Lombikbébi program - még mindig várjuk a kis csodát

Szerző: kota24

A BLOG LEÍRÁSA

Vannak párok akikhez a gólya hamar beköszönt. Én és a férjem sajnos nem közéjük tartozunk. 2 éve várjuk minden hónapban, hogy na most talán... eddig hiába

Látogatás: 90805 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Csakhogy mégsem legyen sima az út

2009.04.21.

A mai Kaális látogatásom nem volt éppen biztató. Bár reggel mikor meghallottam a rádióban a horoszkópomat már előre rettegtem. Nem igazán hiszek benne, de ma reggel pont hallottam és pont azt mondták, hogy a türelmet kell gyakorolnom és várakoznom kell. Na ezek után...
Sajnos az ösztrogénem nincs az ilyenkor elvárt tartományban. 100-300 között kellene lennie, de nekem csak 54. Ezért a dózist felemelte a doki és csütörtök helyett pénteken kell mennem újabb vérvételre. Addig alakulnia kell a petesejteknak, mert ha nem turbózódnak fel, le kell állítani a kezelést, de erre most gondolni sem akarok, mert minden rendben lesz.

Mávlóci nagyon sok erőt ad. Annyira tündér. A hétvégén nagyon ügyes volt a kutyasuliban, olyannyira, hogy május 1-jén bemutatóra mennek apával a kutyasuli színeiben. Apa és Mavlóci első közszereplése lesz. Alig várom...

Nekifutás másodszor

2009.04.19.

Végre elérkezett az idő! Másodszor is nekikezdhetünk a lombikprogramnak. Már szorgosan szúrjuk a hormonokat. Kedden kell mennem vérvételre, hogy megnézzük hogyan is reagálok a hormonokra. Dehát hogyan reagálnék? Naná, hogy jól!

Tegnap kutya-cica örökbefogadó nap volt. A hugicámmal segédkeztünk és szuper volt. Sok kis-nagy elhagyatott, szeretetre éhes állatka gazdira talált. Na de hogy ne legyen felhőtlen egy ilyen nemes nap, a kedves jardok, a legjobb napot választották, hogy a bevásárló központ park felé vezető úton sebességet mérjenek. És, hogy még több pénzt zsebelhessenek, gyorsan kitettek egy 30-as táblát, hisz ott úgysem indokolja semmi és úgysem számít rá senki. Sajnos nekem is sikerült beleszaladnom, de még van remény számomra. A belső sávban mentem és ha jól emlékszem jöttek mellettem a külső sávban. Remélem. Egy 60 ezer forintos büntetés hiányozna most a legkevésbé.

Új remény?

2009.04.10.

Végre. Annyi negatív esemény után végre valami jó. A mai UH-on már nyoma sincs cisztának, így megcsillant egy új remény. Kezdhetünk? Nem akarom elkiabálni. Lehet. Most még csak szépen csendben örülünk.Ma már meg is kaptam az első Decapeptil injekciómat, még ennek is örülök most, pedig nagyon nem bírom a szurkálást. Azt hiszem, jó lesz ha hozzászokom, mert ha a menzeszem is megjön és beindul a stimuláció, akkor még jön mellé a másik hormon szuri és a véralvadási zavar miatt még egy véralvadásgátló szuri is, ami napi 2x megy. Ha jól számolom, akkor ez testvérek között is napi 4!!!! szuri. Huh.... Olyan leszek, mint egy céltábla. No, de sebaj, ha meglesz a gyümölcse.

A mai fogorvosnál tett látogatásom is a vártnál sokkal jobban alakult. Azt hittem, hogy van egy lyukas fogam, mert érzékeny picit, de nincs! Legalábbis a doki bácsi (talán 2 évvel idősebb nálam) nem látott semmit. A röntgent sajnos nem engedélyezhettem, pont most... Így maradt a szem... Ha gond van úgyis megyek!

Egy nem meglepő sztori, ami a mai világ rendkívüli becstelenségét jellemzi. A férjem elvállalt egy interneten keresztüli fordító munkát. Egy 9 órás videót kellett lefordytani, elég jó pénzért cserébe. A munkaadó megadta az elérhetőségét, még a telefonszámát is. 1 hónapos határidőre vállaltuk a munkát, ezalatt a hónap alatt végig tartottuk a kapcsolatot, érdeklődött, hogy hogyan haladunk, stb. Bennünk volt persze, hogy mi van ha nem fizet, sőt inkább afelé hajlottunk, hogy nem fog fizetni, de csak megpróbáltuk. Olyan nagy szükségünk lenne a plussz pénzre. Nos, a drága keresztapám javaslatára megegyeztünk vele, hogy a fele anyagot elküldjük és ha a számlánkon lesz a pénz, megy a másik fele is. A fordítást egy levédett formátumban kellett feltenni egy oldalra, ahonnan elvileg se letölteni, se másolni nem lehet és 1 óra után le is szedtük. Szerencsére nem nagyon foglalkoztunk a fordítással így most szakadt a nyakunkba. Csak a fele anyagot csináltuk meg, hála!!! A pénz nem jött, sőt tegnap reggel óta (akkor tettük fel az anyagot) még válaszra sem méltatott minket, és persze a megadott telefonszám sem érhető el. Hát megpróbáltuk. Nem lepődtünk meg, az nagyobb meglepetés lett volna, ha fizet. Okultunk, ilyet sem csinálunk többet. Még jó, hogy csak kevés időnket vette el. Igen, ilyen a világ, ilyenek az emberek.

Na, megint jól kezdődik a hét...

2009.03.31.

A kellemes hétvége után, a hétfő reggel legkevésbé sem volt kellemesnek mondható. Egész hétvégén nem tudtam WC-re menni, aminek köszönhetően vasárnapra már egy lufira hasonlítottam. Hétfőn hajnalban viszont halálra rémültem. Egy csomó vér - legalábbis számomra sok - volt a székletemben. Na usgyi a kórház, ez nem maradhat annyiban.Már tervezem egy ideje, hogy el kellene mennem vastagbéltükrözésre, mivel sajnos a családunkban nem egy embernél előfordult a vastagbélrák. De úgy gondoltam, majd ráér ha szültem. Na most ez egy kicsit előrébb hozódott. Jövőhét végére kaptam időpontot a tükrözésre, de csakis az ismerettség miatt. Amúgy április vége lett volna szabad.Anyukám már ezen is teljesen felháborodott. Most több mint egy hétig ezen együk magunkat? Szó nem lehet róla. Először el sem akartam anyának mondani, hogy szegénykém ne idegeskedjen ezen is, gondoltam majd jövőhéten csütörtökön ha meglesz az eredmény elég, ha beavatom. De mégis elmondtam, szerencsémre. Azt kérte, hogy hívjunk fel egy magán szakrendelést, és menjek el oda, hátha hamarabb lesz eredményünk. Ami számomra is vonzóvá tette a magán út választását, az az altatásban történő vizsgálat és a kiváló körülmények. Nyugodt környezetben beszélhet az ember az orvossal, nem nyitják ki hetvenszer az ajtót, miközben az ember végtelenül kiszolgáltatott pozitúrában fekszik és nem kell a szenvedésünk közepette végig hallgatnunk, hogy ki mit főzött a hétvégén.

Nos kaptam is időpontot, de csak egy konzultációra, ahol eldöntik, hogy mikor legyen a vizsgálat, ami mindenestől már 65.000 Ft-ból meg is van.

Hát, igen, mindennek ára van. De ekkor rukkolt a mamim elő egy kiváló ötlettel. "Hívd fel a másik kórházban dolgozó gasztros orvos ismerősödet, kérdezd meg őt!" Szerencsére ő másképp állt hozzám. Megnyugtatott, hogy valószínű egy belső aranyér vagy fissura, ami megsérülhetett a székrekedés miatt. De menjek be és gyorsan csinál egy végbéltükrözést, ami teljesen fájdalmatlan és nem igényel több napos előkészületet. Így is lett és tényleg nem éreztem semmit. A diagnózis I-es stádiumú belső aranyér. Különösebb teendő nincs vele, csak most egy kis gyógyszer míg helyre nem jön. Megnyugodtam, bár majd rászánom magam a vastagbéltükrözésre is, de az orvos szerint az most nem lenne tanácsos az előkészítéshez szükséges hashajtás miatt. Majd...

Nélkülem megáll az élet?

2009.03.26.

Tegnap reggel majdnem elájultam mikor kinéztem az ablakon. Hó????? Nem, még alszom és ez csak egy rossz álom. De nem!!! Tényleg hatalmas hó esett. Na ne! Tegnap csepegtettük rá Mavlócira a kullancsriasztó cseppeket, 2 napig nem érheti víz, különben felesleges volt az egész. Álmatagon gyors terv kellett mivel még mindig szakadt a hó. Megvan! Kössünk törölközőt a nyakába. Egy Algoflexes törölközőt duplán hajtva biztosítótűvel a hátára és nyakára erősítettünk. Tiszta "szuperdog" érzésünk támadt.

Mára szerencsére már nyoma sem volt a hónak, csak a hideg utózöngéjét érezhettük az orcánkon, mikor reggel kimerészkedtünk. Merthogy belőlem csupán az arcom látszik ilyen hideg időkben. Mókáznak is rajtam a családtagok :)! Hó hiányában már kimerészkedtünk az erdőbe egy kis délutáni kutyusos hancúrra. Össze is gyűltünk elég sokan, tündéri látvány, ahogy egymás után rohangálnak és klikkeket alkotva játszanak. Bizony, még az állatok is megválasztják, hogy kivel játszanak. Mavlócit csak egy-két jóízű csemegézésen kaptuk rajta. Még viccelődtünk is vele, hogy a múltkor milyen rendkívül gusztustalan és felejthetetlen volt, mikor a kertben behabzsolt finomságokat a házban a kőre prezentálta. Kedvesem még örvendezett is, hogy milyen jó, hogy nem volt otthon. Na most aztán ő is megkapta. A délutánomat a barátnőmnél töltöttem. Mikor hívtam a férjemet, hogy legyen kedves és jöjjön értem, közölte, hogy jó, mindjárt indul, csak Mavlóci kiadta az erdőben elfogyasztott nasit. Már az autóban éltem a gyanúval és rákérdeztem, hogy a szőnyeget is baleset érte e. A válasz sajnos igen volt. Ugyanis apa nem hallotta, hogy a kutyus öklendezik, pedig ezt elég nagy hanggal és hosszadalmasan teszi. A másik kérdésem: A szakállát megtörölted? Válasz: Nem, mert siettem érted! Nos én már tudok olvasni a sorok között és apa valójában azt akarta mondani, hogy épp egy zombi háború (számítógépes játék, BRRR) közepén volt és azt nem lehet félbe hagyni. Az aggodalmam beigazolódott mikor hazaértem. Szerencsénkre bambusz szőnyegünk van, arról letörölni könnyű volt a terméket, de mindezt a méregdrága pihe-puha WC papírral??? Nincs papírtörlő itthon, hurrá! Bemegyek, megemelem a szőnyeget. Alatta nem lett fertörölve. Be a vödörrel, Domestossal és álljunk neki. Na ezt sikeresen likvidáltam, jöhet Mavlóci száj toalettje. Fertőtlenítős törölközővel szakállsúrolás, majd jó nagy adag mentolos fogkrémmel az apró szájzugok és íny takarítás. Ezt csak anya tudja ilyen alaposan megcsinálni.

Büntiből apa magának készített vacsorát. Tejbegrízzel próbálkozott. De már az edény elővétele után megállt mellettem bánatos szemekkel és elhangzott az első kérdés. Hogyan kell csinálni? Mennyi gríz kell? Nos mikor már büszkén jelentette, hogy a vége felé közeledik a vacsi, kinéztem, hogy minden ok e. Végülis igen, egész jól sikerült, csak a cukor maradt ki, de azt utólag is könnyen pótolható volt. Így apa főzési repertoárja bővült a tejbegrízzel. Egyébként nagyon ügyesen boldogul a konyhában, számtalanszor készít ebédet nekünk.

Nos, a haragom is elszállt, úgyhogy jöhet a közös tévézgetés :)!

 

Csak pozitívan

2009.03.24.

A mai Meddőségi Centrumos látogatásom után egészen jó hangulatban távoztam. Nem kellett sokat várnom és a 3.5 cm-es cisztám 1.5 cm-esre húzódott vissza. Igaz, nem tűnt el, de legalább kisebb lett, és a csökkenő tendenciát nézve, mire jön a következő mensi, már el is tűnik. Remélem. Mindenesetre kérdeztem a doktort, hogy akkor felírja e a fogamzásgátlót. Mondta, hogy ha megígérem, hogy a mostani ciklusban nem véreztetek be tüszőt, akkor nem kell. Hát így megkértem, hogy akkor talán gyorsan írja is fel azt a fogigátlót. Ahogyan magamat ismerem mindent képes vagyok produkálni, jobb lesz ez így. Már be is vettem az első szemet. Utoljára 3 éve szedtem...

A vizsgálóban míg az ultrahangra vártam, beszélgettem az egyik nagyon kedves asszisztensnővel (ott mindenki hallatlanul kedves) és elmesélte, hogy egyre több és több páciens van, az alkalmazottak száma pedig ugyanannyi mint kezdetben. Már az április is tele van. Hát igen, ez nagyon sajnálatos, hogy ennyi párt érint a gyermektelenség.

Az időjárás nem éppen a pozitív gondolkodásnak kedvez. Elkeserítő, hogy még mindig nem köszöntött be a tavasz. Sőt napról napra egyre hidegebb van és esik az eső. Szerencsére a délutáni sétánk idejére az eső elállt a szél ráerősített. De sebaj, minket semmi sem gátol a délutáni mókánkban. Útközben találkoztunk egy közterületes bácsival. mikor megláttam a torkomban dobogott a szívem, ugye mondanom sem kell, hogy nem örömömben. Mavlócin nem volt szájkosár. Mikor elhaladtunk mellette szerencsénkre Mavlóci nem a vérszomjas, acsarkodós profilját mutatta (nincs is ilyen neki) inkább szorosan a lábam mellé húzódott és elsiettünk anélkül, hogy a bácsi megállított volna minket. Huh... ezt megúsztuk. 
Már hetek óta törjük a fejünket, hogy a kullancsriasztás melyik módszerét válasszuk Mavlóci számára. Van aki a nyakörvre esküszik, mások pedig a cseppekre. Mi most a cseppek mellett döntöttünk és a régi bolhanyakörvét is fent hagyjuk rajta. Hátha így elkerülnek minket az apró vérszomjas jószágok.

A szolgáltatók hatalma

2009.03.23.

A mai napomat kénytelen vagyok itthon tölteni, mivel 1 hete kaptunk egy értesítőt, hogy a vízóránk hitelesítési ideje a végéhez közeledik. A következő szöveg: " Március 23-án 8-15 óra között tegye lehetővé, hogy munkatársaink a cserét el tudják végezni. Az új óra  és a csere munkadíja 6000 Ft lesz, amelyet a fogyasztó köteles fizetni." Jön a fenyegető rész: "Amennyiben a fenti időpontban nem tartózkodik otthon az új kiszállás díja 2300 Ft." Hát igen. Nem elég, hogy szabadságot kell kivennie valakinek, legalább egy szűkebb időintervallumot adnának meg, hogy ne kelljen egész nap a lakásban kuksolni. Remélem 2-ig megérkeznek a mesterek, mert Mavlócinak nem igazán fogom tudni elmagyarázni, hogy tartogasd a pipit kutyuskám, mert a bácsik még nem jöttek. Másrészről nekem teljesen megfelel a régi vízóra is, ez is csak egy újabb pénzbegyűjtési akció. Nem elég, hogy egyre drágább az energia, a víz, a villany és minden más, még ez sem elég. Még ilyen apróságokkal is fokozzák a családok nyomorát. De van még valami, ami aggaszt. Legutóbb tavaly nyáron a házban a szennyvízcsőrendszer elöregedett. Az első találkozó alkalmával a közösképviselő jelenlétében a mesterekkel, akikkel felvállaltatták a munkát, az hangzott el, hogy kicserélik a csöveket és helyre állítják az eredeti állapotokat. Beleértve a festést és burkolást is. Ja és persze minden 2-3 napot vesz igénybe, mely időre kérték, hogy biztosítsuk a bejárhatóságot a lakásunkba. Ok, megússzuk 3 nap szabadsággal. Elkezdődött a munka, természetesen az első nap szétverték az egész WC-t, de a szavukat adták, hogy másnap már visszakötik és lehet használni. Még szerencse, hogy közel lakunk egy bevásárlóközponthoz, így oda át tudtam járni napközben, hogy szükségleteimet elintézzem. Persze 3 nap után még mindig szétverve hevert minden, se víz se WC. Ezt a néhány napot anyáéknál töltöttük, persze reggel 8-ra spuri haza, hogy a munkások be tudjanak jutni. Volt olyan nap is, hogy a lábukat sem tették be a lakásba. Szépen komótosan elkészült, csak némi változással az eredeti tervhez képest. A festést és burkolást már mindenki magának fejeztesse be, mert a ház pénze elfogyott. A falat úgy állították  helyre, hogy a szekrény ami a falon lógott nem fért vissza és a WC papír csak többszöri húzással távozik. Ja és a WC kagylót úgy tették vissza, hogy a tetejét nem lehetett felhajtani, csak ha az ember használat közben a hátával tartotta, azt megoldották ugyan, hozzáteszem nem kis perlekedés árán, de az eredeti helyen tátongó lyuk maradt a csempén. Na ennyit erről, ha beengedünk valakit... Nagyon remélem, a vízóra cseréje nem okoz ennyi bosszúságot és kárt...

Be kell vallanom, hogy a vízóra cserét végző mesterekkel szemben támasztott előítéleteim tévesnek bizonyultak. Az imént mentek el és 2 perc alatt le is cserélték. Még a hátrahagyott koszért is elnézést kértek, ami valójában távol állta a kosz fogalmától. Egy kis víz és a régi óra darabjai voltak. Igaz 6000 Ft-unk bánja, de ez ellen lehet tenni valamit? Nem. Még Mavlóci is farokcsóválva fogadta őket, de sajnos ők nem viszonozták ilyen lelkesen az ő örömét. Be kellett zárnom a nappaliba :(! De legalább tartanak tőle, így egy kicsit én is biztonságban érezhetem magam.

Holnap 16 órakor ismét meglátogatom a Meddőségi Intézetet. Már olyan "régen" jártam arra. A doktor kérése szerint 2. menzesz napon rákukkant a petefészek cisztámra, hogy merre alakult. Kétlem, hogy 1 hét alatt felszívódott volna. Inkább fogamzásgátló recepttel fogok távozni, mint a hormonok receptjeivel. 1 hónap fogi gátló, hogy ne legyen peteérés és abból újabb ciszta és ha minden ok, akkor április közepén neki vágunk. Ha ismét közbejön valami és a májusi projekt is meghiúsul, akkor elhatároztam, hogy augusztusig elkerülöm az Intézetet. Az augusztus lesz az ideális hónap, ugyanis a férjem is akkor lesz szabadságon, így mindketten itthon leszünk és pihizünk. No de ne siessünk ennyire előre, még ott a következő hónap....

Egy kis pihenő Hajdúszoboszlón

2009.03.22.

Pénteken reggel már hajnalban ébredtünk. Mavlóci szokás szerint ébresztőt csinált. Hétvégére szoboszlói kiruccanást terveztünk, mivel apának kongresszusra kellett mennie, ahová mi is vele tartottunk csak a kongresszusi program mellőzésével. Nagymamám Szoboszlón lakik, így mi őt látogattuk meg.

Korai indulást terveztünk. Ez nem egészen jött össze... Sajnos a zöldkártyánk a lejárat végéhez közeledett és mivel szombaton nem dolgoznak a szakemberek, kénytelenek voltunk még indulás előtt megcsináltatni. Sőt még benzinünk sem volt, anélkül pedig nem megy az autó. Sajnos. Így dél körül sikerült megérkeznünk, a férjem pedig repülve rohamozta meg az előadássorozatot. Mi a nagyival bevásárlás után bőségesen megebédeltünk és tavaszi napsütés híján csak egy gyors sétát tettünk Mavlócival. Délután a család többi tagja - apraja nagyja - meglepett minket, így az gyorsan el is repült és apa is megérkezett, immár rendkívül okosan. Nagy meglepetésünkre mire zuhanyzás után a szobába léptünk, egy hatalmas szőrös eb látványa tárult elénk, hanyatt fekve és szétterülve az ágy kellős közepén. Mavlóci úgy gondolta, hogy ő ott tölti az éjszakát. Nem kis rimánkodás árán sikerült letessékelni az ágy mellé és birtokba vennünk a már előmelegített fekhelyünket. 

Másnap reggel ismét korán volt ébresztő. Gyors egészségügyi séta és Mavlóci bendőjének telepakolása után, mi is táplálékhoz jutottunk. Majd apa ismét tudásra szomjazva elhagyott minket. A nagyival nekiláttunk az ebéd elkészítéshez, hogy délután minél hamarabb indulhassunk sétálni. Szép napos idő volt, sok babakocsis sétálóval. Ezektől Mavlóci annyira fél, hogy sokszor az úttestre lelépve kerültük ki őket. Hm, elgondolkoztam mi is lesz ha egyszer mi is eljutunk odáig, hogy babakocsiba tolhassuk a babánkat vagy babáinkat. Vajon akkor is rettegni fog? De arra jutottam, hogy meg fogja szokni és ő lesz a testőre a bébinknek vagy bébijeinknek. A séta végére apa is végzett és mellénk szegődött. A haza út már gyorsabban telt, az autó gyorsan hazaröpített minket. Egy gyors csomagolást követően elkámpicsorodva vettük tudomásul, hogy eltelt a két nap és véget ért a kurta vakációnk. Ami boldoggá tett minket, hogy még előttünk van a vasárnap...

Tavaszi sikerszéria

2009.03.19.

Úgy tűnik a tavasz tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Meddőségi Intézetünkben egy új kismami van. Vagyis 1 új akiről tudunk, és ki tudja, hogy mi van a többiekkel. Ez egy sikerszériának tűnik, sajnálom, hogy nem szállhatok be... Azért még nem adom fel a reményt, bár 1 hét elég kevés idő, hogy eltűnjön az a szörnyűség, de hátha.  

Most értünk haza a szokásos Mavlócis sétáról. Igazán jó volt, voltak kint más kutyikák is és hatalmasat hancúroztak, most pedig ájultan alszik a kanapé legpuhább részén elterülve. Tegnap nem kis dilemma után rászántuk magunkat, hogy fojtó nyakörvet vásároljunk. Nagyon nem akartam, de 2 nap alatt kétszer fordult elő, hogy meglátta az utcán a kis barátját és majdnem kitépte a karomat. Két lábbal kitámasztva, mindkét kezemmel tartva próbáltam visszafogni, persze nem sok sikerrel. A járókelők, ha ránk néztek, az az érzésük támadhatott, hogy egy kétszemélyes kötélhúzó bajnokság nézőterére keveredtek. Nos ekkor végleg eldöntöttem, kell az a nyakörv, ami megfékezi. Ma már azzal indultunk a kis kirrucanásukra és nagyon jól bevált. És ami nagyon fontos, hogy egyáltalán nem drasztikus, nem okoz neki semmi kellemetlenséget, mert rájött, hogy nem jó rángatni anyát.Sajnos apa ma ügyel, úgyhogy lassan szedjük a sátorfánkat és indulunk a nagyihoz...

Ilyen már tényleg nincs!!!

2009.03.18.
Azt hiszem az élet a tűrőképességeim határait feszegeti. Ha valaki meghallja az elmúlt 6 hónapom nem éppen kurta történetét, azt mondja, hogy ilyen nincs. Ennyi balszerencsés esemény ennyi idő alatt ennyi minden… Szappanoperába illik. Még a Meddőségi Centrumban az orvosom szemében is a szánalom és kétségbeesés szikráját láttam megcsillanni. Felhívta a figyelmemet, hogy nem fog megsértődni, ha nem produkálom neki a gyermekért küszködő nőkben előforduló, valamennyi hátráltató „bajos-dolgot”! Csak hogy lerántsam a leplet: a mai konzultáció előtt még azon idegeskedtem, hogy az endometriózis miatt nem fogja elvállalni a következő beültetést. Erre ügyet sem vetett, azt mondta egy 2 cm-es csoki-ciszta miatt nem küld laparoszkópiára és nem kezel meg fél éven keresztül fogamzásgátlóval, hogy aztán egy klimaxos nőt csináljon belőlem. Az endo nem zavar. Viszont, és most jön a lényeg: a pénteken 4D-s ultrahanggal látott 20 mm-es domináns tüszőcském, ami átjárható petevezeték mellett babaesélyes is lehetett, olyan erősen bevérzett, hogy mára egy 3.5 cm-es véralvadékkal és savóval kitöltött cisztává fejlődött. Ez kitölti a jobb petefészket, az endometriózis a balt. Így hát babára fel. Lehetetlen. Addig nem tudunk belevágni a következő programba, amíg ez a véres dzsuva – mert máshogy minősíteni nem tudom – fel nem szívódik. Próbálta az orvos latolgatni, hogy mit tehetnénk, de laparoszkópiásan eltávolítani nem éri meg (hozzáteszem, hogy nem is engedném), leszívni nem tudja, mert az alvadék eltömítené a tűt. Egy akkora tűt – szó szerint idézve – nem tud feltuszkolni a hüvelyen keresztül, amivel ezt ki tudná varázsolni onnan. Így hát marad az újabb várakozás. A menzesz 1.napján ránéz, hogy mi újság odabent, volt e esetleg akkora szerencsém, hogy felszívódott és talán megkapom életem legszebb szülinapi ajándékát! Ha még mindig ott éktelenkedik, 1 hónap fogamzásgátló, hogy ne legyen peteérésem és még véletlenül sem tudjon semmi az utunkba állni. Ez esetben lőttek az ajándékomnak.

Biztos, hogy valamikor, amit nem tudok ugyan, de biztosan nagy gonoszságot vagy gonoszságokat követhettem el, hogy ezt kapom. Egyre inkább a szakadék szélére sodródom…

Tegnap kitaláltam egy új hóbortot, ami még egészséges is. A munkahelyemen éppen bokros teendőim közepette, akadt egy kis időm egy egészségmegőrző magazin lapozgatására. A növényi csírákról írtak benne egy érdekes összefoglalót. Már tavaly is foglalkoztatott, de már nem is emlékszem miért veszett a feledés homályába. Most újra bevillant, hogy én ezt már szerettem volna kipróbálni. Munka után usgyi a legközelebbi bio-bolt. Rögtön vásároltam is egy csíráztató edényt, szerencsére nem pénztárca slankító új hóbort.És beszereztem néhány magot is, ami potencianövelő, termékenységfokozó. Ahogy hazajöttem neki is láttam. Alaposan megmostam a magokat, majd ahogy a használati utasításban tanácsolták, beáztattam őket egy napra. Ma délután pedig a 24 óra elteltével kivettem őket a lubick-ból és elkezdődött a csíráztatás. Elvileg néhány nap alatt néhány mm-es csírák nőnek, amiket joghurtba, szendvicsre szórva lehet fogyasztani. Kíváncsi vagyok, hogy nálam is csíráznak e, ugyanis nem vagyok a növények kedvence. Még a Keresztapumtól kapott Aloe Verát is sikerült az Örök Virágmezőkre száműznöm.