A filariázis (filariasis)

A filariázis a fonálférgek egyik szupercsaládja, a Filarioideák által okozott, jellemzően szúnyogok és legyek által terjesztett fertőzések összefoglaló elnevezése. Filariázis hazánkban nagyon ritkán fordul elő, trópusi területeken azonban komoly gondot okozó megbetegedés.

A filariázisok közé különböző megbetegedések tartoznak, melyek eltérnek a fertőzést okozó fonálféreg faj és a köztigazda tekintetében. Közös bennük, hogy a filarioidea fonálférgek közé tartozó élősködők rovarcsípéssel (szúnyog-, légy- vagy bögölycsípéssel) terjednek, és elsősorban trópusi területeken, Dél-Amerikában, Dél-Ázsiában, Afrikában jellemző megbetegedések. A WHO legutóbbi adatai szerint a filariázisok két leggyakoribb kórképe közül kb. 51 millió embert érint a nyirokfilariázis és kb. 17 millió főt az onchocerciasis.

Nyirokfilariázis (limfatikus filariázis)

Nyirokfilarizást okozó fonálféregfajok a Wuchereria bancrofti, a Brugia malayi és a Brugia timori. A fertőzés kórokozói szúnyogcsípéssel kerül be az emberi szervezetbe. A fonálférgek a nyirokerekben élősködnek, kifejlődésük és szaporodásuk esetén eltömítheti a nyirokereket, akadályozhatja a nyirokáramlást, ez okozza a klinikai tüneteket.

A vezető panasz nyirokfilariázis esetén a nyirokcsomók és nyirokerek fájdalmas duzzadása, a nyiroködéma. Súlyos esetben az érintett végtag vagy a herezacskó extrém mértékű megnagyobbodását okozza. A végtagok duzzanata olyan fokú lehet, hogy annak vastagsága szinte elefántlábra hasonlít. Innen kapta a betegség e súlyos formája a nevét: elephantiasis.

Folyami vakság (onchocerciasis)

A trópusi területeken napjainkban is gyakori folyami vakság kórokozója az Onchocerca volvulus nevű fonálféregfaj, terjesztője a fekete légy (Simulium) csípése. A férgek elsősorban bőr- és szemtüneteket okoznak, a bőr gyulladását és bőr alatti csomókat idéznek elő, a szemben károsodást, súlyos esetben vakságot.

Részletesen Folyami vakság (onchocerciasis)

Ritkábban előforduló filariázisok

Loiasis (szemférgesség) - A Loa loa fonálféreg (úgynevezett szemféreg) szarvaslégy/kullancslégy csípésével terjed, Nyugat- és Közép-Afrikában fordul elő. A bőrben és a szemben élősködik. Jellegzetessége, hogy a paraziták mozgása a bőrfelszín alatt és a szemben is sokszor látható, következményei azonban kevésbé súlyosak, mint az onchocerciasis esetén.

Mansonelliasis - A Mansonella perstans, M. ozzardi és M. streptocerca féregfajok fertőzése, amiket különböző szúnyogok és legyek terjeszthetnek. Fertőzésük gyakran tünetmentes vagy enyhe tünetekkel jár, elsősorban bőrviszketést, bőrkiütést, esetleg lázat okozhatnak.

A fonálférgek közé tartozik a szívférgesség (dirofilariasis) kórokozója, ez azonban nem okoz emberi megbetegedést, hanem a háziállatok számára veszélyes betegség. Az emberi szervezetbe jutva helyi bőrpanaszokat okozhat ugyan, de nem terjed el, mivel az ember nem megfelelő köztigazda a számára.

Ugyancsak a fonálférgek közé tartoznak a Trichinella fajok (T. spiralis, T. britovi, T. nativa), azonban ezek más törzset alkotnak, mint a Filarioideák. A trichinellózis Magyarországon is előforduló fonálféreg-fertőzés, azonban nem sorolják a filariázisok közé. Az élősködő fertőzött és nem megfelelően hőkezelt (nem eléggé átsült) sertés- és vadhús fogyasztásával terjed. Lárvái a bélben fejlődnek ki, majd a vérárammal az izomzatba jutnak. A megbetegedés bélgyulladással, izomfájdalommal, magas lázzal jár, súlyos esetben szívizomgyulladást okozhat.

A filariázisok kezelése és megelőzése

A kezelés a kórokozó azonosítása után kezdődhet meg, ez a legtöbb esetben a vérből vagy bőrmintából lehetséges. A terápia alapja különböző féregellenes szerek alkalmazása, gyakran van szükség az ismételt használatra. A folyami vakság kezelésében emellett doxycyclin antibiotikumok alkalmazandóak.

A fertőzés megelőzésében az utazók számára a legfontosabb a szúnyog- és légycsípések megelőzése: vagy az érintett területek (Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia) elkerülésével, vagy a rovarok elleni védekezéssel.

Ez is érdekelheti A szúnyogcsípés veszélyei és megelőzése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos
További felhasznált források: WHO, CDC