Pezsgődugó-sérülés, másodlagos glaukóma, vakság

A szilveszter az emberek jelentős részének nagy mulatság, sok olyan, a hétköznapi életben nem végzett tevékenységgel, mint a pezsgőbontás és a legális vagy illegális tűzijátékok alkalmazása. Ezen tevékenységek típusos okai a Szilveszter-napi tompa szemsérüléseknek.

Mit jelent a szem tompa sérülése?

A szemgolyó tompa sérülésének az olyan jelentős mechanikai sérülést (ütést) nevezzük, amely nem repeszti meg a szemgolyót, ugyanakkor a szemgolyó belsejére jelentős mechanikai hatást gyakorol. Ez azon alapul, hogy a nagy átmeneti erőbehatás megváltoztatja a szemgolyó alakját, a benne levő folyadék jellegű szövetek pedig elsődleges és másodlagos sérüléseket okozhatnak az elülső szemcsarnokban, valamint az ideghártyában. Ilyenkor közvetlen hatásként a szemnyomás hirtelen megnövekedhet, részben az ütés során megduzzadt (ödémássá vált) csarnokvíz-elvezető utak elégtelen működése, részben a sérülés okozta kisebb-nagyobb szemen belüli bevérzés miatt. Az ilyen sérülések fájdalmasak, átmeneti látásromlással járnak, és a beteg általában szemorvoshoz fordul. Sokszor osztályos felvétel is szükséges a heveny traumás állapot rendezéséhez. A rendezés azonban nem jelenti azt önmagában, hogy a sérülés hosszú távú következményeivel már nem kell számolni.

A tompa szemsérülés hosszú távú következményei

A tompa szemsérülés elsődleges ellátása általában szemorvosi osztályon történik, és vérzésfelszívó kezelésből, ödémacsökkentésből és szteroid adásból áll. Ezzel a legtöbb esetben a korábban egészséges szemen megszüntethető a szem belső bevérzése, a szemnyomás jelentős átmeneti megemelkedése pedig visszafordítható. Ha a retina, azaz az ideghártya nem sérült mechanikailag, akkor a beteg néhány napos vagy egy-két hetes kezelést követően visszanyeri látását, panaszmentessé válik, és azt hiheti, hogy ez a kellemetlen történet véget is ért. Legfeljebb majd legközelebb jobban vigyáz a pezsgőnyitáskor. Az esetek jelentős részében azonban késői károsodások is kialakulnak. Ezek fájdalmatlanok, nem jelentkeznek észrevehetően a betegek számára. Pusztán néhány év vagy évtized után észleli az illető, hogy azon a szemén, melyen lényegesen korábban egyszer egy olyan tompa szemsérülést szenvedett el, amiről már meg is feledkezett, elvesztette a látását.

Hogyan lehetséges ez? A szem tompa sérülései nem csak elsődleges károsodásokkal járnak, melyekről már beszéltünk. A csarnokvíz-kivezető rendszer, ami az átlátszó szaruhártya és a fehér ínhártya belső határán helyezkedik el, a mechanikai sérülés következtében nagyon gyakran bereped. Ez a berepedés hegszövet képződésével meggyógyul, hasonlóan ahhoz, ahogy a bőrfelszínen egy-egy nagyobb vágás, mechanikai szövetsérülés és égés után gyógyulás következik be. A hegszövettel érintett terület azonban a csarnokvíz áteresztő képességét véglegesen elveszíti, hiszen a heges szövet a folyadék számára átjárhatatlanná válik. A folyamat ezzel nem ér véget, és a hegszövet lassan a csarnokvíz-elvezető rendszer nagy részére vagy akár egészére is kiterjed. Ehhez évek, évtizedek kellenek.

A szemnyomás eleinte nem változik meg, hiszen a meglévő és még működő elvezető rendszer a megfelelő csarnokvíz-elvezetést hosszú ideig biztosítja. Azonban, amikor a hegesedés már a területnek körülbelül a felét érinti, a maradék félkörív mentén az elvezető rendszer a túláramlás miatt kezd eldugulni. A csarnokvízben apró szemcsék, vörösvértestek, fehérjék helyezkednek el. Ezek, ha a szűrőrendszerben túlzottan kevés felszínen áramolnak át, képesek lassacskán eldugaszolni a szűrőrendszert. Eközben a hegesedés is tovább terjedhet. Mindez, mivel fokozatos változásról van szó, nem okoz fájdalmat és szubjektív panaszt. A megemelkedő szemnyomás pedig másodlagos módon tönkreteszi a látóidegben futó idegrostokat, és elpusztítja a hozzájuk tartozó idegsejteket, azaz másodlagos glaukóma alakul ki.

A másodlagos glaukóma, hasonlóan az elsődlegeshez, nem visszafordítható abban az értelemben, hogy az elveszített idegrostok, idegsejtek és a hozzájuk tartozó látás, látótér már nem állítható vissza. A szemnyomás műtéti vagy nem műtéti csökkentésével azonban az állapot a további romlás szempontjából uralható lehet. Nem mindegy azonban, hogy mennyi maradék látást lehet megtartani. Ha a beteg a sérülés után rendszeresen, minden évben kellő minőségű szemorvosi vizsgálaton vesz részt (ahol aktívan keresik a másodlagos glaukóma megjelenését, még akkor is, ha az első években ez nem mutatkozik klinikailag értelmezhető mértékben), a betegség fellépésekor a megtartható látás nagyon sok.

Ha azonban valaki nem jár ilyen módon korrekt szemorvosi ellenőrzésre, akkor panaszát önmaga csak akkor észleli, amikor véletlenül becsukja a másik szemét, esetleg valamilyen oknál fogva a szemek működését külön-külön kell vizsgálni egy orvosi vizsgálat során. Ilyenkor a még megtartható látás nagyon kevés lehet, és elképzelhető, hogy a hasznos látás már el is veszett. A lassú változást (látásromlást) ugyanis nem vesszük észre, hiszen fájdalmatlan, és a másik egészséges szem a hétköznapi élet látási igényeit biztosíthatja. Viszont ilyen esetben különösen súlyos élethelyzet jön létre akkor, ha a jól látó egészséges oldal is sérülést szenved el. Ha ekkor derül ki, hogy a másik oldal krónikusan elveszítette hasznos látásának jelentős részét, az érintett személy helyzete igencsak reménytelenné válhat.

A fentiek alapján – mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája – a tompa szemsérülést követően és különösen a pezsgődugó-sérülések és hasonló traumák után, a látszólagos elsődleges gyógyulást követően a betegség nem feltétlenül múlik el. Mindenképpen szükséges a hozzáértő, glaukóma fókuszú éves ellenőrzés, hiszen a másodlagos károsodások lassan alakulnak ki, sokáig észrevétlenek lehetnek, és ha nem kezdik meg a kezelésüket időben, a látás vissza nem fordítható elvesztését okozhatják.

Szemészeti Központ - Professzor Dr. Holló Gábor, glaukóma specialista