Áttétek

62 éves, közeli hozzátartozóm kálváriája több hónapja kezdődött. Mi csak néhány hete tudtuk meg ezek egy részét, mert elzárkózott attól, hogy orvoshoz vigyék és nagyon agresszív volt a családdal, amikor mégis próbálták meggyőzni. LÉnyegében elvadította a gyerekeit magától. Amikor kb. egy-másfél hónapja mi találkoztunk, nagyon erős fájdalmakra panaszkodott, amit aranyerére fogott. Mivel volt vizelési gondja, és úgy látszott, vizelet retenciója is, meggyőztük, hogy urológushoz forduljon. Ekkor ő már önmaga nem volt képes utazni, nem tudott ülni, feküdni is alig, menni is keservesen. Első nekifutásra a nagy fájdalmai miatt nem tudták megvizsgálni a prosztatáját, csak vért vettek. Utólag ennek eredménye negatív lett, prosztatarákot kizárhattuk. Azonban ekkor is nagyon erős fájdalmai voltak, így nem engedte a prosztata tapintásos vizsgálatát, előjegyzést kapott két héttel későbbre, hasi ultrahangra. Ekkor ő már nagyon rémesen volt, alig botorkált, a fájdalmak nagyon megviselték. Még aznap be kellett szállítani egy másik kórházba, mert nagyon felpuffadt a hasa, fulladt, nem bírta tovább a szenvedést. A kórházi felvételre szívelégtelenség jele illetve májműködés zavara miatt került sor, hasvízkór is kialakult. Kapott állandó katétert, erős vízhajtást indítottak nála. Azt tudni kell, hogy régi, ismert szívbeteg, aki nem igazán kezeltette magát. Emellett volt régen egy idült májgyulladása, a jelenlegi kórházi tartózkodás májzsugort mutatott ki, meglehetősen előrehaladott állapotban. Ekkor elkönyveltk, hogy a májzsugor fogja megszabni, mennyi ideje lehet még hátra. Csakhogy az egy hetes belgyógyászati fekvés után sokkal rosszabb állapotban volt, teljesen leesett a lábáról, elgyengült, járásképtelen lett, csak feküdni tudott, azt is bizonyos pozícióban, annyira nagy fájdalmai voltak a hátában, kisugárzóak. Az urológus a belgyógyászati elhelyezés alatt megvizsgálta, prosztata megnagyobbodást állapított meg, egy héttel későbbre rendelte vissza, műtét céljából. Várta a hét elteltét, csakhogy egyre gyengébb, elesettebb lett, csak feküdt. Aztán egyszer kibökte, hogy nem érzi a lábait. Amikor bevitték az urológiára mentővel - mert már nem tudta mozgatni a lábait - azonnal nyilvánvaló volt, hogy nem fogják ilyen állapotban megműteni és felvetődött, hogy esetleg ideggyógyászati oka van a vizeletretenciónak is. Ideggyógyász megnézte, beküldte Debrecenbe sürgős CT-re, amin gerinc metasztázist láttak, ami az utolsó pillanatban volt, úgymond, sürgősségi műtétet kellett végezni. Sajnos kevés volt az esély és mára bebizonyosodott, hogy a bénulása végleges. Vannak reflexek, de amúgy reménytelen, hogy a lábait valaha is használhassa, ráadásul a thor.6. csigolyánál volt a metasztázis, túl magasan, így sem vizeletet, sem székletet nem tud szabályozni, lényegében semmit nem érez kb. gyomor alatt. De még ez sem elég, mert primer tumor ekkor nem volt ismert. Negatív volt a mellkas röntgen, a hasi UH, a prosztata vizsgálat. A műtét utáni reggel egészen jól volt, mert mintha elvágták volna a fájdalmát. Bizakodtunk, hogy ez jó jel, mert esetleg élhet még elfogadható minőségben valameddig. Csakhogy az idegsebészeten töltött hat nap alatt egyre romlott az állapota. Egyre zavarosabb lett a gondolkodása, amire amúgy már felfigyeltünk a belgyógyászatról való hazatérése után is. Itt viszont egyre rosszabb lett. Egyre összefüggéstelenebbül beszélt, valamikor tudta, hogy ott vagyunk, és ő hol van, máskor meg teljesen oda nem illő dolgokról beszélt. Képtelen volt koncentrálni, feledékeny, zavaros lett, elfelejtette, hogy aznap voltak már nála, stb. De amúgy már több hónapja megváltozott a viselkedése, nagyon agresszív lett, mintha nem is ő lenne. Állandóan veszekedett, üvöltözött, kiszámíthatatlanná vált Az idegsebészeten is mind ritkábban volt tiszta a tudata, nyugtatózni kellett, mert amúgy agresszív volt, hangoskodott, ordibált, a nővérekkel csúnyán viselkedett. Minket is egyik nap megismert, másik nap már azt sem tudta, kik vagyunk és ő hol van. Aztán akár pár perc múlva mintha újra visszakapcsolt volna és akkor átlátta, hogy milyen reménytelen a helyzete, ha nem tér vissza a lábába az élet. A tudatállapota is romlott, a fizikai is. Azt is észrevettük egy alkalommal, hogy a két szeme nem egyformán van nyitva, nem szimmetrikus. Az idegsebész figyelmét felhívtuk ezekre a jelenségekre. Mondtuk, hogy pár hónapja már jelentősen megváltozott a személyisége, kifordult magából, nehezen koncentrált, nem tudta, hol van és hogy került oda, a műtét után többször ijedten skandálta, hogy nem lát, erős fejfájása is volt, és sorolhatnám még tovább. Egy orvos családtaggal együtt úgy gondoltuk, hogy ez nagyon affelé mutat, hogy agyi áttétei is lehetnek, legalábbis ezek a tünetek megfeleltek az agyi áttétnek. Viszont az orvos azt mondta, hogy ő nem lát agyi áttétre utaló tünetet, ezért egyáltalán nem látta indokoltnak, hogy koponya CT is készüljön róla. Pedig ő is, akárcsak mi, primer tüdőrákra gyanakodtunk - bár a szövettan még ezután fog elkészülni - amiről tudott, hogy az agyba is gyorsan ad áttétet és itt már a gerinc áttét is kiterjedt volt. Nem végzett tehát ct-t, hanem teljesen leromlott általános állapotban visszaadta a hetedik napon annak a kórháznak, ahonnan beutalták sürgősségi ct-re. Az ottani ideggyőgyász is megrökönyödött, milyen eszméletlen állapotromláson ment át a hét nap alatt és ct nélkül is kijelentette, hogy biztos agyi áttét van a háttérben és nem értette, miért nem készült ct. Ő szeretné, ha lenne, csakhogy jelenleg az állapota nem teszi lehetővé a vizsgálatot, mert nem lehet vele kommunikálni, már egy másik világban él, hallucinációi vannak, a régi időket éli újra és percekre sem lehet visszahozni a jelenbe. Agresszív, nem engedi, hogy etessék, nem engedi, hogy megforgassák a felfekvések elkerülése érdekében. És nagyon összeesett, lefogyott, megöregedett. A kérdésem talán költői: van racionális magyarázata, hogy a Debreceni Klinika egy - feltételezem gyakorlott - idegsebésze nem tartotta indokoltnak rokonomnál a koponya ct elkészítését még akkor, amikor jeleztük a súlyos gondokat, és amikor még a nap nagy részében jól lehetett kooperálni vele? Egyszerűen úgy gondolta, hogy kár már ct-re költeni, úgyis paraplég, akivel még az onkológia sem foglalkozik majd - szerinte? Mert azt nem hiszem, hogy az áttét tünetei neki nem voltak nyilvánvalóak. Másik kérdésem, hogy ha helyes a részben még csak feltételezett diagnózis, akkor vajon milyen az átlagos túlélési idő a hasonló eseteknél? Legvalószínűbb a kissejtes tüdőrák - régi, kemény dohányos - átttekkel, ebből a gerinc metasztázis bizonyított, az agyi áttét jelenleg még szintén feltételezett, ám nagyon valószínű. Thor.hatostól lefelé béna, már felfekvés is kezd kialakulni nála. Nem hajlandó enni, alig tudunk két-három falatot lejuttatni, a többit már kiköpködi. Mire számíthatunk?

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Bessenyei Mónika válasza a bénulás témában

Kedves Kérdező! Sajnos ha őszinte akarok lenni, sok jóra a leírás alapján nem számíthatnak. Általában ezekben az esetekben a betegség lefolyása a végére már felgyorsul. A tudatzavar és hallucinácó hátterében nem biztos, hogy agyi áttétek állnak, ha használnak kábító-fájdalomcsillapító tapaszt, akkor az is okozhaja ezeket a tüneteket, vagy valamilyen labor eltérés, ionháztartási zavar. Ezeknek kellene utána nézni, megbeszélni a kezelőorvusukkal.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2010. augusztus 04., 20:37; Megválaszolva: 2010. augusztus 06., 11:13
Kérdések és válaszok: Neurológiai betegségek
Évek óta tartó szédülés
Tisztelt Doktor Úr! Évek óta tartó szédüléssel küszködöm. Nem forgó jellegű, inkább egyensúlyproblémák, bizonytalan járás a jellemző....
leukoaraiosis.
Üdvözlöm 28èves Anyuka vagyok Bizonytalan szèdülèseim több ève vannak voltam egy pár vizsgálaton minden negativ lett . Mostanában egy ideje memoria...
Lelet értelmezése
Jó Napot kívánok! Leletem értelmezésében szeretném a segítségét kérni! Kétirányú bal csípő. Rtg felvétel : Kis subchondralis cystosus...
Folyamatos Szédülés
Kedves Doktornő! A múltkori válasza: Kedves Kérdező! Először is le kéne szögezni, hogy a szédülés érzése nem szisztémás jellegű. Nem utal...