Hogyan bánjunk az előrehaladott állapotban lévő rákbeteggel úgy, hogy segítségnek érezze?

Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet, újságíró

„Segítsetek engem, hogy segíteni tudjak magamon!” A diagnózisra várva minden páciens elveszti megszokott biztonságérzetét, elsőként is lelkileg, kilép addigi mindennapjaiból. Aztán amikor kézhez kapja a diagnózist, s már tudja, nem bújhat el a tény elől, hogy beteg, minden felbolydul benne és körülötte. Hirtelen megváltozik a dolgok súlya, jelentősége. Más lesz fontos.

És jobbik esetben vagy nagy tetterővel, vagy nagy elkeseredettséggel megkezdi a harcot, vagy rosszabb esetben éppenséggel letargiába süllyed. Szinte minden esetben átalakul a családi dinamika, megváltoznak a kapcsolatok. Egy biztos, a gyógyulásért, túlélésért folyó küzdelemben segítségre van szüksége. Jó, ha valakire lehet támaszkodnia. Megnyugtató érzés a beteg számára, hogy van, aki erősebb nála, aki a végsőkig kitart mellette. Aki őrzi benne a reményt, a hitet – fogalmaz dr. Gőbel Orsolya pszichológus.

A rákbeteg általában hosszú út után ér el a diagnózisig. Sok orvossal, még több nehézséggel találkozott ezen az úton, miközben elindult benne egy érzelmek viharával terhes folyamat: elutasítás, harag, depresszió, lehangoltság, majd végül az elfogadás. Akkor van jó esély a belső béke megteremtésére, ha gyorsan túljut e fázisokon. Ha elér egy platóra, ahol egy picit meg lehet pihenni. Ez óriási mértékben segíti abban, hogy megindulhasson az „újratervezés”. Az első lépés megértetni a környezet tagjaival, mit is akar mondani. Akkor, amikor még jól (jobban) van: „segítsetek engem, hogy segíteni tudjak magamon” – ezt a Montessoritól eredő gondolatot szinte mottóként idézi a pszichológus.

A betegút „kikövezésében” 50% az orvosi segítség, a másik 50%-nyi részt maga a beteg teszi hozzá. Magatartásával, elszántságával. Vannak intim helyzetek, amikor kényelmetlenül érzi magát. Ekkor meg kell beszélnie a családdal, hogy ilyenkor a segítség milyen formáját tudja elfogadni. Semmiképpen nem jó, ha valaki más akarja kitalálni, mi jó a betegnek, ha „lenyomja” a torkán, hogy most majd ő dönti el, ezentúl mi hogyan legyen – mert úgy érzi, a betegség engedélyt adott a változtatásra! A betegnek szól a tanács, hogy feltétlenül ragaszkodjon a maga 50 százalékához! Az érzés, a tudat, hogy felel magáért, és dönthet saját ügyében, segít megtartani őt emberi mivoltában. Ha azt veszi észre, mindent meg akarnak oldani helyette, körülötte, kiszolgáltatott kisgyereknek érzi magát. Ha addig nem állt ki saját lehetőségeiért, most tegye meg. Betegként érezze magát erre feljogosítva. Amúgy tegye továbbra is a dolgát, amennyire tudja. De nem dől össze a világ, ha például nem tud időre elmosogatni.

Hirtelen új választási lehetőségek is nyílnak – tanulhat, olvashat a betegségéről, és arról, hogyan viselkedjen, gondolkodjon ebben a helyzetben. A dr. Gőbel Orsolya ajánlotta egyik könyvben (A rák ellen – Egy új életmód) David Servan-Schreiber azt írta, a rák olyan, mint a cukorbetegség, minden nap foglalkozni kell vele”. Tari Annamária könyve a táplálkozás jelentőségéről szólva összegyűjtötte a rákra ható élelmiszerek sorát. Sok szakértő a támogató társas környezet szerepét emeli ki, megemlítve, hogy a rák krónikus kór, hosszú úton kell végigmenni – s nagy segítség, ha ez idő alatt kitartanak a beteg gondolataira nyitott kísérők.

Az élet ne csak a betegségről szóljon. Teremtsenek időt egyéni és családi „kikapcsolódásra”. Legyen a betegsegítőnek is segítője, mikor megjelennek nála a lelki kifáradás figyelmeztető jelei: kimerültség, labilitás, testi tünetként az alvási gond, rémálmok – ugyanis a kísérő néha öntudatlanul is átveszi a beteg tüneteit. Egyensúlyt kell keresni: közel a beteghez, de kellő távolságban a betegségtől. A beteg álljon a középpontban.

Készüljön életleltár a jó emlékek fölelevenítésével. Mondjuk ki az esetleg eddig elfojtott érzelmeket, előbb-utóbb pedig eljön a hála, a köszönet megvallásának ideje. Főleg az utolsó időben, jó csendben együtt lenni. Ha pedig kórházba kerül a rákbeteg, és esetleg nem lehet látogatni, mint napjainkban, jó érzést okoz neki, ha hozzátartozóitól kap valamit: csomagot, levelet, rajzot, fényképet, hallgatható zenét, hangoskönyvet. Minden személyes hangú üzenet segíti a jóllétét, hozzájárulás a lehetséges gyógyulás folyamatában, vagy ha arra már aligha van mód, akkor segítség a megélt napok minőségének megőrzésében.

WEBBeteg.hu
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró
Forrás: Semmelweis Egészség Napok, 2020. november 26.

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Étkezési nehézségek a rákkezelés...

Amennyiben rosszindulatú daganatos betegséggel diagnosztizálták, az étrendjére való odafigyelés a terápia fontos részét képezi. A kiegyensúlyozott...

Hogyan bánjunk az előrehaladott...

„Segítsetek engem, hogy segíteni tudjak magamon!” A diagnózisra várva minden páciens elveszti megszokott biztonságérzetét, elsőként is lelkileg...

Rákkutatás és rákgyógyítás:...

Az onkológia területét érintő kérdésekben - a kutatás, gyógyítás ügyeiben - illetékes Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (American Society...

Mit kell tudni a TNM-rendszerről?

Minden daganatos betegség kezelésének alapvető követelménye a pontosan meghatározott TNM-besorolás, mivel csak az ismert és precízen besorolt...

Molekuláris diagnosztika - Hogyan...

A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok napjainkban egyre meghatározóbb tényezővé kezdenek válni. A nemzetközi irányelveknek megfelelően számos...

Mikor fejeződik be az aktív...

Mit jelent az aktív onkológiai ellátás? Mikor fejeződik be és milyen lehetőségeink vannak ezek után? Cikkünk többek között ezen kérdésekre...

13 daganattípus kialakulásának...

Több mint egymillió európai és amerikai személy adatainak összesített elemzéséből az derül ki, hogy a nagyobb mértékű fizikai aktivitás számos...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.