Rádiófrekvenciás abláció a fájdalom kezelésében

Milyen elven működik a rádiófrekvenciás abláció, és milyen szerepet kap a korszerű fájdalomcsillapításban? A specializálódott magánellátásban újabban gyors és hatékony eljárásokkal segítenek az akut vagy krónikus fájdalmakkal jelentkező betegeken. A kezeléseket tapasztalt idegsebész végzi, a fájdalmat okozó betegség átfogó feltárása és gyógyítása a szakorvosok, teamek feladata.

A különféle melegítéses gyógymódoknak nagy múltja van a hagyományos és tudományos gyógyításban. Az ablációs („eltávolításos”) technikákkal idegszálakat iktathatunk ki az idegrendszerből, ennek hőközléses formája a termoabláció. Olyan invazív beavatkozásról van szó, amely a kezelni kívánt szövetet precíz célzással semmisíti meg.

A termoabláció során tehát a célba vett területet hevítik. A lézeres eljárás, a rádiófrekvenciás és a mikrohullámú kezelés alapvetően a közölt energia hullámhosszában különbözik; a rádiófrekvenciás ablációs (RFA) műszerek a középfrekvenciás elektromágneses spektrumban 300 kilohertz és 1 megahertz között közölnek energiát a megfelelő helyre vezetett elektródán keresztül.

A fájdalom elűzése rádiófrekvenciás ablációval

A betegségekről, testi elváltozásokról az érintett terület fájdalomérzet segítségével küld tudósítást az agynak az idegpályákon. Ennyiben a fájdalom természetes, hiszen felhívja a figyelmet a bajra, illetve megóv bennünket attól, hogy állapotunkat óvatlanul súlyosbítsuk.

Miközben nyilvánvaló, hogy a fájdalomnak elsősorban az okát kell kezelni, a fájdalomambulanciákon mára elérhetővé váltak azok a korszerű terápiák, amelyek a beteg életminőségét gyorsan képesek javítani a fájdalom krónikus vagy akut tüneteinek azonnali megszüntetésével vagy jelentős mérséklésével. Mindez azért is fontos, mert a huzamos fájdalommal érintett területek idővel érzékenyebbé válnak, közkeletű kifejezéssel „csökken bennük a fájdalomküszöb”, így a beteg egyre nagyobb fájdalmat él meg, szenvedése fokozódik.

Az úgynevezett idegi blokádinjekció mellett – aminek során gyógyszert fecskendeznek a fájdalmas ízületet ellátó ideghez vagy ideggyökhöz – napjaink másik korszerű, jó hatásfokkal használt, érdemi sebzéssel nem járó beavatkozása a rádiófrekvenciás termoabláció. A hőkezelés a fájdalomközvetítő idegszálak sejtjeit semmisíti meg, megakadályozva az ingerület továbbadását az agy irányába. Legtöbbször erős ízületi fájdalmak esetében – a gerinc kisízületeinek, a végtagok nagyobb ízületeinek panaszainál – használatos, de az eljárás alkalmas többek között perifériás idegi fájdalmak esetén, továbbá akár szakroiliakális ízületi fájdalmak, hátfájdalom, nyaki fájdalmak tüneteinek érdemi csillapítására, megszüntetésre is.

Így iktatják ki az idegszálat

A rádiófrekvenciás abláció során az orvos helyi érzéstelenítés mellett speciális tűt vezet az érintett területre, ami elektródaként funkcionál az eljárásban. A beteg kis tűszúrást érzékel, az eljárást így joggal nevezik minimálinvazívnak. Az ablációnak a lehető legkisebb területre – az ingerületet továbbító idegszálra – kell korlátozódnia, a pontos célzás alapkövetelmény. Ezt a fájdalomambulancián valós idejű képi monitorozással – ultrahanggal vagy röntgenfluoroszkópiával – oldják meg, így a beavatkozást végző idegsebész minden pillanatban tudja, „merre jár”.

Ha az elektróda a megfelelő helyen van, magas frekvenciájú váltakozó áramot bocsátanak rá, ami a test szövetében ellenállásra talál, és ennek következtében hő fejlődik. A hő hatására az érintett szövet – esetünkben az idegszál – tulajdonképpen megfő, vagyis a fehérje kicsapódik (koagulál) benne; innen az eljárás még bonyolultabb görög-latin neve, a rádiófrekvenciás termokoaguláció. Mindez a pontos célzás eredményeként minimális területet érint, az elpusztult szövetek később gond nélkül felszívódnak.

A rádiófrekvenciás termoabláció a járóbeteg-ellátás körülményei között is elvégezhető, néhány percet vesz igénybe. A beavatkozás után különösebb rehabilitációra nincs szükség: a páciens esetleg enyhe kellemetlenséget vagy fájdalmat tapasztal az érintett helyen, ami gyógyszeresen kezelhető.

Az okok megtalálása nélkül nincs tartós megoldás

Történelmi korokban rájárt a rúd a rossz hír hozójára, de a legkegyetlenebb despota sem gondolhatta, hogy a baj a hírvivő megleckéztetésével elhárítható. Így vagyunk a fájdalommal is: a gyötrő szenvedést persze meg kell szüntetni, egyúttal azonban a fájdalomterapeutával együttműködő szakorvosnak meg kell kezdenie azt a terápiát, ami a beteg szerv meggyógyítását célozza.

Abban a nem is ritka esetben, ha a tünetek összetettek (nem egyetlen szervet érintenek) vagy funkcionálisak (egyetlen szerv konkrét elváltozása sem tárható fel a háttérben), a diagnosztikai munkába több orvosi szakma képviselőit vagy éppenséggel lelki társszakmákat (pszichiáter, pszichológus) kell bevonni. Ha az okok feltárása és a megfelelő terápia elmarad, a megoldás sem lesz tartós: a fájdalom bizonyosan visszatér.

Az okokat megszüntető gyógymódok a diagnózistól függően sokfélék lehetnek a konzervatív terápiáktól a műtéti beavatkozáson keresztül a pszichoterápiáig. A korszerű fájdalomambulancia két alapelvet követ: az egyik az, hogy a gerincbetegeknél az invazív fájdalomcsillapítási eljárásokat kizárólag képzett fájdalomterapeuták – idegsebészek – végezzék képi monitorozás mellett. A másik alapelv, hogy a fájdalom kiiktatása fontos állomás, de lényeges az is, hogy a páciens megismerje azt az utat, ami az okok megszüntetéséhez vezet.

Szakértő: dr. Nagy Máté ideg- és gerincsebész, a Panoráma Poliklinika Fájdalomambulanciájának profilvezetője