Cumi, cumisüveg vagy semmi?

Kisgyermekes szülők egyik leggyakoribb dilemmája, hogy adjanak vagy ne adjanak a babának cumit. Sokan azzal érvelnek, hogy aztán nehéz leszoktatni róla a gyerekeket, ugyanakkor a cumi kétségtelenül jó önnyugtató eszköz lehet a kisgyerek számára. A gyereknevelést a legtöbben jól akarjuk csinálni, így nem csoda, ha sokan el vannak veszve, hogy akkor most mi is a jó döntés.

„Ha nem kap cumit, akkor az ujját fogja szopni!”

A cumi mellett gyakran érvelnek azzal, hogy ha nem a cumit, akkor előbb-utóbb az ujját fogja megtalálni a kisgyerek, ami sokkal kevésbé kontrollálható, és mindig a baba rendelkezésére áll. Ráadásul, így arról leszoktatni is valószínűleg nehezebb.

A cumi kétségtelen egyik legnagyobb előnye, hogy megnyugtatja a babát. Van, aki elalvás előtt ad cumit és a baba azzal alszik el. Ennek egyik nehézsége, hogy ha felébred és nem találja, akkor előfordulhat, hogy nagyon keresi. Ez olykor nagy ordítással, sírással járhat. Ám van megoldás, és ha visszaadjuk neki a cumit, akkor jó eséllyel megnyugszik és folytatni fogja az alvást. Természetesen nyugtatásra az anya melle is alkalmas, de ez az anyukának azért jóval megterhelőbb, hiszen így állandóan készenlétben kell lennie.

„Nem lehet majd leszoktatni”

A cumit gyakran azért ellenzik, mert egy idő után majd valószínűleg el kell hagyni, ami sokaknál egy hosszadalmas és nehéz folyamat. Ha belegondolunk, akkor mi felnőttek sem szívesen válunk meg számunkra örömteli dolgoktól, legyen szó a vacsora utáni édességről vagy mondjuk egy pohár finom borról.

Vannak, akik úgy tartják, hogy aki gyerekkorában cumizott, az később hajlamos lehet az orális fixációra. Az orális fixáció Freud fogalma, aki úgy vélte, hogy a személyiségfejlődés első szakasza az orális szakasz (kb. 0-18 hónapos korig), amikor a baba mindent a szájával fedez fel. Úgy gondolta, hogy ha valaki ebben a szakaszban fixálódik, azaz nem képes sikeresen lezárni ezt a szakasz pl. nagyon drasztikusan szoktatják le a cumiról, az felnőttként megreked és olyan problémái lehetnek, mint a körömrágás, dohányzás, nassolás stb. (különösen stressz esetén). A kettő között persze lehet kapcsolat, de nem törvényszerű, hogy a felnőttkori szokásainkat kizárólag egy gyerekkori szokás határozza meg. Ebbe alapvetően beleszámít a környezet, a genetika, vagy az, hogy éppen milyen stresszkezelési technikákkal rendelkezünk.

Másik hátránya a cumihasználatnak, hogy nagyon fontos figyelni a higiéniára. A cumi sokszor leesik, nem ritkán egy igen koszos helyen. Ilyenkor fontos, hogy legyen nálunk pótcumi vagy megfelelően meg tudjuk tisztítani. Kisbabák esetén, amíg a szoptatás még nem alakult ki rendesen és a baba technikája sem tökéletes, nehézséget okozhat, ha közben cumit is kap, de erre még kitérünk a cumisüveggel kapcsolatos részben is.

Mások attól félnek, hogy a túlzott cumizás következtében a fogak nem fejlődnek rendesen.

Mi a helyzet a cumisüveggel?

Sokan nem mernek az újszülötteknél cumisüveget alkalmazni. Attól tartanak, hogy így a baba elutasítja majd a szoptatást, hiszen abba jóval több erőfeszítést kell tennie és a technikája is egy kicsit más. Ugyanakkor sokszor nagy segítség az anyukának, ha esetleg más is meg tudja etetni a babát a lefejt anyatejjel vagy tápszerrel. Általában azt javasolják, hogy újszülötteknél érdemes 2-4 hetet várni és csak utána próbálkozni a cumisüveggel. Mivel az anyamellből a tej nehezebben jön, így az anya melle a nem megfelelő szopási technikától kisebesedhet, begyulladhat. A tejtermelés alapvetően kereslet és kínálat alapján működik, így annyi termelődik, amennyire a babának szüksége van. Viszont, ha közben kap külön is enni, akkor az kezdetben összezavarhatja a tejtermelést. Ideális esetben ne akkor kínáljuk fel a babának a cumisüveget, amikor éhes, hanem etetések között vagy amikor nyugodt állapotban van. Jó ötlet lehet bevonni az apukát vagy egy másik családtagot, mert tőle valószínűleg kisebb eséllyel fogja az anyamellet várni a kisbaba.

Szoptatás és cumizás

Láthatjuk, hogy mindkét oldalon vannak érvek és ellenérvek a cumihasználattal kapcsolatban. Fontos kiemelni, hogy míg a WHO korábban kifejezetten nem javasolta a korai cumihasználatot, az ezt alátámasztó vizsgálatok hiányában ma már úgy vélik, hogy a cumizás nem befolyásolja szignifikánsan a szoptatás sikerét. Ennek ellenére a cumi és a cumisüveg bevezetésével is érdemes addig várni, amíg baba és mama között is kialakul a megfelelő szoptatási rutin és technika.

Miért gondolkodunk azon, hogy cumit vagy cumisüveget adjunk?

Mielőtt döntést hoznánk, érdemes átgondolni, hogy igazából mi is a célunk a cumival. Egy cumizó kisbaba nagyon aranyos tud lenni, így sokan gondolkodás nélkül elsőre megveszik a babakelengye listáról a cumit és a cumisüveget, holott sokszor még fogalmuk sincs róla, hogy erre tényleg szükségük lesz-e a gyakorlatban.

Ha olyan a munkánk vagy éppen a mentális állapotunk, hogy néha más is jó lenne, ha át tudná venni az etetést vagy éppen a baba megnyugtatását, akkor valószínűleg a cumi/cumisüveg jó opció lehet. Ha teljesen kimerültünk az állandó éjszakázástól, és kell valami eszköz, ami esetleg megnyugtatja a babát akár csak percekre is, illetve egy másik személy, aki meg tudja etetni, akkor nem érdemes az „ősanyát” játszani, mert az anyaságunk minőségét nem az befolyásolja, hogy adunk vagy nem adunk cumit.

Számoljunk vele, hogy a cumi tisztán tartása vehet el tőlünk időt. Ha azt érezzük magunkban, hogy az állandó tisztogatás, sterilizálás (akár az éjszaka közepén) néhány perc nyugalomért túl nagy ár, akkor a cumi nem biztos, hogy a nekünk való út. Ahogyan akkor sem, ha nagyon aggódunk, hogyan fog majd alakulni a leszoktatás, esetleg nehézségeink vannak a türelemmel, és azzal, hogy kitartóak és következetesek legyünk.

Mit mond az anya lelki egészsége?

A cumihasználatot az egyértelmű érveken túl sokszor az anya mentális és érzelmi állapota befolyásolja. Manapság nagyon sok jó tanácsot kap egy anyuka, és rengeteg informatív anyag áll rendelkezésére azzal kapcsolatban, hogy milyen fontos a szoptatás, a hordozás vagy a kötődő nevelés. Viszonylag kevés cumizásra buzdító cikkel találkozunk, így sokakban okozhat szorongást, hogy vajon elég jó anya vagyok-e, ha cumit vagy cumisüveget adok a gyerekemnek és nem a saját mellemből táplálom, amikor csak lehet. Sokaknál ez döntően befolyásolja a magukról kialakított képet, és egészen egyszerűen a „tökéletes anya fogalmukba” nem fér bele egy cumizó gyerek. Ha kétségeink vannak afelől, hogy adjunk-e cumit, akkor vizsgáljuk meg, miért is van bennünk szorongás. Ha sikerült legyőznünk a bennünk lévő megfelelni akarást, elképzelhető, hogy ebben a kérdésben is könnyebben hozunk majd döntést.

Minden gyerek más

Tudatosítsuk magunkban, hogy a gyerekek nagyon különbözőek. Van olyan gyerek, aki akkor se kér cumit, ha többször felkínálják neki, míg más gyerek egyenesen imádja. Még testvérek között, ugyanabban a családban sincs garancia arra, hogy a cumizási szokások ugyanúgy alakulnak. Előfordulhat, hogy mi kitaláljuk, milyen jó lesz a gyereknek, és ő egyetlen másodpercre sem hajlandó elfogadni azt. De ennek az ellenkezője is előfordulhat, ha a baba véletlen megkaparintja egy társa cumiját, és többé nem engedi azt.

Mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó

Mint a legtöbb gyerekneveléssel kapcsolatos dologban, itt sincs általános igazság. A legfontosabb, hogy tájékozódjunk, mérlegeljük a saját helyzetünket, és ennek mentén hozzunk döntést, hogy a mi családunkban a cumi segítség vagy éppen ellenség. Láthattuk, hogy fontos a cél, azaz mit szeretnénk a cumi, cumisüveg által elérni. Ha óriási bennünk a szorongás, hogy majd hogyan fog leszokni vagy nehogy bezavarjon a szoptatásba, akkor lehet nem érdemes ezt magunkra erőltetni. Ha viszont nagyon jól jönne egy kis eszköz vagy idő, ami a babát megnyugtatja, akkor ne habozzunk. Nincs jó és rossz megoldás, így valószínűleg egyik döntéssel sem vétünk végzetes hibát.

Ez is érdekelheti A szoptatás ezer arca

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus