Nem csak a szavak számítanak: így lehet méltósággal közölni a rossz hírt

Rosszindulatú daganat, hosszúra nyúló kezelések, sikertelen műtét. Vannak helyzetek, amikor bizony a negatív hírt is közölnie kell az orvosnak a beteggel, azonban nem mindegy, miként valósul ez meg. Klinikai onkológust, pszichológust, háziorvost és hospice ellátót kérdeztünk a témában.

Rossz hírt közölni mindig nagyon nehéz – legyen szó negatív diagnózisról, a kezelés esetleges kudarcáról vagy a betegség végső szakaszában fellépő nehézségekről vagy állapotromlásról. Mégis óriási jelentősége van annak, hogyan, milyen körülmények között történik a kommunikáció a beteggel vagy a hozzátartozóval.

Dr. Mangó Gabriella háziorvos, természetgyógyász úgy véli: közölni kell a negatív hírt is a beteggel, azonban szükség van a számára kapaszkodókra, rövid távú célokra, hiszen látnia, tudnia kell, hogy van kiút, akár a legnehezebb helyzetből is. Nagyon fontos, hogy nem szabad negligálni, azaz figyelmen kívül hagyni, elhanyagolni a beteget, annak érzéseit, véleményét. Az is lényeges a kommunikációban, hogy ne gyorsítsuk a folyamatokat, ne úgy álljon az esethez, az adott helyzethez az orvos, hogy minél gyorsabban túl kell rajta esni, de áltatni sem szabad a beteget, hiszen az hiú reményeket ébreszt benne és a családjában. Reális, elérhető célokat kell kitűzni, legyen az egy más típusú gyógyszer, egy újabb kezelés, a szövettani eredmény birtokában megbeszélt következő lépés. Ha a beteg érzi a törődést, hogy nincs egyedül a problémájával, újra bizakodhat.

A betegek többségének időre van szüksége ahhoz, hogy a diagnózist egyáltalán fel tudja fogni, feldolgozza magában, elfogadja – hangsúlyozza Síró Ágnes klinikai szakpszichológus. A betegséggel, a gyógyító folyamattal kapcsolatos információkkal nem szerencsés egyszerre elárasztani a beteget, mert az adott érzelmi és fizikai állapotukban ezek jó része megjegyezhetetlen. Fontos, hogy olyan orvos-beteg kapcsolat alakuljon ki, amelyben a beteg merjen kérdezni, beszélni aggodalmairól, eszerint lehet aztán számára adagolni az információkat, és így lehet személyre szólóan kommunikálni akár a rossz hírt is. Az orvos egy-egy mondat, elszólás vagy éppen egy gesztus alapján sok mindenre tud következtetni a betegre vonatkozóan, ehhez azonban ismernie kell. Jogosan adódik a kérdés, hogy hogyan van erre az orvosnak ideje és energiája – teszi hozzá a pszichológus.

Kommunikáció az onkológusnál

Két sokkoló beszélgetés. Az első ilyen kommunikáció a beteggel, amikor szembesül a betegségével, a másik pedig, és talán ez a legnehezebb, amikor azzal kell szembesíteni, hogy aktív onkológiai kezelés (pl. műtét, gyógyszer, sugárterápia) már nem lehetséges az esetében, azonban tudnia kell, hogy végig vezetjük az úton támogató kezelésekkel (pl. fájdalomcsillapítás, folyadékpótlás).

Az alapállás, hogy mindig egy előzetes beszélgetés során, amikor nem csak az orvosi adatokat vesszük fel, meg kell kérdezni a betegtől, mit is tud a betegségéről (onkológushoz többnyire már irányított betegek érkeznek), ekkor nem csupán a testi tüneteit, hanem a lelki állapotát, a terhelhetőségét is meg kell ismerni a betegnek – vélekedik a témában dr. Bittner Nóra klinikai onkológus. Ezek alapján először fel kell vázolni, hogy rosszindulatú daganatos elváltozása van, ennek melyek a következő lépései, melyek a kilátásai. Még rosszabb a helyzet, amikor már a kivizsgáláskor kiderül, hogy nem operálható, nem gyógyítható a betegsége, ezért az életét meghosszabbító kezelésekre van szüksége. Az ezekre adott reakció, valamint a beteg részéről feltett kérdések alapján lehet tovább haladni, figyelve arra, hogy mennyire kérdező, befogadó a páciens. Ideális, ha ott van vele a hozzátartozója, hiszen a tapasztalatom szerint a betegek mindig azt hallják ki a beszélgetésből, amit ők hallani akarnak, a hozzátartozó valamennyire objektíven tekinti a problémát – teszi hozzá az onkológus.

Mivel a bizonytalanság a legrosszabb és ez fokozza a beteg szorongását, ezért amint a diagnózis bebizonyosodik, azt mihamarabb közölni kell, bármilyen rossz is – emeli ki az általunk megkérdezett klinikai szakpszichológus. Ahogyan már dr. Mangó Gabriella említette, és ebben Síró Ágnes is hasonlóan vélekedik, lényeges, hogy erre a fontos beszélgetésre négyszemközt, nyugodt körülmények között, leülve és ne a folyosón, futtában kerüljön sor.

Onkopszichológus is a team része

A Lajtától nyugatra már régóta az onkológiai kezelések része az onkopszichológiai vagy onkopszichiátriai támogatás is, itthon most kezd elterjedni számos onkológiai központban, ezzel is bővül az onkológiai team, akik segítséget tudnak nyújtani a páciensnek és a családtagoknak.

Síró Ágnes úgy véli: az orvosi információk hatékonyságában pszichológus, mentálhigiénikus vagy akár lelkész közreműködése is sokat segíthet. Hatékony lenne, ha az összes onkológiai osztályon lenne ilyen lelki támogatás, ahol van mód arra, hogy a segítők alaposabban tájékozódjanak a beteg jellemző megküzdési módjairól, arról, hogy hogyan segíti őket a család, a hit, a munka, képesek-e akár némi humorral kezelni diagnózisukat és az azzal járó kiszolgáltatott helyzetet. Sajnos ez egyelőre kevés helyen van így, általában egy-egy pszichológus van az onkológiai osztályokon, rájuk hárul a betegek lelki támogatása. Az a tapasztalat, hogy sokkal nagyobb az igény, mint amennyi pszichológus van ezeken az osztályokon.

Kapcsolódó Dr. Mailáth Mónika: a test és a lélek kezelése nem választható külön

Így segítenek a hospice ellátásban

Azt minden általunk megkérdezett szakember elmondta, hogy a hospice egy komplex ellátást biztosító lehetőség többek között gyógytornásszal, hospice orvossal, pszichológussal, hozzáértő szakemberekkel.

Az empatikus és támogató beszélgetés, a kommunikáció folytonossága segíthet a betegnek és családjának feldolgozni még a legnehezebb élethelyzetet is. A Magyar Hospice Alapítvány munkatársai nagy gyakorlattal rendelkeznek abban, hogy ne pusztán orvosi értelemben vett tényeket közöljenek a segítséget kérőkkel, hanem türelemmel, odafordulással, a beteg és a családja megismerésével törekedjenek a biztonságos, szeretetteljes légkör megteremtésére.

A hospice rendszerébe érkezők már túl vannak egy bonyolult, fizikailag és érzelmileg is megterhelő, fájdalmas betegúton, ezért náluk még nagyobb jelentősége lehet annak, hogy el- és befogadjunk, biztosítva a családokat a fizikai és érzelmi segítségnyújtásról.

Mindig partnerként kell kezelni a beteget, kérdezni is fontos, nem csupán rázúdítani az információáradatot, érthetően, tehát nem orvosi szaknyelven kell elmondani a betegség és a kezelés lényegét, menetét – hangsúlyozza dr. Bittner Nóra klinikai onkológus.

A legfontosabb az orvos-beteg kommunikációban, hogy legyen perspektíva minden helyzetben, még akkor is, amikor valóban rossz hírt kell közölni és úgy érezheti a beteg, hogy nincs kiút – teszi hozzá dr. Mangó Gabriella háziorvos.

A protokollok adhatnak kapaszkodót, ami nagyon fontos, az igazi kulcs azonban továbbra is az emberi jelenlét és az együttérzés – emeli ki a Magyar Hospice Alapítvány válaszában.

Az orvosoknak a gyógyító munka mellett napi feladata a beteggel való kommunikáció is. Ha már arról beszéltünk, hogy milyen fontos a betegek lelki támogatása, az orvosok mentális egészsége is nagyobb odafigyelést igényelne – teszi hozzá Síró Ágnes.

Tovább

• Hogyan dolgozzam fel az eredménytelen rákterápiát?
• Hospice ellátás - Mikor és kinek jár, hogyan igényelhető?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró
Szakértők: Dr. Mangó Gabriella háziorvos, természetgyógyász, Síró Ágnes klinikai szakpszichológus, Dr. Bittner Nóra klinikai onkológus, Magyar Hospice Alapítvány