Léder Rózsa

Léder Rózsa

Szakpszichológus
Bemutatkozás:
Legutóbbi válaszai

Nyaralás gyerek nélkül?

Kedvesem, Jövő szeptember még 10 hónap múlva lesz! Rengeteg idő, ráadásul a gyermek már most is kész arra, hogy Önök nélkül ellegyen számára ismerős környezetben. Vagyis kérdése inkább Önről szól, mint a gyermekükről. Azt javaslom, ne várjanak 10 hónapot! Ragadják meg az év vége kínálkozó alkalmát és menjenek el valahová kettesben egy hosszú hétvégére 2-3-4 napra... Üdvözlettel: Kovács Piroska pszichológus

viselkedés zavarok

Kedves Anyuka! A szülőmesterség legnehezebb pontja az, amiről a levelében ír: a következetes és folyamatos szabályok ismertetése és betartatása, azaz a házirend érvényesítése! Ez fárasztó és erőpróbát igénylő mozzanat. Ugyanis, ha nem tud érvényt szerezni a szavainak, a szavaival közvetített mindenkire vonatkozó szabályoknak, akkor valóban kész rémálom az együttlét. Ha a gyerekek sáros lábbal végigrohanják a lakást, akkor nyugodtan ki lehet őket vonni a forgalomból annyi percre ahány évesek! Közben gondolkozhatnak azon, milyen szabályszegést követtek el és mit kellett volna jól csinálniuk. Utána pedig közösen rendet tehetnek maguk után, amibe ha kell Ön is segít nekik, vagy irányítja őket. Csak így tanulhatják meg, hogy a tetteiknek következménye van, amiért felelősek! Ez bizony nagyon fárasztó és munkaigényes folyamat, -DE A JUTALOM NEM MARAD EL - bár nem azonnal látszik, hiszen egy folyamatról van szó, ami alatt elsajátítják/megtanulják és rögzítik ezt. Ebben azonban egész biztosan segítségre talál az óvónőkben, hiszen ugyanezt teszik az óvodai keretek közt ők is. A gyerekeknek pedig jó az, mert biztonságot ad számukra, ha megtapasztalják, hogy otthon is hasonló korlátokkal találják szemben magukat. Sajnos ezt a fárasztó befektetést manapság nagyon sok szülő nem vállalja. Ennek pedig előbb-utóbb (legkésőbb az iskolában) súlyos következménye lehet... Üdvözlettel: Kovács Piroska pszichológus

Elvált apa dilemmája

Kedves Apuka! A gyerekek szeretnék a világot maguk számára optimálissá varázsolni. Ezt a fantáziájuk segítségével a játék folyamatában létre is hozzák és át is élik nap mint nap. Fájdalmas megtapasztalás, hogy a való világban ez a bűvös mágia nem egészen működik. A gyerek életkora alapján ez a tapasztalat egybeesik a "világ közepe én vagyok" effektus foszladozásával, a korlátok, szabályok egyre terjedelmesebb megtapasztalásával... Én leginkább ezzel hoznám összefüggésbe ezt a fajta szülőknek szóló speciális "dac-t". Hogy mi lenne mindenki számára jó megoldás? - legalábbis átmenetileg -, azt Önöknek kell kipróbálni/megtapasztalni és közösen kiválasztani a legjobban működő variánst. A problémamegoldásnak azonban a lehető legrosszabb megoldása lenne az eltávolodás. A folyamatba a saját szintjén bevonva a gyermeket azonban megtanulhatja, hogyan változtassunk, egyeztessünk mindaddig, amíg az optimális kompromisszumot meg nem találjuk! Szeretettel: Kovács Piroska pszichológus

Fejlődés

Tisztelt Érdeklődő! A down-szindrómások is igen sokfélék, ami közös bennük, az érzelmi reakcióik kiszámíthatatlansága, és hogy nehezen viselik a változ(tat)ásokat. Sorai alapján, egy alacsony fejlődési szinten megrekedt, igen alacsony önkontrollal, és valóságészleléssel rendelkező személyről van szó. Ezért nem várható el tőle a belátáson alapuló alkalmazkodás. Még akkor sem, ha nagy szeretettel fordulna egy pici baba felé. Reális az Ön aggodalma kisbabájuk biztonságának megteremthetőségével kapcsolatban. A koragyermekkori viselkedéses tanulás szempontjából sem egészséges minta. Nem tudom, milyen megoldási lehetőségeik vannak, hogy a vágyott gyermekáldásról ne kelljen lemondaniuk. (önálló háztartás kialakítása, külön költözés….) Hogyan éli meg ezt a helyzetet a párja, mint jövendő édesapa? Szívből kívánom, sikerüljön mindnyájuk számára megnyugtató megoldást találniuk, hogy mihamarabb örülhessenek a kisbabájuknak. Léder Rózsa

SÜRGŐS! gyerek pszihológia, gyerekeim pucéran fényképezték egymást, mit tegyek?

Kedves Szilvi! Megértem a riadalmát, de valószínűleg nem olyan nagy a baj. A gyermeki kíváncsiság egyik esetéről lehet szó. Tudni kell, hogy a gyermekek sok olyan információhoz juthatnak, amelyek akár a felnőtt világ vadhajtásait mutatják be. Ez a leggondosabb nevelési környezetbe is beszivárog. Mindenképpen beszéljék meg az eseményt a másik két szülővel is., anélkül, hogy bármelyikük gyermekét hibáztatnák. Számítaniuk kell rá, hogy az ő gyermekeik is hasonló „védekező magatartást” mutatnak, és az önök gyermekeit mondják értelmi szerzőnek. Próbálják meg – először ki-ki a saját gyermekeivel – megbeszélni, miért találták ezt jó játéknak. Az nem elegendő válasz, hogy a másik gyerek mondta. Egyébként is mit és hogyan mondta. A fotók tartalma sokat megmutat, miféle meztelenkedés is volt. A gyermekeket nem szabad „kikérdezni”, csak beszélgetni érdemes a dologról. Szégyen vagy félelem ébresztése egyrészt bizalmatlanságot kelt, másrészt fokozza a téma iránti érdeklődést. A gyermekekkel való beszélgetés kívánatos formájáról érdemes volna a szülőknek egyetértésre jutni, és abban is, hogy mindegyik családban a megbeszélést követően, lezárják a témát. A gyerekek nem követtek el bűnt, nem lehet felnőtt mércével mérni őket. Annyit kell tudniuk, hogy tiszteletben kell tartaniuk mind a saját testüket, mind a másik ember testét (intimitását), és ennek határait a ruházat jelenti. Örömmel venném, ha tájékoztatnának a folytatásról, itt levelezési ro vaton, vagy a [email protected] e-mail címen. Sikeres megoldást kívánva: Léder Rózsa Kedves Szilvi! Megértem a riadalmát, de valószínűleg nem olyan nagy a baj. A gyermeki kíváncsiság egyik esetéről lehet szó. Tudni kell, hogy a gyermekek sok olyan információhoz juthatnak, amelyek akár a felnőtt világ vadhajtásait mutatják be. Ez a leggondosabb nevelési környezetbe is beszivárog. Mindenképpen beszéljék meg az eseményt a másik két szülővel is., anélkül, hogy bármelyikük gyermekét hibáztatnák. Számítaniuk kell rá, hogy az ő gyermekeik is hasonló „védekező magatartást” mutatnak, és az önök gyermekeit mondják értelmi szerzőnek. Próbálják meg – először ki-ki a saját gyermekeivel – megbeszélni, miért találták ezt jó játéknak. Az nem elegendő válasz, hogy a másik gyerek mondta. Egyébként is mit és hogyan mondta. A fotók tartalma sokat megmutat, miféle meztelenkedés is volt. A gyermekeket nem szabad „kikérdezni”, csak beszélgetni érdemes a dologról. Szégyen vagy félelem ébresztése egyrészt bizalmatlanságot kelt, másrészt fokozza a téma iránti érdeklődést. A gyermekekkel való beszélgetés kívánatos formájáról érdemes volna a szülőknek egyetértésre jutni, és abban is, hogy mindegyik családban a megbeszélést követően, lezárják a témát. A gyerekek nem követtek el bűnt, nem lehet felnőtt mércével mérni őket. Annyit kell tudniuk, hogy tiszteletben kell tartaniuk mind a saját testüket, mind a másik ember testét (intimitását), és ennek határait a ruházat jelenti. Örömmel venném, ha tájékoztatnának a folytatásról, itt levelezési ro vaton, vagy a [email protected] e-mail címen. Sikeres megoldást kívánva: Léder Rózsa