Dr. Mailáth Mónika: a test és a lélek kezelése nem választható külön

szerző: Tóth András, újságíró - WEBBeteg
megjelent:

Pszichológus-orvos családban nevelkedett fel, édesanyja után dr. Mailáth Mónika és ikertestvére, Nóra is ezt a pályát választotta. 2004-ben került a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Onkológiai Intézetébe, mint onkopszichiáter, mellette pedig gyermekpszichiáterként is dolgozik.

Amikor az interjút egyeztettük, kiderült számomra, hogy igen sokrétű a munkája, több helyen is dolgozik, elég mozgalmas a hete.

Félállásban dolgozom az Onkológiai Intézetben, hetente két napot, hetente egy alkalommal pedig a megyei ellátású Kenézy-ben rendelek, itt szintén egyéni és csoportos pszichoterápiákat tartok daganatos betegeknek. Gyermekpszichiáterként is dolgozom, valamint részt veszek a debreceni Holnapom Egyesület munkájában, amelyet Bánfi Ildikó mentálhigiénés szakember kolléganőm hozott létre. Megmaradt a munkámban ez a többszálúság, amelynek nagyon sok hasznos hatása van rám nézve is.

Lassan egy éves lesz az a team, amelynek létrejötte az ön nevéhez fűződik…

Csapatépítő és csapatjátékos vagyok, nagyon nehezen tudok egyedül dolgozni. A klinika Onkológiai Intézetében sikerült létrehozni azt a pszicho-onkológiai csoportot, amelyben két pszichológus, egy mentálhigiénés szakember, Bánfi Ildikó, illetve dietetikus, gyógytornász és én, mint pszichiáter tevékenykedünk. Ezen kívül bekapcsolódnak a munkába PhD hallgatók is. A klinika más szakterületeinek a munkájában is részt veszünk például konzíliumok vagy oktatás kapcsán.

Tagadástól az elfogadásig
Attól a pillanattól kezdve, hogy felismerik a szervezet rákos elváltozását a beteg különböző lelki stádiumokon megy keresztül egészen a gyógyulásáig vagy az elhalálozásáig. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter nyomán öt állapotszakaszt különböztetnek meg: tagadás, düh, alkudozás, depresszió és elfogadás. Sokat segíthet, ha bármelyik szakaszban egy onkopszichiáter is támogatja a beteget. A pszichoonkológia

Mi a terápiák célja?

A gyógyulási folyamat elősegítése, olyan technikák alkalmazásával, amely beépíthető a napi rutinba. Ahogy említettem, dietetikus is segíti a munkát, hasznos tanácsokat ad a daganatos betegnek és családjának az életmódváltáshoz, alkalomadtán gyógytornász is bekapcsolódik a csapat tevékenységébe.

Egy pozitív elmozdulás figyelhető meg a pszicho-onkológia területén, elismerik a munkánkat, fontos lett a daganatos betegek testi kezelése mellett a lelki gondozás is. Ezek biztató dolgok.

Hogyan kapcsolódik be a munkába a már említett szervezet?

Bánfi Ildikó 2010-ben létrehozta a Holnapom Egyesületet, amelynek célja az egészségmegőrzés, a daganatos betegek segítése, de más irányt is megfogalmaztunk. Együttműködésre törekszünk a Debreceni Egyetemmel. Újszerű keretet kínálunk a betegeknek, a kórházi kereteken kívülre hívjuk őket, kirándulunk, előadásokat, közös tájékoztató, szűrőprogramokat szervezünk. Egyenrangúvá válik a beteg és az orvosa, javul a páciens hangulata, hatékonyabb lesz a gyógyulás kimenetele, kevesebb lesz a mellékhatás, és nem beszélve arról, hogy együttműködőbbé válik az orvossal.

Milyen sikereket él át a munkája során?

Ezen a területen másképpen értelmezzük a sikereket. Sok daganatos beteget elveszítünk, de ha meg tudjuk változtatni a hátralévő időszak életminőségét, a lemondó, depresszív páciens bizakodóvá válik, értelmet és értéket lát a következő napokban, hetekben, elmondható, hogy volt értelme a munkánknak. Oda-vissza tanulunk, nekünk is vannak nehezebb pillanataink, és bizony jól jön a beteg hite, akarása, ez erőt ad és továbblendít minket is.

Mi ad még pluszt az életében?

A két kamasz gyerekem, a kiterjedtebb családom, a barátaim. Versenyszerűen futok, a művészet, így például az írás pedig formába önti azt, amit a hétköznapokban megélek, akár a munkában, akár a magánéletben.

(WEBBeteg-Tóth András, újságíró)

Két vers - Mailáth Mónika (2002)
ANYA

Vacogva, sötétben álltunk
Átfogta a vállunk,
És azt mondta:
„Nézzétek, hogy ragyog!”
És én nemcsak hittem,
Láttam,
Láttam is azt a ragyogást.
APA

Ment, megállt, hátranézett
Nyugodtan így szólt:
„Tegyétek csak le, és
gyertek. Majd én viszem.”
És én ezért nem tettem le soha
Mert akkortól tudtam,
Hogy el fogom bírni,
Bármilyen nehéz is.

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.