A Sjögren-szindróma és tünetei

A szem kiszárad, viszketni, égni kezd, a beteg úgy érzi, mintha valami lenne benne... A Sjögren-szindróma egy kevéssé ismert, nehezen felismerhető, ám sokkal gyakoribb betegség, mint azt gondolnánk.

A Sjögren-szindróma aránylag gyakori, minden századik embert érintő betegség. A betegek több mint 90 százaléka nő, átlagéletkoruk 50-60 év, ám férfiak esetében általában súlyosabb formában jelenik meg.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A betegség elindítója egy autoimmun folyamat, mely során autoantitestek termelődnek a könny- és nyálmirigyek ellen, így folyamatos gyulladást tartanak fenn bennük. A gyulladás következtében a mirigyeket alkotó sejtek fokozatosan pusztulnak, feladatukat nem képesek ellátni többé, és megjelennek a betegségre jellemző tünetek.

A Sjögren-szindróma kialakulására jellemző az, hogy a különböző tünetek nem egyszerre jelennek meg, hanem több hónap, vagy év alatt egymás után tűnnek föl, ezzel megnehezítve a biztos diagnózis felállítását.

A késői diagnózisért felelőssé tehető még az a tény, hogy szájszárazságot sok egyéb tényező - cukorbetegség, dohányzás, csökkent folyadékbevitel, bizonyos gyógyszerek - is okozhat, ezért az immunológiában nem járatos orvos gyakran fel sem veti ennek a betegségnek a gyanúját, hanem egyéb okot keres a háttérben. A szemszárazság pedig olyan gyakori, és oly sok más oka is lehet, hogy kísérőtünetek nélkül a szemész sem mindig gondol rá.

Milyen tünetek utalhatnak Sjögren-szindrómára?

A szem nagyon kiszárad, viszketni, égni kezd, a beteg úgy érzi, mintha valami lenne benne. A könnytermelés hiánya miatt a szemek néha annyira kiszáradnak, hogy a szaruhártyán fekély is kialakulhat, melynek következtében nagyfokú fájdalom és fényérzékenység lép fel.

A szájszárazság a másik nagyon jellemző tünet, amely megnehezíti a beszédet, a rágást, a nyelést, és a fogak gyors romlásához vezet. A nyálmirigyek időnként fájdalmasan megduzzadnak, az ízérzés és a szaglás is elveszhet. A nyáltermelés lecsökkenése miatt a nyelv széle és a szájzug is könnyen berepedezhet.

A nyál- és a könnymirigyeken kívül más mirigyek is érintettek lehetnek, így a csökkent nyák- és váladéktermelés következtében kiszáradás, égő érzés jöhet létre az orr, a garat, a gége, a légcső és a hüvely területén is. Ha az orrnyálkahártya is súlyos fokban sérül, a felszínén kialakult fekélyek miatt akár az orrsövény is átszakadhat. A kiszáradt légcső okozta tünet a száraz, kínzó köhögés. Rekedtség és torokkaparás jön létre a garat és gége szárazsága esetén.

A nyál mennyiségének lecsökkenése megnehezíti a szilárd táplálék lenyelését, mely a gyomornyálkahártya csökkent nyáktermelésével együtt megnehezíti az emésztést. Súlyos esetben a hasnyálmirigy is érintett lehet, amely ezért nem tud elegendő mennyiségű emésztő enzimet termelni, így puffadás, hasfájás jön létre.

A betegek negyedében nem csak a mirigyeket támadja meg a folyamat, hanem egyéb szerveket, szöveteket is, mint például a vesét, a bőrt, a tüdőket, az ízületeket, valamint az izmokat. Az ízületek közül általában a kéz, a csukló, a boka és a térd érintett. Ezeken a helyeken fájdalmas gyulladás jöhet létre. Ha a bőr kisebb erei begyulladnak (vasculitis), akkor testszerte, de elsősorban a lábakon kiütések lesznek láthatók.

Az izmok ebben a betegségben csak kis területeken, elszórtan károsodnak, nem okozva súlyos elváltozást. A lép megnagyobbodása és a tüdő állományának gyulladása az igen ritka tünetek közé tartoznak. Az idegrendszeri tünetek közül a szédülés, a görcsök és az esetlegesen megjelenő agyhártyagyulladás érdemelnek említést.

Mire számíthat kezelőorvosánál?

A diagnózishoz elengedhetetlen a szemészeti vizsgálat, mely során ki lehet mutatni a csökkent könnytermelést, illetve az esetleg jelenlevő fekélyeket. A fogászati vizsgálat alkalmával a nyelv alatti területben összegyűlt nyál mennyiségéből következtetni lehet a nyáltermelés mértékére. Szükség lehet arra is, hogy az ajak belső felszínéről mintát (biopsziát) vegyenek a gyulladásos folyamat súlyosságának megállapításához. A végleges diagnózis felállítását szolgálja az említett autoantitestek vérszintjének megállapítása is.

A terápia napjainkban még nem egészen megoldott, elsősorban a tünetek enyhítése a cél. A nyáltermelést rágógumival, műnyállal, szájzselé alkalmazásával lehet fokozni. A nyelv égő érzésének csillapítására jótékony hatású lehet B-vitamin komplex alkalmazása.

A szaruhártya kiszáradását, a fekélyek kialakulását szemcseppek, műkönny használatával lehet megelőzni. Ha a gyulladás fellángol, esetleg szteroid-tartalmú szemcseppek alkalmazására is szükség lehet. Ha mégis fekély alakult ki, annak fedésére, óvására terápiás célú lágy kontaktlencsék állnak rendelkezésre.

Fontos a bőséges folyadékfogyasztás, a szoba levegőjének párásítása. Elengedhetetlen a fogak gyakori, alapos tisztítása is, hogy romlásukat elkerüljük! Ha a hasnyálmirigy is érintett, az által termelt enzimeket is pótolni kell.

Nagyon súlyos fokú szem- és szájszárazság esetén gyógyszeres szteroid-kezelés, valamint gyulladásgátlók alkalmazása is szóba jöhet, ám ez igen kevés betegnél indokolt.

(Dr. Soltész Annamária)