Jóindulatú prosztatamegnagyobbodás: betegség vagy állapot?

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (BPH) a férfiak körében előforduló leggyakoribb urológiai megbetegedés, sőt kialakulása akár normális élettani folyamatnak is tekinthető. Az azonban, hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó, kizárólag szakorvosi vizsgálattal dönthető el, ezért panasz esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

Mi a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás?

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (benignus prostata hiperplasia - BPH) esetén a prosztatát alkotó sejtek szaporodásnak indulnak, ennek következtében pedig a prosztata mérete megnő. A sejtszaporulat miatt tulajdonképpen a prosztata bizonyos daganatáról van szó, amelynek azonban jóindulatú a lefolyása: tüneteket kizárólag a szerv növekedése okoz, a szervezetben pedig nem szóródik, nem képez áttéteket, illetve nem is növeli a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát.

A prosztatamegnagyobbodás kialakulása normális élettani folyamat. Születéskor a prosztata mérete borsónyi, majd serdülőkorban jelentős növekedésnek indul; ekkor éri el a szexuálisan aktív korban lévő férfiakra jellemző szelídgesztenye nagyságot, súlya ekkor kb. 20 gramm. Negyven-ötven éves korban pár évtizedes szünet után újra növekedni kezd, eléri a 40-50 grammos súlyt, a hiperplázia idősebb férfiak körében szinte mindenkinél kimutatható. Éppen ezért talán célszerű a betegség helyett az állapot jelzőt használni.

Bár a háttérben álló élettani folyamat normális és a férfiak többségét érinti, ennek mértéke eltérő, ezért a prosztata méretének érdemi növekedése nem mindenkinél mutatható ki, és csak a férfiak kisebb részénél éri el a panaszokat okozó szintet. Amikor a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás tünetekkel jár, az már kezelendő állapot az életminőség javítása és a szövődmények megelelőzése érdekében.

Régebben használták a prosztata hipertófia kifejezést is az állapotra, az úgynevezett hipertrófiás folyamatok esetén azonban egy szerv mérete azért nő meg, mert az azt alkotó sejtek nagyobbodnak meg. A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás ezzel szemben hiperplázia, a sejtek számának szaporulata.

Kiket érint a prosztatamegnagyobbodás?

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás előfordulása az életkor előrehaladásával nagymértékben nő.

• 30 éves kor alatt gyakorlatilag nem találkozunk vele.
• A 40-es éveikben járó férfiak 20 százaléka, az 50-60 évesek 50 százaléka, a 80 éven felüli férfiak megközelítőleg 90 százaléka érintett.
• A prosztatamegnagyobbodásra visszavezethető panaszok az 50 évesek negyedénél, a 75 évesek felénél jelen vannak.

A vizsgálatokkal kimutatható túltengés tehát az érintettek nagyjából felénél (még) nem okoz tüneteket, melyek közül a leggyakoribbak az akadozó vagy gyenge vizeletsugár és a gyakori vizelési inger. A panaszokkal járó esetek ezzel együtt is gyakoriak, Magyarországon évente megközelítőleg 400 000 ember szorul kezelésre BPH miatt.

Mi okozhatja a tüneteket?

A BPH szövettani alapja a kötőszövet, a simaizom és a mirigyállomány együttes felszaporodása. Kezdetben és leggyakrabban a prosztata azon területén alakul ki, amely a húgycsövet közvetlenül körülveszi. Mivel a prosztata erős, nyújthatatlan kötőszövetes tokkal rendelkezik, a növekedés a húgycső irányába történik, ennek következtében szűkül a húgycső. Ez a jelenség felelős a jellegzetes tünetekért.

Az, hogy mely férfiaknál alakulnak ki a panaszok és kiknél nem, számos egyéni (anatómiai, hormonális, genetikai) tényező eredménye. Egyes férfiak prosztatája érzékenyebben reagál az életkor növekedésével bekövetkező hormonális változásokra, ezért nagyobb mértékben növekszik meg a szerv. A növekedés helyében is léteznek egyéni eltérésem: amennyiben a prosztata mérete közvetlenül a húgycső zónájában indul növekedésnek, már kisebb hiperplázia is okozhat panaszokat, míg más helyen növekedve csak előrehaladott esetekben. A húgycső idegi szabályozása, esetleges gyulladásai is felelősek azért, hogy milyen mértékben jelentkeznek vizelési panaszok a növekvő prosztata mellett. Gyakrabban alakul ki a probléma elhízott, cukorbeteg és szívbeteg férfiakban.

Fontos tudni, hogy a tünetek hátterében komolyabb betegség is állhat, ugyanis a prosztata méretének növekedését és az ezáltal kialakuló panaszokat akár rosszindulatú daganat (prosztatarák) is okozhatja. Vizelési panaszokkal járhat továbbá a prosztatagyulladás, a húgyúti fertőzés/gyulladás, vagy a húgyhólyag további megbetegedései is, ezek a betegségek akár a nem kezelt prosztatamegnagyobbodás szövődményei is lehetnek. Vizelési panaszok esetén ezért a szégyenérzetet félretéve minden esetben fel kell keresni egy urológus szakorvost.

A megnagyobbodott prosztata miatt akadályozottá válhat a vizeletelfolyás

Mi okozhatja a prosztata megnagyobbodását?

A prosztatát alkotó sejtek túlzott szaporodásának okai nem tisztázottak. A legvalószínűbb elméletek szerint vagy a hormonális változások miatt bekövetkező gyorsabb sejtszaporulat, vagy a sejtek programozott sejthalálának alacsony szintje idézi elő.

A prosztatamegnagyobbodás kialakulásában az androgén (férfi nemi) hormonok, elsősorban a DHT (dihidrotesztoszteron) szerepét valószínűsítik, amely a tesztoszteron biológiailag aktívabb formája. A DHT serkenti a prosztata sejtjeit fokozott szaporulatra. Bár az életkor növekedésével a tesztoszteronszint a férfiakban csökkenésnek indul, paradox módon a tesztoszteronból képződő DHT hatása jobban érvényesülhet. Egyrészt a szervezet egyfajta kompenzációs mechanizmusként nagyobb mennyiségben alakíthatja át a tesztoszteront DHT-vá. Másrészt a tesztoszteronszint csökkenésével relatíve növekszik a férfiakban az ösztrogén hormon súlya, ami érzékenyebbé teszi a prosztatát alkotó sejteket az androgén hormonokra. A DHT prosztatára gyakorolt hatása ezért továbbra is, sőt egyre nagyobb mértékben érvényesülhet, a csökkent tesztoszterontermelődés ellenére is.

A folyamatban szerepet játszhat, hogy az idő múlásával a prosztata sejtjei elveszítik az úgynevezett apoptózisra (programozott sejthalál) való képességüket. Az apoptózis egy olyan folyamat, amely a sejtek magjából indul ki, és a sejt pusztulását okozza. A programozott sejthalál folyamata nagyon fontos az emberi szöveteknél, hiszen a szervek méretének korlátlan növekedését előzi meg, illetve kiküszöböli a károsodott, például daganatosan átalakult sejteket, ezáltal korlátozva a rákos folyamatokat.

Lényeges különbség azonban, hogy a rákos sejtek elveszítik a kiinduló szervre jellemző tulajdonságaikat (rosszindulatú, azaz malignus folyamatról van szó), ezzel szemben a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetében az újonnan képződött sejtekre ez nem igaz, azok prosztataeredete és -funkciója egyértelmű, ezért használják erre a benignus (jóindulatú) jelzőt.

Kapcsolódó

• A prosztatamegnagyobbodás tünetei és következményei
• A prosztatamegnagyobbodás enyhébb formáinak kezelése
• A prosztatarák tünetei - Milyen jelek esetén gondoljunk daganatra?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos