Fáradtan

Fáradt vagyok-testileg-lelkileg.Holnap portbeültetés.Mindenki biztat"csak egy kisműtét",de csesszétek meg...megint engem szúrnak,megint nekem fog fájni...

Nem tudom.Azt érzem,nem jó úton járok.Skype-on beszéltem tegnap egy idősebb úriemberrel,a feleségét vesztette el pár éve,és olyan szinten belevetette magát a rákkal kapcsolatos dolgokba,tanulmányokba,alternatív gyógymódokba,hogy gyakorlatilag ezért él.Majdhogynem 24 órás ügyeletet tart,minden gyógymódot ismer...le a kalappal előtte.

Na igen,csak megerősített benne,hogy nem jó úton járok.Hat kemo,csessze meg,csessze meg...Lájtos,mi?!Csak,"csak"139 mg Paclitaxel,semmi mellékhatás...erős a szervezetem,mint a vas...és a "mérgezett egér"szindróma?Mi lesz velem öt-tíz év múlva-ha lesz ennyi...

Úgy érzem,válaszút elé érkeztem.Most jó is,hogy lesz két hét nyugi a port miatt,mert a kemo késlelteti a sebgyógyulást.Gondolkoznom kell...muszáj.

Nekem fontos az élet minősége-és ez nekem így nem élet.Tudom,foggal-körömmel...de én ÉLNI akarok,nem csak élni...érzitek a különbséget?és nem a fájdalomtól félek,mert szerintem nálam többet ember két hónap alatt nem szenvedett-na jó,relatív.Lehetne rosszabb is.

Ráadásul jelentkezett a "kemoagy"-nehezebben jutnak eszembe dolgok(nem csoda,hogy nem tudok írni,Zanika)szavak,hamarabb felejtek...

Nem akarok bátor lenni,Sea.Csak egy 35 éves nő akarok lenni,aki este vacsorát készít,dolgozik,morfondírozik,hogy hogy jöjjön ki a pénzéből,hétvégenként házi wellness-t tart,megnéz számára szimpatikus csajokat az utcán-némi sikamlós gondolatok halvány bevillanásával-elfogadja,hogy leszbikus,néha lemegy a buliba,amit két év még ő tartott,és csuma részegre issza magát,akinek tervei vannak,könyvírás,költözés,na és jön a tavasz,lassan veteményezni kéne...ez a lány bennem él,és dörömböl:engedjetek ki,élni akarok,ÉLNI,bulizni,táncolni,tetszeni,szexelni,és nem pár szál hajjal,közel 80 kilósan arra várni,hogy mikor lesz a következő kemo...édes jó istenem,nem nőttem még bele a szenvedés ruhájába?Még nagy rám?!ÉLNI,ÉLNI,ÉLNI!!!!!!