Kedves Szilvi!
Megértem a riadalmát, de valószínűleg nem olyan nagy a baj.
A gyermeki kíváncsiság egyik esetéről lehet szó. Tudni kell, hogy a gyermekek sok olyan információhoz juthatnak, amelyek akár a felnőtt
világ vadhajtásait mutatják be. Ez a leggondosabb nevelési környezetbe is beszivárog.
Mindenképpen beszéljék meg az eseményt a másik két szülővel is., anélkül, hogy bármelyikük gyermekét hibáztatnák. Számítaniuk kell rá, hogy az ő gyermekeik is hasonló „védekező magatartást” mutatnak, és az önök gyermekeit mondják értelmi szerzőnek.
Próbálják meg – először ki-ki a saját gyermekeivel – megbeszélni, miért találták ezt jó játéknak. Az nem elegendő válasz, hogy a másik gyerek mondta. Egyébként is mit és hogyan mondta.
A fotók tartalma sokat megmutat, miféle meztelenkedés is volt.
A gyermekeket nem szabad „kikérdezni”, csak beszélgetni érdemes a dologról. Szégyen vagy félelem ébresztése egyrészt bizalmatlanságot kelt, másrészt fokozza a téma iránti érdeklődést.
A gyermekekkel való beszélgetés kívánatos formájáról érdemes volna a szülőknek egyetértésre jutni, és abban is, hogy mindegyik családban a megbeszélést követően, lezárják a témát.
A gyerekek nem követtek el bűnt, nem lehet felnőtt mércével mérni őket. Annyit kell tudniuk, hogy tiszteletben kell tartaniuk mind a saját testüket, mind a másik ember testét (intimitását), és ennek határait a ruházat jelenti.
Örömmel venném, ha tájékoztatnának a folytatásról, itt levelezési ro vaton, vagy a
[email protected] e-mail címen.
Sikeres megoldást kívánva:
Léder Rózsa
Kedves Szilvi!
Megértem a riadalmát, de valószínűleg nem olyan nagy a baj.
A gyermeki kíváncsiság egyik esetéről lehet szó. Tudni kell, hogy a gyermekek sok olyan információhoz juthatnak, amelyek akár a felnőtt
világ vadhajtásait mutatják be. Ez a leggondosabb nevelési környezetbe is beszivárog.
Mindenképpen beszéljék meg az eseményt a másik két szülővel is., anélkül, hogy bármelyikük gyermekét hibáztatnák. Számítaniuk kell rá, hogy az ő gyermekeik is hasonló „védekező magatartást” mutatnak, és az önök gyermekeit mondják értelmi szerzőnek.
Próbálják meg – először ki-ki a saját gyermekeivel – megbeszélni, miért találták ezt jó játéknak. Az nem elegendő válasz, hogy a másik gyerek mondta. Egyébként is mit és hogyan mondta.
A fotók tartalma sokat megmutat, miféle meztelenkedés is volt.
A gyermekeket nem szabad „kikérdezni”, csak beszélgetni érdemes a dologról. Szégyen vagy félelem ébresztése egyrészt bizalmatlanságot kelt, másrészt fokozza a téma iránti érdeklődést.
A gyermekekkel való beszélgetés kívánatos formájáról érdemes volna a szülőknek egyetértésre jutni, és abban is, hogy mindegyik családban a megbeszélést követően, lezárják a témát.
A gyerekek nem követtek el bűnt, nem lehet felnőtt mércével mérni őket. Annyit kell tudniuk, hogy tiszteletben kell tartaniuk mind a saját testüket, mind a másik ember testét (intimitását), és ennek határait a ruházat jelenti.
Örömmel venném, ha tájékoztatnának a folytatásról, itt levelezési ro vaton, vagy a
[email protected] e-mail címen.
Sikeres megoldást kívánva:
Léder Rózsa