Lombikbébi program - még mindig várjuk a kis csodát

Szerző: kota24

A BLOG LEÍRÁSA

Vannak párok akikhez a gólya hamar beköszönt. Én és a férjem sajnos nem közéjük tartozunk. 2 éve várjuk minden hónapban, hogy na most talán... eddig hiába

Látogatás: 88115 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

A beültetés, azaz embriótranszfer

2009.02.27.

Szombaton reggel már alig fájt a hasam a punkció után. 9-kor keltünk fel és alig vártuk, hogy megcsörrenjen a telefon! Este elalvás előtt bűvöltem a sejtecskéimet, hogy mind szépen megtermékenyüljön. Fél10... végre megszólalt a telefon, a biológusnő hívott, megtermékenyült mind a 3 sejtecském!!! Hurrá!!! Minden a legjobban alakul... Holnap reggel újra hívni fognak, hogy osztódtak e. Újabb izgalmas nap elébe nézünk. Déltől kutyasuli, de a nap hátralévő része nehezen telt el. Alig vártam, hogy este legyen és lefekhessek és reggel legyen és jöjjön a telefon. Megint bűvöltem immár a zigótáimat, hogy osztódjanak szépen. Reggel 9-kor ébredés és fél 10-kor ismét telefon, ismét jóhír, mind szépen osztódott holnap fél 10-re mehetek és visszakapom őket! El sem hiszem, ez tényleg velünk töténik. Lehet, hogy 2009 tényleg a mi évünk lesz???

Eljött a hétfő reggel. Anyukám kísért el, mert a férjemnek dolgoznia kellett. A dolog menete ugyanaz mint a punkció során. Bemenni, átöltözni, be a műtőbe, lábzsák, takaró és jön a doktor. Indulhat a mandula vagy mandulák? :) Sajnos már csak 2 babám maradt, 1 nem osztódott jól, de a 2-őt visszakaptam, egy 6 sejtest és egy 9 sejtest. A méh helyzete alapján valakinek hanyatt, valakinek hason kell feküdni, teljesen mozdulatlanul 1 órát. Én hason feküdtem, elég nehezen telt el az idő. Ismét várakozni a dokira, hogy ellásson tanácsokkal. 2 napig kell feküdni, utána lehet tenni-venni. 

4 napra hazaköltöztünk anyához, hogy tényleg pihenni tudjak. Az én drága nagymamám volt velem, ágyba hozta a kajcsit, tényleg csak pisilni és tusolni keltem fel. Szorgosan beszélgettem a kicsikéimmel és az apapuszi sem maradhatott el egy nap sem. 4 nap után hazaköltöztünk, a hugicám jött segíteni, ugyanis Mávlóci kutyikát a maga 30 kilójával nem akartam sétáltatni.Anyukám minden reggel hozta az ebédet. Minden adott volt a sikerhez.

Nagyon nehezen teltek a napok, de minden jól alakult. Egészen a 25.nap reggeléig. Elkezdtem barnásan pecsételni. Jaj ne, először hasított belém, hogy nem sikerült. De talán mégis, másnál is volt már ilyen és mégis ott volt a baba. Minden pisilésnél izgalommal vártam, hogy talán elmúlt. De nem! Egyre erősebb!!! Azt hiszem kezdhetek beletörődni... Kedden vérvétel, de nem vártam meg, hétfőn elmentem. Fél 11-re kellett visszamennem. A doktor nagyon kedves volt, behívott hamar, nem váratott meg. Addig amíg nem hallja az ember 100%-os bizonyossággal, hogy nem jött össze, addig bízik. Én is így voltam vele, de azért sejtettem a valóságot. HCG 0.6 :(!

Ennyi volt, majd a következő!!!!

Az első szuritól a punkcióig

2009.02.27.

2009. január 5-én végre megjött. A lombikos menzesz számításánál, ha 12 óráig jön meg akkor az az 1.nap, ha 12 óra után akkor a következő nap az első. Nekem ez január 6-a volt. Alig vártam, hogy beadhassam az 1. szurit! Az 1.nap csak az úgynevezett Decapeptyl nevezetű injekciót kellett adni, ami megakadályozza a túlstimulációt.

A túlstimuláció a hormonkezelés rettegett szövődménye, megnőnek a petefészkek, súlyos esetben akár csecsemőfejnyire is, és folyadék lép ki a hasüregbe és mellüregbe. Ez már kórházi kezelést igényel. Amivel mi ennek megelőzését sgíteni, tudjuk, az az, hogy megiszunk napi 3-4 liter folyadékot és rengeteg fehérjét eszünk. Én így is tettem, a túró már a fülemen is folyt...

A 2.naptól már kaptam a Gonal F-et is a hasamba. A férjem szurkált, én nem igazán szerettem magamnak csinálni. Esti romantikus program keretében egyik szuri egyik oldalra, a másik a másikra. És a rengeteg gyógyszer amit még emellett szedni kellett. Közben küzdöttem, mert fájt a hasam, sajnos a műtét óta ez a ciklusom 10-11.napjáig ez így van, biztosan az összenövések miatt, fájdalomcsillapítót kell szednem. Most is fájt és minden rezdülésre figyeltem, hogy nincs e megint baj odabent. Az 5.napon reggel vérvételre kellett menni, hogy megnézzék a szervezetem reakcióját a hormonra. Minden nap volt miért izgulni. Megfelelően reagálok a hormonra, nincs a túlstimuláció, nem alakul e ki megint valami gyulladás. Ez mind a kezelés leállítását vonja maga után.

A z 5.napi eredmények rendben, egy nappal és egy akadállyal közelebb vagyunk. Legközelebb a 7.napon kell vérvétel és akkor már Uh is készül. Újabb izgalmas nap, ráadásul folyton figyeltem, hogy nem lázasodok e be. Az izgalmak fokozása végett reggel vérvétel, aminek az eredményét a délutáni megbeszélésen közölték. A 7.napon (hétfői nap) is minden ok, a jobb petefészekben 5 tüsző, ami nem a legtöbb de jó!!! És... pénteken már leszívás (punkció). Huh, erre nem számítottam, már pénteken??? Én gondoltam hétfőre mondjuk. De lagalább nem tudok tovább agyalni!!! Még egyutolsó izgalom a tüszőrepesztő szuri szerdán 23 órakor, amivel aznap már 3-ra emelkedett szúrkálások száma. Izgalmas, hogy nehogy rosszul adjuk be és valami ne legyen jó...

Péntek reggel 8 óra, hálóinggel (amit nem kis utánajárás árán beszereztem már január első napjaiban), köntössel, papuccsal felszerelve megjelentünk. Még nem volt 8 óra, kint várakoztunk, amíg ki nem nyitották az ajtót, nem kevés párral egyetemben. Kinyílt az ajtó, mi beözönlöttünk, leadtuk a már előre kitöltött, aláírt és tanúkkal igazolt papírokat. Ezekben az altatással kapcsolatos kérdéseket kellett megválaszolni, beírni, hogy hány babókát szeretnénk visszakapni (max.3-at lehet kérni), ha marad 3-nál több babó, azokat szeretnénk e fagyasztatni. Nehéz döntések voltak. Kérjük mind a 3-at(bár lenne annyi) és persze a fagyasztást is. Ezt követően elbúcsúztunk a férjemmel és én bementem a műtő előtti örzőbe ő pedig várakozott a folyosón.

Bent átöltöztünk hálóingbe, kaptunk cuki sapkát és lábzsákot és egy-egy lepedőt. Leültünk a kényelmes bőr fotelekbe és várakoztunk. Elég sokan voltunk, ha jól emlékszem 7-en. Bement az első lány és 10 perc múlva már tolták is ki. Hűha ez aztán gyorsan megy. Aztán a következő és a következő. Végre én voltam a soros. Bementem, felfeküdtem, még húztak a lábamra egy-egy térdig érő lábzsákot és míg jött a doktor betakartak, hogy ne legyen kint mindenem. Betettek egy branült és bekötötték az infúziót, miközben végig beszélgettek velem. Én kivételes voltam, a korábbi attrakcióm miatt extra adag antibiotikumot is kaptam. Aztán elhangzott, hogy szép álmokat és már csak arra emlékszem, hogy kint fekszem az örzőben. Negyedóránként vérnyomásmérés és mosolyogva kérdezgetnek, hogy hogyan érzi magát az ember. Amikor a nő felfekszik a műtőasztalra, kint a férfit beszólítják és az idő alatt kell a mintát leadni, míg a petesejteket leszívják.

1 óra fekvés után, 1 órát a szuper kényelmes bőr fotelban kellett ücsörögni, repült az idő a megfelelő szakirodalom (Nők lapja) olvasgatásával. 2 óra elteltével már újra a férjecskémmel lehettem. Kint várakoztunk, hogy behívjon minket a doktor és elmondja a további teendőket. Sajnos az 5 tüszőből csak 3 sejtet sikerült leszívni, nem valami sok, de hátha elég lesz. Hogyan szedjük a gyógyszereket és miket? Holnap reggel telefonálnak, hogy mi van a sejtekkel... Nagyon izgi!!!

A várva várt konzultáció és ami utána következett

2009.02.27.

Végre eljött a nap, amivel egy kicsit közelebb kerülünk a régóta áhított álmunkhoz. A délelőtt nehezen telt, fél 3ra kellett mennünk. Mindketten izgultunk, hisz egy eddig ismeretlen és új világba fogunk belecsöppeni. Beléptünk az intézetben és mintha másik világba toppantunk volna. Magyarországon létezik ilyen egészségügyi intézet? Sosem gondoltam volna... Gyönyörű, tiszta folyosó, a mosdóban WC papír, kézmosó és kéztörlő. Hihtetlenül kedves lányok a recepción, akik részletesen elmagyaráztak mindent. Kitöltöttük a szükséges papírokat és leültünk, hogy sorra kerüljünk. Behívott minket a doktorúr, részletesen átbeszéltük az eddigi történetünket és felvázolta a lehetőségeinket. Már csak a lombik beavatkozást ajánlja. Nem is baj, nagyobb a siker esélye és már úgyis beletörődtünk vagyis elfogadtuk.

Elmondta, hogy milyen vizsgálatokat kell még megcsináltatnunk és megbeszéltük, hogy januárban kezdjük. Decembert jobban szerettem volna, de a Karácsony miatt nem kezdenek bele a kezelésbe. A november a műtét miatt túl közeli lett volna, így maradt a január... Nagyon pozitív hangulatban és reménnyel felvértezve tértünk haza.

Másnap rögtön neki is láttam a vizsgálatoknak. Elmentem a körzeti orvosomhoz, hogy beutalót kérjek az ÁNTSZ-be a hepatitis és HIV vizsgálatokra. Így nem kell érte fizetni, nem sajnáljuk a pénzt, de ha meg lehet úszni fizetés nélkül akkor legyen. Végülis nem hiába fizetjük a TB-t. A férjem is ugyanezt tette, mert ezt a vizsgálatot mindkettőnknek meg kell csináltatni. Ezen kívül nekem szükségem volt még egy rákszűrésre, ami nem kis fejfájást okozott, ugyanis az nálam nem mindig sima ügy. Rettegve vártam az eredményeket, nehogy valami a program útjába gördüljön. De nem!!! Most velünk van a szerencse csillagunk. Minden nap újabb negatív eredmény boldog tulajdonosai lettünk, minden nap elgördült egy újabb akadály és egyre közelebb és közelebb kerültünk... Azt hiszem erre mondják, hogy az élet apró örömei... Minden rendben volt a Chlamidia szűréssel és a vérképemmel is. December elejére minden megvolt ahhoz, hogy kezdhessünk.

Karácsony előtt még egy utolsó megbeszélés, a negatív eredmények bemutatása... Megkaptam a receptjeimet és kimondhatatlanul boldog voltam.

A Karácsony jó hangulatban telt, bár már tavaly Karácsonykor elhatároztam, hogy 2008. december 24-én már eggyel többen leszünk. Nem így lett, de 2009-ben így lesz, így kell lennie. Bár végülis gyarapodott a család a kiskutyánkkal... :)

Végig úgy vigyáztam magamra, mintha hímes tojás lennék, nehogy megfázzak vagy elkapjak valamit ami keresztbe húzza a terveinket. Semmi puszi, kivételesen odafigyeltem, hogy ne igyak és egyek senki után. Sikerült!!! Egészséges maradtam! Semmi alkohol se nekem se a férjemnek. Szilveszterkor mikor éjfélkor koccintottunk, kiborítottam azt a pezsgőt a poharamból, ami éjfél előtt került bele. Atyavilág! Babonás lettem, tiszta lappal akartam kezdeni 2009-et! Új év, új remények... És 2 éve először, alig vártam, hogy megjöjjön.

Talpraállni és újra ringbe szállni

2009.02.27.

A műtét utáni napok nem voltak könnyűek. Feldolgozni és felülemelkedni... ez volt a cél. Néhány sírós nap és némi önsajnálgatás után kezdtem talpraállni, el kell fogadnom, hogy már nem lehet spontán babám, de a lényeg az, hogy még lehet, külső segítséggel ugyan, de előttem a lehetőség, és tessék erre koncentrálni!!!!!!. A hasamon éktelenkedő heg már nem is volt fontos. Lehet már szexi fürdőrucikat kapni, amik takarják a heget. Elkezdtem búvárkodni az irodalomban és az interneten. Az elképzelés hamar összeállt, csak a megvalósításig még volt egy kis idő!

Lombikbaba, de a műtét után regenerálódni kell, és az nem 1 hónap lesz. Minden ezzel kapcsolatos cikket, fórumot, könyvet igyekeztem elolvasni és ezekből erőt meríteni. Rengeteg elkeseredett pár küzdelmét olvastam el, éreztem át a helyzetüket, sírtam velük, de hosszú évek kemény küzdelme után boldog végkifejletnek örülhettünk.

Bejelentkeztem a Kaáli Intézetbe, október végére kaptunk időpontot. Addig már csak 5 hét van, számolgattam. Közben ittam a zöld teát, ettem a sok zöldséget, gyümölcsöt és minden erőmmel azon voltam, hogy megerősödjek. Visszamentem dolgozni és lassan visszaállt az életünk a régi kerékvágásba. A gondolataim persze nagyrészt e körül forogtak és bekapcsolódtam a fórumok segítségével hasonlóan küzdő párok életébe. Nagyokat sétáltunk a kutyusunkkal és valahogy eltelt az idő és nyakunkon volt a konzultáció időpontja.

Ami eddig történt III.- A poklok pokla

2009.02.27.

Szóval van akinek várakozással telik a 2 hét, miután vérből HCG szintet néznek, hogy sikeres volt a beavatkozás.

Nekem nem így telt. A második inszemináció után - ez egy pénteki nap volt - délután fájdogált a hasam, de azt gondoltam ez normális. De estére belázasodtam, hm gondoltam biztos összeszedtem egy kis vírust. Így telt a hétvége lázasan, de  38 fok fölé nem ment, a hasam nem fájt erősen, csak puffadtam. Hétfőn vérvételre elmentem, a laborvizsgálat azt mutatta, hogy valami gyulladás van a szervezetemben. De mivel a hasam nem fájt, nem gondoltam hogy összefüggés van és az orvosok sem. Azért a biztonság kedvéért elkezdtem az Augmentint szedni. Sajnos nem lettem jobban, ezért csütörtökön megnézett a biztonság kedvéért a nődoki. Annyit látott, hogy a hormonok miatt nagyok lettek a petefészkeim, és ez okozza, hogy feszül a hasam. Vettek vért és a HCG érték azt mutatta, hogy elképzelhető, hogy babát várok. Sírtunk örömünkben, de nem tartott sokáig. 

Másnap délelőtt hatalmas boldogságban, annak rendje és módja szerint épp a Doktor House-t néztem, és akkor paff... Annyira begörcsölt a hasam, hogy nem bírtam felállni, hánytam és vártam, hogy jobb lesz, de nem lett... Felhívtam az orvosomat, azt mondta menjek be a kórházba. Felhívtam a férjemet, hogy azonnal rohanjon haza a munkahelyéről, mert valami nagyon nagy baj van. Nagy nehezen felöltöztem, szegény kutyusom, aki egy vizsla, nem értette, hogy a maminak mi a baja. Nagy küzdelmek árán lementem a ház elé, hogy már azzal se teljen az idő, ha megérkezik a férjem. Leültem egy padra, de már nem tudtam felállni. Megjött a férjem, nyomban halálra ijedt mikor meglátott hófehér arccal, összekuporodva egy padon, ahonnan önállóan felkelni sem tudtam. Soha nem volt még ilyen hosszú az út a kórházig, az összes lassú autó és munkagép akkor indult útnak és akkor amikor mi mentünk.

Végre beértünk, a férjem felcipelt az emeletre, ahol már vártak a nővérek, befektettek egy kórterembe. Szerencsére péntek révén üres volt az osztály. Kaptam görcsoldó és fájdalomcsillapítót infúzióban, majd mikor lecsepegett elvittek egy hasi Uh-ra, amin semmit nem láttak. Azt mondták, hogy petevezeték gyulladás,de bent tartanak hétvégére, hogy megfigyeljenek. és kapok antibiotikumot. A lázam nem szűnt és egyre rosszabbul éreztem magam. Másnap szombat volt, ügyelet, este már nem bírtam tovább és szóltam az ügyeletes orvosnak. Újabb vizsgálatok amin semmi nem látszott, csak a vérvételi eredmény mutatta hogy óriási gáz van. Irány a műtő!!!! Nem tudják mi okozza, és hogy mit távolítanak el, megpróbálják a legkisebb "pusztítást" végezni.

Úristen, lehet hogy ki kell venni a méhemet, 26 évesen????

Éjfélkor toltak be és fél 3kor toltak ki, mindeközben a férjem dolgozott és nem tudott elszabadulni. A legjobb barátnőm rohant be hozzám hajnal fél 3kor és 2 gyerek mellől, hogy velem legyen mikor felébredek. Ilyen az igazai barátság. Az első kérdésem az volt, hogy megvan e a méhem???

Igen, végülis "olcsón" megúsztam. A diagnózis bal oldali petevezeték tályog, hashártyagyulladással és vakbélgyulladással. Megfosztottak a bal petevezetékemtől és a vakbelemtől. És egy csodás seb ékeskedik a köldökömtől a szeméremcsontig. De örültem, hogy élek és még lehet gyerekem, ha nem is úgy ahogy azt a természet megálmodta.

Ami eddig történt II.- Inszemináció

2009.02.27.

Nos, segíteni elvileg mindenen lehet. A mi problémánkon az úgynevezett inszemináció módszerével lehet segíteni. A beavatkozás lényege, hogy egy vékony katéter segítségével az előkezelt spermiumokat a hüvelyen és méhnyakon keresztül feljuttatják a méh üregébe, kikerülve azt a védelmi rendszert amit a méhnyakban lévő nyákdugó jelent.

A kezelés része, hogy hormon tablettával és injekcióval elérik,hogy több petesejt érjen meg, és így nagyobb az esély hogy sikerrel járunk. A ciklus 3. napján hormonvizsgálat történik. Megnézik a TSH-t, hogy a pajzsmirigy rendben működik e, az ösztrogén szintet (E2), az FSH és LH szintet és a prolaktint (PRL). Ha minden ok, kezdhetünk. Izgalmas volt az a pár óra amíg elkészültek az eredmények. De minden jó, mehet a dolog. Felírták a gyógyszereket, amiket a menzesz 3.napján kell kezdeni. A régi ismerős Clostilbegytet a 3-8.nap között kellett szedni, majd a 8.naptól a Gonal F nevezetű injekciót kellett mindennap a hasamba bőr alá szúrni. Hát mit mondjak nagy élmény volt, de a cél érdekében bármit. Szerencsére az előkészületek simán mentek, ráadásul egy olaszországi nyaralás is segített a kikapcsolódásban. A 12.napon készült egy Uh, 4 tüsző van, nagyon jó, 15.napig érleljük őket és 15.napon inszemináció. Előtte 2 nappal 19 órakor be kellett adni a tüszőrepesztő injekciót, ami után 36 órával csinálják az inszeminációt.

Végre eljött a várva várt nap. Reggel kellett mennünk és egy elképesztően lepukkant helységben kellett mintát produkálni, ahol az embernek leginkább a gyomra fordul fel. Hát igen ez a magyar egészségügy... De ezt sem vettük fel, csak sikerüljön. A minta tisztítása után 12 órára kellett mennem, hogy elinduljon a vadregényes kaland. Nagyjából annyi volt az egész, mint egy sima nőgyógyászati vizsgálat, nem éreztem semmi mást. Utána negyed órát kellett feküdni, és már mehettem is haza. Mivel nem durrant ki a 4 tüszőből csak 2, ezért másnapra még egy beavatkozást tartottak szükségesnek. De szerencsére a doktorúr volt olyan kedves és elintézte nekünk, hogy másnap reggel már otthonról vihetjük a mintát. De 20 perc alatt érjünk be vele és bugyoláljuk be vattába és alufóliába. Így is történt és délben megtörtént a reinszemináció is. Most pedig jöhetett a reményekkel tele 2 hét várakozás...

Ami eddig történt I.- rögös út a lombik programig

2009.02.27.

Minden 2007.nyarán kezdődött. Tanulmányainkat befejeztük és összeházasodtunk. Ekkor fogalmazódott meg bennünk... babát szeretnénk.

A cél érdekében mindent elkövettünk, de hiába. Hónapról hónapra csalódottan vettük tudomásul, hogy hozzánk nem érkezik meg a várva várt csoda! Eleinte legyintettünk... majd a következő hónapban. Aztán elszontyolodtunk, amit a teljes kétségbeesés követett.

Fél év sikertelenség után felkerestem az orvosomat, hogy tud e tanácsot adni, végülis a ciklusom sem teljesen normális, hátha a hormonvizsgálat mutat valamit. És mutatott. Alacsony a progeszteron szintem, ami létfontosságú ahhoz, hogy a babóca be tudjon ágyazódni. Nagyon megörültem, megvan a probléma és könnyen kezelhető egy kis progeszteron kapszulával. Most már hamarosan én is megtapasztalhatom az anyaság csodálatos érzését. A biztonság kedvéért a ciklus első felében egy Clostilbegyt nevezetű gyógyszert is kaptam, hogy ha a peteérés fázisában is van valami gond, azt is orvosoljuk.

Óriási lelkesedéssel és reményekkel tele indultunk neki a következő hónapnak. Most biztosan sikerül. Ciklus 10-11. napján készült Uh, amin több szép, érett petesejtet is láttak. Szuper, akkor próbálkozzunk és a 16.naptól kezdjem el szedni a progeszteron kapszulát. Nos, hát így is történt, de a megszokott menetrend szerint 26.napon rájöttem, hogy ismét kudarc. Na de nem gond, nem sikerülhet azonnal. Az orvosom szerint sem gond, majd a következő... De az sem és utána sem érkezett meg a gólya. Mivel a Clostilbegyt nevezetű gyógyszert csak 3 hónapig lehet folyamatosan szedni most 3 hónap szünet következett. Ezt az időt kihasználtuk arra, hogy utánanézzünk egy kicsit, hogy mi lehet a gond.

A kivizsgálás következő lépcsőjének egyik része a férjem volt. Rá kellett vennem, hogy menjen el egy szakemberhez. Szerencsére a világ legjobb férjét választottam :). Így nem kellett különösebben győzködni. Kértünk időpontot és az izgalommal és a gátlásokkal küszködve várakoztunk. Eljött végre a nap. De még keserűbb "szájízzel" tértünk haza. Sajnos a kedvesem eredményei sem tökéletesek, na de a doki szerint ettől még nyugodtan lehet spontán babánk, sőt egy speciális vitaminnal jobb eredményt érhetünk el. Mikor ez meg volt jöhettem ismét én. Egy úgynevezett postcoitális tesztet (PCT) csináltak,ami úgy zajlott, hogy együttlét után 6 órával megnézték, hogy látható e élő spermium a hüvelyben. Egyszerű vizsgálattal kenetet vettek, majd mikroszkóp alatt megvizsgálták. Gondolom mindenki sejti, hogy mi lett az eredménye. Ez sem jó :( ! Nincs élő spermium, a szervezetem idegenként ismeri fel őket és elpusztítja azokat!!!! Állítólag ez gyakori az olyan pároknál, akik évekig együtt vannak és mikor babát szeretnének abbahagyják a védekezést.

Ekkor szembesültünk először azzal a ténnyel, hogy nem lehet normál úton gyermekünk. Az orvos szerint erre nagyon kicsi az esély mivel ráadásul még a méhem is hátrahajlik. De lehet rajta segíteni....