COPD: a rejtőzködő népbetegség

A COPD – krónikus obstruktív tüdőbetegség – a világ egyik leggyorsabban terjedő, mégis aluldiagnosztizált légzőszervi betegsége. Tavaly a negyedik leggyakoribb haláloknak számított világszerte, 3,5 millió halálesettel, ám a WHO becslése szerint 2030-ra a harmadik helyre léphet elő. (x)

A nemzetközi trendek Magyarországon is kimutathatók: becslések szerint 500–600 ezer ember élhet a betegséggel, többségük azonban nem is tud róla.

A betegség súlyosságát jól jelzi, hogy a COPD-s betegek átlagosan 54 évesen kerülnek korai nyugdíjba, ellátásuk pedig nemcsak a családokra, hanem a hazai egészségügyi ellátó rendszerre is jelentős terhet ró. Európában a COPD felel a légzőszervi betegségek költségeinek 56%-áért, miközben a kontinens vezető egészségügyi programja, az EU4Health, forrásainak mindössze 0,1%-át fordítja a kezelésére.

Hogyan vált a COPD népbetegséggé?

Magyarországon a COPD fokozatosan, több évtized alatt lett népbetegség. Ennek elsődleges oka az, hogy az 1960-as évektől nagyon sokan kezdetek el dohányozni. Bizonyára sokan fel tudnak idézni olyan magyar filmeket ebből a korszakból, amelyek jeleneteiben értelmiségiek füstös szobákban, cigarettázva társalognak. Egészen a 90-es évekig a magyar felnőtt férfiak több mint a fele dohányzott. Ehhez járult hozzá a városi légszennyezés, a szilárd tüzelőanyagok egyre elterjedtebb használata.

A betegség felismerése sokáig nehézséget jelentett, legtöbbször összetévesztették a megfázással, hörghuruttal, asztmával vagy az allergiával. Csak a 2000-es években, a modern diagnosztikai eszközök – például a spirometriás szűrés – elterjedésével vált széleskörben lehetővé a betegség azonosítása.

A lassú gyilkos

A COPD lassan, észrevétlenül súlyosbodó, gyógyíthatatlan betegség. A betegek fokozódó fizikai terhelésre jelentkező légszomjat, reggeli köhögést vagy egyre gyakoribb „megfázásokat” tapasztalnak, ám sokszor csak előrehaladott állapotban fordulnak orvoshoz. A betegség első stádiumában még csak futás közben jelentkeznek a tünetek, később már a lépcsőzés is légszomjat okoz. A súlyos fázisban már az öltözködés és beszéd is megterhelővé válik a beteg számára, a legsúlyosabb stádiumhoz érve pedig elengedhetetlenné válik az oxigénterápia.

Az állapot rosszabbodását egyre gyakoribb fellángolások kísérik. Ezek gyakran kórházi kezelést igényelnek, gyors állapotromláshoz és csökkenő tüdőkapacitáshoz vezetnek. Minden egyes fellángolás növeli az elhalálozás kockázatát: a második után háromszorosára, a tizedik után már 23-szorosára ugrik az újabb és súlyosabb fellángolás (exacerbáció) esélye.

Új irányok a COPD kezelésében

A nemzetközi ajánlások – köztük a GOLD 2026 – egyre inkább a személyre szabott, gyulladásprofil-vezérelt kezeléseket helyezik előtérbe. Az új terápiás algoritmusok célja, hogy a kezelést a beteg immunológiai jellemzőihez és tüneti mintázatához igazítsák.

Dr. habil. Bogos Krisztina PhD Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatója elmondta: “A GOLD 2026 ajánlásai és a praxisközösségek működése egy közös irányba mutatnak: a COPD korai felismerése, személyre szabott kezelése és folyamatos követése felé. A cél az, hogy a betegek minél jobb életminőséget, kevesebb fellángolást és stabilabb állapotot érhessenek el – ehhez pedig a modern szakmai ajánlások és a jól szervezett alapellátási rendszer egyaránt nélkülözhetetlenek."

A főigazgató kiemelte: a COPD-t még mindig nem ismerik fel időben, ezért helyez a GOLD 2026 nagy hangsúlyt a megelőzésre, a terápiahűség erősítésére, a megfelelő inhalációs technikák alkalmazására és a rohamoldó gyógyszerek túlzott használatának elkerülésére. Emellett, a digitális eszközökkel elvégzett távoli betegkövetés egyre hangsúlyosabb szerepet kap az ellátásban, így az orvos az állapotromlásnak már a korai fázisában képes beavatkozni.” A jövő a telemedicina irányába halad, és a praxisközösségi modell ideális környezetet biztosít ahhoz, hogy az otthoni tüdőfunkció-mérést és a digitális követést a mindennapi gyakorlatba is beépítsük” - mondta dr. habil. Bogos Krisztina.

A hazai COPD regiszter értékes adatokkal szolgál a megelőzéshez, a kezelési mintázatok és fellángolások feltérképezéséhez és a diagnosztikai gyakorlat egységesítéséhez - a nemzetközi irányelvekkel összhangban. “Magyarországon a pulmonológiai szakmai közösség, az országos intézeti módszertan és a szakorvosi kollégium szoros együttműködése lehetővé teszi, hogy az új ajánlások rövid időn belül megjelenjenek a mindennapi ellátásban” - erősítette meg a főigazgató.

A megfelelő gyógyszeres kezelés, légzésrehabilitáció, a rendszeres orvosi kontroll azért lényeges, mert – nemzetközi tapasztalatok szerint – ezzel akár felére is csökkenthető a fellángolások száma. Magyarországon – ahol a betegek mindössze 18%-a tartja be az előírt terápiát – különösen nagy szükség van a tájékoztatásra, a korai felismerésre és a beteg-együttműködés támogatására.

„Ha elfogy a levegő – gondolj COPD-re!”

Ez COPD Világnap idei mottója – arra utal, hogy a betegséget gyakran nem ismerik fel időben, pedig korszerű, személyre szabott terápiával jelentősen lassítható az állapotromlás, javítható a betegek életminősége, és csökkenthető az elhalálozás. Ehhez azonban szélesebb körű lakossági ismeretterjesztésre, korszerű szűrési programokra és erős szakmai együttműködésre van szükség.