Skizofrénia és terápiás együttműködés

Dr. Kalóczkai Andrea
Szerző: WEBBeteg - Dr. Kalóczkai Andrea, ideg- és lélekgyógyász

Napjainkban minden krónikus betegség, így a skizofrénia kezelésénél is nagy jelentősége van a terápiás együttműködésnek - melyet adherenciának vagy compliance-nek is neveznek.

A terápiás együttműködés összetevői

  • Az elfogadás, vagyis a betegnek el kell fogadnia betegségét (vagy legalább a kezelés szükségességét) miután felvilágosítást kapott annak mibenlétéről, valamint kérdéseire is választ kapott a betegségével kapcsolatban.
  • Az egyetértés, mely arra utal, hogy a beteg megértette kezelésének okait, a gyógyszerek hatásáról és mellékhatásáról felvilágosítást kapott, és mindezeket átgondolva egyet ért a kezeléssel.
  • A kitartás, vagyis a beteg kitart az orvosával való megállapodás mellett, és a meghatározott időben és adagban alkalmazza a javasolt gyógyszert.
  • Az együttműködés, mely arra utal, hogy a beteg elfogadja az orvos javaslatait, tekintettel annak szakmai tudására a betegséggel és a kezeléssel kapcsolatban.

Ha ez a négy pont valahol „léket kap”, akkor a javulás nem várható optimálisan vagy még csekély mértékben sem. A skizofrénia esetén nehéz elérni a terápiás együttműködést, mivel minden pont nehezen kivitelezhető a tüneteket mutató beteg esetén.

Gyógyulás és visszaesés

Nagy általánosságban elmondható, hogy a betegek kb negyedében tartós és teljes a gyógyulás megfelelő terápiás együttműködés esetén, egy negyedében azonban tartósan fennmaradnak a tünetek. A betegek felénél a betegség lefolyásában vannak tünetmentes periódusok, és súlyos tünetekkel jellemezhetőek, ezeket a visszaeséseket relapszusnak nevezzük.

A visszaeséseknek több oka is lehet, ezek közül kiemelendő a beteg együttműködésének csökkenése az őt kezelő orvossal vagy gondozóival, családjával. Ennek oka részben vezethető vissza a betegség mibenlétére, mely magában foglalja a betegség belátásának hiányát. Ez azt jelenti, hogy a beteg szükségtelennek tarthatja a terápiát.

Hazánkban már nincs kényszer-gyógykezelés, vagyis a beteget csak a saját beleegyezésével lehet terápiába vonni, kivéve, ha önmagára vagy másokra veszélyeztető. Ezért különösen fontos, hogy a beteg megértse a betegségét, és a kezelés előnyös hatását az életminőségére.

Az ördögi kör

A terápia betartását és a kezelő-gondozó csoporttal való együttműködést nagyban ronthatják bizonyos körülmények, pl: a beállított gyógyszerek csekély hatásossága vagy súlyos mellékhatások megjelenése. Mindkét tényező a beteg életminőségét rontja, így indít el egy úgy nevezett ördögi kört.

A beteg nem érzi megfelelőnek a kezelést, vagy ártónak éli meg a mellékhatásokat, így nem szedi a gyógyszert, ami miatt ismét romlik az állapota, mely miatt a nem megfelelő kezelést okolja, ezért nem az előírásoknak megfelelően alkalmazza a gyógyszert, és így tovább.

A megfelelő orvos-beteg kapcsolaton túl nagy segítséget jelentenek a korszerű, úgynevezett „második generációs”, avagy atípusos antipszichotikumok, melyek hatásossága hasonló a régebbi szerekéihez („első generációs”, avagy típusos antipszichotikumok), de sokkal kevésbé súlyosak a mellékhatások.

Új antipszichotikumok

Míg a régi szereknek magasabb dózisban vagy hosszasan tartó alkalmazása esetén a betegnél mozgászavarok, parkinsonizmushoz hasonló állapotok jöhetnek létre, addig az újabb szereknél ez ritkábban fordul elő, és a mentális teljesítményt sem rontják nagy fokban. Előfordulhat azonban étvágyzavar, hízás, alvászavarok.

Az újabb antipszichotikumok közül már több depot, vagyis hosszú hatású, injekciós formában alkalmazható is rendelkezésre áll. Ez azt jelenti, hogy a betegnek havi 1-2 alkalommal kell csak a kezeléssel törődnie, de a gyógyszer folyamatos hatást biztosít. Kellemetlen lehet ugyan az injekciós forma, de érdemes az előnyöket megfontolni.

A megfelelő gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápiás kezelések is nagy jelentőséggel bírnak a relapszusok ellen. A terápiák nélkül a visszaesések aránya magasabb lehet, pl családterápia nélkül 25-50%-os, míg alkalmazása esetén 5-10%.

Fontos, hogy a jó állapotú - kis adagú gyógyszert szedő, vagy gyógyszermentes és tüneteket nem mutató betegnél - a rosszabbodás, a relapszus jeleit hamar észrevegyük, és a kezelést módosítani tudjuk. Ilyen jelek lehetnek a rossz hangulat, visszahúzódás, a társaság és örömszerző aktivitások kerülése. Ilyen tüneteknél a hozzátartozók mielőbb kérjenek orvosi segítséget.

Dr. Kalóczkai Andrea, ideg- és lélekgyógyász WEBBeteg
Dr. Kalóczkai Andrea, ideg- és lélekgyógyász
Forrás: A pszichiátria magyar kézikönyve, szerk: Füredi János, Németh Attila, Tariska Péter

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Diabétesz Diabétesz

Bizonyos óvintézkedések betartása nélkülözhetetlen.

A skizofrénia elfogadása - A...

Bármilyen betegséggel, ha akár a legenyhébbről is van szó, nem könnyű dolog szembesülni, hát még akkor, ha egy olyan súlyos pszichiátriai...

Megbélyegzés nélkül

A pszichiátriai ellátás, gondozás sikerére, és a mentális betegséggel élők életminőségére sokszor nem csak az állapot súlyossága, hanem a...

A skizofrénia tünetei

A skizofrénia a különböző szerepekben való működés lassan előrehaladó, folyamatos zavarát eredményezi - elsősorban a munkahelyen és a...

A skizofrénia kezelése

A skizofrénia a tudomány jelen állása szerint élethosszig tartó, nem gyógyítható betegség. Ám szerencsére ma már jók a kezelési lehetőségek...

Életviteli tanácsok skizofrén...

A skizofrén (schizophren) beteg családtagjainak és barátainak nagyfokú elkötelezettséget kell tanúsítaniuk ahhoz, hogy el tudják fogadni a...

Skizofrénia: Hogyan kezelhető?

A mentális betegségek közül a skizofrénia az átlagnépesség 1%-át érinti. A betegség korán kezdődik, általában 25-35 éves kor között mutat...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.