Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás: betegség vagy állapot?
frissítve:
A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás vagy prosztatatúltengés (BPH) a férfiak körében előforduló leggyakoribb urológiai megbetegedés, sőt kialakulása akár normális élettani folyamatnak is tekinthető. Az azonban, hogy jó- (BPH) vagy rosszindulatú elváltozásról (prosztatarák) van-e szó, kizárólag szakorvosi vizsgálattal dönthető el, ezért panasz esetén mindenképpen mielőbb orvoshoz kell fordulni.
| A téma cikkei |
| 5/1 BPH: betegség vagy állapot? 5/2 Milyen tünetek utalnak a BPH-ra? 5/3 BPH - Mire számíthat az orvosi rendelőben? 5/4 A BPH enyhébb formáinak kezelése 5/5 A BPH műtéti kezelése |
Ebben a cikkben a jóindulatú prosztatamegnagyobbodással foglalkozunk.
A BPH (benignus prostata hiperplasia, jóindulatú prosztatamegnagyobbodás) esetén a prosztatát alkotó sejtek szaporodásnak indulnak, ennek következtében pedig a prosztata mérete megnő. (Az úgynevezett hipertrófiás folyamatok esetén ezzel szemben egy szerv mérete azért nő meg, mert az azt alkotó sejtek nagyobbodnak meg). Ilyen értelemben tulajdonképpen a prosztata bizonyos daganatáról van szó, amelynek azonban jóindulatú a lefolyása, tüneteket kizárólag növekedése következtében okoz, a szervezetben pedig nem szóródik, nem képez áttéteket.
A BPH kialakulása szinte normális élettani folyamat. Születéskor a prosztata mérete borsónyi, majd serdülőkorban jelentős növekedésnek indul; ekkor éri el a szexuálisan aktív korban lévő férfiakra jellemző szelídgesztenye nagyságot. Negyven-ötven éves korban pár évtizedes szünet után újra növekedni kezd, és kialakul a BPH. Éppen ezért talán célszerű a betegség helyett az állapot jelzőt használni.
| A prosztatamegnagyobbodás hatása a vizeletelfolyásra |
 A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás miatt akadályozottá válhat a vizeletelfolyás |
A BPH szövettani alapja a kötőszövet, a simaizom és a mirigyállomány együttes felszaporodása. Kezdetben és leggyakrabban a prosztata azon területén alakul ki, amely a húgycsövet közvetlenül körülveszi. Mivel a prosztata erős, nyújthatatlan kötőszövetes tokkal rendelkezik, a növekedés következtében szűkül a húgycső. Ez a jelenség felelős a jellegzetes tünetekért.
A BPH előfordulása ennek megfelelően a kor előrehaladásával nagymértékben nő. Azt mondhatjuk, hogy 30 éves kor alatt gyakorlatilag nem találkozunk vele. A 40-es éveikben járó férfiak 20 százaléka, az 50-60 évesek 50 százaléka, a 80 éven felüli férfiak megközelítőleg 90 százaléka érintett. A BPH-ra visszavezethető panaszok az 50 évesek negyedénél, a 75 évesek felénél jelen vannak. A számokban tapasztalható eltérés azért alakul ki, mert nem minden BPH okoz tüneteket. Magyarországon évente megközelítőleg 400.000 ember szorul kezelésre BPH miatt.
| Mi is az a prosztata? |
| A prosztata a férfi kismedencében a húgyhólyag és a végbél között, a hímvessző (pénisz) eredésénél elhelyezkedő páratlan szerv, mely körülöleli a húgyhólyag nyaki részét és a húgycső kezdeti szakaszát. Állományát kötőszövet, simaizom és mirigyállomány alkotja. A mirigyek váladékot termelnek, mely ejakuláció (szexuális aktus során a sperma kilövellése) alkalmával a húgycsőbe kerül, s ott keveredik az ondóhólyag váladékával. A váladék szerepe, hogy a hímivarsejtek életképességét és megtermékenyítő képességét biztosítsa a benne található szénhidrátok, enzimek, ásványi anyagok és egyéb összetevők segítségével. |
Mi okozhatja a BPH-t?
Kialakulásának okai nem teljesen tisztázottak.
Feltételezik, hogy az életkor előrehaladásával megváltozik a prosztatát alkotó sejtek egymáshoz való viszonya, az egyensúly megbomlik, ezáltal a sejtek száma megszaporodik. Ebben szerepet játszhat, hogy az idő múlásával a prosztata sejtjei elveszítik az úgynevezett apoptózisra (programozott sejthalál) való képességüket.
Az apoptózis egy olyan folyamat, amely a sejtek magjából indul ki, és a sejt pusztulását okozza. A programozott sejthalál folyamata nagyon fontos az emberi szöveteknél, hiszen a szervek méretének korlátlan növekedését előzi meg, illetve kiküszöböli a károsodott (például daganatosan átalakult) sejteket. Nagyon nagy szerepe van tehát a rákos folyamatok kialakulásának gátlásában.
Lényeges különbség azonban, hogy a rákos sejtek elveszítik a kiinduló szervre jellemző tulajdonságaikat (rosszindulatú, azaz malignus folyamatról van szó), ezzel szemben a BPH esetében az újonnan képződött sejtekre ez nem igaz, azok prosztataeredete egyértelmű, ezért használják erre a benignus (jóindulatú) jelzőt.
A prosztatamegnagyobbodás kialakulásában az androgén hormonok, azaz a férfi nemi hormonok, elsősorban a tesztoszteron szerepét valószínűsítik, melynek egyik hatása a prosztata méretének növelése. Magasabb tesztoszteronszint hajlamosít az állapotra.
Valószínűnek látszik, hogy a női nemi hormonok, pontosabban az ösztrogén és a tesztoszteron arányának megváltozása is fontos tényező a BPH kialakulásában. Ösztrogén jelenlétében uyganis a tesztoszteron prosztatára gyakorolt hatása jobban érvényesül. A kor előrehaladásával bár csökken a szervezetben a tesztoszteron koncentrációja, az ösztrogéné növekszik, így a tesztoszteron hatása továbbra is – sőt egyre nagyobb mértékben – érvényesülhet.
Megelőzés |
| A BPH megelőzésére alkalmas eljárások és gyógyszerek még nem ismertek kellőképpen. Amennyiben a BPH tünetei fennállnak, érdemes lehet néhány életmódbeli változtatást beiktatni, például kerülni kell az esti órákban való folyadékfogyasztást az éjszakai vizelések számának csökkenése érdekében. A prosztatamegnagyobbodás tünetei kellemetlenek és sok esetben szociális izoláltságot okozhatnak, de a betegek életminőségét – a panaszok súlyosságának arányában – mindenképpen rontják. Ugyanakkor a BPH nagyon jól kezelhető állapot. Fontos tudni, hogy a tünetek hátterében komolyabb betegség (pl. prosztatarák) is állhat, ezért szégyenérzetet félretéve, minden esetben fel kell keresni az orvost panaszok esetén! |
Tovább
- A prosztatamegnagyobbodás tünetei és következményei
- A BPH enyhébb formáinak kezelése
- A prosztatarák tünetei - Milyen jelek esetén gondoljunk daganatra?
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
