Drogok és veszélyeik: a mefedron

A mefedron, más néven 4-metilmetkatinon vagy 4-MMC, egy szintetikus stimuláns, amely a katinonok vegyületcsoportjába tartozik. A mefedront az elmúlt másfél évtized egyik leggyorsabban terjedő dizájner drogjaként tartják számon, amely sokáig "legális partidrogként" került forgalomba, mielőtt több ország – köztük Magyarország is – betiltotta.

A szer elsőként az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában vált népszerűvé, főként fiatalok körében, majd több halálesetet is összefüggésbe hoztak a mefedronhasználattal. Előállítása jellemzően nem ellenőrzött körülmények között, illegális laboratóriumokban történik, ami jelentősen megnöveli a vele kapcsolatos egészségügyi kockázatokat.

A mefedron használata és hatásamechanizmusa

A mefedron egy centrális idegrendszeri stimuláns, amely fokozza az agy szerotonin-, dopamin- és noradrenalin-aktivitását. Ezt a hármas hatástól a felhasználók éberséget, jókedvet, fokozott energiaszintet és szociális nyitottságot tapasztalnak. Hatásai a kokain, a metamfetamin és az MDMA (extasy) élményének keverékeként írhatók le.

Leggyakoribb alkalmazási módjai a következők:

• orális bevétel (kapszula, tabletta vagy por formájában)
• orrba szippantás (sniffelés)
• injekciós használat – ritkább, de a legsúlyosabb mellékhatásokkal jár

A hatás gyorsan kialakul, különösen az úgynevezett sniffelés esetén, és 30 perctől 1 óráig tart, majd lassan elhalványul. A tapasztalatok szerint a rövid hatástartam miatt sok felhasználó többször ismétli az adagolást egyetlen éjszaka alatt, ami jelentősen növeli a túladagolás kockázatát.

A felhasználók által leggyakrabban jelentett hatások a következők:

• fokozott éberség és figyelem
• eufória
• izgatottság, fokozott aktivitás
• beszédkényszer, társas nyitottság
• fokozott szexuális vágy és teljesítmény
• megnövekedett önbizalom és tettvágy
• csökkent fáradtságérzet
• egyes esetekben szorongáscsökkenés

Ezek a hatások ugyan rövid távon akár pozitívnak is tűnhetnek, de gyorsan helyet adnak negatív testi és pszichés következményeknek, különösen ismételt vagy nagy dózisú használat esetén.

Mellékhatások és szövődmények

A mefedron akut mellékhatásai hasonlítanak más stimulánsokéhoz, ám intenzitásuk és megjelenési arányuk sokszor súlyosabb lehet. A használók jelentős százaléka tapasztalt:

• fokozott verejtékezést
• fejfájást
• szapora szívverést és szívritmuszavart
• hányingert és hányást
• végtagok lehűlését, elszíneződését, melyik a keringési zavar jelei
• izomremegést, fogcsikorgatást
• alvászavart és kimerültséget
• szorongásos rohamokat, pánikot, paranoiát
• egyes esetekben hallucinációkat és rövid pszichotikus epizódokat

A pszichés mellékhatások közül különösen veszélyes a paranoia, amely gyakran jár együtt bizalmatlansággal, üldöztetéses téveszmékkel. Ezt az állapotot tovább súlyosbítja az alvásmegvonás, amely több napon át tartó használat során gyakori.

A függőség és hosszú távú hatások

A mefedron erősen addiktív szer, a rövid és intenzív hatás miatt a felhasználók könnyen hajlamosak újra és újra használni, sokszor már az első élményt követően.

A szer pszichés függőséget alakít ki, amit a következők jellemeznek:

• kontrollvesztés az adagolás felett
• gyakori visszaesés a kísérletezett abbahagyás után
• erős sóvárgás
• fokozódó ingerlékenység, frusztráció használat nélkül
• társas és munkahelyi problémák, marginalizálódás

A megvonási tünetek között szerepelhet:

• levertség, depresszív hangulat
• alvászavar, álmatlanság
• étvágytalanság vagy épp falásrohamok
• nyugtalanság, ingerlékenység

Mennyire veszélyes a mefedron?

A mefedron egyik legnagyobb veszélye, hogy sosem fejlesztették gyógyászati célokra – ellentétben például a metamfetaminnal vagy a metadonnal –, így nincsenek megbízható toxikológiai vagy farmakológiai adatok róla. Gyakran illegális laboratóriumokban állítják elő, és a készítmények összetétele jelentősen eltérhet, akár egyazon név alatt is. Ez fokozza a túladagolás és az ismeretlen interakciók kockázatát.

Egyes jelentések szerint a szer akut szívleállást, agyödémát, vagy végzetes hőkimerülést is okozhatott. Mivel a hatás gyorsan elmúlik, sokan újrahasználják, így megnő a túladagolás valószínűsége.

Mi a különbség a mefedron és a metadon között?

Fontos tisztázni, hogy a mefedron és a metadon teljesen eltérő szereket jelentenek. A metadon egy szintetikus opioid, amit gyógyszerként fájdalomcsillapításra és heroinfüggők fenntartó kezelésére használnak. A mefedron viszont egy serkentő hatású partidrog, melynek nincs orvosi felhasználása, és amelyet kizárólag rekreációs céllal alkalmaznak. A két szer tehát hatásmechanizmusában, felhasználási céljában és veszélyeiben is eltér egymástól.

Összegzés

A mefedron használata az utóbbi években kissé háttérbe szorult a dizájner drogok gyors ütemű változása miatt, ám veszélyei továbbra is valósak. A szer jellemzően fiatal, bulizó közösségekben jelenik meg, ahol a társas nyomás és a kíváncsiság könnyen elnyomhatja az óvatosságot.

Mivel a mefedron nem ártalmatlan "buliszer", hanem potenciálisan halálos pszichoaktív anyag, fontos a hiteles tájékoztatás és a korai prevenció. A szerhasználat mögötti okok (például a feszültség, a magány és az önértékelési zavarok) felismerése és kezelése legalább annyira fontos, mint maga az információ a drogokról. Az egészségügyi, oktatási és szociális intézmények közös felelőssége, hogy a fiatalok ne csak veszélyt, hanem alternatívát és kapaszkodót is lássanak a világban.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus