Lombikbébi program - még mindig várjuk a kis csodát

Szerző: kota24

A BLOG LEÍRÁSA

Vannak párok akikhez a gólya hamar beköszönt. Én és a férjem sajnos nem közéjük tartozunk. 2 éve várjuk minden hónapban, hogy na most talán... eddig hiába

Látogatás: 90804 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Újra és újra

2009.03.17.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy az imádott hugicám életében még huszas éveinek elején is ilyen aktívan részt fogok venni. Vagy mégis? Ha jobban belegondolok voltak erre utaló jelek. A gondok hada nem csökkent, inkább stagnált, sőt a felnőtté válás kapujában egyre csak sokasodik. Sajnálom és nagyon féltem. Nem lehetünk mindig mellette, hogy megóvjuk. Anyával mindent elkövetünk, de sajnos a tanácsainkat nem veszi még csak fontolóra sem. Fejjel a falnak… Az a mondás sem igaz, hogy az okos a más kárán a bolond a sajátján tanul. Újra és újra megtörténnek a szerencsétlenségek. A lakáskulcsnak lába kel, a telefon illetéktelen kezekbe kerül... A legújabb esemény: a konditerembe letört a foga és ellopták a telefonját. Az én csodaszép hugicámnak a frontfogán esett csorba. Csak bízni tudok benne, hogy szépen lehet korrigálni. Egyszer talán megkomolyodik. Talán. Remélem.
Kevés olyan nap vagy hét van egy hónapban, hogy ne kelljen valakiért vagy valamiért izgulni. Szép nagy családunk van, amiből következik, hogy sok ember, sok történés. Sajnos én szinte mindennapi aggodalomra és izgalomra adtam okot, ami remélem lassacskán csillapodik. Nemrégiben a tündéri keresztlányom középiskolai felvételijeit izgultuk végig. Nem ok nélkül. Manapság nem elég, hogy ha valaki szorgalommal és jó eredménnyel végzi el az általános iskola 8 évét. Ez kevés ahhoz, hogy jó iskolába felvételt nyerjen. Kell némi adalék… De szerencsére a drukk és a kitartás meghozta gyümölcsét. Sikerrel járt a kisasszony. Két hónap és az unokahúgom küzd azért, hogy elérje a startvonalat és hat kemény évet tanulhasson végig.
A „nyugalmas” napokat a féltve dédelgetett állatkáink népes serege is színezi. Mavlóci kutya velünk él, anyánál további két kutyus és egy cicus teszi boldogabbá napjainkat. A két snaci szenzációs (Dundó és Bojszó), egész nap szórakoztatják a családot. Lullancs cicáról nem is beszélve, akinek néhanapján kedve szottyan egy kis kutyás hancúrra. És még nem végeztem az apró családtagok bemutatásával. Nem velünk lakik ugyan, de imádjuk a pici Bonijját, aki egy Yorki fiúcska, az ereiben kék vér csörgedezik. Ő a keresztlányom szeme fénye.
Holnap eldől, hogy az áprilisi babaprojektünk indulhat e. Remélem, hisz az endometriózis legjobb orvossága a terhesség, ugyebár!? Ezen gyógymód kipróbálását szívesen vállalom…

Sosem lesz már tavasz?

2009.03.13.

Reggel miután felkeltem és ki merészeltem nézni az ablakon, lelombozódtam. Esik, esik, esik...

Bár nem voltak illúzióim a tegnapi délután után :). Miután több hete a belvárosnak még a környékén sem jártam, tegnap anyukámmal elhatároztuk, hogy csinálunk egy ajándék vásárlással összekötött "görbe" délutánt. Sétálgatunk egy kicsit, beülünk egy cukrászdába, eszünk egy sütit, iszunk egy cappuccinot, olyan ritkán adódik rá lehetőségünk, hogy "emberi" időben találkozhassunk. Nos a megbeszéltek szerint, vártam, hogy anya végezzen és értem jöjjön. Olyan szépen sütött a nap, a szokásos Mavlócis délutáni sétánkon még melegem is volt. Hát az érzés nem tartott sokáig. Ahogy elindultunk a város irányába, egyszerre csak besötétedett az ég. Szerencsénkre a felhőszakadás még az előtt megkezdődött, mielőtt az autót leparkolva, elindultunk volna a kellemes délutáni sétánkra. Így az autóban vártuk meg amíg kicsit csendesedett az eső, miközben a hugom is csatlakozott hozzánk a sütizés reményében. Gyorsan elintéztük a tervezett ajándék vásárlást és sütis cappuccinózás nélkül haza kocsikáztunk, de ekkor már nem eső hanem hó esett!!  Havazott. Márciusban. Pedig én már a konvektorokat is bölcsen kikapcsolgattam, hisz már jön a tavasz. Persze. Szerintem.

Ma sem volt ez másképp. Reggel még csak esett. Délelőtt már havazott. Mindennek dacára Mavlócival kilátogattunk az erdőbe, hisz egész héten nem találkozott a barátaival és ma apa is meglepve minket szokatlanul korán hazajött. Ha kettesben sétálunk, nem szeretem elengedni, mert anya az anya. Hozzá bújni kell egy kis simiért és az ölében jó szundítani ( egy 30 kg-os vizsláról van szó) de szótfogadni anyának nem szeretünk. Azt csak apának... Nem beszélve a közterületes általam rajongott emberkékért, akik lesben állnak és alig várják, hogy egy kutya véletlenül szájkosár, Uram Bocsá' póráz nélkül élvezze a kiruccanást. Nem attól félek, hogy megbüntetnek minket és egyedül nem lennék képes megvédeni magunkat, inkább a hatósági bácsi és néni testi épségért aggódom. Elég haragos tudok lenni, ha ok nélkül kötnek az emberbe, és ha egy szegény állatka védelmében kell fellépnem, magam sem tudom miket mondanék vagy tennék. Vagyis lehet, hogy tudom és ezért nem vállalom ezt fel a férjem nélkül. Ő  higgadtabb, néha viccesen kis "pit bullomnak" hív, nem véletlenül. Úgyhogy ma az eső dacára, szabadon labdázhattunk, hisz apa is velünk volt. A hosszú séta eredménye meg is lett. Életem két pasija ájultan fekszik és kánonban horkol a kanapén.

Pedig mára még egy kis pénztárca kiméletlen vásárlás is tervbe van véve, illetve a várva várt 4D-s ultrahang is hátra van még a mai napból. Este fél 7. Sose jön el...

21:26 Elkészült az ultrahang. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Fény derült rá, hogy mitől fáj a hasam,ez jó. Csak az nem boldogít amire fény derült. A bal petefészkemben 20x20 mm-es endometriosis van, ettől fáj úgy a hasam és ezért nem termel sejteket. Ezért tudtak a múltkori alkalommal is csak a jobból leszívni. A jó hír, hogy a méhemmel minden rendben és a jobb petefészekben 20 mm-es tüsző van, úgyhogy ha átjárható a jobb petevezeték, amit ugye nem tudunk... még spontán babánk is lehetne, bár ez inkább utópisztikus számunkra.

Orvossal ma már és hétfőig nem tudok beszélni, de úgyis a Meddőségis orvosom mondja ki az áment vagy az álljt! De ha joban belegondolok, már novemberbe leírtk az UH során egy tojásnyi képletet a bal petefészkemben, de azt akkor bevérzett sárgatestnek véleményezték. De hiszen ez nem az volt. Már az is az endometriózis lehetett. A jó dolog, hogy azóta nem nőtt, ha az már valóban az volt, most is 2 cm-es. Nem szeretnék kés alá feküdni. Egyetlen esebn vagyok erre halandó, mégpedig ha azt mondják hogy zzel nncs lombik. Ez esetben már áprilisban vagy akár holnap szabdalhatnak.

A mostani diszkrétnek éppen nem mondható hegemet még tudom ellensúlyozni a mostani divatos trikinikkel, de ha lesz még 2 heg, az már nem lepleződik a trikini alatt sem. Biztosan furcsán hangzik, hogy ezen töröm az agyam, de az Isten szerelmére mégiscsak 27 éves vagyok, és eddig falatnyi bikinikben flangáltam, amiket most a hugicám fog megörökölni.

A másik dolog, ami fejtörést okoz, hogy még egy műtét, még több összenövés, plussz ha sikerül - ami előbb vagy utóbb úgy is lesz - a baba vagy babák, nagy valószínűséggel császározni fognak. Erre a Meddőségis dokim viccesen megjegyezte, hogy miért nem rakattam be egy cipzárat, legalább nem kellene újra vágni. Nem és nem. Nem kell újabb műtét, csak tényleg ha elkerülhetetlen. De a műtét ellen szólva, már az előző lombiknál is ott volt az endo, csak nem tudtuk... Egy-két cikket elolvasva azt találtam, hogy a terhesség a legjobb gyógymód, hisz annak 9 hónapja és szoptatás alatt nincs mensi... Nahát ma sem lettem sokkal okosabb, én még azért bízom az áprilisban,...

A "Melyik Intézet" dilemma

2009.03.11.

Ma az egyébként nyugalmas fórumunk életében, heves érzelmi hullám söpört végig. Az ok? Az örökzöld téma, legalábbis a mi köreinkben. Melyik Meddőségi Intézet a megfelelő választás. Azt hiszem ezen a problémán mindenki átrágja magát, először mikor intézetet választ, másodjára pedig - a szerencsések ezt nem élik át - mikor több sikertelen kísérlet után újra kell gondolni, hogy hogyan tovább.

Én az első dilemmával kapcsolatban tudok nyilatkozni és remélem így is marad. Bizony számunkra is komoly fejtörést okozott, mikor az új lehetőség kapujában álltunk. Maradjunk a kisvárosunkban vagy menjünk messzebb. A távolabbi intézetnek jobbak a statisztikai eredményei, viszont a távolság és az ezzel járó stressz, mégis inkább a helyi intézet felé billentette a képzeletbeli mérlegünk nyelvét. Maradunk, itt próbálkozunk, hisz már megannyi pár éli boldog mindennapjait az itteni intézettől kapott kis csodával(kal).

Az alapprobléma az, hogy valaki akinek itt nem tudtak segíteni, azon a véleményen van, hogy az itteni orvosok sablon munkát végeznek, nem egyénileg alakítják ki a kezelési rendet és akinek itt babája lett, annak a jól bevált "hagyományos módszerrel" is sikerült volna.

Meglátásom szerint, akik átlépik a Lehetőség Küszöbét, amely alatt én az országban működő összes Meddőségi Centrumot értek, már több sikertelen csatát hagytak a hátuk mögött és azért jöttek, hogy a háborút megnyerjék, de ez csak segítséggel sikerülhet. Mindenhol nagyszerű orvosok dolgoznak azért, hogy azok a párok is megtapasztalhassák azt a bizonyos csodálatos érzést, akiknél a természet valamilyen oknál fogva áttörhetetlen kőfalat állított. Hálával tartozunk, hogy ebben a korban élhetünk.

Azonban ha több sikertelen próbálkozás után, mégis úgy döntenek, hogy váltanak, leküzdve a több száz kilóméteres távolságot, bölcsen teszik. Más intézet, más szokásokkal, esetleg másabb gyógyszerekkel és ami nagyon fontos, hogy a "régi" intézet iránti elvesztett bizalom, újra előbújik. Egyesek szerint a pozitív gondolatok és a rendíthetetlen hit már fél siker, én is így gondolom. Főleg, hogy eddig amit nagyon akartam azt el is értem. Csak nagyon kell akarni....

 

Már megint hétfő van

2009.03.09.

Olyan szomorú, hogy a hétköznapok gyakorlatilag vánszorognak, a hétvége karcsú 2 napja pedig elrepül. Főleg, ha az ember párja a 2 napból egyet tud otthon tölteni, mert a másikat végig dolgozza.Így a  mi hétvégénk (Mávlócival) sem volt felhőtlen. Szombaton hazamentünk anyáékhoz egy kis ebéddel összekötött szülinapi ünneplésre. Délután meglátogattam a barátnőmet és kibabáztam (bár a babához már elég nagyok) magam a tündéri két gyerkőcével. Mindeközben kibeszéltük a hét, hónap bosszúságait, ami sajnos őket sem kerüli el.

Ma reggel már hajnalban keltem, mert Mavlóci kutya nem szeret máshol aludni, így az ányéknál töltött éjszakákat meglehetősen nehezen viseli, amiből kifolyólag én sem ébredtem kipihentem. Gyors készülődés után, irány a Hemosztázis szakrendelés. Ami ott fogadott... Már jártam ott, de csak "átutazóban". De most mikor én is a betegállomány részét képeztem, hát leírhatatlan az a tömeg, zsúfoltság (amúgy sem értékelem, ha ismeretlen emberek túl  közel kerülnek). Itt a nyakamon éreztem legalább 10 másik ember lehelletét, de szerencsére egész gyorsan behívtak a rendelőbe. Ott a doktor meg hányta-vetette a dolgokat és az eredményeimet, és arra jutott, hogy a beültetés előtt kezdjek el véralvadásgátló szurit használni. De azért néztek ma kontrollt, úgyhogy ezzel a mai 2 kémcső vérrel kb. a 20.kémcsőnél járunk röpke másfél hónap leforgása alatt. 2 hét múlva mehetek az eredményekért de lényegében csak annyi változhat, hogy 1x vagy 2x kell naponta szurni magam. Teljesen mindegy csak sikerülne végre...

Péntek estére kaptam időpontot 4D-s ultrahangra, ha azzal is megvagyunk, mehetek a Meddőségi Centrumba időpontért. Már nagyon közeleg az április.

Voltam ma is Pránanadi kezelésen. A szakrendelésről rohantam és mire odaértem nem voltam éppen az érzelmi csúcspontomon, mivel a hasam is fájt és a mensim is újra megérkezett a 10. ciklusnapon, ami egymásközt szólva sem normális. De az egy órás kezelés megtette hatását és annak végeztével már teljes nyugalomban távoztam, a hasam sem sajgott és megnyugtatott a "megmentőm", hogy a menzesz megbolondul a kapott energiától, úgyhogy MINDEN RENDBEN LESZ. Legyek még egy pici türelemmel. Nem tudok. Az eszem óvatosságra int, de a szivem rohanna előre. És hát sosem voltam olyan, akinél az ész győzedelmeskedett a szív felett. Erről az anyukám tudna mesélni, gyakorlatilag fejjel a falnak...

Végre süt a napocska!

2009.03.06.

Délelőtt elég reménytelennek tűnt, hogy a szokásos erdei sétánkat le tudjuk róni a kutyikával. De igen... Kisütött a nap és nemcsak süt de még ereje is van. Lehet, hogy végre itt a tavasz???

Itt a tavasz, jönnek vissza a költöző madárkák, és remélem az én pocakomba is költözik valaki vagy valakik :)! Még az állatkák is szerelembe esnek... Kizöldül minden, jaj alig várom! Ez a kedvenc évszakom! Közeleg a szülinapom és valahol fent fényívekre innen, már készítik a nagy utazásra a mi kis jövevényünket vagy jövevényeinket!

Nagyon jót sétáltunk, tényleg isteni volt a nap sugaraiban fürdőzni. Jó sok kutyussal találkoztunk és Mavlócinak új barátai lettek. Bár reggel egy kis incidens megzavarta Mavlóci lelki békéjét. Apujával épp a szokásos egészségügyi sétáját tette, mikor egy szemétfelszedő bácsi mellette szúrta le a botját, amitől a mi kis hősünk annyira megijedt, hogy rá nem jellemző módon vadul ugatni kezdett. Onnantól kezdve minden embert nagy ívben kikerlt. Sajnos a délutáni sétánk alkalmával ugyanezt tapasztaltam, de az erdőben feloldódott. Remélem kialussza magából.

Edzeni készülünk, hm.. már 5 napja, de nem sikerült eljutnunk. Na persze nem az idő hiánya, hanem a lustaságunk miatt. Ma eldöntöttem, hogy ha az ég a földdel összeszakad akkor is megyünk, de a férjecském hazajött és egyből a hálószoba felé vette az irányt, olyan fáradt zegénke. Na majd ha felkelt elcipelem, végül is csak szembe kellene átvonszolni magunkat (a konditeremmel szemben lakunk), ha már ott vagyunk megy mint a karikacsapás.

Nos az edzés ma is kimaradt az életünkből. Helyette inkább ettünk fincs sült krumplit!!! :) Talán majd holnap...

Egy könnyed nap után :)

2009.03.05.

A mai napom sem telt eseménytelenül. Reggel befuvaroztam a kedvesemet dolgozni, ugyanis csütörtökön gyakorlatilag "zöld hajnalban" kezdődik a munkája.  Még szerencse, hogy a hét többi napján nem. Semmit nem utálok jobban mint korán kelni. Nem alszom soha délig, de hétvégén 8-fél9-ig pihizek, kivéve ha a kutyikánk nem csinál ébresztőt. De általában addig ő is alszik, amíg ki nem nyitjuk a szemünket vagy nem kezdünk el mozgolódni, onnantól viszont nincs megállás. :) Azt el tudnám képzelni, hogy 9-re kellene dolgozni járni és 6 órás munkarend lenne. Szerintm egy nőnek, leginkább akkor ha már családanya is, ez ideális lenne. Emelett jutna mindenre ideje és nem halmozódna fel a vasalnivaló, a szennyes, a mosatlan. És nem lenne egy halál fáradt, rosszkedvű, néha tébolyult feleség, és majd ha eljön az idő, akkor anya. Persze csak a saját nevemben beszélek :)! Nem vagyok az a tipikus munkamániás. De nem ezt a világot éljük...

Szóval miután bevittem a férjem, még hazajöttem. A héten nem dolgoztam, mivel a Pránanadi kezelés tisztító kúrája a héten történt, és ez minden napot igénybe vett. Ma volt az utolsó alapkezelés. Hétfőtől már csak hetente 2x lesz és akkor már a lombikra specializált kezelést kapok. 10-re mentem, aztán miután végeztem még volt egy utam a Klinikára, összeszedtem a eredményeimről a dokumentumokat és a Hemosztázis szakrendelésre a beutalót. Miután hazajöttem neki álltam porszívózni, persze csak miután a lombikos fórumon elolvastam, hogy kivel mi történt aznap, ki hogy áll, küldtem pár biztató hozzászólást. Magamról tudom, hogy rengeteget jelent az embernek, ha a sorstársaival beszélgethet, ők ugyanazon mennek keresztül, ugyanzok az éréseik. Olyan mintha egy külön világban élnénk.

Mikor mindezzel végeztem és a por és kutyaszőr is likvidálódott, már 4 órát ütött az óra, mehettem a férjemért, mert fél5-re fogorvoshoz volt hivatalos. Egy röpke bevásárlás után, ahol igzából semmit nem vettünk csak a fizetésünk felét hagytuk ott, már itthon is vagyunk, a vacsin is túl. És epekedve várjuk, hogy péntek legyen és jöjjön a hétvége.

Eredményekre várva

2009.03.04.

Reggel 7-kor már ott voltam a nőgyógyászaton, hogy meg legyen a hüvelytisztasági kontroll. Elképesztően rendes az ovosom, mindenkinek ilyen orvost kívánok. Szóval ha már ott voltam, akkor vettek vért is fehérvérsejtszámra és CRP-re is, meg pisiltem is gyorsan egyet :)!  Most ezeknek az eredményét várom ujjtördelve, hogy nehogy valami gubanc legyen. Már tényeg csak ez az egy vizsgálatom hiányzik...

Közben megmutattam a doktornak a összes eredményemet, és mondta, hogy a MTHFR homozigóta állapotra a FEMIBION nevű terhes vitamint kell szedni, mert ebben aktív folsav van. Szuper, 3 napja vettem egy 100 szemes Elevitet. No sebaj, megajándékozom vele a kismama barátosnőmet, hasznosabb mintha narancslevet vinnék neki... 

Hát megvannak az eredmények. Sajnos a CRP 18, emiatt inkább nem megyünk neki a hiszteroszkópiának. A többi mind rendben. Hát jobban örültem volna ha ez is megvan és akkor már tényleg nincs más vizsgálat. De alternatívaként megcsnálnk egy 4D-s ultrahangot, ami állítólag elég jó képet ad a méhről. Ha azon nem látnak semmit, akkor megpróbáljuk március végén a lombikot.

Most beszéltem az endokrinológusommal. Minden endokrin eredményem kiváló, csak a trombophilia vizsgálatokban van egy-két gubanc. Hétfőn mennem kell a haematológiára és ott majd megbeszéljük, de valószínű, hogy véralvadásgátló szurit kell majd kapnom. Lehet, hogy anélkül is menne, de az is lehet, hogy segít. Nem tér el az összes eredmény ami a betegséget bizonyítja, de egy kettő belőlük igen. Úgyhogy hétfőn hematológia...

Lassan már kezdem úgy érezni,hogy kutatunk, kutatunk egészen addig, amíg nem találunk valamit. Hisz állítani merem, hogy ha 100 emberen végig csinálnák ezeket a vizsgálatokat, 90-nél biztos lenne eltérés, de ettől függetlenül egészséges babája lett. De azt meg nem akarom, hogy ha van valami oylan betegségem, aminek nincs tünete és amiatt nem sikerülne a következő és a következő. Mert minden egyes sikertelen kísérletbe belehalnék egy kicsit és egyre nehezebb lenne talpra állni.

Most megnyugtattam magam, hogy jó ez így, derüljön ki aminek ki kell, és ha nincs mellékhatása a véralvadásgátló szurinak, akkor jöhet. Eggyel több vagy kevesebb szúrás már oly mindegy. Úgyis a férjem szúrkál. Én csak ha nagyon muszáj, de rosszul vagyok utána. :) Szerencse a párocskámnak ez nem okoz gondot, levezetheti minden bosszúságát... Na jó csak vicceltem, legalábbis remélem... :)!

Türelmetlenül...

2009.03.03.

Ma meglátogattam az újdonsült kismama barátnőmet. Jót beszélgettünk és megbeszéltük az érzéseimet is, amit maximálisan megértett. Egyébként nagyon kellemes délelőtt volt.

Már régebb óta morfondírozom rajta, hogy meg kellene próbálkozni alternatív gyógymóddal is. De mivel nagyon szkeptikus vagyok, voltam nem igazán tudtam, hogy merre induljak. Sajnos sokan vannak olyanok (tisztelet a kivételnek) akik kihasználják, hogy a párok bármennyit hajlandóak feláldozni azért, hogy végre babájuk legyen. Ettől tartva én nagyon óvatos voltam.

De... édesanyám barátnője augusztusban eltörte a csigolyáját,mert a kutyusa elrántotta. Kiment a kórházba és olyan jól megvizsgálták és hazaküldték, hogy nincs semmi baja csak kicsit megütötte. Aztán másnap visszament, mert pokoli fájdalmai voltak, de ekkorra már sikerült beszervezni egy ismerős orvost, aki megnézte és kiderült, hogy az egyik lumbális csigolyája tört el. Szegény nagyon sokat szenvedett, rengeteg fájdalomcsillapító injekciót kapott, de nem segített semmi. Ekkor a lánya aki Pránanadival foglalkozik,kicsit kezelgette és enyhült a fájdalma. Keresett a városban egy ezzel foglalkozó szakembert, mert a lánya nem itt lakik és ő folytatta a kezelését.  Rohamosan el kezdett javulni...

Ezen felbuzdulva eldöntöttem, hogy ha nem sikerül a januári lombik én is megpróbálom. Múlt héten hétfőn voltam az első kezelésen. Elbeszélgettünk a hölggyel, aki hihetetlenül kedves. Elmondta, hogy miről szól ez az egész, én elmondtam az eddigi történetemet. A héten hétfőtől csütörtökig minden nap mennem kell, jövő héttől már csak heti 2x. Eddig volt a múlt heti kezelés 1x, illetve tegnap és ma. Nagyon kellemes, és én aki nem tutam soha egy helyben megmaradni és relaxálni, az alvás és ébrenlét határán lebegek végig! Fantasztikus!!! A műtét óta a bal petefészek környéke minden ciklusban a 10-11. napig annyira szúr és sugárzik a hátamba, hogy napi 1 ampula Algopirint nyomtam Cataflammal felváltva. Tegnap reggel óta nem volt szükségem fájdalomcsillapítóra... Nem mondom, hogy nem érzem néha, de nem kell gyógyszer és tudok aludni!!!

A hüvelytisztasági vizsgálat holnap reggelre halasztódott! A többi eredményem megvan, sajnos MTHFR homozigóta vagyok! Bár ahogy a neten utánanéztem, minden 10. magyar az. Nagyobb az esélye a velőcsőzáródási rendellenességnek és a vetélésnek, de ez folsavval és véralvadásgátlóval jól orvosolható, legalábbis ezt írták. A többi eredményem rendben, de majd holnap konzultálok az endokrin dokimmal. Szerintem ez nem lesz akadálya,hogy áprilisban belevágjunk.

Holnap a nődokimmal is megbeszélem, hogy mi lehet az oka az állandó hüvelyfertőzésnek. Most azt találtam ki, hogy elküldjük a férjem vizeletét tenyésztésre. Nekem már sokszor volt tenyésztve de neki soha, megér egy próbát...

Már annyira szeretném ha március vége lenne és kezdhetnénk megint!!! Egyre türelmetlenebb vagyok...

Kétségbe estem

2009.03.02.

A hétvége nyugalmasan telt. A férjem pénteken éjszaka dolgozott, ilyenkor a kutyusommal anyánál töltjük az éjszakát. Egyáltalán nem bírom az egyedüllétet.

Már kezdtem szépen talpra állni a sikertelen lombik után és ebben sokat segített az a rengeteg vizsgálat, amiket el kellett végeztetni. De ekkor történt valami. Lehet, hogy ez úgy fog tűnni, mintha gonosz lennék, de tényleg nem vagyok az. Szóval egy nagyon régi és nagyon kedves barátnőm látogatott meg a férjével. Ők mostanság határozták el, hogy babát szeretnének. Kb. 4-5 hónapja próbálkoznak. Megbeszéltük, hogy ő is hamar terhes lesz és akkor együtt babázhatunk. Ez még január előtt volt. Szóval megjelentek nálam. Meglepődtem mert nem szoktak meglepni, szólnak ha jönnek. Bejöttek, leültek és bejelentették... Babát várnak. A szívem majd kiugrott a torkomon és a könnyeimmel küszködtem. De ki kellett mondanom: Gratulálok! És próbáltam mosolygós maradni. Tényleg örülök, hogy ilyen könnyen sikerült nekik, de a tudat, hogy egy ici-pici kis élet növekszik a hasában... Kimondhatatlan fájdalmat éreztem. Miután elmentek egész este zokogtam, még másnap reggel is. Aztán meggyőztem magam, nekünk is sikerülni fog és örülnöm kell velük együtt. Holnap meg is látogatom, csak nagyon nehéz arról beszélgetnem vele, hogy hányingere van és stb. Kár lenne egy ilyen régi barátságért. Tudom, hogy ezeket az érzéseket nem érti meg csak az, aki átéli... Félek, ő megsértődne, ha most nem jelentkeznék.

A munkahelyem nem igazán segít, hogy eltereljem a gondolataimat. De már nincs sok hátra és újra belevághatunk. Holnap kell visszamennem, hogy leellenőrizzük az antibiotikum elég volt e. Annak kell lennie. Pénteken méhüregtükrözés és remélem március végén kezdhetünk. Megint izgalmas napok elébe nézünk... Gördülnel el az akadályok.

Vizsgálatok tömkelege

2009.02.28.

Miután 100%-ig megbizonyosodtam róla, hogy most sem lettem terhes, nekiláttam a vizsgálatok sorának. 12 kémcső vérembe került, de most aztán tényleg ki leszek vizsgálva. Az autoimmun betegségektől kezdve, az endokrin betegségeken keresztül, a véralvadási zavarokkal és  mindkettőnk kromoszóma vizsgálatával bezárulva mindenre kértek vizsgálatot. Még szerencse, hogy ilyen jól bírom a tűt és a vérvételt, különben kibérelhettem volna magamnak egy fekvő tolókocsit. Na persze mindkét karom leginkább egy drogoséhoz hasonlított, mivel sikerült minden szúrást alávéreztetnem, tovább kellett volna nyomni, de siettem :)!

A legjobban a cukorterhelés és inzulinrezisztencia vizsgálat viselt meg. Reggel 8-kor, mikor felkelés után amúgy sem a legjobb a gyomrom, megitattak velem 2 dl cikurszirupot, aminek gusztustalan mellékíze is volt. Na aznapra el is lett intézve a közérzetem, de a leendő kicsikém lebegett előttem, Nem kóstolgattam, egy húzásra lenyomtam és küzdöttem, hogy ne jöjjön vissza. 2 óra múlva kellett visszamenni, újabb vérvételre és vizelet mintát leadni. Addig se inni, se rágózni sem semmit nem szabadott csinálni. A reggeli vizelet minta leadása nem okozott gondot, mert vihettem otthonról, de itt a cukor ivás után már a helyszínen kellett produkálni, az intézmény mosdójában. Ahol sem egy akasztó a kabátnak (tél van), sem WC papír, sem kézmosó, jó esetben a csapot meg lehet nyitni, ha esetleg nem szabadították meg azt is a gombjától. Ügyesnek kell lenni és jól kell célozni, mert különben...

Lassan elkészülnek az eredményeim, ami eddig megvan az gyakorlatilag tökéletes, egy antitestem emelkedett de a többi ami vele együtt lett kérve az normális. Ettől eltekintve minden rendben van velem. Na jó, de akkor miért nem vagyok még anyuka :( ??

Már csak egy méhüregtükrözés (hysteroscopia) van előttem, ami március 6-án lesz meg ha, meglesz egyáltalán. Ugyanis a hüvelytisztasági vizsgálatom eredménye katasztrófális lett, tele vagyok baktériummal, és tekintve az inszemináció eredményét, így nem lehet megcsinálni a tükrözést. Most Dalacin hüvelykrémet kell használnom, ami után tegnap este 6 órakor lejártam a lábamat, ugyanis a 3. patikában sikerült csak beszereznem. 

Remélem a kontroll vizsgálat már rendben lesz és akkor mehet a vizsgálat. Ha minden rendben lesz és nem látnak semmit odabent akkor március végén indul a következő menet és talán születésnapi ajándékként megkapom azt, amitől eddig sem kaptam és ezután sem fogok kapni soha csodálatosabbat..