Zsibi és lelki fejlődés

Ma kint voltunk a zsibin-a valaki nem tudná,rengeteg hasznos dolgot lehet beszerezni potom áron,és rengeteg haszontalant:D-azaz PIAC,a szó kevésbé nemes értelmében:)

Unokatesómnak,pontosabban a születendő babájának vettem néhány babacuccot-32 éves,véletlenül esett teherbe,az apukával külön élnek,és nem is hiszem,hogy valaha összeköltöznének...az uncsitesóm világéletében otthon élt,az apukája meghalt,amikor ő 10 éves volt,az édesanyja pedig a széltől is óvta,egyszer akart a drága leány elköltözni otthonról,anyuka rögtön pszichiátriára került:(

Találtam is neki-pontosabban Hanna nevű születendő kislányának-néhány édes babacuccot,de olyanokat,hogy néha a könny majd'kicsordult a szememből...természetesen mindent RÓZSASZÍNBEN.:)))

Hétfőn elküldöm neki egy levél kíséretében.

Hónapok óta nem voltam  otthon-nem akarom,hogy valaki is tudomást szerezzen a küzdelmemről-nem kell,hogy sajnáljanak.

Nagyon szeretném látni uncsitesómat terhesen-mindig egy kép jut róla eszembe,amikor én 16 voltam,tesóm 10,ő meg 13,és összeálltunk Álmaimban Amerika visszainteget-et énekelni,akkoriban volt nagy sláger,de kőprofin,hetekig tanultuk a koreográfiát:))))

Nem tudom,lehet,hogy neki ez a karmája, a sorsa-de nekem mi? Olyan jó lenne, ha be lehetne írni a kugliba:"Istenem,mondd meg,van-e még feladatom a Föld nevű bolygón,vagy hagyjam a picsába az egészet?"-és akkor a Jóisten kiírná:"Édes lányom,van hátra még 30 éved,ezalatt szülsz még egy leánygyermeket,és írsz több könyvet,no meg embereket tanítasz meg..."

Mire is?

Tényleg ez lenne a sorsom?Mi a tanulnivalóm,türelem,odaadás,a szenvedés eltűrése?Már fel sem veszem,amitől évekig rettegtem,testi fájdalom,ez alatt a négy hónap alatt 200-nál többször szúrtak meg,sosem volt olyan,hogy ne fájt volna valamim,koplalás,beöntés,kemó,Medrol,holdvilágarc,plusz a többi mellékhatás,műtét...és a lelki szenvedés,beleértve azt a rettenetes napot,amikor megtudtam...a klinika egy héttel hamarabb küldte ki a PET CT eredményét-hát persze hogy tudtam,hogy baj van.

Megtanultam küzdeni-de BÍZNI még nem,és ez öreg hiba.Pedig annyian akarnak segíteni.De még nem tudom magam a Jóistenre maximálisan rábízni.Illetve...napok óta ezt gyakorlom.Küzdök,de ha ez a sorsom,nem tehetek ellene semmit...hetek óta gyakorlom a lelki tudatosságot,egyre többször el tudom engedni magam,de...és ez a "de"még mindig ott van bennem...szeretném Apura rábízni Kölyköt,nem mintha...de...

DE,DE,DE!

Ez nem az én testem,ez csak egy kölcsönkapott valami,talán nem bántam vele jól?Fura az is,hogy leszbikus létemre életemben a legnagyobb szerepet férfiak játszották-Apu,Kölyök.

Slussz-passz.Nem véletlen,hogy nem kislányom lett,semmi nem véletlen.A szívem kettőjüké.

Merre menjek,merre tart az utam? Nem szabad elfáradnom,nem lenn szabad,de négy hónapja...ha tudnátok..minden egyes napot,amin egészségesen ébredtek,köszönjétek meg a Jóistennek...