Lombikbébi program - még mindig várjuk a kis csodát

Szerző: kota24

A BLOG LEÍRÁSA

Vannak párok akikhez a gólya hamar beköszönt. Én és a férjem sajnos nem közéjük tartozunk. 2 éve várjuk minden hónapban, hogy na most talán... eddig hiába

Látogatás: 84938 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Nagyon nehéz :(

2009.06.27.

Még mindig számolom, hogy mennyi idősek lennénk.... Majd, amikor már nem az lesz reggel az első gondolatom, hogy ma ennyi hetesek és naposak lennénk, talán akkor majd mondhatom, hogy el tudtam engedni...

Nagyon keményen harcolok minden nap, hogy a felszínen tudjak maradni és nehogy elsüllyedjek. Sokszor egyszerűbbnek tűnik hagyni mindent és sodródni, de annak csak mély depresszió és egy sötét verem feneke lenne a vége. Ezt nem hagyhatom, hisz szeptemberben kik szeretnének egy depressziós pociba befészkelődni?

Van amikor jobb, van amikor rosszabb. Vannak jó napok és vannak rosszak. Vannak jó órák és vannak rosszak. Apróság is elég ahhoz, hogy a jó rossz legyen. Mai napig nem értem, hogy miért velünk történik mindez. Olyan szép, rendezett, szeretetteljes kis környeztet tudnánk biztosítani, olyan boldog család lehetnénk... Már azok vagyunk. Hisz van egy csodálatos férjem, akinél jobbat nem is álmodhattam volna, van egy tündéri kutyusunk, aki színt visz a mindennapjainkba... csak hát a baba vagy babák... nagyon hiányoznak. Mióta az eszemet tudom arról álmodozom, hogy egyszer én is anya leszek. Már pici kislányként is mindig azt játszottam, hogy gyerekem van. Volt egy babám, őt babusgattam, tologattam a babakocsiban, pelenáztam, etettem... És ez valamiért nem adatott még meg... Valamiért ezt az utat kell végigjárnunk. Miért? Nem tudom. Nagyon nehéz. Mi lesz a vége? Nem tudom. Leszek valaha édesanya? Nem tudom. Azt tudom, hogy nem adom fel soha, a végsőkig harcolni fogok/fogunk. Hisz még csak 2 lombik után vagyunk.

Már beszélgettünk az örökbefogadásról is. Arról, hogy fel tudnánk-e nevelni egy gyermeket, akit nem én szültem. Igen, fel tudnánk nevelni és boldog család lennénk. Egyikőnk sem tudja és nem is akarja gyerkőc nélkül elképzelni és leélni az életét. Számunkra gyermek nélkül nem lenne teljes az élet...

Nehogy könnyű legyen...

2009.06.19.

Már 1 hete, hogy túl vagyok a műtéten. Ma lennénk 9 hetesek. De igyekszem ezen nem gondolkodni, ha eszembe jut gyorsan elhesegetem a gondolatokat. Kizárólag előre vagyok hajlandó tekinteni, és nem nézek vissza a múltba. Azzal vigasztalt mindkét orvosom 1 hete, hogy ez már egy előrelépés, mert teherbe tudok esni. Van akinek csak pakolják vissza a gyrkőcöket, de semmi eredmény. Akkor még azt mondtam, hogy köszi, de ez engem nem vigasztal. Inkább ne sikerült volna és akkor műtét sem kellett volna. De ma már talán örülök, hogy tényleg teherbe tudok esni, és a kövtkezőnek sikerülnie kell!!!

Általában az abortusz után mindenki jól van. Én is így voltam ezzel egészen keddig. Mondjuk az más kérdés, ha valaki azért megy a műtétre, mert nem akarja a babát. Ő örül, hogy megszabadítják tőle. Nehogy félreértsen bárki is, nem vagyok abortusz ellenes. Inkább még akkor..., mint megszülessen és utána...
De úgy átesni a műtéten, hogy életem legfőbb vágya volt az a kis picurka és nem maradt velem, ez így borzasztó. Fizikailag is sokkal jobban megvisel.

Szóval kedden elkezdtem görcsölni. Még mindig véreztem, de nem nagyon. Meg sem közelítette a mensit. Este már borzalmasan voltam, éjszaka nem aludtam. Reggel gyorsan be is rohantam a Klinikára, felhívtam az orvosomat, aki egy hihetetlenül rendes és türelmes ember, de biztos frászt kap, ha meglátja, hogy én hívom, mert az tuti, hogy valami extra ritkán előforduló bajom van. Csináltunk egy UH-ot, hogy nem maradt e bent valami szövetdarab, bár ilyen fiatal terhességnél ez nagyon ritka, de ugye nálam ezt nem lhet tudni.
A fertőzés megelőzésére lóadag antibiotikumot kaptam..., a szeptemberi előzményeim után.

Az UH nem mutatott semmi kórosat, egy kevés alvadtvér volt látható. Normál esetben a méh előrehajlik, de előfordul a hátrahajló méh is, ami nem rendellenes de ritkább. Na nekem ilyen van, de nem elég, hogy hátrahajlik, ezt olyan fokban teszi, hogy gyakorlatilag megtörik a méhnyakhoz képest a méhtest. Emiatt viszont nagyon nehezen tud ürülni. Szuper! 
Terápia: antibiotikum tovább, méhösszehúzó csepp tovább és feküdjek minél többet hason.

Más ilyenkorra legalább fizikailag túl van az egészen, lelkileg biztos nem, mert ahhoz idő kell... De én, én nem. Én hamarabb dolgozom fel lelkileg, a testem nehezebben engedi el...

Egy Angyalka szülei lettünk

2009.06.13.

Tegnap reggel 8-ra mentünk a Kaáliba, felkísért minket a doktor a Klinikára, hogy a nagy UH géppel is megnézzék a babát. A szakma szabályai szerint a végleges diagnózis kimondásához, 2 egymástól független UH vizsgálat szükséges. Sajnos itt sem láttak többet mint csütörtökön, így kimondták: missed ab.

Már csütörötkön megbeszéltem a régi nőgyógyászommal, hogy mi a helyzet és megegyeztünk, hogy pénteken soron kívül megcsinálja a műtétet. Nagyon rendes volt, egy nyugodt kórtermet kaptunk, 10 órára tudott műtőt szerezni. Bementem, gyorsan elaltattak és 10.15-kor már a kórteremben feküdtem. Borzasztó volt felébredni... Hatalmas űr és fájdalom  munkákodott bennem.

Szerencsére 13.30-kor már ki is engedtek. Gyorsan eldöntöttem, hogy elutazunk. Nem bírnám, ha otthon kellene a gondolataimmal örlődni.

Hogyan tovább? Nem tudom. Vagyis még 1 hetet pihenek, aztán visszamegyek dolgozni. Már csak ha arra gondolok, hogy vissza kell mennem abba a környezetbe, rosszul vagyok. Csupa férfi. Nyilván mindenki felteszi majd a nagy kérdést, hogy miért voltam majdnem 3 hónapig táppénzen? Erre mit lehet mondani?
Gyorsan letudom ezt a 2 hónapot, aztán úgyis új helyre kerülök. Addig meg csak eltelik valahogy az idő és újra belevághatunk a babaprojektbe.

Addig le kell küzdenem a félelmem attól, hogy mi van ha újra megtörténik. Ezt egy nagyon szerencsétlen véletlennek kell felfognom, hisz ki lettünk vizsgálva, elvileg egészségesek vagyunk mindketten. Nem történhet meg mégegyszer. Ezen kell még dolgoznom...

2 hétig tartott...

2009.06.11.

Ma voltunk a 2. UH-on. Sajnos nagyon-nagyon rossz hírekkel tértünk haza.

3-4 nappal ezelőtt elhalt a babám. 17 mm-es petezsákban látott a doktor szikhólyagot, 3-4 mm-es embriót, de szívműködést nem. Annak pedig 7+6 naposan már lennie kell. Holnap reggel művi befejezésem lesz. :(

Sokkal jobb lett volna, ha nem jön létre terhesség. 2 hétig élvezhettem a kismama létet, élhettem abban a boldog tudatban, hogy kisbabám lesz. Ez sokkal jobban fáj, mint januárban, mikor egyszerűen csak megjött és nem lettem terhes.

Még a kórház, a műtét, egy csomó borzalom...

A kis "babaház"

2009.05.29.

A beültetés után többször kellett infúzióra mennem, hogy nehogy túlstimus legyek. Az utolsó infúziónál a doktor bácsi mondta, hogy nézzünk HCG-t is, aznap kellett volna megjönnie. Valójában izgulni sem volt időm, mert kb. mire lecsöpögött az infúzió, meglett az eredmény is. Mikor vártam a doktor irodája előtt, sőt mikor behívott és az a néhány másodperc, míg megmondta az eredményt hosszú óráknak tűnt. A szívem a torkomban dobogott, olyan hangosan, hogy szerintem még a doktor is hallotta. Mikor kimondta: Ön terhes! Hát leírhatatlan érzés!!!

Tegnap voltunk az első babás ultrahangon. Már látható volt a petezsák.. 2 hét múlva megyünk legközelebb, akkor már babó és szívhang is lesz.
Apa is jött velünk, és mikor a dokibácsi megkereste a kis jövevényt, behívta apát is és elmagyarázott mindent neki is. aztán bősz fényképezgetésbe kezdtünk, apa és én is. Így már van 4 sztárfotónk a kis csöppségről.

Izgatottan várjuk a következő UH-ot, addig pedig aktív pihenéssel töltöm az időt, munka nélkül táppénzen...

Túl a beültetésen

2009.05.06.

Tegnap visszakaptam a manócskámat. Péntekre a 6 leszívott sejtből 4 termékenyült meg, amiből szombatra 3 szépen osztódott, 1 nem volt szabályos. Vasárnap mikor telefonáltak 2 jó ütemben osztódott, 1 picit már lelassult. Hétfőn már csak 2-en voltak. Persze hétfőn és kedden már halálra izgultam magam, hogy legalább ők maradjanak velem, és nehogy az legyen, hogy bemegyek a transzferre és már nem lesz mit beültetni. Kedden 12 órára mentem, mire felfeküdtem egy babó maradt, de ő életerős, ha már 5 napig szépen küzdött. Neki velem kell maradnia!!! Beültetés után 1 órát kellett feküdnöm, szerencsére most hanyatt fekve és nem hason, mint januárban. Így azért kényelmesebb volt.

A transzfer után hazajöttünk és azóta fekszem nagyrészt. Segítek a kicsikémnak, a fotóját (mert miután visszateszik a méhüregbe UH-os fotóval ellenőrzik, hogy jó helyre került e) kitettük a hálószobában, így ha oldalra nézek látom.

Most minden nagyon jól alakul, jó a kedvem, a közérzetem is! Most sikerülni fog!!!

Punkció

2009.04.30.

Reggel izgatottan ébredtünk. Ma van a punkció napja, azaz leszívják a termelődött petesejteket. Sajnos a férjem nem kapott szabadnapot, (éljen a szaporulat támogatása!!!!) így reggel bekísért és már rohant is dolgozni. Szerencsére én kerültem először sorra, nem kellett végig izgulin előttem 5 embert. 6-an voltunk. Fele magyar, fele külföldi. És 5 vagy még több év után meg kellett szólalnom angolul. A külföldi lányok tolmácsa elment valamerre és nem igazán beszélt senki angolul az asszisztens lányok közül. Így mikor a 2. sikertelen információcsere is lezajlott, nem byrtam tovább és rá kellett vennem magam, hogy segítsek. Utálok angolul beszélni, ami persze annak köszönhető, hogy nem is tudok jól. A nyelvvizsgát ugyan kisajtoltam magamból, de az nem jelenti azt, hogy az ember tud beszélni. Pontosabban azt jelenti, hogy nem tud beszélni. Soha nem éltem külföldön, így a nyelvet sem sikerült elsajátítanom. De szerencsére a külföldi sorstársak sem beszéltek jobban, ezért nem is volt ciki. És a szükséges tolmácsolási feladaton és infocserén kívül, még beszélgettünk is. Igaz, a beszélgetés szó, enyhe megcsúfolása annak amit véghez vittünk, de megértettük egymást.

Ja igen, a végeredmény: 6 SEJT!!!! Szuper! A múltkor csak 3 lett, és most a doki bácsi is megdícsért, hogy nagyon elégedett velem :)!! Most ugyan úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, de nagyon örülök, csak még halkan és félve. Holnap 9 óra után kell telefonálni, hogy hogyan sikerült a ma esti randevú az apa sejtjeivel. Remélem fogják egymást szeretni mind a 6-an!!!

Türelmetlenül várom a holnapot. Ha minden rendben lesz és szépen osztódnak a babók, Akkor már preembriók lesznek és talán így nagyobb a siker esélye. Legalábbis az 5 nap alatt eldől, hogy kik a legerősebbek és legjobbak. Holnaptól szúrnom kell a véralvadásgátló szurit is. De nem bánom, örülök, hogy itt tartunk, és újra izgulhatunk!!!!

Izgalmakkal és új reménnyel...

2009.04.29.

Holnap lesz a punkció napja. Már nagyon várom. A hasam feszül, de nem bánom, örülök, hogy már itt tartunk. Remélem, hogy sok petikét tud a doki bácsi leszívni.

Tegnap beadtam az utolsó adag hormont és a tüsző repesztőt is. A mai napom már nagyon nehezen telik, türelmetlen vagyok. A tegnapi nap telefonálgatással telt. Ugyanis a férjem nem tud elszabadulni a munkahelyéről. Reggel bekísér aztán megy dolgozni. Jó kis világ. A gond csak az, hogy az intézetet csak kísérővel hagyhatom el. És bármennyire is népes a családom, holnap pont nem ér ár senki. Hosszas fejtörés után épp a kismama barátnőmnek újságoltam a fejleményeket és a problémámat, hogy nincs aki hazacipeljen. Ő egyből felajánlotta a segítségüket. A férje aznap nem dolgozik, ő pedig elkéredzkedik hamarabb. Így ők lesznek, akik hazakísérnek és itt maradnak velem, míg a férjem haza nem ér. Sajnos holnap nem is vezethetek, amit egy nyilatkozatban az aláírásommal kellett hitelesíteni. Mindent egybevetve eléggé meg lesz kötve a kezem. De szerencse, hogy végül minden megoldódott...

Nagyon közeledünk

2009.04.27.

Hát bizony. Ma kimondta adoktor bácsi a zöld utat. Csütörtökön reggel punkció. És a legjobb: a bal petefészkem is működik. 4 db szép petesejt érik benne. És a jobb oldaliban is van 3 és fél. Azt, hogy a fél az mi nem tudom. Igazából annyira örültem mikor meghallottam, hogy nem is kérdeztem meg. Talán az egy picit kisebb. Mindegy. Csak legyenek szépek és jók csütörtökre. Nem hiába bíztam a kezelésekben!!!!!

A másik meglepő dolog, hogy a bal petefészkem nagyon közel rögzült a műtét után a méhemhez. A doki még viccelődött is, hogy a műtétnél odatették, ő meg oldja meg a sejtek a leszívásást.

Csütörtökig pihi, izgalom és várakozás....

Hurrá!

2009.04.24.

Nem is lehetne jobb ez a napom. Szép kis szülinapi ajándék a Kaálitól, javult az ösztrogénem, hétfőn újra vérvétel és akkor már lehet, hogy UH is lesz. Lassan csak észhez térnek a petefészkeim. Addig meg szuri továbbra is. De már meg sem kottyan. A hasam nem fáj, vagyis érzem, de nem kell fájdalomcsillapítót bevennem és aludni is tudok. Ebben a ciklusomban csak 2x kellett gyógyszert bevennem. Remélem az UH is az endometriózis eltűnését, de ha nem is azt, akkor az ici-picire zsugorodását fogja mutatni. És lesznek szép sejtecskék mindkét oldalon. Hurrrrrááááááá!!!!

A gyógyszertárban is olyan pozitív élményem volt. Na nem akkor, mikor a számlát kellett kiegyenlítenem :)! Az nem esett jól, de a babáért mindent!!! Egy nagyon kedves, már elég idős gyógyszerész hölgy volt és mikor kiadta a szurikat kérdezte, hogy tudom-e, hogy hűtőben kell tartani. Mondtam, hogy sajnos igen. Erre ő: Ez most biztosan sikerülni fog! Olyan jól esett. Egy-egy ilyen kis apróság mennyire kellemessé tudja tenni az ember napját...

Csakhogy mégsem legyen sima az út

2009.04.21.

A mai Kaális látogatásom nem volt éppen biztató. Bár reggel mikor meghallottam a rádióban a horoszkópomat már előre rettegtem. Nem igazán hiszek benne, de ma reggel pont hallottam és pont azt mondták, hogy a türelmet kell gyakorolnom és várakoznom kell. Na ezek után...
Sajnos az ösztrogénem nincs az ilyenkor elvárt tartományban. 100-300 között kellene lennie, de nekem csak 54. Ezért a dózist felemelte a doki és csütörtök helyett pénteken kell mennem újabb vérvételre. Addig alakulnia kell a petesejteknak, mert ha nem turbózódnak fel, le kell állítani a kezelést, de erre most gondolni sem akarok, mert minden rendben lesz.

Mávlóci nagyon sok erőt ad. Annyira tündér. A hétvégén nagyon ügyes volt a kutyasuliban, olyannyira, hogy május 1-jén bemutatóra mennek apával a kutyasuli színeiben. Apa és Mavlóci első közszereplése lesz. Alig várom...

Nekifutás másodszor

2009.04.19.

Végre elérkezett az idő! Másodszor is nekikezdhetünk a lombikprogramnak. Már szorgosan szúrjuk a hormonokat. Kedden kell mennem vérvételre, hogy megnézzük hogyan is reagálok a hormonokra. Dehát hogyan reagálnék? Naná, hogy jól!

Tegnap kutya-cica örökbefogadó nap volt. A hugicámmal segédkeztünk és szuper volt. Sok kis-nagy elhagyatott, szeretetre éhes állatka gazdira talált. Na de hogy ne legyen felhőtlen egy ilyen nemes nap, a kedves jardok, a legjobb napot választották, hogy a bevásárló központ park felé vezető úton sebességet mérjenek. És, hogy még több pénzt zsebelhessenek, gyorsan kitettek egy 30-as táblát, hisz ott úgysem indokolja semmi és úgysem számít rá senki. Sajnos nekem is sikerült beleszaladnom, de még van remény számomra. A belső sávban mentem és ha jól emlékszem jöttek mellettem a külső sávban. Remélem. Egy 60 ezer forintos büntetés hiányozna most a legkevésbé.

Új remény?

2009.04.10.

Végre. Annyi negatív esemény után végre valami jó. A mai UH-on már nyoma sincs cisztának, így megcsillant egy új remény. Kezdhetünk? Nem akarom elkiabálni. Lehet. Most még csak szépen csendben örülünk.Ma már meg is kaptam az első Decapeptil injekciómat, még ennek is örülök most, pedig nagyon nem bírom a szurkálást. Azt hiszem, jó lesz ha hozzászokom, mert ha a menzeszem is megjön és beindul a stimuláció, akkor még jön mellé a másik hormon szuri és a véralvadási zavar miatt még egy véralvadásgátló szuri is, ami napi 2x megy. Ha jól számolom, akkor ez testvérek között is napi 4!!!! szuri. Huh.... Olyan leszek, mint egy céltábla. No, de sebaj, ha meglesz a gyümölcse.

A mai fogorvosnál tett látogatásom is a vártnál sokkal jobban alakult. Azt hittem, hogy van egy lyukas fogam, mert érzékeny picit, de nincs! Legalábbis a doki bácsi (talán 2 évvel idősebb nálam) nem látott semmit. A röntgent sajnos nem engedélyezhettem, pont most... Így maradt a szem... Ha gond van úgyis megyek!

Egy nem meglepő sztori, ami a mai világ rendkívüli becstelenségét jellemzi. A férjem elvállalt egy interneten keresztüli fordító munkát. Egy 9 órás videót kellett lefordytani, elég jó pénzért cserébe. A munkaadó megadta az elérhetőségét, még a telefonszámát is. 1 hónapos határidőre vállaltuk a munkát, ezalatt a hónap alatt végig tartottuk a kapcsolatot, érdeklődött, hogy hogyan haladunk, stb. Bennünk volt persze, hogy mi van ha nem fizet, sőt inkább afelé hajlottunk, hogy nem fog fizetni, de csak megpróbáltuk. Olyan nagy szükségünk lenne a plussz pénzre. Nos, a drága keresztapám javaslatára megegyeztünk vele, hogy a fele anyagot elküldjük és ha a számlánkon lesz a pénz, megy a másik fele is. A fordítást egy levédett formátumban kellett feltenni egy oldalra, ahonnan elvileg se letölteni, se másolni nem lehet és 1 óra után le is szedtük. Szerencsére nem nagyon foglalkoztunk a fordítással így most szakadt a nyakunkba. Csak a fele anyagot csináltuk meg, hála!!! A pénz nem jött, sőt tegnap reggel óta (akkor tettük fel az anyagot) még válaszra sem méltatott minket, és persze a megadott telefonszám sem érhető el. Hát megpróbáltuk. Nem lepődtünk meg, az nagyobb meglepetés lett volna, ha fizet. Okultunk, ilyet sem csinálunk többet. Még jó, hogy csak kevés időnket vette el. Igen, ilyen a világ, ilyenek az emberek.

Na, megint jól kezdődik a hét...

2009.03.31.

A kellemes hétvége után, a hétfő reggel legkevésbé sem volt kellemesnek mondható. Egész hétvégén nem tudtam WC-re menni, aminek köszönhetően vasárnapra már egy lufira hasonlítottam. Hétfőn hajnalban viszont halálra rémültem. Egy csomó vér - legalábbis számomra sok - volt a székletemben. Na usgyi a kórház, ez nem maradhat annyiban.Már tervezem egy ideje, hogy el kellene mennem vastagbéltükrözésre, mivel sajnos a családunkban nem egy embernél előfordult a vastagbélrák. De úgy gondoltam, majd ráér ha szültem. Na most ez egy kicsit előrébb hozódott. Jövőhét végére kaptam időpontot a tükrözésre, de csakis az ismerettség miatt. Amúgy április vége lett volna szabad.Anyukám már ezen is teljesen felháborodott. Most több mint egy hétig ezen együk magunkat? Szó nem lehet róla. Először el sem akartam anyának mondani, hogy szegénykém ne idegeskedjen ezen is, gondoltam majd jövőhéten csütörtökön ha meglesz az eredmény elég, ha beavatom. De mégis elmondtam, szerencsémre. Azt kérte, hogy hívjunk fel egy magán szakrendelést, és menjek el oda, hátha hamarabb lesz eredményünk. Ami számomra is vonzóvá tette a magán út választását, az az altatásban történő vizsgálat és a kiváló körülmények. Nyugodt környezetben beszélhet az ember az orvossal, nem nyitják ki hetvenszer az ajtót, miközben az ember végtelenül kiszolgáltatott pozitúrában fekszik és nem kell a szenvedésünk közepette végig hallgatnunk, hogy ki mit főzött a hétvégén.

Nos kaptam is időpontot, de csak egy konzultációra, ahol eldöntik, hogy mikor legyen a vizsgálat, ami mindenestől már 65.000 Ft-ból meg is van.

Hát, igen, mindennek ára van. De ekkor rukkolt a mamim elő egy kiváló ötlettel. "Hívd fel a másik kórházban dolgozó gasztros orvos ismerősödet, kérdezd meg őt!" Szerencsére ő másképp állt hozzám. Megnyugtatott, hogy valószínű egy belső aranyér vagy fissura, ami megsérülhetett a székrekedés miatt. De menjek be és gyorsan csinál egy végbéltükrözést, ami teljesen fájdalmatlan és nem igényel több napos előkészületet. Így is lett és tényleg nem éreztem semmit. A diagnózis I-es stádiumú belső aranyér. Különösebb teendő nincs vele, csak most egy kis gyógyszer míg helyre nem jön. Megnyugodtam, bár majd rászánom magam a vastagbéltükrözésre is, de az orvos szerint az most nem lenne tanácsos az előkészítéshez szükséges hashajtás miatt. Majd...

Nélkülem megáll az élet?

2009.03.26.

Tegnap reggel majdnem elájultam mikor kinéztem az ablakon. Hó????? Nem, még alszom és ez csak egy rossz álom. De nem!!! Tényleg hatalmas hó esett. Na ne! Tegnap csepegtettük rá Mavlócira a kullancsriasztó cseppeket, 2 napig nem érheti víz, különben felesleges volt az egész. Álmatagon gyors terv kellett mivel még mindig szakadt a hó. Megvan! Kössünk törölközőt a nyakába. Egy Algoflexes törölközőt duplán hajtva biztosítótűvel a hátára és nyakára erősítettünk. Tiszta "szuperdog" érzésünk támadt.

Mára szerencsére már nyoma sem volt a hónak, csak a hideg utózöngéjét érezhettük az orcánkon, mikor reggel kimerészkedtünk. Merthogy belőlem csupán az arcom látszik ilyen hideg időkben. Mókáznak is rajtam a családtagok :)! Hó hiányában már kimerészkedtünk az erdőbe egy kis délutáni kutyusos hancúrra. Össze is gyűltünk elég sokan, tündéri látvány, ahogy egymás után rohangálnak és klikkeket alkotva játszanak. Bizony, még az állatok is megválasztják, hogy kivel játszanak. Mavlócit csak egy-két jóízű csemegézésen kaptuk rajta. Még viccelődtünk is vele, hogy a múltkor milyen rendkívül gusztustalan és felejthetetlen volt, mikor a kertben behabzsolt finomságokat a házban a kőre prezentálta. Kedvesem még örvendezett is, hogy milyen jó, hogy nem volt otthon. Na most aztán ő is megkapta. A délutánomat a barátnőmnél töltöttem. Mikor hívtam a férjemet, hogy legyen kedves és jöjjön értem, közölte, hogy jó, mindjárt indul, csak Mavlóci kiadta az erdőben elfogyasztott nasit. Már az autóban éltem a gyanúval és rákérdeztem, hogy a szőnyeget is baleset érte e. A válasz sajnos igen volt. Ugyanis apa nem hallotta, hogy a kutyus öklendezik, pedig ezt elég nagy hanggal és hosszadalmasan teszi. A másik kérdésem: A szakállát megtörölted? Válasz: Nem, mert siettem érted! Nos én már tudok olvasni a sorok között és apa valójában azt akarta mondani, hogy épp egy zombi háború (számítógépes játék, BRRR) közepén volt és azt nem lehet félbe hagyni. Az aggodalmam beigazolódott mikor hazaértem. Szerencsénkre bambusz szőnyegünk van, arról letörölni könnyű volt a terméket, de mindezt a méregdrága pihe-puha WC papírral??? Nincs papírtörlő itthon, hurrá! Bemegyek, megemelem a szőnyeget. Alatta nem lett fertörölve. Be a vödörrel, Domestossal és álljunk neki. Na ezt sikeresen likvidáltam, jöhet Mavlóci száj toalettje. Fertőtlenítős törölközővel szakállsúrolás, majd jó nagy adag mentolos fogkrémmel az apró szájzugok és íny takarítás. Ezt csak anya tudja ilyen alaposan megcsinálni.

Büntiből apa magának készített vacsorát. Tejbegrízzel próbálkozott. De már az edény elővétele után megállt mellettem bánatos szemekkel és elhangzott az első kérdés. Hogyan kell csinálni? Mennyi gríz kell? Nos mikor már büszkén jelentette, hogy a vége felé közeledik a vacsi, kinéztem, hogy minden ok e. Végülis igen, egész jól sikerült, csak a cukor maradt ki, de azt utólag is könnyen pótolható volt. Így apa főzési repertoárja bővült a tejbegrízzel. Egyébként nagyon ügyesen boldogul a konyhában, számtalanszor készít ebédet nekünk.

Nos, a haragom is elszállt, úgyhogy jöhet a közös tévézgetés :)!

 

Csak pozitívan

2009.03.24.

A mai Meddőségi Centrumos látogatásom után egészen jó hangulatban távoztam. Nem kellett sokat várnom és a 3.5 cm-es cisztám 1.5 cm-esre húzódott vissza. Igaz, nem tűnt el, de legalább kisebb lett, és a csökkenő tendenciát nézve, mire jön a következő mensi, már el is tűnik. Remélem. Mindenesetre kérdeztem a doktort, hogy akkor felírja e a fogamzásgátlót. Mondta, hogy ha megígérem, hogy a mostani ciklusban nem véreztetek be tüszőt, akkor nem kell. Hát így megkértem, hogy akkor talán gyorsan írja is fel azt a fogigátlót. Ahogyan magamat ismerem mindent képes vagyok produkálni, jobb lesz ez így. Már be is vettem az első szemet. Utoljára 3 éve szedtem...

A vizsgálóban míg az ultrahangra vártam, beszélgettem az egyik nagyon kedves asszisztensnővel (ott mindenki hallatlanul kedves) és elmesélte, hogy egyre több és több páciens van, az alkalmazottak száma pedig ugyanannyi mint kezdetben. Már az április is tele van. Hát igen, ez nagyon sajnálatos, hogy ennyi párt érint a gyermektelenség.

Az időjárás nem éppen a pozitív gondolkodásnak kedvez. Elkeserítő, hogy még mindig nem köszöntött be a tavasz. Sőt napról napra egyre hidegebb van és esik az eső. Szerencsére a délutáni sétánk idejére az eső elállt a szél ráerősített. De sebaj, minket semmi sem gátol a délutáni mókánkban. Útközben találkoztunk egy közterületes bácsival. mikor megláttam a torkomban dobogott a szívem, ugye mondanom sem kell, hogy nem örömömben. Mavlócin nem volt szájkosár. Mikor elhaladtunk mellette szerencsénkre Mavlóci nem a vérszomjas, acsarkodós profilját mutatta (nincs is ilyen neki) inkább szorosan a lábam mellé húzódott és elsiettünk anélkül, hogy a bácsi megállított volna minket. Huh... ezt megúsztuk. 
Már hetek óta törjük a fejünket, hogy a kullancsriasztás melyik módszerét válasszuk Mavlóci számára. Van aki a nyakörvre esküszik, mások pedig a cseppekre. Mi most a cseppek mellett döntöttünk és a régi bolhanyakörvét is fent hagyjuk rajta. Hátha így elkerülnek minket az apró vérszomjas jószágok.

A szolgáltatók hatalma

2009.03.23.

A mai napomat kénytelen vagyok itthon tölteni, mivel 1 hete kaptunk egy értesítőt, hogy a vízóránk hitelesítési ideje a végéhez közeledik. A következő szöveg: " Március 23-án 8-15 óra között tegye lehetővé, hogy munkatársaink a cserét el tudják végezni. Az új óra  és a csere munkadíja 6000 Ft lesz, amelyet a fogyasztó köteles fizetni." Jön a fenyegető rész: "Amennyiben a fenti időpontban nem tartózkodik otthon az új kiszállás díja 2300 Ft." Hát igen. Nem elég, hogy szabadságot kell kivennie valakinek, legalább egy szűkebb időintervallumot adnának meg, hogy ne kelljen egész nap a lakásban kuksolni. Remélem 2-ig megérkeznek a mesterek, mert Mavlócinak nem igazán fogom tudni elmagyarázni, hogy tartogasd a pipit kutyuskám, mert a bácsik még nem jöttek. Másrészről nekem teljesen megfelel a régi vízóra is, ez is csak egy újabb pénzbegyűjtési akció. Nem elég, hogy egyre drágább az energia, a víz, a villany és minden más, még ez sem elég. Még ilyen apróságokkal is fokozzák a családok nyomorát. De van még valami, ami aggaszt. Legutóbb tavaly nyáron a házban a szennyvízcsőrendszer elöregedett. Az első találkozó alkalmával a közösképviselő jelenlétében a mesterekkel, akikkel felvállaltatták a munkát, az hangzott el, hogy kicserélik a csöveket és helyre állítják az eredeti állapotokat. Beleértve a festést és burkolást is. Ja és persze minden 2-3 napot vesz igénybe, mely időre kérték, hogy biztosítsuk a bejárhatóságot a lakásunkba. Ok, megússzuk 3 nap szabadsággal. Elkezdődött a munka, természetesen az első nap szétverték az egész WC-t, de a szavukat adták, hogy másnap már visszakötik és lehet használni. Még szerencse, hogy közel lakunk egy bevásárlóközponthoz, így oda át tudtam járni napközben, hogy szükségleteimet elintézzem. Persze 3 nap után még mindig szétverve hevert minden, se víz se WC. Ezt a néhány napot anyáéknál töltöttük, persze reggel 8-ra spuri haza, hogy a munkások be tudjanak jutni. Volt olyan nap is, hogy a lábukat sem tették be a lakásba. Szépen komótosan elkészült, csak némi változással az eredeti tervhez képest. A festést és burkolást már mindenki magának fejeztesse be, mert a ház pénze elfogyott. A falat úgy állították  helyre, hogy a szekrény ami a falon lógott nem fért vissza és a WC papír csak többszöri húzással távozik. Ja és a WC kagylót úgy tették vissza, hogy a tetejét nem lehetett felhajtani, csak ha az ember használat közben a hátával tartotta, azt megoldották ugyan, hozzáteszem nem kis perlekedés árán, de az eredeti helyen tátongó lyuk maradt a csempén. Na ennyit erről, ha beengedünk valakit... Nagyon remélem, a vízóra cseréje nem okoz ennyi bosszúságot és kárt...

Be kell vallanom, hogy a vízóra cserét végző mesterekkel szemben támasztott előítéleteim tévesnek bizonyultak. Az imént mentek el és 2 perc alatt le is cserélték. Még a hátrahagyott koszért is elnézést kértek, ami valójában távol állta a kosz fogalmától. Egy kis víz és a régi óra darabjai voltak. Igaz 6000 Ft-unk bánja, de ez ellen lehet tenni valamit? Nem. Még Mavlóci is farokcsóválva fogadta őket, de sajnos ők nem viszonozták ilyen lelkesen az ő örömét. Be kellett zárnom a nappaliba :(! De legalább tartanak tőle, így egy kicsit én is biztonságban érezhetem magam.

Holnap 16 órakor ismét meglátogatom a Meddőségi Intézetet. Már olyan "régen" jártam arra. A doktor kérése szerint 2. menzesz napon rákukkant a petefészek cisztámra, hogy merre alakult. Kétlem, hogy 1 hét alatt felszívódott volna. Inkább fogamzásgátló recepttel fogok távozni, mint a hormonok receptjeivel. 1 hónap fogi gátló, hogy ne legyen peteérés és abból újabb ciszta és ha minden ok, akkor április közepén neki vágunk. Ha ismét közbejön valami és a májusi projekt is meghiúsul, akkor elhatároztam, hogy augusztusig elkerülöm az Intézetet. Az augusztus lesz az ideális hónap, ugyanis a férjem is akkor lesz szabadságon, így mindketten itthon leszünk és pihizünk. No de ne siessünk ennyire előre, még ott a következő hónap....

Egy kis pihenő Hajdúszoboszlón

2009.03.22.

Pénteken reggel már hajnalban ébredtünk. Mavlóci szokás szerint ébresztőt csinált. Hétvégére szoboszlói kiruccanást terveztünk, mivel apának kongresszusra kellett mennie, ahová mi is vele tartottunk csak a kongresszusi program mellőzésével. Nagymamám Szoboszlón lakik, így mi őt látogattuk meg.

Korai indulást terveztünk. Ez nem egészen jött össze... Sajnos a zöldkártyánk a lejárat végéhez közeledett és mivel szombaton nem dolgoznak a szakemberek, kénytelenek voltunk még indulás előtt megcsináltatni. Sőt még benzinünk sem volt, anélkül pedig nem megy az autó. Sajnos. Így dél körül sikerült megérkeznünk, a férjem pedig repülve rohamozta meg az előadássorozatot. Mi a nagyival bevásárlás után bőségesen megebédeltünk és tavaszi napsütés híján csak egy gyors sétát tettünk Mavlócival. Délután a család többi tagja - apraja nagyja - meglepett minket, így az gyorsan el is repült és apa is megérkezett, immár rendkívül okosan. Nagy meglepetésünkre mire zuhanyzás után a szobába léptünk, egy hatalmas szőrös eb látványa tárult elénk, hanyatt fekve és szétterülve az ágy kellős közepén. Mavlóci úgy gondolta, hogy ő ott tölti az éjszakát. Nem kis rimánkodás árán sikerült letessékelni az ágy mellé és birtokba vennünk a már előmelegített fekhelyünket. 

Másnap reggel ismét korán volt ébresztő. Gyors egészségügyi séta és Mavlóci bendőjének telepakolása után, mi is táplálékhoz jutottunk. Majd apa ismét tudásra szomjazva elhagyott minket. A nagyival nekiláttunk az ebéd elkészítéshez, hogy délután minél hamarabb indulhassunk sétálni. Szép napos idő volt, sok babakocsis sétálóval. Ezektől Mavlóci annyira fél, hogy sokszor az úttestre lelépve kerültük ki őket. Hm, elgondolkoztam mi is lesz ha egyszer mi is eljutunk odáig, hogy babakocsiba tolhassuk a babánkat vagy babáinkat. Vajon akkor is rettegni fog? De arra jutottam, hogy meg fogja szokni és ő lesz a testőre a bébinknek vagy bébijeinknek. A séta végére apa is végzett és mellénk szegődött. A haza út már gyorsabban telt, az autó gyorsan hazaröpített minket. Egy gyors csomagolást követően elkámpicsorodva vettük tudomásul, hogy eltelt a két nap és véget ért a kurta vakációnk. Ami boldoggá tett minket, hogy még előttünk van a vasárnap...

Tavaszi sikerszéria

2009.03.19.

Úgy tűnik a tavasz tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Meddőségi Intézetünkben egy új kismami van. Vagyis 1 új akiről tudunk, és ki tudja, hogy mi van a többiekkel. Ez egy sikerszériának tűnik, sajnálom, hogy nem szállhatok be... Azért még nem adom fel a reményt, bár 1 hét elég kevés idő, hogy eltűnjön az a szörnyűség, de hátha.  

Most értünk haza a szokásos Mavlócis sétáról. Igazán jó volt, voltak kint más kutyikák is és hatalmasat hancúroztak, most pedig ájultan alszik a kanapé legpuhább részén elterülve. Tegnap nem kis dilemma után rászántuk magunkat, hogy fojtó nyakörvet vásároljunk. Nagyon nem akartam, de 2 nap alatt kétszer fordult elő, hogy meglátta az utcán a kis barátját és majdnem kitépte a karomat. Két lábbal kitámasztva, mindkét kezemmel tartva próbáltam visszafogni, persze nem sok sikerrel. A járókelők, ha ránk néztek, az az érzésük támadhatott, hogy egy kétszemélyes kötélhúzó bajnokság nézőterére keveredtek. Nos ekkor végleg eldöntöttem, kell az a nyakörv, ami megfékezi. Ma már azzal indultunk a kis kirrucanásukra és nagyon jól bevált. És ami nagyon fontos, hogy egyáltalán nem drasztikus, nem okoz neki semmi kellemetlenséget, mert rájött, hogy nem jó rángatni anyát.Sajnos apa ma ügyel, úgyhogy lassan szedjük a sátorfánkat és indulunk a nagyihoz...

Ilyen már tényleg nincs!!!

2009.03.18.
Azt hiszem az élet a tűrőképességeim határait feszegeti. Ha valaki meghallja az elmúlt 6 hónapom nem éppen kurta történetét, azt mondja, hogy ilyen nincs. Ennyi balszerencsés esemény ennyi idő alatt ennyi minden… Szappanoperába illik. Még a Meddőségi Centrumban az orvosom szemében is a szánalom és kétségbeesés szikráját láttam megcsillanni. Felhívta a figyelmemet, hogy nem fog megsértődni, ha nem produkálom neki a gyermekért küszködő nőkben előforduló, valamennyi hátráltató „bajos-dolgot”! Csak hogy lerántsam a leplet: a mai konzultáció előtt még azon idegeskedtem, hogy az endometriózis miatt nem fogja elvállalni a következő beültetést. Erre ügyet sem vetett, azt mondta egy 2 cm-es csoki-ciszta miatt nem küld laparoszkópiára és nem kezel meg fél éven keresztül fogamzásgátlóval, hogy aztán egy klimaxos nőt csináljon belőlem. Az endo nem zavar. Viszont, és most jön a lényeg: a pénteken 4D-s ultrahanggal látott 20 mm-es domináns tüszőcském, ami átjárható petevezeték mellett babaesélyes is lehetett, olyan erősen bevérzett, hogy mára egy 3.5 cm-es véralvadékkal és savóval kitöltött cisztává fejlődött. Ez kitölti a jobb petefészket, az endometriózis a balt. Így hát babára fel. Lehetetlen. Addig nem tudunk belevágni a következő programba, amíg ez a véres dzsuva – mert máshogy minősíteni nem tudom – fel nem szívódik. Próbálta az orvos latolgatni, hogy mit tehetnénk, de laparoszkópiásan eltávolítani nem éri meg (hozzáteszem, hogy nem is engedném), leszívni nem tudja, mert az alvadék eltömítené a tűt. Egy akkora tűt – szó szerint idézve – nem tud feltuszkolni a hüvelyen keresztül, amivel ezt ki tudná varázsolni onnan. Így hát marad az újabb várakozás. A menzesz 1.napján ránéz, hogy mi újság odabent, volt e esetleg akkora szerencsém, hogy felszívódott és talán megkapom életem legszebb szülinapi ajándékát! Ha még mindig ott éktelenkedik, 1 hónap fogamzásgátló, hogy ne legyen peteérésem és még véletlenül sem tudjon semmi az utunkba állni. Ez esetben lőttek az ajándékomnak.

Biztos, hogy valamikor, amit nem tudok ugyan, de biztosan nagy gonoszságot vagy gonoszságokat követhettem el, hogy ezt kapom. Egyre inkább a szakadék szélére sodródom…

Tegnap kitaláltam egy új hóbortot, ami még egészséges is. A munkahelyemen éppen bokros teendőim közepette, akadt egy kis időm egy egészségmegőrző magazin lapozgatására. A növényi csírákról írtak benne egy érdekes összefoglalót. Már tavaly is foglalkoztatott, de már nem is emlékszem miért veszett a feledés homályába. Most újra bevillant, hogy én ezt már szerettem volna kipróbálni. Munka után usgyi a legközelebbi bio-bolt. Rögtön vásároltam is egy csíráztató edényt, szerencsére nem pénztárca slankító új hóbort.És beszereztem néhány magot is, ami potencianövelő, termékenységfokozó. Ahogy hazajöttem neki is láttam. Alaposan megmostam a magokat, majd ahogy a használati utasításban tanácsolták, beáztattam őket egy napra. Ma délután pedig a 24 óra elteltével kivettem őket a lubick-ból és elkezdődött a csíráztatás. Elvileg néhány nap alatt néhány mm-es csírák nőnek, amiket joghurtba, szendvicsre szórva lehet fogyasztani. Kíváncsi vagyok, hogy nálam is csíráznak e, ugyanis nem vagyok a növények kedvence. Még a Keresztapumtól kapott Aloe Verát is sikerült az Örök Virágmezőkre száműznöm.

Újra és újra

2009.03.17.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy az imádott hugicám életében még huszas éveinek elején is ilyen aktívan részt fogok venni. Vagy mégis? Ha jobban belegondolok voltak erre utaló jelek. A gondok hada nem csökkent, inkább stagnált, sőt a felnőtté válás kapujában egyre csak sokasodik. Sajnálom és nagyon féltem. Nem lehetünk mindig mellette, hogy megóvjuk. Anyával mindent elkövetünk, de sajnos a tanácsainkat nem veszi még csak fontolóra sem. Fejjel a falnak… Az a mondás sem igaz, hogy az okos a más kárán a bolond a sajátján tanul. Újra és újra megtörténnek a szerencsétlenségek. A lakáskulcsnak lába kel, a telefon illetéktelen kezekbe kerül... A legújabb esemény: a konditerembe letört a foga és ellopták a telefonját. Az én csodaszép hugicámnak a frontfogán esett csorba. Csak bízni tudok benne, hogy szépen lehet korrigálni. Egyszer talán megkomolyodik. Talán. Remélem.
Kevés olyan nap vagy hét van egy hónapban, hogy ne kelljen valakiért vagy valamiért izgulni. Szép nagy családunk van, amiből következik, hogy sok ember, sok történés. Sajnos én szinte mindennapi aggodalomra és izgalomra adtam okot, ami remélem lassacskán csillapodik. Nemrégiben a tündéri keresztlányom középiskolai felvételijeit izgultuk végig. Nem ok nélkül. Manapság nem elég, hogy ha valaki szorgalommal és jó eredménnyel végzi el az általános iskola 8 évét. Ez kevés ahhoz, hogy jó iskolába felvételt nyerjen. Kell némi adalék… De szerencsére a drukk és a kitartás meghozta gyümölcsét. Sikerrel járt a kisasszony. Két hónap és az unokahúgom küzd azért, hogy elérje a startvonalat és hat kemény évet tanulhasson végig.
A „nyugalmas” napokat a féltve dédelgetett állatkáink népes serege is színezi. Mavlóci kutya velünk él, anyánál további két kutyus és egy cicus teszi boldogabbá napjainkat. A két snaci szenzációs (Dundó és Bojszó), egész nap szórakoztatják a családot. Lullancs cicáról nem is beszélve, akinek néhanapján kedve szottyan egy kis kutyás hancúrra. És még nem végeztem az apró családtagok bemutatásával. Nem velünk lakik ugyan, de imádjuk a pici Bonijját, aki egy Yorki fiúcska, az ereiben kék vér csörgedezik. Ő a keresztlányom szeme fénye.
Holnap eldől, hogy az áprilisi babaprojektünk indulhat e. Remélem, hisz az endometriózis legjobb orvossága a terhesség, ugyebár!? Ezen gyógymód kipróbálását szívesen vállalom…

Sosem lesz már tavasz?

2009.03.13.

Reggel miután felkeltem és ki merészeltem nézni az ablakon, lelombozódtam. Esik, esik, esik...

Bár nem voltak illúzióim a tegnapi délután után :). Miután több hete a belvárosnak még a környékén sem jártam, tegnap anyukámmal elhatároztuk, hogy csinálunk egy ajándék vásárlással összekötött "görbe" délutánt. Sétálgatunk egy kicsit, beülünk egy cukrászdába, eszünk egy sütit, iszunk egy cappuccinot, olyan ritkán adódik rá lehetőségünk, hogy "emberi" időben találkozhassunk. Nos a megbeszéltek szerint, vártam, hogy anya végezzen és értem jöjjön. Olyan szépen sütött a nap, a szokásos Mavlócis délutáni sétánkon még melegem is volt. Hát az érzés nem tartott sokáig. Ahogy elindultunk a város irányába, egyszerre csak besötétedett az ég. Szerencsénkre a felhőszakadás még az előtt megkezdődött, mielőtt az autót leparkolva, elindultunk volna a kellemes délutáni sétánkra. Így az autóban vártuk meg amíg kicsit csendesedett az eső, miközben a hugom is csatlakozott hozzánk a sütizés reményében. Gyorsan elintéztük a tervezett ajándék vásárlást és sütis cappuccinózás nélkül haza kocsikáztunk, de ekkor már nem eső hanem hó esett!!  Havazott. Márciusban. Pedig én már a konvektorokat is bölcsen kikapcsolgattam, hisz már jön a tavasz. Persze. Szerintem.

Ma sem volt ez másképp. Reggel még csak esett. Délelőtt már havazott. Mindennek dacára Mavlócival kilátogattunk az erdőbe, hisz egész héten nem találkozott a barátaival és ma apa is meglepve minket szokatlanul korán hazajött. Ha kettesben sétálunk, nem szeretem elengedni, mert anya az anya. Hozzá bújni kell egy kis simiért és az ölében jó szundítani ( egy 30 kg-os vizsláról van szó) de szótfogadni anyának nem szeretünk. Azt csak apának... Nem beszélve a közterületes általam rajongott emberkékért, akik lesben állnak és alig várják, hogy egy kutya véletlenül szájkosár, Uram Bocsá' póráz nélkül élvezze a kiruccanást. Nem attól félek, hogy megbüntetnek minket és egyedül nem lennék képes megvédeni magunkat, inkább a hatósági bácsi és néni testi épségért aggódom. Elég haragos tudok lenni, ha ok nélkül kötnek az emberbe, és ha egy szegény állatka védelmében kell fellépnem, magam sem tudom miket mondanék vagy tennék. Vagyis lehet, hogy tudom és ezért nem vállalom ezt fel a férjem nélkül. Ő  higgadtabb, néha viccesen kis "pit bullomnak" hív, nem véletlenül. Úgyhogy ma az eső dacára, szabadon labdázhattunk, hisz apa is velünk volt. A hosszú séta eredménye meg is lett. Életem két pasija ájultan fekszik és kánonban horkol a kanapén.

Pedig mára még egy kis pénztárca kiméletlen vásárlás is tervbe van véve, illetve a várva várt 4D-s ultrahang is hátra van még a mai napból. Este fél 7. Sose jön el...

21:26 Elkészült az ultrahang. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Fény derült rá, hogy mitől fáj a hasam,ez jó. Csak az nem boldogít amire fény derült. A bal petefészkemben 20x20 mm-es endometriosis van, ettől fáj úgy a hasam és ezért nem termel sejteket. Ezért tudtak a múltkori alkalommal is csak a jobból leszívni. A jó hír, hogy a méhemmel minden rendben és a jobb petefészekben 20 mm-es tüsző van, úgyhogy ha átjárható a jobb petevezeték, amit ugye nem tudunk... még spontán babánk is lehetne, bár ez inkább utópisztikus számunkra.

Orvossal ma már és hétfőig nem tudok beszélni, de úgyis a Meddőségis orvosom mondja ki az áment vagy az álljt! De ha joban belegondolok, már novemberbe leírtk az UH során egy tojásnyi képletet a bal petefészkemben, de azt akkor bevérzett sárgatestnek véleményezték. De hiszen ez nem az volt. Már az is az endometriózis lehetett. A jó dolog, hogy azóta nem nőtt, ha az már valóban az volt, most is 2 cm-es. Nem szeretnék kés alá feküdni. Egyetlen esebn vagyok erre halandó, mégpedig ha azt mondják hogy zzel nncs lombik. Ez esetben már áprilisban vagy akár holnap szabdalhatnak.

A mostani diszkrétnek éppen nem mondható hegemet még tudom ellensúlyozni a mostani divatos trikinikkel, de ha lesz még 2 heg, az már nem lepleződik a trikini alatt sem. Biztosan furcsán hangzik, hogy ezen töröm az agyam, de az Isten szerelmére mégiscsak 27 éves vagyok, és eddig falatnyi bikinikben flangáltam, amiket most a hugicám fog megörökölni.

A másik dolog, ami fejtörést okoz, hogy még egy műtét, még több összenövés, plussz ha sikerül - ami előbb vagy utóbb úgy is lesz - a baba vagy babák, nagy valószínűséggel császározni fognak. Erre a Meddőségis dokim viccesen megjegyezte, hogy miért nem rakattam be egy cipzárat, legalább nem kellene újra vágni. Nem és nem. Nem kell újabb műtét, csak tényleg ha elkerülhetetlen. De a műtét ellen szólva, már az előző lombiknál is ott volt az endo, csak nem tudtuk... Egy-két cikket elolvasva azt találtam, hogy a terhesség a legjobb gyógymód, hisz annak 9 hónapja és szoptatás alatt nincs mensi... Nahát ma sem lettem sokkal okosabb, én még azért bízom az áprilisban,...

 

A "Melyik Intézet" dilemma

2009.03.11.

Ma az egyébként nyugalmas fórumunk életében, heves érzelmi hullám söpört végig. Az ok? Az örökzöld téma, legalábbis a mi köreinkben. Melyik Meddőségi Intézet a megfelelő választás. Azt hiszem ezen a problémán mindenki átrágja magát, először mikor intézetet választ, másodjára pedig - a szerencsések ezt nem élik át - mikor több sikertelen kísérlet után újra kell gondolni, hogy hogyan tovább.

Én az első dilemmával kapcsolatban tudok nyilatkozni és remélem így is marad. Bizony számunkra is komoly fejtörést okozott, mikor az új lehetőség kapujában álltunk. Maradjunk a kisvárosunkban vagy menjünk messzebb. A távolabbi intézetnek jobbak a statisztikai eredményei, viszont a távolság és az ezzel járó stressz, mégis inkább a helyi intézet felé billentette a képzeletbeli mérlegünk nyelvét. Maradunk, itt próbálkozunk, hisz már megannyi pár éli boldog mindennapjait az itteni intézettől kapott kis csodával(kal).

Az alapprobléma az, hogy valaki akinek itt nem tudtak segíteni, azon a véleményen van, hogy az itteni orvosok sablon munkát végeznek, nem egyénileg alakítják ki a kezelési rendet és akinek itt babája lett, annak a jól bevált "hagyományos módszerrel" is sikerült volna.

Meglátásom szerint, akik átlépik a Lehetőség Küszöbét, amely alatt én az országban működő összes Meddőségi Centrumot értek, már több sikertelen csatát hagytak a hátuk mögött és azért jöttek, hogy a háborút megnyerjék, de ez csak segítséggel sikerülhet. Mindenhol nagyszerű orvosok dolgoznak azért, hogy azok a párok is megtapasztalhassák azt a bizonyos csodálatos érzést, akiknél a természet valamilyen oknál fogva áttörhetetlen kőfalat állított. Hálával tartozunk, hogy ebben a korban élhetünk.

Azonban ha több sikertelen próbálkozás után, mégis úgy döntenek, hogy váltanak, leküzdve a több száz kilóméteres távolságot, bölcsen teszik. Más intézet, más szokásokkal, esetleg másabb gyógyszerekkel és ami nagyon fontos, hogy a "régi" intézet iránti elvesztett bizalom, újra előbújik. Egyesek szerint a pozitív gondolatok és a rendíthetetlen hit már fél siker, én is így gondolom. Főleg, hogy eddig amit nagyon akartam azt el is értem. Csak nagyon kell akarni....

 

Már megint hétfő van

2009.03.09.

Olyan szomorú, hogy a hétköznapok gyakorlatilag vánszorognak, a hétvége karcsú 2 napja pedig elrepül. Főleg, ha az ember párja a 2 napból egyet tud otthon tölteni, mert a másikat végig dolgozza.Így a  mi hétvégénk (Mávlócival) sem volt felhőtlen. Szombaton hazamentünk anyáékhoz egy kis ebéddel összekötött szülinapi ünneplésre. Délután meglátogattam a barátnőmet és kibabáztam (bár a babához már elég nagyok) magam a tündéri két gyerkőcével. Mindeközben kibeszéltük a hét, hónap bosszúságait, ami sajnos őket sem kerüli el.

Ma reggel már hajnalban keltem, mert Mavlóci kutya nem szeret máshol aludni, így az ányéknál töltött éjszakákat meglehetősen nehezen viseli, amiből kifolyólag én sem ébredtem kipihentem. Gyors készülődés után, irány a Hemosztázis szakrendelés. Ami ott fogadott... Már jártam ott, de csak "átutazóban". De most mikor én is a betegállomány részét képeztem, hát leírhatatlan az a tömeg, zsúfoltság (amúgy sem értékelem, ha ismeretlen emberek túl  közel kerülnek). Itt a nyakamon éreztem legalább 10 másik ember lehelletét, de szerencsére egész gyorsan behívtak a rendelőbe. Ott a doktor meg hányta-vetette a dolgokat és az eredményeimet, és arra jutott, hogy a beültetés előtt kezdjek el véralvadásgátló szurit használni. De azért néztek ma kontrollt, úgyhogy ezzel a mai 2 kémcső vérrel kb. a 20.kémcsőnél járunk röpke másfél hónap leforgása alatt. 2 hét múlva mehetek az eredményekért de lényegében csak annyi változhat, hogy 1x vagy 2x kell naponta szurni magam. Teljesen mindegy csak sikerülne végre...

Péntek estére kaptam időpontot 4D-s ultrahangra, ha azzal is megvagyunk, mehetek a Meddőségi Centrumba időpontért. Már nagyon közeleg az április.

Voltam ma is Pránanadi kezelésen. A szakrendelésről rohantam és mire odaértem nem voltam éppen az érzelmi csúcspontomon, mivel a hasam is fájt és a mensim is újra megérkezett a 10. ciklusnapon, ami egymásközt szólva sem normális. De az egy órás kezelés megtette hatását és annak végeztével már teljes nyugalomban távoztam, a hasam sem sajgott és megnyugtatott a "megmentőm", hogy a menzesz megbolondul a kapott energiától, úgyhogy MINDEN RENDBEN LESZ. Legyek még egy pici türelemmel. Nem tudok. Az eszem óvatosságra int, de a szivem rohanna előre. És hát sosem voltam olyan, akinél az ész győzedelmeskedett a szív felett. Erről az anyukám tudna mesélni, gyakorlatilag fejjel a falnak...

Végre süt a napocska!

2009.03.06.

Délelőtt elég reménytelennek tűnt, hogy a szokásos erdei sétánkat le tudjuk róni a kutyikával. De igen... Kisütött a nap és nemcsak süt de még ereje is van. Lehet, hogy végre itt a tavasz???

Itt a tavasz, jönnek vissza a költöző madárkák, és remélem az én pocakomba is költözik valaki vagy valakik :)! Még az állatkák is szerelembe esnek... Kizöldül minden, jaj alig várom! Ez a kedvenc évszakom! Közeleg a szülinapom és valahol fent fényívekre innen, már készítik a nagy utazásra a mi kis jövevényünket vagy jövevényeinket!

Nagyon jót sétáltunk, tényleg isteni volt a nap sugaraiban fürdőzni. Jó sok kutyussal találkoztunk és Mavlócinak új barátai lettek. Bár reggel egy kis incidens megzavarta Mavlóci lelki békéjét. Apujával épp a szokásos egészségügyi sétáját tette, mikor egy szemétfelszedő bácsi mellette szúrta le a botját, amitől a mi kis hősünk annyira megijedt, hogy rá nem jellemző módon vadul ugatni kezdett. Onnantól kezdve minden embert nagy ívben kikerlt. Sajnos a délutáni sétánk alkalmával ugyanezt tapasztaltam, de az erdőben feloldódott. Remélem kialussza magából.

Edzeni készülünk, hm.. már 5 napja, de nem sikerült eljutnunk. Na persze nem az idő hiánya, hanem a lustaságunk miatt. Ma eldöntöttem, hogy ha az ég a földdel összeszakad akkor is megyünk, de a férjecském hazajött és egyből a hálószoba felé vette az irányt, olyan fáradt zegénke. Na majd ha felkelt elcipelem, végül is csak szembe kellene átvonszolni magunkat (a konditeremmel szemben lakunk), ha már ott vagyunk megy mint a karikacsapás.

Nos az edzés ma is kimaradt az életünkből. Helyette inkább ettünk fincs sült krumplit!!! :) Talán majd holnap...

Egy könnyed nap után :)

2009.03.05.

A mai napom sem telt eseménytelenül. Reggel befuvaroztam a kedvesemet dolgozni, ugyanis csütörtökön gyakorlatilag "zöld hajnalban" kezdődik a munkája.  Még szerencse, hogy a hét többi napján nem. Semmit nem utálok jobban mint korán kelni. Nem alszom soha délig, de hétvégén 8-fél9-ig pihizek, kivéve ha a kutyikánk nem csinál ébresztőt. De általában addig ő is alszik, amíg ki nem nyitjuk a szemünket vagy nem kezdünk el mozgolódni, onnantól viszont nincs megállás. :) Azt el tudnám képzelni, hogy 9-re kellene dolgozni járni és 6 órás munkarend lenne. Szerintm egy nőnek, leginkább akkor ha már családanya is, ez ideális lenne. Emelett jutna mindenre ideje és nem halmozódna fel a vasalnivaló, a szennyes, a mosatlan. És nem lenne egy halál fáradt, rosszkedvű, néha tébolyult feleség, és majd ha eljön az idő, akkor anya. Persze csak a saját nevemben beszélek :)! Nem vagyok az a tipikus munkamániás. De nem ezt a világot éljük...

Szóval miután bevittem a férjem, még hazajöttem. A héten nem dolgoztam, mivel a Pránanadi kezelés tisztító kúrája a héten történt, és ez minden napot igénybe vett. Ma volt az utolsó alapkezelés. Hétfőtől már csak hetente 2x lesz és akkor már a lombikra specializált kezelést kapok. 10-re mentem, aztán miután végeztem még volt egy utam a Klinikára, összeszedtem a eredményeimről a dokumentumokat és a Hemosztázis szakrendelésre a beutalót. Miután hazajöttem neki álltam porszívózni, persze csak miután a lombikos fórumon elolvastam, hogy kivel mi történt aznap, ki hogy áll, küldtem pár biztató hozzászólást. Magamról tudom, hogy rengeteget jelent az embernek, ha a sorstársaival beszélgethet, ők ugyanazon mennek keresztül, ugyanzok az éréseik. Olyan mintha egy külön világban élnénk.

Mikor mindezzel végeztem és a por és kutyaszőr is likvidálódott, már 4 órát ütött az óra, mehettem a férjemért, mert fél5-re fogorvoshoz volt hivatalos. Egy röpke bevásárlás után, ahol igzából semmit nem vettünk csak a fizetésünk felét hagytuk ott, már itthon is vagyunk, a vacsin is túl. És epekedve várjuk, hogy péntek legyen és jöjjön a hétvége.

Eredményekre várva

2009.03.04.

Reggel 7-kor már ott voltam a nőgyógyászaton, hogy meg legyen a hüvelytisztasági kontroll. Elképesztően rendes az ovosom, mindenkinek ilyen orvost kívánok. Szóval ha már ott voltam, akkor vettek vért is fehérvérsejtszámra és CRP-re is, meg pisiltem is gyorsan egyet :)!  Most ezeknek az eredményét várom ujjtördelve, hogy nehogy valami gubanc legyen. Már tényeg csak ez az egy vizsgálatom hiányzik...

Közben megmutattam a doktornak a összes eredményemet, és mondta, hogy a MTHFR homozigóta állapotra a FEMIBION nevű terhes vitamint kell szedni, mert ebben aktív folsav van. Szuper, 3 napja vettem egy 100 szemes Elevitet. No sebaj, megajándékozom vele a kismama barátosnőmet, hasznosabb mintha narancslevet vinnék neki... 

Hát megvannak az eredmények. Sajnos a CRP 18, emiatt inkább nem megyünk neki a hiszteroszkópiának. A többi mind rendben. Hát jobban örültem volna ha ez is megvan és akkor már tényleg nincs más vizsgálat. De alternatívaként megcsnálnk egy 4D-s ultrahangot, ami állítólag elég jó képet ad a méhről. Ha azon nem látnak semmit, akkor megpróbáljuk március végén a lombikot.

Most beszéltem az endokrinológusommal. Minden endokrin eredményem kiváló, csak a trombophilia vizsgálatokban van egy-két gubanc. Hétfőn mennem kell a haematológiára és ott majd megbeszéljük, de valószínű, hogy véralvadásgátló szurit kell majd kapnom. Lehet, hogy anélkül is menne, de az is lehet, hogy segít. Nem tér el az összes eredmény ami a betegséget bizonyítja, de egy kettő belőlük igen. Úgyhogy hétfőn hematológia...

Lassan már kezdem úgy érezni,hogy kutatunk, kutatunk egészen addig, amíg nem találunk valamit. Hisz állítani merem, hogy ha 100 emberen végig csinálnák ezeket a vizsgálatokat, 90-nél biztos lenne eltérés, de ettől függetlenül egészséges babája lett. De azt meg nem akarom, hogy ha van valami oylan betegségem, aminek nincs tünete és amiatt nem sikerülne a következő és a következő. Mert minden egyes sikertelen kísérletbe belehalnék egy kicsit és egyre nehezebb lenne talpra állni.

Most megnyugtattam magam, hogy jó ez így, derüljön ki aminek ki kell, és ha nincs mellékhatása a véralvadásgátló szurinak, akkor jöhet. Eggyel több vagy kevesebb szúrás már oly mindegy. Úgyis a férjem szúrkál. Én csak ha nagyon muszáj, de rosszul vagyok utána. :) Szerencse a párocskámnak ez nem okoz gondot, levezetheti minden bosszúságát... Na jó csak vicceltem, legalábbis remélem... :)!

Türelmetlenül...

2009.03.03.

Ma meglátogattam az újdonsült kismama barátnőmet. Jót beszélgettünk és megbeszéltük az érzéseimet is, amit maximálisan megértett. Egyébként nagyon kellemes délelőtt volt.

Már régebb óta morfondírozom rajta, hogy meg kellene próbálkozni alternatív gyógymóddal is. De mivel nagyon szkeptikus vagyok, voltam nem igazán tudtam, hogy merre induljak. Sajnos sokan vannak olyanok (tisztelet a kivételnek) akik kihasználják, hogy a párok bármennyit hajlandóak feláldozni azért, hogy végre babájuk legyen. Ettől tartva én nagyon óvatos voltam.

De... édesanyám barátnője augusztusban eltörte a csigolyáját,mert a kutyusa elrántotta. Kiment a kórházba és olyan jól megvizsgálták és hazaküldték, hogy nincs semmi baja csak kicsit megütötte. Aztán másnap visszament, mert pokoli fájdalmai voltak, de ekkorra már sikerült beszervezni egy ismerős orvost, aki megnézte és kiderült, hogy az egyik lumbális csigolyája tört el. Szegény nagyon sokat szenvedett, rengeteg fájdalomcsillapító injekciót kapott, de nem segített semmi. Ekkor a lánya aki Pránanadival foglalkozik,kicsit kezelgette és enyhült a fájdalma. Keresett a városban egy ezzel foglalkozó szakembert, mert a lánya nem itt lakik és ő folytatta a kezelését.  Rohamosan el kezdett javulni...

Ezen felbuzdulva eldöntöttem, hogy ha nem sikerül a januári lombik én is megpróbálom. Múlt héten hétfőn voltam az első kezelésen. Elbeszélgettünk a hölggyel, aki hihetetlenül kedves. Elmondta, hogy miről szól ez az egész, én elmondtam az eddigi történetemet. A héten hétfőtől csütörtökig minden nap mennem kell, jövő héttől már csak heti 2x. Eddig volt a múlt heti kezelés 1x, illetve tegnap és ma. Nagyon kellemes, és én aki nem tutam soha egy helyben megmaradni és relaxálni, az alvás és ébrenlét határán lebegek végig! Fantasztikus!!! A műtét óta a bal petefészek környéke minden ciklusban a 10-11. napig annyira szúr és sugárzik a hátamba, hogy napi 1 ampula Algopirint nyomtam Cataflammal felváltva. Tegnap reggel óta nem volt szükségem fájdalomcsillapítóra... Nem mondom, hogy nem érzem néha, de nem kell gyógyszer és tudok aludni!!!

A hüvelytisztasági vizsgálat holnap reggelre halasztódott! A többi eredményem megvan, sajnos MTHFR homozigóta vagyok! Bár ahogy a neten utánanéztem, minden 10. magyar az. Nagyobb az esélye a velőcsőzáródási rendellenességnek és a vetélésnek, de ez folsavval és véralvadásgátlóval jól orvosolható, legalábbis ezt írták. A többi eredményem rendben, de majd holnap konzultálok az endokrin dokimmal. Szerintem ez nem lesz akadálya,hogy áprilisban belevágjunk.

Holnap a nődokimmal is megbeszélem, hogy mi lehet az oka az állandó hüvelyfertőzésnek. Most azt találtam ki, hogy elküldjük a férjem vizeletét tenyésztésre. Nekem már sokszor volt tenyésztve de neki soha, megér egy próbát...

Már annyira szeretném ha március vége lenne és kezdhetnénk megint!!! Egyre türelmetlenebb vagyok...

Kétségbe estem

2009.03.02.

A hétvége nyugalmasan telt. A férjem pénteken éjszaka dolgozott, ilyenkor a kutyusommal anyánál töltjük az éjszakát. Egyáltalán nem bírom az egyedüllétet.

Már kezdtem szépen talpra állni a sikertelen lombik után és ebben sokat segített az a rengeteg vizsgálat, amiket el kellett végeztetni. De ekkor történt valami. Lehet, hogy ez úgy fog tűnni, mintha gonosz lennék, de tényleg nem vagyok az. Szóval egy nagyon régi és nagyon kedves barátnőm látogatott meg a férjével. Ők mostanság határozták el, hogy babát szeretnének. Kb. 4-5 hónapja próbálkoznak. Megbeszéltük, hogy ő is hamar terhes lesz és akkor együtt babázhatunk. Ez még január előtt volt. Szóval megjelentek nálam. Meglepődtem mert nem szoktak meglepni, szólnak ha jönnek. Bejöttek, leültek és bejelentették... Babát várnak. A szívem majd kiugrott a torkomon és a könnyeimmel küszködtem. De ki kellett mondanom: Gratulálok! És próbáltam mosolygós maradni. Tényleg örülök, hogy ilyen könnyen sikerült nekik, de a tudat, hogy egy ici-pici kis élet növekszik a hasában... Kimondhatatlan fájdalmat éreztem. Miután elmentek egész este zokogtam, még másnap reggel is. Aztán meggyőztem magam, nekünk is sikerülni fog és örülnöm kell velük együtt. Holnap meg is látogatom, csak nagyon nehéz arról beszélgetnem vele, hogy hányingere van és stb. Kár lenne egy ilyen régi barátságért. Tudom, hogy ezeket az érzéseket nem érti meg csak az, aki átéli... Félek, ő megsértődne, ha most nem jelentkeznék.

A munkahelyem nem igazán segít, hogy eltereljem a gondolataimat. De már nincs sok hátra és újra belevághatunk. Holnap kell visszamennem, hogy leellenőrizzük az antibiotikum elég volt e. Annak kell lennie. Pénteken méhüregtükrözés és remélem március végén kezdhetünk. Megint izgalmas napok elébe nézünk... Gördülnel el az akadályok.

Vizsgálatok tömkelege

2009.02.28.

Miután 100%-ig megbizonyosodtam róla, hogy most sem lettem terhes, nekiláttam a vizsgálatok sorának. 12 kémcső vérembe került, de most aztán tényleg ki leszek vizsgálva. Az autoimmun betegségektől kezdve, az endokrin betegségeken keresztül, a véralvadási zavarokkal és  mindkettőnk kromoszóma vizsgálatával bezárulva mindenre kértek vizsgálatot. Még szerencse, hogy ilyen jól bírom a tűt és a vérvételt, különben kibérelhettem volna magamnak egy fekvő tolókocsit. Na persze mindkét karom leginkább egy drogoséhoz hasonlított, mivel sikerült minden szúrást alávéreztetnem, tovább kellett volna nyomni, de siettem :)!

A legjobban a cukorterhelés és inzulinrezisztencia vizsgálat viselt meg. Reggel 8-kor, mikor felkelés után amúgy sem a legjobb a gyomrom, megitattak velem 2 dl cikurszirupot, aminek gusztustalan mellékíze is volt. Na aznapra el is lett intézve a közérzetem, de a leendő kicsikém lebegett előttem, Nem kóstolgattam, egy húzásra lenyomtam és küzdöttem, hogy ne jöjjön vissza. 2 óra múlva kellett visszamenni, újabb vérvételre és vizelet mintát leadni. Addig se inni, se rágózni sem semmit nem szabadott csinálni. A reggeli vizelet minta leadása nem okozott gondot, mert vihettem otthonról, de itt a cukor ivás után már a helyszínen kellett produkálni, az intézmény mosdójában. Ahol sem egy akasztó a kabátnak (tél van), sem WC papír, sem kézmosó, jó esetben a csapot meg lehet nyitni, ha esetleg nem szabadították meg azt is a gombjától. Ügyesnek kell lenni és jól kell célozni, mert különben...

Lassan elkészülnek az eredményeim, ami eddig megvan az gyakorlatilag tökéletes, egy antitestem emelkedett de a többi ami vele együtt lett kérve az normális. Ettől eltekintve minden rendben van velem. Na jó, de akkor miért nem vagyok még anyuka :( ??

Már csak egy méhüregtükrözés (hysteroscopia) van előttem, ami március 6-án lesz meg ha, meglesz egyáltalán. Ugyanis a hüvelytisztasági vizsgálatom eredménye katasztrófális lett, tele vagyok baktériummal, és tekintve az inszemináció eredményét, így nem lehet megcsinálni a tükrözést. Most Dalacin hüvelykrémet kell használnom, ami után tegnap este 6 órakor lejártam a lábamat, ugyanis a 3. patikában sikerült csak beszereznem. 

Remélem a kontroll vizsgálat már rendben lesz és akkor mehet a vizsgálat. Ha minden rendben lesz és nem látnak semmit odabent akkor március végén indul a következő menet és talán születésnapi ajándékként megkapom azt, amitől eddig sem kaptam és ezután sem fogok kapni soha csodálatosabbat..

A beültetés, azaz embriótranszfer

2009.02.27.

Szombaton reggel már alig fájt a hasam a punkció után. 9-kor keltünk fel és alig vártuk, hogy megcsörrenjen a telefon! Este elalvás előtt bűvöltem a sejtecskéimet, hogy mind szépen megtermékenyüljön. Fél10... végre megszólalt a telefon, a biológusnő hívott, megtermékenyült mind a 3 sejtecském!!! Hurrá!!! Minden a legjobban alakul... Holnap reggel újra hívni fognak, hogy osztódtak e. Újabb izgalmas nap elébe nézünk. Déltől kutyasuli, de a nap hátralévő része nehezen telt el. Alig vártam, hogy este legyen és lefekhessek és reggel legyen és jöjjön a telefon. Megint bűvöltem immár a zigótáimat, hogy osztódjanak szépen. Reggel 9-kor ébredés és fél 10-kor ismét telefon, ismét jóhír, mind szépen osztódott holnap fél 10-re mehetek és visszakapom őket! El sem hiszem, ez tényleg velünk töténik. Lehet, hogy 2009 tényleg a mi évünk lesz???

Eljött a hétfő reggel. Anyukám kísért el, mert a férjemnek dolgoznia kellett. A dolog menete ugyanaz mint a punkció során. Bemenni, átöltözni, be a műtőbe, lábzsák, takaró és jön a doktor. Indulhat a mandula vagy mandulák? :) Sajnos már csak 2 babám maradt, 1 nem osztódott jól, de a 2-őt visszakaptam, egy 6 sejtest és egy 9 sejtest. A méh helyzete alapján valakinek hanyatt, valakinek hason kell feküdni, teljesen mozdulatlanul 1 órát. Én hason feküdtem, elég nehezen telt el az idő. Ismét várakozni a dokira, hogy ellásson tanácsokkal. 2 napig kell feküdni, utána lehet tenni-venni. 

4 napra hazaköltöztünk anyához, hogy tényleg pihenni tudjak. Az én drága nagymamám volt velem, ágyba hozta a kajcsit, tényleg csak pisilni és tusolni keltem fel. Szorgosan beszélgettem a kicsikéimmel és az apapuszi sem maradhatott el egy nap sem. 4 nap után hazaköltöztünk, a hugicám jött segíteni, ugyanis Mávlóci kutyikát a maga 30 kilójával nem akartam sétáltatni.Anyukám minden reggel hozta az ebédet. Minden adott volt a sikerhez.

Nagyon nehezen teltek a napok, de minden jól alakult. Egészen a 25.nap reggeléig. Elkezdtem barnásan pecsételni. Jaj ne, először hasított belém, hogy nem sikerült. De talán mégis, másnál is volt már ilyen és mégis ott volt a baba. Minden pisilésnél izgalommal vártam, hogy talán elmúlt. De nem! Egyre erősebb!!! Azt hiszem kezdhetek beletörődni... Kedden vérvétel, de nem vártam meg, hétfőn elmentem. Fél 11-re kellett visszamennem. A doktor nagyon kedves volt, behívott hamar, nem váratott meg. Addig amíg nem hallja az ember 100%-os bizonyossággal, hogy nem jött össze, addig bízik. Én is így voltam vele, de azért sejtettem a valóságot. HCG 0.6 :(!

Ennyi volt, majd a következő!!!!

 

Az első szuritól a punkcióig

2009.02.27.

2009. január 5-én végre megjött. A lombikos menzesz számításánál, ha 12 óráig jön meg akkor az az 1.nap, ha 12 óra után akkor a következő nap az első. Nekem ez január 6-a volt. Alig vártam, hogy beadhassam az 1. szurit! Az 1.nap csak az úgynevezett Decapeptyl nevezetű injekciót kellett adni, ami megakadályozza a túlstimulációt.

A túlstimuláció a hormonkezelés rettegett szövődménye, megnőnek a petefészkek, súlyos esetben akár csecsemőfejnyire is, és folyadék lép ki a hasüregbe és mellüregbe. Ez már kórházi kezelést igényel. Amivel mi ennek megelőzését sgíteni, tudjuk, az az, hogy megiszunk napi 3-4 liter folyadékot és rengeteg fehérjét eszünk. Én így is tettem, a túró már a fülemen is folyt...

A 2.naptól már kaptam a Gonal F-et is a hasamba. A férjem szurkált, én nem igazán szerettem magamnak csinálni. Esti romantikus program keretében egyik szuri egyik oldalra, a másik a másikra. És a rengeteg gyógyszer amit még emellett szedni kellett. Közben küzdöttem, mert fájt a hasam, sajnos a műtét óta ez a ciklusom 10-11.napjáig ez így van, biztosan az összenövések miatt, fájdalomcsillapítót kell szednem. Most is fájt és minden rezdülésre figyeltem, hogy nincs e megint baj odabent. Az 5.napon reggel vérvételre kellett menni, hogy megnézzék a szervezetem reakcióját a hormonra. Minden nap volt miért izgulni. Megfelelően reagálok a hormonra, nincs a túlstimuláció, nem alakul e ki megint valami gyulladás. Ez mind a kezelés leállítását vonja maga után.

A z 5.napi eredmények rendben, egy nappal és egy akadállyal közelebb vagyunk. Legközelebb a 7.napon kell vérvétel és akkor már Uh is készül. Újabb izgalmas nap, ráadásul folyton figyeltem, hogy nem lázasodok e be. Az izgalmak fokozása végett reggel vérvétel, aminek az eredményét a délutáni megbeszélésen közölték. A 7.napon (hétfői nap) is minden ok, a jobb petefészekben 5 tüsző, ami nem a legtöbb de jó!!! És... pénteken már leszívás (punkció). Huh, erre nem számítottam, már pénteken??? Én gondoltam hétfőre mondjuk. De lagalább nem tudok tovább agyalni!!! Még egyutolsó izgalom a tüszőrepesztő szuri szerdán 23 órakor, amivel aznap már 3-ra emelkedett szúrkálások száma. Izgalmas, hogy nehogy rosszul adjuk be és valami ne legyen jó...

Péntek reggel 8 óra, hálóinggel (amit nem kis utánajárás árán beszereztem már január első napjaiban), köntössel, papuccsal felszerelve megjelentünk. Még nem volt 8 óra, kint várakoztunk, amíg ki nem nyitották az ajtót, nem kevés párral egyetemben. Kinyílt az ajtó, mi beözönlöttünk, leadtuk a már előre kitöltött, aláírt és tanúkkal igazolt papírokat. Ezekben az altatással kapcsolatos kérdéseket kellett megválaszolni, beírni, hogy hány babókát szeretnénk visszakapni (max.3-at lehet kérni), ha marad 3-nál több babó, azokat szeretnénk e fagyasztatni. Nehéz döntések voltak. Kérjük mind a 3-at(bár lenne annyi) és persze a fagyasztást is. Ezt követően elbúcsúztunk a férjemmel és én bementem a műtő előtti örzőbe ő pedig várakozott a folyosón.

Bent átöltöztünk hálóingbe, kaptunk cuki sapkát és lábzsákot és egy-egy lepedőt. Leültünk a kényelmes bőr fotelekbe és várakoztunk. Elég sokan voltunk, ha jól emlékszem 7-en. Bement az első lány és 10 perc múlva már tolták is ki. Hűha ez aztán gyorsan megy. Aztán a következő és a következő. Végre én voltam a soros. Bementem, felfeküdtem, még húztak a lábamra egy-egy térdig érő lábzsákot és míg jött a doktor betakartak, hogy ne legyen kint mindenem. Betettek egy branült és bekötötték az infúziót, miközben végig beszélgettek velem. Én kivételes voltam, a korábbi attrakcióm miatt extra adag antibiotikumot is kaptam. Aztán elhangzott, hogy szép álmokat és már csak arra emlékszem, hogy kint fekszem az örzőben. Negyedóránként vérnyomásmérés és mosolyogva kérdezgetnek, hogy hogyan érzi magát az ember. Amikor a nő felfekszik a műtőasztalra, kint a férfit beszólítják és az idő alatt kell a mintát leadni, míg a petesejteket leszívják.

1 óra fekvés után, 1 órát a szuper kényelmes bőr fotelban kellett ücsörögni, repült az idő a megfelelő szakirodalom (Nők lapja) olvasgatásával. 2 óra elteltével már újra a férjecskémmel lehettem. Kint várakoztunk, hogy behívjon minket a doktor és elmondja a további teendőket. Sajnos az 5 tüszőből csak 3 sejtet sikerült leszívni, nem valami sok, de hátha elég lesz. Hogyan szedjük a gyógyszereket és miket? Holnap reggel telefonálnak, hogy mi van a sejtekkel... Nagyon izgi!!!

A várva várt konzultáció és ami utána következett

2009.02.27.

Végre eljött a nap, amivel egy kicsit közelebb kerülünk a régóta áhított álmunkhoz. A délelőtt nehezen telt, fél 3ra kellett mennünk. Mindketten izgultunk, hisz egy eddig ismeretlen és új világba fogunk belecsöppeni. Beléptünk az intézetben és mintha másik világba toppantunk volna. Magyarországon létezik ilyen egészségügyi intézet? Sosem gondoltam volna... Gyönyörű, tiszta folyosó, a mosdóban WC papír, kézmosó és kéztörlő. Hihtetlenül kedves lányok a recepción, akik részletesen elmagyaráztak mindent. Kitöltöttük a szükséges papírokat és leültünk, hogy sorra kerüljünk. Behívott minket a doktorúr, részletesen átbeszéltük az eddigi történetünket és felvázolta a lehetőségeinket. Már csak a lombik beavatkozást ajánlja. Nem is baj, nagyobb a siker esélye és már úgyis beletörődtünk vagyis elfogadtuk.

Elmondta, hogy milyen vizsgálatokat kell még megcsináltatnunk és megbeszéltük, hogy januárban kezdjük. Decembert jobban szerettem volna, de a Karácsony miatt nem kezdenek bele a kezelésbe. A november a műtét miatt túl közeli lett volna, így maradt a január... Nagyon pozitív hangulatban és reménnyel felvértezve tértünk haza.

Másnap rögtön neki is láttam a vizsgálatoknak. Elmentem a körzeti orvosomhoz, hogy beutalót kérjek az ÁNTSZ-be a hepatitis és HIV vizsgálatokra. Így nem kell érte fizetni, nem sajnáljuk a pénzt, de ha meg lehet úszni fizetés nélkül akkor legyen. Végülis nem hiába fizetjük a TB-t. A férjem is ugyanezt tette, mert ezt a vizsgálatot mindkettőnknek meg kell csináltatni. Ezen kívül nekem szükségem volt még egy rákszűrésre, ami nem kis fejfájást okozott, ugyanis az nálam nem mindig sima ügy. Rettegve vártam az eredményeket, nehogy valami a program útjába gördüljön. De nem!!! Most velünk van a szerencse csillagunk. Minden nap újabb negatív eredmény boldog tulajdonosai lettünk, minden nap elgördült egy újabb akadály és egyre közelebb és közelebb kerültünk... Azt hiszem erre mondják, hogy az élet apró örömei... Minden rendben volt a Chlamidia szűréssel és a vérképemmel is. December elejére minden megvolt ahhoz, hogy kezdhessünk.

Karácsony előtt még egy utolsó megbeszélés, a negatív eredmények bemutatása... Megkaptam a receptjeimet és kimondhatatlanul boldog voltam.

A Karácsony jó hangulatban telt, bár már tavaly Karácsonykor elhatároztam, hogy 2008. december 24-én már eggyel többen leszünk. Nem így lett, de 2009-ben így lesz, így kell lennie. Bár végülis gyarapodott a család a kiskutyánkkal... :)

Végig úgy vigyáztam magamra, mintha hímes tojás lennék, nehogy megfázzak vagy elkapjak valamit ami keresztbe húzza a terveinket. Semmi puszi, kivételesen odafigyeltem, hogy ne igyak és egyek senki után. Sikerült!!! Egészséges maradtam! Semmi alkohol se nekem se a férjemnek. Szilveszterkor mikor éjfélkor koccintottunk, kiborítottam azt a pezsgőt a poharamból, ami éjfél előtt került bele. Atyavilág! Babonás lettem, tiszta lappal akartam kezdeni 2009-et! Új év, új remények... És 2 éve először, alig vártam, hogy megjöjjön.

Talpraállni és újra ringbe szállni

2009.02.27.

A műtét utáni napok nem voltak könnyűek. Feldolgozni és felülemelkedni... ez volt a cél. Néhány sírós nap és némi önsajnálgatás után kezdtem talpraállni, el kell fogadnom, hogy már nem lehet spontán babám, de a lényeg az, hogy még lehet, külső segítséggel ugyan, de előttem a lehetőség, és tessék erre koncentrálni!!!!!!. A hasamon éktelenkedő heg már nem is volt fontos. Lehet már szexi fürdőrucikat kapni, amik takarják a heget. Elkezdtem búvárkodni az irodalomban és az interneten. Az elképzelés hamar összeállt, csak a megvalósításig még volt egy kis idő!

Lombikbaba, de a műtét után regenerálódni kell, és az nem 1 hónap lesz. Minden ezzel kapcsolatos cikket, fórumot, könyvet igyekeztem elolvasni és ezekből erőt meríteni. Rengeteg elkeseredett pár küzdelmét olvastam el, éreztem át a helyzetüket, sírtam velük, de hosszú évek kemény küzdelme után boldog végkifejletnek örülhettünk.

Bejelentkeztem a Kaáli Intézetbe, október végére kaptunk időpontot. Addig már csak 5 hét van, számolgattam. Közben ittam a zöld teát, ettem a sok zöldséget, gyümölcsöt és minden erőmmel azon voltam, hogy megerősödjek. Visszamentem dolgozni és lassan visszaállt az életünk a régi kerékvágásba. A gondolataim persze nagyrészt e körül forogtak és bekapcsolódtam a fórumok segítségével hasonlóan küzdő párok életébe. Nagyokat sétáltunk a kutyusunkkal és valahogy eltelt az idő és nyakunkon volt a konzultáció időpontja.

 

Ami eddig történt III.- A poklok pokla

2009.02.27.

Szóval van akinek várakozással telik a 2 hét, miután vérből HCG szintet néznek, hogy sikeres volt a beavatkozás.

Nekem nem így telt. A második inszemináció után - ez egy pénteki nap volt - délután fájdogált a hasam, de azt gondoltam ez normális. De estére belázasodtam, hm gondoltam biztos összeszedtem egy kis vírust. Így telt a hétvége lázasan, de  38 fok fölé nem ment, a hasam nem fájt erősen, csak puffadtam. Hétfőn vérvételre elmentem, a laborvizsgálat azt mutatta, hogy valami gyulladás van a szervezetemben. De mivel a hasam nem fájt, nem gondoltam hogy összefüggés van és az orvosok sem. Azért a biztonság kedvéért elkezdtem az Augmentint szedni. Sajnos nem lettem jobban, ezért csütörtökön megnézett a biztonság kedvéért a nődoki. Annyit látott, hogy a hormonok miatt nagyok lettek a petefészkeim, és ez okozza, hogy feszül a hasam. Vettek vért és a HCG érték azt mutatta, hogy elképzelhető, hogy babát várok. Sírtunk örömünkben, de nem tartott sokáig. 

Másnap délelőtt hatalmas boldogságban, annak rendje és módja szerint épp a Doktor House-t néztem, és akkor paff... Annyira begörcsölt a hasam, hogy nem bírtam felállni, hánytam és vártam, hogy jobb lesz, de nem lett... Felhívtam az orvosomat, azt mondta menjek be a kórházba. Felhívtam a férjemet, hogy azonnal rohanjon haza a munkahelyéről, mert valami nagyon nagy baj van. Nagy nehezen felöltöztem, szegény kutyusom, aki egy vizsla, nem értette, hogy a maminak mi a baja. Nagy küzdelmek árán lementem a ház elé, hogy már azzal se teljen az idő, ha megérkezik a férjem. Leültem egy padra, de már nem tudtam felállni. Megjött a férjem, nyomban halálra ijedt mikor meglátott hófehér arccal, összekuporodva egy padon, ahonnan önállóan felkelni sem tudtam. Soha nem volt még ilyen hosszú az út a kórházig, az összes lassú autó és munkagép akkor indult útnak és akkor amikor mi mentünk.

Végre beértünk, a férjem felcipelt az emeletre, ahol már vártak a nővérek, befektettek egy kórterembe. Szerencsére péntek révén üres volt az osztály. Kaptam görcsoldó és fájdalomcsillapítót infúzióban, majd mikor lecsepegett elvittek egy hasi Uh-ra, amin semmit nem láttak. Azt mondták, hogy petevezeték gyulladás,de bent tartanak hétvégére, hogy megfigyeljenek. és kapok antibiotikumot. A lázam nem szűnt és egyre rosszabbul éreztem magam. Másnap szombat volt, ügyelet, este már nem bírtam tovább és szóltam az ügyeletes orvosnak. Újabb vizsgálatok amin semmi nem látszott, csak a vérvételi eredmény mutatta hogy óriási gáz van. Irány a műtő!!!! Nem tudják mi okozza, és hogy mit távolítanak el, megpróbálják a legkisebb "pusztítást" végezni.

Úristen, lehet hogy ki kell venni a méhemet, 26 évesen????

Éjfélkor toltak be és fél 3kor toltak ki, mindeközben a férjem dolgozott és nem tudott elszabadulni. A legjobb barátnőm rohant be hozzám hajnal fél 3kor és 2 gyerek mellől, hogy velem legyen mikor felébredek. Ilyen az igazai barátság. Az első kérdésem az volt, hogy megvan e a méhem???

Igen, végülis "olcsón" megúsztam. A diagnózis bal oldali petevezeték tályog, hashártyagyulladással és vakbélgyulladással. Megfosztottak a bal petevezetékemtől és a vakbelemtől. És egy csodás seb ékeskedik a köldökömtől a szeméremcsontig. De örültem, hogy élek és még lehet gyerekem, ha nem is úgy ahogy azt a természet megálmodta.

Ami eddig történt II.- Inszemináció

2009.02.27.

Nos, segíteni elvileg mindenen lehet. A mi problémánkon az úgynevezett inszemináció módszerével lehet segíteni. A beavatkozás lényege, hogy egy vékony katéter segítségével az előkezelt spermiumokat a hüvelyen és méhnyakon keresztül feljuttatják a méh üregébe, kikerülve azt a védelmi rendszert amit a méhnyakban lévő nyákdugó jelent.

A kezelés része, hogy hormon tablettával és injekcióval elérik,hogy több petesejt érjen meg, és így nagyobb az esély hogy sikerrel járunk. A ciklus 3. napján hormonvizsgálat történik. Megnézik a TSH-t, hogy a pajzsmirigy rendben működik e, az ösztrogén szintet (E2), az FSH és LH szintet és a prolaktint (PRL). Ha minden ok, kezdhetünk. Izgalmas volt az a pár óra amíg elkészültek az eredmények. De minden jó, mehet a dolog. Felírták a gyógyszereket, amiket a menzesz 3.napján kell kezdeni. A régi ismerős Clostilbegytet a 3-8.nap között kellett szedni, majd a 8.naptól a Gonal F nevezetű injekciót kellett mindennap a hasamba bőr alá szúrni. Hát mit mondjak nagy élmény volt, de a cél érdekében bármit. Szerencsére az előkészületek simán mentek, ráadásul egy olaszországi nyaralás is segített a kikapcsolódásban. A 12.napon készült egy Uh, 4 tüsző van, nagyon jó, 15.napig érleljük őket és 15.napon inszemináció. Előtte 2 nappal 19 órakor be kellett adni a tüszőrepesztő injekciót, ami után 36 órával csinálják az inszeminációt.

Végre eljött a várva várt nap. Reggel kellett mennünk és egy elképesztően lepukkant helységben kellett mintát produkálni, ahol az embernek leginkább a gyomra fordul fel. Hát igen ez a magyar egészségügy... De ezt sem vettük fel, csak sikerüljön. A minta tisztítása után 12 órára kellett mennem, hogy elinduljon a vadregényes kaland. Nagyjából annyi volt az egész, mint egy sima nőgyógyászati vizsgálat, nem éreztem semmi mást. Utána negyed órát kellett feküdni, és már mehettem is haza. Mivel nem durrant ki a 4 tüszőből csak 2, ezért másnapra még egy beavatkozást tartottak szükségesnek. De szerencsére a doktorúr volt olyan kedves és elintézte nekünk, hogy másnap reggel már otthonról vihetjük a mintát. De 20 perc alatt érjünk be vele és bugyoláljuk be vattába és alufóliába. Így is történt és délben megtörtént a reinszemináció is. Most pedig jöhetett a reményekkel tele 2 hét várakozás...

Ami eddig történt I.- rögös út a lombik programig

2009.02.27.

Minden 2007.nyarán kezdődött. Tanulmányainkat befejeztük és összeházasodtunk. Ekkor fogalmazódott meg bennünk... babát szeretnénk.

A cél érdekében mindent elkövettünk, de hiába. Hónapról hónapra csalódottan vettük tudomásul, hogy hozzánk nem érkezik meg a várva várt csoda! Eleinte legyintettünk... majd a következő hónapban. Aztán elszontyolodtunk, amit a teljes kétségbeesés követett.

Fél év sikertelenség után felkerestem az orvosomat, hogy tud e tanácsot adni, végülis a ciklusom sem teljesen normális, hátha a hormonvizsgálat mutat valamit. És mutatott. Alacsony a progeszteron szintem, ami létfontosságú ahhoz, hogy a babóca be tudjon ágyazódni. Nagyon megörültem, megvan a probléma és könnyen kezelhető egy kis progeszteron kapszulával. Most már hamarosan én is megtapasztalhatom az anyaság csodálatos érzését. A biztonság kedvéért a ciklus első felében egy Clostilbegyt nevezetű gyógyszert is kaptam, hogy ha a peteérés fázisában is van valami gond, azt is orvosoljuk.

Óriási lelkesedéssel és reményekkel tele indultunk neki a következő hónapnak. Most biztosan sikerül. Ciklus 10-11. napján készült Uh, amin több szép, érett petesejtet is láttak. Szuper, akkor próbálkozzunk és a 16.naptól kezdjem el szedni a progeszteron kapszulát. Nos, hát így is történt, de a megszokott menetrend szerint 26.napon rájöttem, hogy ismét kudarc. Na de nem gond, nem sikerülhet azonnal. Az orvosom szerint sem gond, majd a következő... De az sem és utána sem érkezett meg a gólya. Mivel a Clostilbegyt nevezetű gyógyszert csak 3 hónapig lehet folyamatosan szedni most 3 hónap szünet következett. Ezt az időt kihasználtuk arra, hogy utánanézzünk egy kicsit, hogy mi lehet a gond.

A kivizsgálás következő lépcsőjének egyik része a férjem volt. Rá kellett vennem, hogy menjen el egy szakemberhez. Szerencsére a világ legjobb férjét választottam :). Így nem kellett különösebben győzködni. Kértünk időpontot és az izgalommal és a gátlásokkal küszködve várakoztunk. Eljött végre a nap. De még keserűbb "szájízzel" tértünk haza. Sajnos a kedvesem eredményei sem tökéletesek, na de a doki szerint ettől még nyugodtan lehet spontán babánk, sőt egy speciális vitaminnal jobb eredményt érhetünk el. Mikor ez meg volt jöhettem ismét én. Egy úgynevezett postcoitális tesztet (PCT) csináltak,ami úgy zajlott, hogy együttlét után 6 órával megnézték, hogy látható e élő spermium a hüvelyben. Egyszerű vizsgálattal kenetet vettek, majd mikroszkóp alatt megvizsgálták. Gondolom mindenki sejti, hogy mi lett az eredménye. Ez sem jó :( ! Nincs élő spermium, a szervezetem idegenként ismeri fel őket és elpusztítja azokat!!!! Állítólag ez gyakori az olyan pároknál, akik évekig együtt vannak és mikor babát szeretnének abbahagyják a védekezést.

Ekkor szembesültünk először azzal a ténnyel, hogy nem lehet normál úton gyermekünk. Az orvos szerint erre nagyon kicsi az esély mivel ráadásul még a méhem is hátrahajlik. De lehet rajta segíteni....