Anorexia?

A lányom testmagassága l65 cm. Régebben 63-66 kg volt. Most 51 kg. 1-2 évvel ezelőtt "kitalálta", hogy kövér. Fogyókúrázni kezdett, amit azóta is csinál és állandóan az egészséges életmóddal foglalkozik. Egyáltalán nem eszik húst. Csak csipeget néha valamit. Van olyan, hogy egész nap nem eszik főt ételt. Táncolni jár szabadidejében, és edzeni. Mégpedig azért, mert azt mondja kövér. Holott szerintem már sovány. Időnként elájul. Sápadt bőr, állandóan fázik. Hormonális problémák is vannak már. Azt mondja azért csinálja mindezt mert ha ránéznek az emberek, mit mondanak. Sajnos nem tudom meggyőzni. 25-26 évesnek akar látszani, úgy is öltözködik, ez még nem lenne baj, de látom, hogy szó szerint remeg néha. Az állóképességével is baj van, fáradékony és aluszékony, kedvetlen. Csak az foglalkoztatja, hogy nincs megelégedve a külsejével. Mindig a tudatos táplálkozást keresi és az egészségeset. Beszélni nem lehet vele, mert nagyon ingerlékeny lesz, szó szerint ideges. A szemei nagyok nagyok lettek, látszik, hogy ideges. Hallani sem akar arról, hogy orvoshoz menjünk. Semmilyen segítséget nem akar elfogadni. Rossz kedvű, mindig más a hibás, ő a tökéletes. Csak akkor van jó hangulata, ha azt mondom, hogy "te szép vagy, és jól nézel ki", ugyanis nem fogadja el az igazat. Sokat foglalkozik gondolatban azzal, hogy az emberek ha meglátják mit szólnak. Semmi testi hibája nincs. Diplomás. Kérek segítséget, hogy, hogyan tudnám meggyőzni forduljunk szakemberhez, mert ez már nem természetes dolog. A családból senkivel sem beszél, csak velem. Nagyon aggódom, hogy komolyan átfordul az egész kóros anorexiába. Valahogy meg kellene előznöm., De nem tudom, hogy, hogyan. Régebben hallgatott rám, de most nem. Köszönöm a választ.

Ujpál Zsófia válasza anorexia témában

Kedves Anyuka! Az anyai megérzések nem csalnak, a lányánál valóban anorexiára gyanakodhatunk. Bár testi oldalról még nem érte el a kóros szintet, de a sápadás, a szemek dülledése, ájulás intő jelek. Lelki oldalról pedig komoly önértékelési zavarral állunk szemben, és bizony ilyenkor hiába is mondja neki, hogy túl vékony, ő azt egészen máshogy látja, görbe tükrön keresztül. Így innen közelítve, sosem fogja elismerni, hogy szakemberi segítségre volna szüksége. Próbáljon meg olyan dolgokat keresni az életében, amit valamennyire ő is el tud ismerni, hogy nehézség számára, hogy probléma. Ha tud valami olyasmit találni, amivel ő is egyetért, hogy nehézségei vannak, akkor ezzel már felkereshet szakembert. Nem kell neki azt mondani, hogy azért menjen el, mert anorexiás. Egy kicsit a betegségtudatot kell nála felkelteni / erősíteni. Esetleg beszélgethet vele arról, hogy nem gondolja-e, hogy túlságosan is meg akar felelni az embereknek. Vagy keressen a neten az anorexiáról szóló leírást, és olvastassa el vele, hogy ő erről mit gondol. Fontos, hogy azt megértse a lánya, hogy attól, hogy elmegy szakemberhez, nem kell meghíznia, csupán a lelki oldallal foglalkozzon, azzal, hogy jobban érezze magát, ne mások véleményén görcsöljön, és hasonlók. Sokszor az anorexiások ugyanis ezért félnek a pszichológustól – „ott tuti meg kell majd híznom”. Keressenek olyan problémát, amivel a lánya is egyet tud érteni, hogy ez neki probléma, és ezzel már fordulhat szakemberhez! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet