kliensek.

Terápiás technikái

Az analitikus terápiák leggyakoribb technikái:

• Szabad asszociáció: A páciens kimondhatja azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek eszébe jutnak, cenzúra nélkül.
• Álomértelmezés: Az álmok tudattalan tartalmának elemzése, ez a fajta álomelemzés arra alapoz, hogy a tudattalan tartalmak képek formájába sűrítve az álommunka során jelentkeznek, ezek a képek szimbólumként értelmezhetőek, egyes szimbólumoknak egyetemes jelentése van, míg mások a kliens személyes életére, belső érzéseire reflektálnak.
• Áttétel: A páciens múltbéli érzéseinek jelenbeli „áttétele”, „kivetítése” a terapeuta irányába; ezek elemzése és tudatosítása a terápia során.
• Viszontáttétel: A terapeuta érzései a páciens irányában, melyek segíthetik a diagnózist és megértést.
• Interpretáció: A terapeuta visszajelzése, amely segíti a tudattalan tartalmak tudatosítását.
• Környezeti keret: Fix időpont, semleges terápiás tér, ami a biztonságos „tartó” környezetet nyújtja.

Alkalmazási területei

Analitikus pszichoterápiát alkalmazhatunk

• Személyiségzavarok (különösen borderline és nárcisztikus)
• Affektív zavarok (pl. depresszió, szorongás)
• Kapcsolati és identitásproblémák
• Önértékelési zavarok
• Krónikus, visszatérő pszichés problémák esetén

Modern irányzatai

A klasszikus pszichoanalízis mellett ma több modern analitikus megközelítés is elérhető:

• Dinamikus rövidterápia: Strukturáltabb, időben korlátozott forma (pl. ISTDP – Intensive Short-Term Dynamic Psychotherapy, Intenzív Rövid Dinamikus Pszichoterápia, vagy a magyar DREAM – Dinamikus Rövid Analitikus Terápia).
• Relációs és interperszonális pszichodinamikus terápiák: A terápiás kapcsolat kölcsönösségét hangsúlyozzák, nem csak a páciens áttételét.
• Mentalizáció alapú terápia (MBT): A mentalizációs képesség (saját és mások mentális állapotainak megértése) fejlesztése.
• Áttételfókuszú terápia (TFP): Kimondottan borderline személyiségzavarra fejlesztett, hatékony terápiás forma.
• Szelfpszichológia (Kohut): A szelfszerkezet, empatikus kapcsolat és tükrözés fontosságát hangsúlyozza.

A modern analitikus irányzatok rövid ismertetői

1. Dinamikus rövidterápia (Short-Term Psychodynamic Therapy, STPP)

Célja: rövidebb idő alatt mély érzelmi munkát végezni, fókuszáltan.

Jellemzői: strukturált, általában 12–40 üléses; fókusz egy konkrét konfliktuson.

Típusai: ISTDP (Intensive Short-Term Dynamic Psychotherapy), DIT (Dynamic Interpersonal Therapy – Dinamikus Interperszonális Terápia) DREAM (Dinamikus Rövid Analitikus Terápia) stb.

Előnye: időhatékony, de megőrzi az analitikus mélységet.

2. Mentalizáció alapú terápia (Mentalization-Based Therapy, MBT)

Alapítói: Peter Fonagy, Anthony Bateman.

Célja: fejleszteni a mentalizációs képességet, azaz mások és a saját belső állapotainak megértését.

Alkalmazása: különösen hatékony borderline személyiségzavarnál.

Módszer: strukturált, csoportos és egyéni üléseket is tartalmazhat.

3. Áttétel fókuszú pszichoterápia (Transference-Focused Psychotherapy, TFP)

Alapítója: Otto Kernberg.

Célja: a borderline személyiségszerkezet integrációja a terápiás kapcsolatban megjelenő átélésen, áttételeken keresztül.

Módszere: mély fókusz az áttételi viszonyokon, erős strukturáltság és aktív terapeuta.

Sajátossága a szigorú keretrendszer, és a nagy hangsúly az impulzuskontrollon.

4. Szelfpszichológia (Heinz Kohut után)

Központi fogalma a szelf (énkép, önértékelés) fejlődése és integráltságának fejlesztése.

Terápiás cél: az empatikus terápiás kapcsolat és a„tükrözés” révén a sérült szelfstruktúrák gyógyítása. Hangneme meleg, elfogadó, nem konfrontatív.

Fő indikációi: nárcisztikus zavarok, alacsony önértékelés.

5. Tárgykapcsolat-elméleti terápiák

Képviselői: Melanie Klein, Winnicott, Fairbairn.

Központi témája a korai kapcsolati tapasztalatok lenyomata a belső világban.

Terápiás cél: ezeknek a belső reprezentációknak az átdolgozása.

Jellemző módszere az áttétel-viszontáttétel finom értelmezése, regresszív folyamatok kísérése.

6. Relációs pszichodinamikus terápia

Modern szemléletű, mert nemcsak a páciens tudattalan folyamataira figyel, hanem a terapeuta-páciens kölcsönhatására is. Alapfeltevése, hogy a kapcsolat kölcsönösen formál, nemcsak egy „semleges megfigyelő” a terapeuta. Alkalmazása gyakran nyitottabb, kevésbé hierarchikus stílusban zajlik.

Előnye az autentikus kapcsolat és mély érzelmi munka.

Az analitikus terápiák indikációi és kontraindikációi

Indikációi

Mélyebb, krónikus pszichés problémák esetén javasolt, stabil intellektuális és belátási képességekkel rendelkező személyeknek, akik motiváltak a mélyebb önismereti munkára. Kapcsolati nehézségek, identitásválságok esetén különösen hatékony.

Kontraindikációi

Nem javasolt súlyos pszichotikus állapotok (pl. paranoia, akut skizofrénia), aktív szenvedélybetegség, súlyos impulzuskontroll-zavarok, alacsony motiváció, pszichoterápiás ellenállás, gyenge realitástesztelés esetén.

Összefoglalás

Az analitikus pszichoterápiák komplex és mélyreható módszerek, amelyek az emberi psziché tudattalan rétegeit célozzák meg. Bár időigényes és mély elköteleződést kíván, sok esetben ez a megközelítés képes a legmélyebb és leghosszabban fennmaradó változásokat előidézni. A modern formái rugalmasabbak, és hatékonyabbak lehetnek egyes különböző pszichés problémákra szabva, miközben megtartják az analitikus szemlélet alapelveit, és akár időben is rövidebbek, mint egy több éven át, heti több alkalommal tartó klasszikus analízis.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, pszichoterapeuta szakorvos