Lombikbébi program - még mindig várjuk a kis csodát

A mai Kaális látogatásom nem volt éppen biztató. Bár reggel mikor meghallottam a rádióban a horoszkópomat már előre rettegtem. Nem igazán hiszek benne, de ma reggel pont hallottam és pont azt mondták, hogy a türelmet kell gyakorolnom és várakoznom kell. Na ezek után...
Sajnos az ösztrogénem nincs az ilyenkor elvárt tartományban. 100-300 között kellene lennie, de nekem csak 54. Ezért a dózist felemelte a doki és csütörtök helyett pénteken kell mennem újabb vérvételre. Addig alakulnia kell a petesejteknak, mert ha nem turbózódnak fel, le kell állítani a kezelést, de erre most gondolni sem akarok, mert minden rendben lesz.

Végre elérkezett az idő! Másodszor is nekikezdhetünk a lombikprogramnak. Már szorgosan szúrjuk a hormonokat. Kedden kell mennem vérvételre, hogy megnézzük hogyan is reagálok a hormonokra. Dehát hogyan reagálnék? Naná, hogy jól!

Végre. Annyi negatív esemény után végre valami jó. A mai UH-on már nyoma sincs cisztának, így megcsillant egy új remény. Kezdhetünk? Nem akarom elkiabálni. Lehet. Most még csak szépen csendben örülünk.Ma már meg is kaptam az első Decapeptil injekciómat, még ennek is örülök most, pedig nagyon nem bírom a szurkálást. Azt hiszem, jó lesz ha hozzászokom, mert ha a menzeszem is megjön és beindul a stimuláció, akkor még jön mellé a másik hormon szuri és a véralvadási zavar miatt még egy véralvadásgátló szuri is, ami napi 2x megy. Ha jól számolom, akkor ez testvérek között is napi 4!!!! szuri. Huh.... Olyan leszek, mint egy céltábla. No, de sebaj, ha meglesz a gyümölcse.

A mai fogorvosnál tett látogatásom is a vártnál sokkal jobban alakult. Azt hittem, hogy van egy lyukas fogam, mert érzékeny picit, de nincs! Legalábbis a doki bácsi (talán 2 évvel idősebb nálam) nem látott semmit. A röntgent sajnos nem engedélyezhettem, pont most... Így maradt a szem... Ha gond van úgyis megyek!

A kellemes hétvége után, a hétfő reggel legkevésbé sem volt kellemesnek mondható. Egész hétvégén nem tudtam WC-re menni, aminek köszönhetően vasárnapra már egy lufira hasonlítottam. Hétfőn hajnalban viszont halálra rémültem. Egy csomó vér - legalábbis számomra sok - volt a székletemben. Na usgyi a kórház, ez nem maradhat annyiban.Már tervezem egy ideje, hogy el kellene mennem vastagbéltükrözésre, mivel sajnos a családunkban nem egy embernél előfordult a vastagbélrák. De úgy gondoltam, majd ráér ha szültem. Na most ez egy kicsit előrébb hozódott. Jövőhét végére kaptam időpontot a tükrözésre, de csakis az ismerettség miatt. Amúgy április vége lett volna szabad.Anyukám már ezen is teljesen felháborodott. Most több mint egy hétig ezen együk magunkat? Szó nem lehet róla. Először el sem akartam anyának mondani, hogy szegénykém ne idegeskedjen ezen is, gondoltam majd jövőhéten csütörtökön ha meglesz az eredmény elég, ha beavatom. De mégis elmondtam, szerencsémre. Azt kérte, hogy hívjunk fel egy magán szakrendelést, és menjek el oda, hátha hamarabb lesz eredményünk. Ami számomra is vonzóvá tette a magán út választását, az az altatásban történő vizsgálat és a kiváló körülmények. Nyugodt környezetben beszélhet az ember az orvossal, nem nyitják ki hetvenszer az ajtót, miközben az ember végtelenül kiszolgáltatott pozitúrában fekszik és nem kell a szenvedésünk közepette végig hallgatnunk, hogy ki mit főzött a hétvégén.

Nos kaptam is időpontot, de csak egy konzultációra, ahol eldöntik, hogy mikor legyen a vizsgálat, ami mindenestől már 65.000 Ft-ból meg is van.

Tegnap reggel majdnem elájultam mikor kinéztem az ablakon. Hó????? Nem, még alszom és ez csak egy rossz álom. De nem!!! Tényleg hatalmas hó esett. Na ne! Tegnap csepegtettük rá Mavlócira a kullancsriasztó cseppeket, 2 napig nem érheti víz, különben felesleges volt az egész. Álmatagon gyors terv kellett mivel még mindig szakadt a hó. Megvan! Kössünk törölközőt a nyakába. Egy Algoflexes törölközőt duplán hajtva biztosítótűvel a hátára és nyakára erősítettünk. Tiszta "szuperdog" érzésünk támadt.

Mára szerencsére már nyoma sem volt a hónak, csak a hideg utózöngéjét érezhettük az orcánkon, mikor reggel kimerészkedtünk. Merthogy belőlem csupán az arcom látszik ilyen hideg időkben. Mókáznak is rajtam a családtagok :)! Hó hiányában már kimerészkedtünk az erdőbe egy kis délutáni kutyusos hancúrra. Össze is gyűltünk elég sokan, tündéri látvány, ahogy egymás után rohangálnak és klikkeket alkotva játszanak. Bizony, még az állatok is megválasztják, hogy kivel játszanak. Mavlócit csak egy-két jóízű csemegézésen kaptuk rajta. Még viccelődtünk is vele, hogy a múltkor milyen rendkívül gusztustalan és felejthetetlen volt, mikor a kertben behabzsolt finomságokat a házban a kőre prezentálta. Kedvesem még örvendezett is, hogy milyen jó, hogy nem volt otthon. Na most aztán ő is megkapta. A délutánomat a barátnőmnél töltöttem. Mikor hívtam a férjemet, hogy legyen kedves és jöjjön értem, közölte, hogy jó, mindjárt indul, csak Mavlóci kiadta az erdőben elfogyasztott nasit. Már az autóban éltem a gyanúval és rákérdeztem, hogy a szőnyeget is baleset érte e. A válasz sajnos igen volt. Ugyanis apa nem hallotta, hogy a kutyus öklendezik, pedig ezt elég nagy hanggal és hosszadalmasan teszi. A másik kérdésem: A szakállát megtörölted? Válasz: Nem, mert siettem érted! Nos én már tudok olvasni a sorok között és apa valójában azt akarta mondani, hogy épp egy zombi háború (számítógépes játék, BRRR) közepén volt és azt nem lehet félbe hagyni. Az aggodalmam beigazolódott mikor hazaértem. Szerencsénkre bambusz szőnyegünk van, arról letörölni könnyű volt a terméket, de mindezt a méregdrága pihe-puha WC papírral??? Nincs papírtörlő itthon, hurrá! Bemegyek, megemelem a szőnyeget. Alatta nem lett fertörölve. Be a vödörrel, Domestossal és álljunk neki. Na ezt sikeresen likvidáltam, jöhet Mavlóci száj toalettje. Fertőtlenítős törölközővel szakállsúrolás, majd jó nagy adag mentolos fogkrémmel az apró szájzugok és íny takarítás. Ezt csak anya tudja ilyen alaposan megcsinálni.

A mai Meddőségi Centrumos látogatásom után egészen jó hangulatban távoztam. Nem kellett sokat várnom és a 3.5 cm-es cisztám 1.5 cm-esre húzódott vissza. Igaz, nem tűnt el, de legalább kisebb lett, és a csökkenő tendenciát nézve, mire jön a következő mensi, már el is tűnik. Remélem. Mindenesetre kérdeztem a doktort, hogy akkor felírja e a fogamzásgátlót. Mondta, hogy ha megígérem, hogy a mostani ciklusban nem véreztetek be tüszőt, akkor nem kell. Hát így megkértem, hogy akkor talán gyorsan írja is fel azt a fogigátlót. Ahogyan magamat ismerem mindent képes vagyok produkálni, jobb lesz ez így. Már be is vettem az első szemet. Utoljára 3 éve szedtem...

A vizsgálóban míg az ultrahangra vártam, beszélgettem az egyik nagyon kedves asszisztensnővel (ott mindenki hallatlanul kedves) és elmesélte, hogy egyre több és több páciens van, az alkalmazottak száma pedig ugyanannyi mint kezdetben. Már az április is tele van. Hát igen, ez nagyon sajnálatos, hogy ennyi párt érint a gyermektelenség.

A mai napomat kénytelen vagyok itthon tölteni, mivel 1 hete kaptunk egy értesítőt, hogy a vízóránk hitelesítési ideje a végéhez közeledik. A következő szöveg: " Március 23-án 8-15 óra között tegye lehetővé, hogy munkatársaink a cserét el tudják végezni. Az új óra  és a csere munkadíja 6000 Ft lesz, amelyet a fogyasztó köteles fizetni." Jön a fenyegető rész: "Amennyiben a fenti időpontban nem tartózkodik otthon az új kiszállás díja 2300 Ft." Hát igen. Nem elég, hogy szabadságot kell kivennie valakinek, legalább egy szűkebb időintervallumot adnának meg, hogy ne kelljen egész nap a lakásban kuksolni. Remélem 2-ig megérkeznek a mesterek, mert Mavlócinak nem igazán fogom tudni elmagyarázni, hogy tartogasd a pipit kutyuskám, mert a bácsik még nem jöttek. Másrészről nekem teljesen megfelel a régi vízóra is, ez is csak egy újabb pénzbegyűjtési akció. Nem elég, hogy egyre drágább az energia, a víz, a villany és minden más, még ez sem elég. Még ilyen apróságokkal is fokozzák a családok nyomorát. De van még valami, ami aggaszt. Legutóbb tavaly nyáron a házban a szennyvízcsőrendszer elöregedett. Az első találkozó alkalmával a közösképviselő jelenlétében a mesterekkel, akikkel felvállaltatták a munkát, az hangzott el, hogy kicserélik a csöveket és helyre állítják az eredeti állapotokat. Beleértve a festést és burkolást is. Ja és persze minden 2-3 napot vesz igénybe, mely időre kérték, hogy biztosítsuk a bejárhatóságot a lakásunkba. Ok, megússzuk 3 nap szabadsággal. Elkezdődött a munka, természetesen az első nap szétverték az egész WC-t, de a szavukat adták, hogy másnap már visszakötik és lehet használni. Még szerencse, hogy közel lakunk egy bevásárlóközponthoz, így oda át tudtam járni napközben, hogy szükségleteimet elintézzem. Persze 3 nap után még mindig szétverve hevert minden, se víz se WC. Ezt a néhány napot anyáéknál töltöttük, persze reggel 8-ra spuri haza, hogy a munkások be tudjanak jutni. Volt olyan nap is, hogy a lábukat sem tették be a lakásba. Szépen komótosan elkészült, csak némi változással az eredeti tervhez képest. A festést és burkolást már mindenki magának fejeztesse be, mert a ház pénze elfogyott. A falat úgy állították  helyre, hogy a szekrény ami a falon lógott nem fért vissza és a WC papír csak többszöri húzással távozik. Ja és a WC kagylót úgy tették vissza, hogy a tetejét nem lehetett felhajtani, csak ha az ember használat közben a hátával tartotta, azt megoldották ugyan, hozzáteszem nem kis perlekedés árán, de az eredeti helyen tátongó lyuk maradt a csempén. Na ennyit erről, ha beengedünk valakit... Nagyon remélem, a vízóra cseréje nem okoz ennyi bosszúságot és kárt...

Be kell vallanom, hogy a vízóra cserét végző mesterekkel szemben támasztott előítéleteim tévesnek bizonyultak. Az imént mentek el és 2 perc alatt le is cserélték. Még a hátrahagyott koszért is elnézést kértek, ami valójában távol állta a kosz fogalmától. Egy kis víz és a régi óra darabjai voltak. Igaz 6000 Ft-unk bánja, de ez ellen lehet tenni valamit? Nem. Még Mavlóci is farokcsóválva fogadta őket, de sajnos ők nem viszonozták ilyen lelkesen az ő örömét. Be kellett zárnom a nappaliba :(! De legalább tartanak tőle, így egy kicsit én is biztonságban érezhetem magam.

Pénteken reggel már hajnalban ébredtünk. Mavlóci szokás szerint ébresztőt csinált. Hétvégére szoboszlói kiruccanást terveztünk, mivel apának kongresszusra kellett mennie, ahová mi is vele tartottunk csak a kongresszusi program mellőzésével. Nagymamám Szoboszlón lakik, így mi őt látogattuk meg.

Korai indulást terveztünk. Ez nem egészen jött össze... Sajnos a zöldkártyánk a lejárat végéhez közeledett és mivel szombaton nem dolgoznak a szakemberek, kénytelenek voltunk még indulás előtt megcsináltatni. Sőt még benzinünk sem volt, anélkül pedig nem megy az autó. Sajnos. Így dél körül sikerült megérkeznünk, a férjem pedig repülve rohamozta meg az előadássorozatot. Mi a nagyival bevásárlás után bőségesen megebédeltünk és tavaszi napsütés híján csak egy gyors sétát tettünk Mavlócival. Délután a család többi tagja - apraja nagyja - meglepett minket, így az gyorsan el is repült és apa is megérkezett, immár rendkívül okosan. Nagy meglepetésünkre mire zuhanyzás után a szobába léptünk, egy hatalmas szőrös eb látványa tárult elénk, hanyatt fekve és szétterülve az ágy kellős közepén. Mavlóci úgy gondolta, hogy ő ott tölti az éjszakát. Nem kis rimánkodás árán sikerült letessékelni az ágy mellé és birtokba vennünk a már előmelegített fekhelyünket. 

Úgy tűnik a tavasz tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Meddőségi Intézetünkben egy új kismami van. Vagyis 1 új akiről tudunk, és ki tudja, hogy mi van a többiekkel. Ez egy sikerszériának tűnik, sajnálom, hogy nem szállhatok be... Azért még nem adom fel a reményt, bár 1 hét elég kevés idő, hogy eltűnjön az a szörnyűség, de hátha.