Kemoterápia és idősödő korúak csonttörései

A tudomány fejlődésének köszönhetően a különféle daganatos megbetegedések túlélési esélyei folyamatosan emelkednek. Egy közelmúltban lezajlott kutatás eredményei alapján a rákból felépült idősödő emberek körében gyakoribbak a csonttörések.

Ezek legvalószínűbben az előrehaladott stádiumú daganat diagnózisától számított 5 éven belül történnek, méghozzá csigolya-, illetve csípőtörés formájában.

A csonttörésekhez vezető okok

A csont leépülése a kor előrehaladtával természetes módon bekövetkező folyamat, ráadásul az idősödő felnőttek gyakran szednek olyan gyógyszert, amelyek rontják a csontgyógyulást (mint a nemszteroid gyulladáscsökkentők). Legfőképp a daganatellenes szerek befolyásolják negatív irányba a csontanyagcserét: a doxorubicin, ciklofoszfamid, anasztrazol, letrozol és leuprolid. A csont újjáépülése rendkívül lassú folyamat, a kemoterápia során elvesztett csonttömeg csak lassan (de leginkább ritkán) áll vissza az eredeti állapotába.

A kemoterápia gyakran okoz perifériás neuropátiát, ami a központi idegrendszeren kívüli idegrostok károsodását jelenti. Eleinte a beteg zsibbadást, bizsergést vagy érzéskiesést tapasztal, azonban az idegek további sérülése izomgyengeséghez, akár izomsorvadáshoz is vezethet. A lábat érintő neuropátia befolyásolja az állást, a járást, hajlamosít az elesésre: egyenesen előre esve medencetörést, hátrafelé esve csigolyatörést eredményezhet.

Összehasonlítva a daganatos kórelőzménnyel nem rendelkező idősödő felnőttekkel, a rákot túlélők körében mintegy 57%-kal magasabb volt a csonttörések aránya, kifejezetten a daganat diagnózisát követő első néhány évben. A csigolya-, medencetörések gyakrabban fordultak elő, mint például az orsócsonttörés.

Hogyan befolyásolja a kockázatot az életkor és az aktivitás?

Az idősödő felnőttek esetében egy ilyen sérülés gyors egészségromláshoz vezethet, gyakran lehetetlen belőlük a teljes felépülés. A beteg – függetlenségének elvesztése mellett – nagyfokú fájdalmat érez, állapota tartós orvosi ellátást igényel, mindez jelentős költséget, terhet ró a családra és ugyanúgy a társadalomra is.

A csípőtáji törések főleg az inaktívabb idősödő embereknél voltak megfigyelhetők; míg a mozgékonyabb, viszonylag egészséges felnőttek, akik többféle tevékenységben vettek részt, nagyobb valószínűséggel törték el alkarcsontjaikat.

A dohányzás is jelentős rizikófaktor

A kutatás rávilágít a csonttörések másik fontos rizikótényezőjére is: a dohányzásra. A daganatból kigyógyult dohányosok esetében egyértelműen nagyobb a csonttörés kockázata, mint a dagnatos betegségből kigyógyult nemdohányzóknál. Ez mindenképpen fontos motiváció lehet számukra a leszokáshoz, mindamellett, hogy szívük és érrendszerük, tüdejük egészségét is nagymértékben támogatják ezzel.

Miért fontos megállapítások ezek?

Az, hogy bebizonyosodott, hogy az idősödő ráktúlélőknél a daganatos terápia befejezését követően még hosszabb ideig fennáll a csonttörések kockázata, érzékelteti az onkológiai rehabilitáció szükségességét.

Az idősödők egészségének védelme társadalmi vonatkozásban is fontos kérdés. Magyarország világvezető a rákos megbetegedések számát illetően, így hazánkban kiemelten fontos nemcsak a daganatok megelőzése, hanem a túlélők segítése is különféle egészségprogramokkal.

Ez is érdekelheti Csonttörések és kezelésük

Szerző: WEBBeteg - Dr. Kőműves Anikó, szakgyógyszerész, orvos- és egészségtudományi szakfordító
Forrás: Cancer and bone health (Medial News Today)