Dr. Mühl Dorottya klinikai onkológussal beszélgettünk

Minden nyolcadik nő emlődaganatos lesz valamikor az élete során, és ez nagyon sok gyógyítandó és gyógyítható beteget jelent. Dr. Mühl Dorottya klinikai onkológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika munkatársa, akinek fő szakterülete az emlődaganatok onkológiai kezelése.

Miért éppen az orvoslást választotta hivatásának, illetve az egyik legnehezebb, de igen szerteágazó területe, az onkológia mellett döntött?

Amióta az eszemet tudom, orvosnak, doktor néninek készültem. Valószínűleg gyermekként ezt úgy képzeltem el, hogy nem lehetek más, csakis gyermekorvos. Az egyetem első időszakában is úgy gondoltam, ez a megfelelő irány, azonban a családban több daganatos megbetegedéssel is találkoztunk, így a felnőtt betegségek irányába fordultam.

Az egyetemen az onkológia fogott meg, leginkább a családi érintettség kapcsán, de ahogyan beleástam magamat a témába, utánaolvastam a daganatok hátterének, kezelési lehetőségeinek, rádöbbentem, hogy mennyire innovatív területe az orvostudománynak. Ráadásul számos lehetősége van a fiatal orvosnak: lehet kutatni, a klinikumban tevékenykedni, bekapcsolódni gyógyszerkutatásokba, illetve oktatni.

A szakdolgozatának témája pedig mi más, az emlődaganatok voltak.

Belgyógyászat gyakorlaton becsatlakoztam Dank Magdolna professzor asszony kutatócsoportjába, amelynek fókusza az emlődaganatok felé irányult. Nagyon sok hölgyet érint ez a betegség, minden nyolcadik nő emlődaganatos lesz valamikor élete során. Szerencsére gyógyítható betegség, ha időben felfedezik, tehát ma már nem mondhatjuk azt, hogy a rák egyenlő a halállal.

Egyre fiatalabb korosztályt érint ez a daganattípus is?

A legújabb statisztikák azt mutatják, hogy növekszik a fiatalok körében is az emlődaganatos megbetegedések száma. Ők azok az aktív, dolgozó, gyermeket nevelő harmincas korosztály tagjai, akiknél még nem kötelező a mammográfiás szűrővizsgálat, ugyanis leghamarabb 45 éves kortól kapnak erre a szűrésre behívót.

A fiatal nők valahogy egészségtudatosabbak, mint az idősebb korosztály, de miután nem részei a szűrt populációnak, ezért sajnos nagyon sokszor később derül ki a betegségük. Számos esetben volt olyan, hogy a fiatal hölgy csomót tapintott az emlőjében, és bizonyos helyekről elküldték azzal az indokkal, hogy túl fiatal még ahhoz, hogy emlőrákja legyen.

Semmiféle fizikális vizsgálat nem helyettesíti az emlő UH-os vizsgálatát, majd 45 év felett a mammográfiát. Tévhit, hogy a fiatal hölgyeknek megoldás eljárniuk a nőgyógyászukhoz, ami fontos, de nem elegendő. A fizikális tapintásos emlővizsgálatot ideális esetben követnie kell a képalkotó vizsgálatoknak szűrő jelleggel, rizikócsoport orientáltan. Ezt ideális esetben évente, de a genetikailag terhelt családok esetében ennél gyakrabban, félévente, és emlő MR-vizsgálattal kiegészítve kell elvégezni. Szerencsére vannak már változások a szemléletben a nőgyógyász szakorvosok körében is, így ha csomót talál a páciens emlőjében, akkor jó esetben tovább vizsgálódnak.

„A korai mellrák általában tünetmentes és fájdalommentes, amennyiben már tüneteket ad, akkor előrehaladott stádiumban fedezzük csak fel, ezért kiemelt jelentőséggel bírnak a szűrővizsgálatok.“

Milyen esélyei vannak ma egy emlődaganatos nőnek?

Amennyiben csak az emlőben van jelen a daganat, illetve időben felfedezzük, akkor a nemzetközi adatok alapján közel 98 százalékos a 10 éves várható túlélés. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy például a nyolcadik évben kiújul a daganata, de ami fontos, hogy nem hal bele, hiszen gyógyszeresen tudjuk kezelni. Mindennek a kulcsa tehát a daganat korai felismerése, amit nem győzünk elégszer hangsúlyozni. A korán felfedezett daganatok sokkal nagyobb eséllyel gyógyíthatóak, mint az előrehaladott állapotban lévők, legyen az bármilyen szövettani típus.

Lassan 10 éve, 2016 óta dolgozik a Belgyógyászati és Onkológia Klinikán. Jól érzi ott magát?

Azért kezdetem el itt dolgozni, mert nagyon megfogott a légkör, a munkatársak hozzáállása, a támogató közeg. Egy viszonylag kis részleg a miénk, ezért családias közeg, összetartó csapattal.

Arról is fontos beszélnünk, hogy az utóbbi években nagyon megnövekedett a terhelésünk, nagyon sok az onkológiai beteg, és ezt néha nagyon nehéz úgy kivitelezni, hogy se a beteg, se a munkatársak ne sérüljenek. Ma is néggyel több páciensem volt a szakrendelésen. Nyilván velük is kell foglalkozni, hiszen ha súlyos panaszuk van, például súlyos vérszegénység, akkor azonnali ellátást igényelnek és tovább kell irányítani őket a megfelelő helyre. De ez azzal jár, hogy nem tudjuk időben befejezni a rendelést.

Ez azt jelenti, hogy egyik nap a szakrendelésen, másik nap az osztályon dolgozik?

Egy héten átlagosan 60-80 onkológiai kezelésem van, amelyek nagyobb része emlődaganat, de van vastagbél-, máj- és epedaganatos esetem is, ehhez adódik hozzá az ambuláns rendelés, ahová egyrészt érkeznek az első, új betegek, másrészt a gondozásra várakozók, akiket 5-10 évig utánkövetünk, ők kontrollra jönnek hozzánk, egyébként ők teljesen jó minőségű életet élnek, dolgoznak, utaznak, csinálják a dolgukat.

Egyre többet halljuk, hogy egyéni, személyre szabott az adott onkológiai kezelés. Ez mit jelent pontosan?

Minden onkológiai kezelés személyre szabott, hiszen minden betegség, minden beteg más és más. Amennyiben kemoterápiát írunk ki, azt is mindenkinek a saját adottságai (a testmagasság és testsúly alapján kiszámított testfelszín) alapján állítjuk be. Van mód tablettás vagy infúziós gyógyszeres terápiára is, ha az adott beteg nem tudja lenyelni a készítményt. Minden egyes terápiánál nagyon fontos a páciens aktív közreműködése, azaz partnernek kell lennie.

„Az onkológus is képes hatékonyan gyógyítani, meggyógyítani. A legújabb szakmai ajánlásoknak megfelelően, a lehető legjobb, leginkább személyre szabott ellátásában részesülnek a daganatos betegek.“

Részt vesz onkológiai gyógyszerkutatásokban is a gyógyítás, a klinikai kutatások és a tanítás mellett.

Nagy, gyógyszercégek által finanszírozott klinikai gyógyszerkutatásokban veszünk részt, ennek keretében betegeket vonunk be új típusú készítmények hatásossági vizsgálatába. Nagyon jó tapasztalataink vannak. Sokan tartanak tőle, de első körben több évi fejlesztést követően kerül egy ilyen készítmény a klinikai vizsgálatba, és csak a biztonságossági adatok megléte után választhatunk be betegeket, amely kb. 1-2 évig tart. Ezt követően az utánkövetés következik, ami szintén hosszú idő. Ezeket a vizsgálatokat továbbá megelőzi több bizonyító vizsgálat, ami azt mutatja, hogy az adott gyógyszer minimum olyan hatékony, mint a standard terápia, de inkább hatékonyabb, hiszen azért szeretnénk alkalmazni.

Hosszú folyamatról van szó. Azok a kutatások, ahol azt vizsgáljuk, hogy mennyi idővel tudja eltolni a daganat kiújulását az adott készítmény alkalmazása, azok 10-15 év múlva hoznak igazán eredményt. Szerencsére léteznek már olyan köztes végpontok, amelyeket publikálnak elismert orvosi szaklapokban, és ez alapján már befogadást nyerhet az adott gyógyszer, közben természetesen folytatódik a vizsgálat.

Szerző: Tóth András újságíró - WEBBeteg