Onkorehabilitáció - ellátás onkológiai kezelés alatt és után
frissítve:
Mit jelent az onkorehabilitáció újszerű fogalma? Miért elkerülhetetlen, hogy ez a betegellátási forma elterjedt legyen az onkológiai betegek körében Magyarországon is? A többi között ezekre a kérdésekre ad választ cikkünk, az onkológiai betegek mind jobb testi-lelki állapotának megőrzése, visszaszerzése, a további áttétek és a másodlagos daganat kialakulásának megelőzése érdekében.
Az talán már beépült a köztudatba az onkolólógiai betegségben szenvedők körében, illetve részben a családtagok körében is, hogy az onkológiai műtétek után, például az emlődaganatok esetében támogatás szükséges a beteg felépüléséhez, a mellműtétekkel gyakran járó nyirokcsomók eltávolítása után a nyirokkeringés megfelelő mederbe terelése gyógytornával rendkívül fontos a beteg további életminősége szempontjából. Az viszont már kevésbé ismert, hogy valójában minden onkológiai betegnek szüksége lenne megfelelő támogatásra.
Onkológiai-rehabilitáció: onkorehabilitáció
Az onkorehabilitáció – az onkológia és rehabilitáció szavakból képzett szóösszetétel, jelentése szerint a kezelések lezártával az egészség visszaállításában lenne szerepe. Az onkológiai betegségek esetében azonban ennél többről van szó és időben nem feltétlen a kezelések végeztével veszi kezdetét a rehabilitáció. Az onkorehabilitációs ellátás a legtöbbet akkor segít a betegen, ha a daganat okozta és a daganatos betegség kezelése során kialakuló károsodásokat csökkentheti, vagyis már a kezelésekkel párhuzamosan alkalmazható. Segít tehát az onkológiai kezelések mellékhatásainak (hányinger, rossz közérzet, étvágytalanság, egyéb tünetek) csökkentésében is.
Egyik legfontosabb célja az, hogy a beteg fenn tudja tartani a személyes lehetőségei szerint adott testi-lelki (fizikális/pszichés) és szakmai jólétét, valamint a maximális felépülésig a műtét utáni állapotnak megfelelő mozgáskezeléssel, az átalakult életvitelhez szükséges tevékenység megtanításával, a betegnek és hozzátartozóinak részletekbe menő tájékoztatásával segítse az esetlegesen megjelenő pszichoszociális problémák megoldását.
Onkopszichológus bevonásával oldja az óhatatlanul kialakuló és a kezelések előrehaladtával egyre erősödő szorongást, depressziót. Segít a betegségtudat csökkentésében, elősegíti a beteg munkába való visszatérését és nem mellékesen folyamatos monitorozással eléri a rizikófaktorok eliminálását.
Tünetek, amelyek a daganatos betegségek kezeléseinek következtében megjelenhetnek, s amelyek megelőzhetőek/csökkenthetőek az onkorehabilitáció során:
- szorongás/stressz
- fogyás
- fáradékonyság, gyengeség
- fájdalom
- zsibbadás
- alultápláltság (malnutritio)
- testképzavar
- emésztési zavarok
- szájszárazság, nyálkahártya gyulladása (mucositis)
- evési nehézség
- mozgási nehézség (immobilitás, instabilitás)
- alvási nehézség (insomnia)
- intimitási nehézség/szexuális zavarok
- nyiroködéme (lymphoedema)
- memória és kognitív zavarok (”chemobrain”)
Az onkorehabilitáció segít a páciensnek kezelések lezárultával visszatérni a lehető legjobb életminőséghez. A daganatellenes terápiát követően fennmaradó mellékhatások, szövődmények csökkentésével mind pszichésen, mind fizikálisan javítja a betegek általános állapotát. Sokszor életmódváltoztatás szükséges a kiújulás, valamint a második daganat kialakulási rizikójának csökkentésére, a szakmai csapat ebben is segítséget nyújt a betegeknek.
| Onkorehabilitációs ellátás Európában és Amerikában |
| Az onkológiai betegek aktív kezelése mellett az életminőségük javítását szolgáló rehabilitációra is egyre nagyobb hangsúly kerül, az Európai Onkológiai Társaság (ESMO) ajánlása alapján a daganatos betegek ellátásába a daganatellenes kezelések mellett a tünetek és hosszútávú szövődmények megelőzésével, csökkentésével foglalkozó terápiák integrálása szükséges. Az Egyesült Államokban, valamint egyes nyugat-európai országokban már az 1980-as években történtek vizsgálatok az onkológiai betegek szerteágazó panaszaival, az emiatti rehabilitáció szükségességével kapcsolatosan. Ennek ellenére az onkorehabilitáció teljes integrálása az egyészségügyi ellátásba sok helyen a mai napig nem történt meg, többféle megközelítés létezik ennek bevezetésével kapcsolatban, Németországban a daganatellenes kezeléseket követően fekvőbetegellátás keretében segítenek a betegnek a táplálás, mozgás, hosszútávú életmódváltoztatás felépítésében (három hetes ciklusokban). Más országokban, pl. Hollandiában vagy Norvégiában ezt inkább járóbeteg ellátás keretei között teszik. Magyarországon az állami ellátás keretiben egyelőre korlátozottan érhető el ez az ellátási forma. Ami minden országban megegyezik, hogy az onkorehabilitáció egy összetett, több szakmát csoportosító ellátást jelent, mivel a daganatos betegség, valamint az ezzel járó kezelések okozta mellékhatások, szövődmények is sokrétűek, így ezek ellátása is egy komplex szemléletet igényel, általában többek között dietetikus, gyógytornász, onkopszichológus bevonásával. Bár az onkorehabilitáció szükségessége mára megkérdőjelezhetetlenné vált, továbbra is keresi helyét az egészségügyi ellátás kereteiben. |
Ez is érdekelheti Mikor fejeződik be az aktív onkológiai ellátás?
(Szerző: Panoráma Poliklinika - Dr. Szőnyi Márta, klinikai onkológus)
