Közel 3 éves gyermek viselkedése

Fiúgyermekem februárban lesz 3 éves. Élénk, mozgékony gyerek, szereti a gyerektársaságot, a felnőttekkel is barátságos. Kb. 2, 5 éves korától kezdett el beszélni, most járunk ott, hogy egyszerű mondatokat képes alkotni (pl. Autó eltörött)., Ami aggaszt vele kapcsolatban, azok a következő dolgok: ha izgalmas helyzetbe kerül (pl vendégek jönnek) gyakran sikoltozik (ez kb. 10 hós korától jellemző rá). Ha a szomszéd kislánnyal összefutunk, akkor el kezd futkározni, füvet tép ki, és szórja a motorjára, vagy sárba túrkál. próbálja felhívni magára a figyelmet. A családtagokkal szemben (velem, az apjával, és 14 hónapos kistestvérével) gyakran piszkálódó, szeret az ujjaival bökdösni bennünket, a kistesvére arcába, szemébe nyúlni. Nem lehet úgy leülni az ágyra, hogy ne heveredjen mellénk, és ne kezdjen el például rugdosgatni. Ezek a viselkedések hullámokban törnek rá, naponta többször is, majd utána teljesen normálisan eljátszik egyedül, vagy a szüleivel. Szívesen épít, szereti a szerepjátékokat (pl. boltosat játszani). Könyvet, mesét olvasni általában csak lefekvés előtt szoktunk, máskor inkább a mozgalmasabb játékokat kedveli. Rajzolás, gyurmázás csak rövid időre köti le, inkább pakolgatja a gyurma dobozát ide-oda. Amúgy sem szereti ha meg kell fognia valami nedvesebb dolgot (mint pl. alma), így a gyurmafigurákat ált. én csinálom a kérésére. Mostanában kezd leszokni a pelusról (a kaki még oda kerül), és mostanában kezdett egyre engedetlenebb lenni, korábban ha erélyesen rászóltam, vagy büntetésbe került (ilyenkor a másik szóbába szoktam vinni, és utána megbeszélem vele, hogy miért került büntibe) megszakította a helytelen viselkedést, most azonban egyre többször dobál tárgyakat, bánt bennünket, és csak nevet, hogy ha megszídjuk. Tudom, hogy ez életkori sajátosság is, de nem kellene lassan csillapodnia a dackorszaknak, és az indulatkitöréseknek? A fent leírt viselkedési formák még beletartoznak a normális kategóriába, vagy érdemes lenne ezek miatt szakemberhez fordulni?

Léder Rózsa válasza pszichés probléma témában

Kedves Édesanya! Igen körültekintően mutatja be kisfia nehézségeit. Az első gondolatom: „üt, mert fél”., Hogy mitől, ennek feltárásához szakember segítsége szükséges. Ahogy Ön is írja, ez a fejlődési szakasz magában hordhat hasonló megnyilvánulásokat, de nem feltétlenül. A csecsemő kora óta tapasztalt jelenségek heves válasz készségre utalnak. Nem tudom, hogy az adott időszakban a „sikoltozás” milyen volt. (esetleg a jelenlegi?) Ehhez valamifajta „örömmozgás „is társul-e? Biztos, hogy kisfia saját maga is nehezen éli meg ezeket a helyzeteket. A szidást követő nevetés lehet a sírás helyettesítője. Az érintés-félelme hátterét is körbe kell járni. Kérdésként merülhet fel a szobatisztaságra szoktatás megélése is. Kerülhetett-e bántalmazási helyzetbe, legalább is így élhetett-e meg valamit? Azt tudom tanácsolni, keressenek fel gyermekpszichológust. Addig is próbálják büntetés nélkül, együtt érzőn kivédeni az ilyen helyzeteket. Tudom, nem könnyű feladat, de, amikor az „agresszió” kezdődik, próbálják magukhoz ölelni. Ezzel a folyamat megszakítható. Szívesen venném a visszajelzésüket a [email protected] e-mail címre. Mielőbbi rendeződést kívánva: Léder Rózsa

Itt kérdezhet