Interjú Prof. Dr. Kásler Miklóssal

szerző: Tóth András, újságíró - WEBBeteg
megjelent:

Az Országos Onkológiai Intézet hazánk onkológiai módszertani, szervezési, rákmegelőző, oktató, gyógyító, tudományos központja, amelynek immár 22 éve főigazgatója Prof. Dr. Kásler Miklós, aki Sárvárról származik.

Sárvárról Szegedre ment továbbtanulni, miért éppen oda?

Az osztályban öten voltunk fiúk, négyen az orvosi pályát választottuk, ketten mentek Pécsre, ketten pedig Szegedet választottuk. Mindkettőnk édesapja a kolozsvári egyetemen végzett, ennek a jogutódja pedig a szegedi egyetem volt. 1974-ben diplomáztunk.

Prof. Dr. Kásler MiklósOtt is maradt Szegeden.

Igen, hét évig a II. sz. Sebészeti Klinikán dolgoztam, majd 1981-től az Országos Onkológiai Intézetben fej-nyaki műtéteket végeztem. Ez a terület se nem fül-orr-gégészet, se nem szájsebészet, hanem a kulcscsont és a koponyaalap közötti szervek műtéti beavatkozásával foglalkozik, beleértve a garatot, a gégét, a pajzsmirigyet és a mellékpajzsmirigyet is. Mindezeknek főként a daganatos elváltozásait operáljuk.

Ebben az időben indultak el a rekonstrukciós műtétek. A mellkasról, a hátról saját vérellátással rendelkező lebenyeket lehetett felhasználni a csonkolt szerv területén, ki lehetett terjeszteni a műtétet. Amennyiben nem rekonstruáljuk a csonkolt szervet, akkor az az élettel nem összeegyeztethető állapotot eredményezne. Ez egy fejlődő szakaszban lévő terület volt akkor, és nagy kihívást jelentett a számomra.

Úgy éreztem Szegeden, hogy amit meg lehetett tanulni, azt megkaptam. Szerettem volna mást, többet, olyat, ami jobban igénybe veszi az embert.

Egyenes út vezetett az onkológiai központba?

Németh professzor ajánlott Bánhidy Ferenc professzornak, aki éppen sebészt keresett. Szóba kerültek olyan feladatok is, mint eltávolítani a nyaki verőér egy szakaszát, majd helyreállítani azt. Én az ilyen beavatkozásokra már felkészültem Szegeden. A véletlenek szerencsés egybeesése.

1981-től végigjártam a ranglétrát, 1984-ben megvédtem a kandidatúrámat, 1988-ban megpályáztam a Humboldt ösztöndíjat (Erlangen-Nürnbergi Egyetem), 1990-ben jöttem vissza. Akkor alakult az orvosi kamara, megválasztottak területi elnöknek.

1992-ben pedig kinevezték főigazgatónak az onkológiai intézetben.

Azóta sem tudom, szebb lett volna-e a sebészi életpálya. Mondhatni, morálisan nem volt más lehetőségem, mint megpályázni a főigazgatói helyet. Különös pályázat volt, mert az intézet kilenc dolgozói részlegének kellett választani egy-egy elektort, és ők bírálták el a hét beérkező pályázatot. Mindannyian az enyémet sorolták az első helyre. Mindig is úgy éreztem, hogy az intézet bizalmából kerültem ide.

Egy hatalmas intézményt irányít. Több mint ezer munkatárs, tíz osztály, hat kutatóbázis. A gyógyítás mellett oktató- és kutatóközpontként is működnek.

Nagyon szerteágazó az oktatási tevékenységünk. Az első és egyetlen onkológiai tanszék itt az intézetben alakult meg 1997-ben, a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem tanszékeként. Az összes magyar sugárterapeutát és klinikai onkológust ez az intézet képezte ki. Azóta létrejött még három tanszék. A Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Intézete, az intézet Onkológiai Tanszéke bázisára épül fel.

Tavaly az új betegeink száma 15-16 000 volt, minden évben 5-6 százalékkal növekszik, a Teljesítményvolumen korlát (TVK) felett látunk el betegeket. Országos intézet vagyunk, és ha ide küldenek egy beteget, el kell látnunk. Az éves ambuláns forgalmunk több mint 600 000, ez napi 2000 beteget jelent. Ez az egyetlen onkológiai ellátóhely, ahol két műszakban dolgoznak.

1993-ban kidolgoztuk a Nemzeti Rákellenes Programot, amely 2008-as leállítását követően most újraindul. Minden kontinensről kiválasztottak egy nemzeti programot, Európából a magyart, így a mi programunk is alapja volt a WHO zöld könyvének. Országos feladataink közé tartozik a Nemzeti Rákregiszter működtetése és az onkológiai hálózat felügyelete. Kidolgoztunk szűrési metódusokat, a népegészségügyi szűrések elméleti hátterét, korai diagnosztikai módszereket.

Kormányzati prioritás az onkológiai ellátás
Minden a centralizáció mellett szól - mondja a főigazgató-főorvos. Kialakítottuk a magyar onkológiai ellátórendszer struktúráját egy központi rákközponttal, négy regionális centrummal: Szeged, Debrecen és Pécs mellett Szombathelyen. A németek és a skandinávok most építik ki ezt a rendszert. A másik kulcskérdés a finanszírozás. Meg kellene nézni az ellátóhelyek elmúlt egy éves teljesítményét, és az alapján szétosztani a rendelkezésre álló forrást, illetve ne legyen korlátozó tényező a TVK.

Ha már prevenció. Mennyit változott a betegek hozzáállása az elmúlt húsz évben?

Amikor elindultunk a programmal, az volt a hozzáállás, hogy a rák egyenlő a halállal. Rendkívül aktív szerepet vállaltunk fel a prevenció tekintetében, ennek egyik látható eredménye a szobámban található számtalan televízió- és rádiófelvétel. Mindegyik műsorban előkerült a megelőzés, a szűréseken való részvétel fontossága. Folyamatosan tartottunk és ma is tartunk betegklubokat fiataloknak és időseknek. Jó pár éve elértük azt, hogy megváltozott a daganatos betegséggel szembeni hozzáállás. A félelem ugyan megmaradt, de a reménytelenség megszűnt. Például az emlődaganat esetében a betegek 69-71 százaléka meggyógyul. Amennyiben ez nem érhető el, akkor is éveket-évtizedeket lehet nyerni, ez a tudat megnyugvást jelenthet. Őszintén, ugyanakkor emberségesen kell beszélnünk a beteggel, az a meggyőző, ha érzi, hogy amit csinálunk, azt érte tesszük. Lehet a világ legképzettebb orvosa valaki, ha messziről sugárzik róla, hogy ha nem jó szándékú.

András fia követte a pályán?

17 évesen leültetett, és azt mondta, hogy ő mindig is orvos szeretett volna lenni, de látja, hogy ez mennyi munkával jár, későn érek haza, és inkább más foglalkozást választ. Az édesapám hivatását követte, jogász lett.

Mi az, ami kikapcsolja?

Van egy kis kertem, ott szoktam a rózsáimat nyesegetni. Szeretek olvasni is. A vasárnapom általában szabad, akkor van időm kikapcsolódni.

Névjegy

Kásler Miklós átadóBudapesten született 1950-ben. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen végzett 1974-ben.

Sebész, szájsebészet, plasztikai és rekonstrukciósebész szakorvos, klinikai onkológus, az orvostudomány kandidátusa (1986), egyetemi tanár (1994).

1981-ig a SZOTE II. Sz. Sebészeti klinikáján dolgozott mint klinikai orvos, majd tanársegéd.

1981-től az Országos Onkológiai Intézet alorvosa (1981-1984), adjunktusa (1984-1986), a
Fej-nyaksebészeti osztály főorvosa (1986-1992), 1992-től főigazgató főorvosa.

14 szakkönyv, 65 könyvrészlet, több mint 250 hazai és külföldi közlemény szerzője, több mint 280 hazai és nemzetközi kongresszuson tartott előadást.

Egyebek mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2007), a Príma díj (2008) tulajdonosa. Budapest és Sárvár Város Díszpolgára (2011, 2012).

(WEBBeteg - Tóth András, újságíró)

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.