A vérhas okai, tünetei, diagnosztizálása és kezelése

A vérhas (dizentéria) a vastagbél bakteriális vagy amőba okozta fertőzéses megbetegedése, amely vezető tünete a gyakori görccsel járó véres-nyákos hasmenés és a láz. a WHO adatai szerint a legtöbb megbetegedés jelenleg a fejlődő országokban fordul elő, éves szinten több, mint egy millió ember haláláért felelős.

A vérhas kórokozója, terjedése

A bakteriális dizentériát szinte minden esetben Shigella-fertőzés (shigellózis) okozza. A legtöbb megbetegedésért a Shigella sonnei és a Shigella flexneri felelős, a legsúlyosabb fertőzések a S. dysenteriae-hez köthetők. A betegség jellegzetes szezonalitást mutat, a fertőzésk közel 50%-a az augusztustól októberig tartó időszakban fordul elő, a megbetegedés a 2 és 4 év közötti kisdedek körében különösen magas.

A Shigella nagyon erős fertőző képességű kórokozó, mindössze 100 baktérium is elegendő a fertőzés kialakulásához. A fertőzés feco-oralis úton terjed, azaz a baktériumok a széklettel, székletnyommal szennyezett táplálékkal, vízzel kerülnek be szájon át a szervezetbe, ahol egy-háron nap leforgása alatt elszaporodnak és elárasztják a vastagbelet. A kórokozók a felületes hámsejtek alatti nyálkahártyarétegben elszaporodnak, ezzel okozza a gyulladást, vérhast a vastagbélben.

Az amőbás dizentéria kórokozója az Entamoeba histolytica, ami különösen gyakori a trópusi, szubtrópusi övezetekben, illetve azokon a helyeken, ahol a higiniés normák nem tudnak telsjesülni. WHO becslése szerint az említett területeken éves szinte közel 100 millió amőbás megbetegedés fordul elő, a halálozás pedig elérheti akár a 100 ezer áldozatot. A parazita szintén feco-orális úton terjed, a további terjedési lehetőségek között szerepel, az élő víz (pl. tavak, folyók) melegvizes fürdők, a nyári, kora őszi hónapokban jelentős szerephez jutnak a legyek is.

Az Entamoeba hystoliticának két alakját különböztetjük meg: vegetatív és cysta forma, utóbbi állapotban fertőzőképes. A baktériumokhoz hasonlóan a vastagbél nyálkahártyáját támadják meg. Jellegzetes könnycsepp-szerű fekélyeket okoznak a bélfalon, amik súlyos esetekben egész nagy méretet érhetnek el, ami a bélfal elvékonyodásához vezethetnek.

Magyarországon is fordulnak elő - leginkább külföldről behurcolt - vérhas esetek, de a megfelelő járványügyi intézkedéseknek és a megfelelő antibiotikum használatnak köszönhetően a számuk lényegesen lecsökkent.

A vérhas tünetei

A dizentéria lappangási ideje 1-7 nap. A bevezető tünetek a vérhas súlyosságának függvényében jelentkezhetnek bizonytalan, általános tünetek formájában, de a betegség magas lázzal, hasmenéssel is kezdődhet.

• Általános tünetek: étvágytalanság, fáradékonyság, gyengeség, fejfájás, hidegrázás, hőemelkedés.
• Emésztőszervi tünetek: hányás, hasmenés, a székelt gyakran nyálkás, véres.
• Súlyos esetekben: magas láz, lázgörcs, keringési zavar és tudatzavar is kialakulhat.

Enyhe esetekben napi 4-5 híg székletről szoktak beszámolni, ami általában nem véres.

A középsúlyos megbetegedésben a kezdetben híg, nyálkás székletet felváltja az erős hasi görcsök kíséretében ürülő, az esetek 25-50%-ában véres, jellemzően émelyítő, édeskés szagú széklet. Gyakori a hányás is. A széklet szám elérheti a 15-20-at is, ami könnyen kiszáradáshoz vezethet főleg kisgyermekek, idősek esetében.

A súlyos formában a magas láz mellett a lázgörcsök, a súlyos keringési és az öntudatzavar dominál a már korábban említett véres hasmenés mellett.

A vérhas diagnózisa

A tünetekből nem lehet egyértelműen felállítani a dizentéria diagnózisát, hisz sok egyéb „enyhébb” fertőzéses eredetű hasmenéses kórkép is produkálja ezeket a panaszokat.

A bakteriális dizentéria biztos diagnózisát a széklet bakteriológiai vizsgálata, az amőbás megbetegedésben a széklet mikroszkópos vizsgálata segíti (széklettenyésztés).

Ezen felül diagnosztikus lehet a vastagbéltükrözés is, ami során jellegzetes fekélyeket lehet látni, ekkor szövettani mintavételre is lehetőség van, egyéb fekéllyel járó betegségek kizárására. Fontos hangsúlyozni, hogy előbb kell széklettenyésztést végezni, mint endoszkópos vizsgálatot, a fertőzés akaratlan tovább terjedésének megakadályozása érdekében.

A vérhas lehetséges szövődményei

A bakteriális dizentéria szövődményei ritkák, kis százalékben kialakulhat a Reiter-szindróma (több szervet érintő gyulladásos betegség).

Az amőbás vérhas szövődményei szintén igen ritkák, de súlyosabbak: pl. bélperforáció. A súlyos, toxikus vastagbélgyulladás masszív nyálkahártya-leválással és vérzéssel járhat. Utóbbi szövődmények halálos kimenetelűek is lehetnek. Ritkán az Entamoeba eljuthat egyéb szervekbe is (pl. máj, agy, tüdő), és ott is tályogképződéshez vezethet.

A vérhas kezelése

A vérhas kezelésének lényeges eleme a kiszáradás megakadályozása és a bőséges folyadékpótlás, a beteg állapotától függően akár infúzió formájában. A táplálást rostmentes, fűszerszegény ételekkel kell elkezdeni.

Noha a betegség klinikai tünetei igen gyorsan, sokszor spontán szűnnek meg, a dizentéria diagnózisának felállítása után gyakran antimikrobás (metronidazol, paromomycin, iodoquinol), antibiotikus (ciprofloxacin, trimetropim-sulfometoxazol) kezelést kell kezdeni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél súlyos a vérhas lefolyása, vagy akiknél potenciálisan nagy a szövődmények kialakulásának esélye (gyermekek, idősek, alultápláltak).

Ellenjavallt minden olyan gyógyszer alkalmazása, amely csökkenti a bél mozgását (hasfogók, széntabletta).

Kapcsolódó Fertőzéses eredetű hasmenések diétája

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász