Útmutató - hogyan kommunikáljunk a szexuális problémákról?

A mindennapi élet központi témájává vált a szexualitás, illetve annak problémái. Ezen problémák megvitatása kellemetlen perceket okozhat mindkét fél számára, függetlenül attól, hogy barátainkkal, családtagjainkkal vagy éppen szakemberekkel beszéljük ezt meg.

Egyszerűbb az ezzel kapcsolatos felvetéseinket magunkban tartani, így számos kényelmetlen szituációtól megkímélhetnénk magunkat és beszélgetőpartnerünket. Ez a magatartás azonban nem kifizetődő, hiszen az információgyűjtéssel számos problémát megelőzhetünk (pl.: a fogamzásgátló nem megfelelő használata nem kívánt terhességhez vezethet, vagy a kondom nem megfelelő használatával különböző, többek közt gombás fertőzéseket kaphatunk el). Egy pár pontban összeszedtem, mik azok a hasznos praktikák, amelyekkel megkönnyíthetjük, gördülékenyebbé tehetjük az orvosainkkal való kommunikációt erről a témáról.

1. Kivel?

Fontos az elején tisztáznunk, hogy szexuális problémáink megvitatása nemcsak az erre szakosodott orvossal (szexológus) lehetséges, hanem az ilyenfajta kérdéseinkkel, panaszainkkal bátran kereshetjük a szakorvosainkat egy kontroll vizsgálat keretében, vagy akár a háziorvosainkat rendelési időn belül.

2. Felkészültség

Segíthet minket a dolgunkban, ha tüneteinket, kérdéseinket előre összeszedjük, mielőtt belépünk a rendelőbe, mivel megilletődöttségünkben hajlamosak vagyunk az információk kihagyására, nehezen értelmezhető átadására. Ha könnyebbséget jelent számunkra nyugodtan készíthetünk jegyzetet, amit átadhatunk az orvosnak, felolvashatjuk neki, vagy esetleg mintegy puskát használhatjuk felvázolásunk során. Ezzel az egyszerű csellel elkerülhetjük társalgásunk során a „kínos csendet”, mivel így célirányossá tehetjük mondandónkat.

Miket tartalmazhat a jegyzet?

• Észlelt működésbeli változások.
• Mióta állnak fenn a tünetek?
• Mik azok a tényezők, amik kiváltják/fokozzák a tüneteket?
• Kérdések (fogamzásgátlóval, közösüléssel kapcsolatban stb.).
• Esetleges életmódbeli változások, amiknek köze lehet a tünetek megjelenéséhez.

Talán az életmódbeli változások állnak leginkább mondandónk középpontjában. Számos változás lehet a háttérben, ami szexuális problémákat válhat ki, például munkahelyi stressz, fáradtság, nem megfelelő étkezés. Szexuális zavarok mögött állhatnak még kóros betegségek (pl. cukorbetegség, prosztatamegnagyobbodás), valamint rossz szokások is (pl. dohányzás). Talán ritkábban fordul elő, de lehet vérnyomáscsökkentő, vagy egyéb gyógyszerek szedése miatt is. Fontos, hogy ebben az esetben nem szabad abbahagyni a gyógyszer szedését, mivel az komolyabb problémákhoz vezethet, hanem lehetőségünk van gyógyszerváltásra, más típusú szerek alkalmazására.

3. Szóhasználat

Gyakran problémát jelent mind jegyzetünk megírásánál, mind mondandónk felvázolásánál, ha olyan szavakat használunk, amelyek jelentése nem egyértelmű számunkra (rigiditás, korai magömlés, meddőség stb.). Ezek a kifejezések ugyanis mást jelenthetnek a szakemberek számára, mint amit valójában át szeretnénk adni. Az ilyen esetek elkerülése könnyen megoldható: kerüljük a konkrét fogalmak használatát (pl.: impotens vagyok), és próbáljuk meg azt kihangsúlyozni, amit észlelünk (pl.: egy ideje merevedési problémáim vannak).

A szóhasználattal kapcsolatban dilemmát szokott okozni a nemi szervek, illetve azok funkcióinak megnevezése. Sokszor előfordul, hogy zavarunkban gyermeknyelvből kiragadott kifejezéseket használunk (pl. „nuni”, „fütyi”), vagy olyan kifejezéseket mondhatunk, amelyek komikus jellemet kölcsönözhetnek („hancúrléc”). A másik véglet, amikor vulgáris szavak sokaságát sorakoztatjuk fel. Könnyűszerrel belátható, hogy ezen kifejezések használatával hitelességét vesztheti mondandónk. Az előbb említett szavak helyett használjunk köznapi, mindenki számára érthető kifejezéseket (pl. „vagina”, „hímvessző”, „közösülés”).

4. Megfelelő alkalom/pillanat megteremtése

Rendszeres fejtörést okoz a páciensek számára, hogy mikor van a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy előhozzuk ezeket a kérdéseket. Szerencsés helyzetben vagyunk, ha az orvosunk rákérdez az általunk félve boncolgatott témára. Ilyenkor nyugodtan elmondhatjuk aggodalmainkat. Sajnos ez nem sokszor valósul meg a gyakorlatban. Lehetőséget biztosít számunkra a vizsgálat végén az orvos által feltett összegző kérdés is („Van esetleg egyéb problémája?”, „Tudok még valamiben segíteni?”). Fel kell készülni arra az eshetőségre is, hogy a kezelőorvosunk nem kérdez rá, nem tesz fel összegző kérdést. Ebben az esetben nekünk kell előállni a témával (”Doktor Úr/Nő lenne még valami. A napokban problémát észleltem … kapcsolatban”)

+1

Ezeken a standard fortélyokon kívül vannak még lehetőségeink arra, hogy komfortosabbá tegyük a társalgást. Sok esetben a vizsgálóban jelen van az asszisztens is, viszont ha számunkra kényelmesebb lenne négyszemközt diskurálni a témakörről, ebben az esetben udvariasan megkérhetjük a jelen lévő asszisztenst, hogy legyen szíves a beszélgetés idejére hagyja el a vizsgálót, vagy az orvostól engedélyt kérhetünk arra, hogy négyszemközt folytathassuk tovább a beszélgetést. Továbbá nagyban hozzájárulhat a ”sikerhez”, ha a testbeszédünkkel is nyugalmat sugárzunk (laza, leengedett vállak, ha lehetőség van rá, ülő helyzetben kommunikáljunk, nem pedig vigyázz állásban).

Ezen pontok figyelemben tartásával, egyfajta útmutatásként használva, elkerülhetjük azokat a problémákat, amelyeket nemtől és kortól függetlenül a leggyakrabban elkövetnek a páciensek.

Ez a cikk is érdekelheti Önt Szex és egészség

(Szerző: Juhász Balázs, orvostanhallgató, Lektorálta: Dr. Babusa Bernadett)