Lárvaterápia a sebkezelésben - Mi a helyzet hazánkban?

A Lucilia sericata légyfaj lárváinak angol elnevezése alapján maggot-terápiának hívott eljárás bármilyen krónikus seb kezelésére alkalmazható. A felhasznált steril lárvák tisztítják a sebet, pusztítják a mikroorganizmusokat és stimulálják a sebgyógyulást. A lárvaterápia engedélyezett eljárás az Egyesült Államokban és Európában is, ugyanakkor elterjedése erősen országfüggő.

A maggot-terápia lényege

A Calliphoridae (fémeslégyfélék) család bizonyos lárváinak gyógyászati tulajdonságai már régóta ismertek. A Lucilia sericata légyfaj lárváit felhasználó modern eljárás során az apró élőlényeket egy speciális szövetzsákba helyezik, majd onnan a sebre, így azok közvetlenül nem érintkeznek a beteggel. A lárvák - akár 1000 lárvát is használnak és 1-3 napig otthagynak - által kibocsátott enzimkoktél feloldja az elhalt szöveteket, az élőlények az így megemésztett folyékony táplálékot fogyasztják el. A lárvák termelte anyagok elpusztítják a seb felületén a kórokozókat, ráadásul, az élőlények mozgása jótékonyan hat a sebgyógyulás következő fázisára, a sarjadásra.

Három módon lép akcióba a fertőzött sebbel: tisztít, pusztít, stimulál. Emésztőnedveket választ el, amelyek feloldják az elhalt szöveteket, a lárvák szájszerveikkel mechanikus tisztítást is végeznek. Szakirodalmi beszámolók szerint:

• Az esetek 80-95 százalékában teljes vagy jelentős mértékű sebtisztulás érhető el.
• A nekrotikus szövetből áradó szag és a sebet kísérő intenzív fájdalom jelentősen csökken.
• Az életképes szövetek megőrzésével és a vérveszteség minimalizálásával is összefüggésbe hozták a terápiát.

Természetesen a módszer alkalmazásának alapfeltétele a teljes sterilitás, ami csak laborban tenyésztett lárvákkal érhető el. A módszer nem helyettesíti az oki terápiát sem, azaz pl. a diabéteszes fekélyek esetén fontos a fertőzések egyéb kezelése, a vércukorszint normalizálása, a keringés segítése.

Lárvaterápia: nemzetközi kitekintés

Fantáziát láttak benne az újkori időkben is, először 1931-ben vezették be az Egyesült Államokban, az 1940-es évek közepéig rutinszerűen alkalmazták több mint 300 amerikai kórházban. A katonasebészetben is használták, a sérült, fertőzött sebekre jótékonyan hatott a terápia, megfigyelték, hogy a csatatéren magára hagyott sérült katonák sebeik gyorsabban gyógyultak a lárvák alkalmazásával.

Az antibakteriális szerek megjelenésével a terápia visszaszorult, egészen az 1990-es évek elejéig, amikor újra tudományos vizsgálatokat végeztek a felfekvések és a diabéteszes lábszárfekélyek gyógyításában lehetséges hasznáról. Ezt követően ismét alkalmazni kezdték a lárvaterápiát, először az Egyesült Államokban, majd Izraelben, az Egyesült Királyságban, Németországban, Svédországban, Svájcban, Ukrajnában és Thaiföldön.

A maggot-terápia engedélyezett eljárás 2004 óta az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és más európai államokban is, ugyanakkor nem minden országban van példa a gyakorlati alkalmazására, csak egyes országokban találhatóak a módszert használó orvosi centrumok. Az FDA által jóváhagyott klinikai indikáció szerint „a nem gyógyuló nekrotikus bőr- és lágyrészi sebek, mint például nyomási fekély, neuropátiás lábfekély, krónikus lábfekély vagy nem gyógyuló traumás-, illetve műtét utáni sebek kezelésére“ használható eljárás a lárvaterápia.

Jelenleg nem alkalmazzák Magyarországon

Az eljárást egy nemzetközi vizsgálatsorozat keretében a szegedi klinikán is eredményesen alkalmazták a 2000-es évek elején dr. Szabad Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának szakorvosa vezetésével.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy jelenleg hol tart a projekt, mennyire elterjedt Magyarországon a terápia, milyen eredményekről lehet beszámolni. „Mivel hazánkban csak néhai dr. Szabad Gábor részéről történt klinikai vizsgálat, sem előtte, sem pedig azóta úgynevezett maggot-terápia nem zajlott a klinikán" - közölte kérdésünkre dr. habil. Szolnoky Győző PhD, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika egyetemi docense.

Megkérdeztünk traumatológus orvosokat, sebészeket, akik arról tájékoztatták portálunkat, hogy nem használják praxisukban ezt az eljárást.

Idegenkedés, mellékhatások

A modern kötszereknek köszönhetően leegyszerűsítették az eljárást és minimalizálták a lárvákkal való érintkezés lehetőségét, így az idegenkedés, a betegek elutasításától való félelmek alaptalanok.

A kockázatok viszonylag kicsik és ritkák, amiről beszámoltak az érintettek: a lárvaterápia alkalmazása során csiklandozó vagy viszkető érzés léphet fel, a betegek 20-25 százaléka panaszkodott fájdalomra a lárvákkal történő kezelés során, részükre fájdalomcsillapítót írtak fel. Vérzés is felléphet, amelynek hátterében az áll, hogy a vérerek falai feloldódtak az elhalt szövet többi részével együtt.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró
Felhasznált források: Springer Nature, PubMed