Hójárás: sportág vagy közlekedési forma?
megjelent:
Mi is a hójárás? Lényegében nem más, mint egy 6000 éves múltra visszatekintő, egyszerű közlekedési forma, amely a kijutást, túlélést szolgálta. Mára azonban sportággá alakult.
A kietlen, méteres hóval borított rónaságban bizony nem lehetett könnyű közlekedni. A csizmában, cipőben megtett lépések minduntalan belesüppesztették a lábat a szűz hóba. Erre fejlesztette ki az ember a cipő megszélesítésének, hosszabbításának is tekinthető hótalpat. A hótalpak a kietlen területek benépesítéséhez is hozzájárultak, hiszen jelentősen megkönnyítette a közlekedést. Később az I. és II. világháború idején is nagy hasznát vették a felderítő osztagok, akiknek az Alpok havas gerincén kellett áthaladniuk. Azonban a hótalpak népeszűsége Byrd Admirálisnak köszönhető, aki ennek a speciális lábbelinek segítségével jutott el a Déli-sarkra.
Mára a hójárás extrémsporttá alakult
Mára a hójárást – angolul snow shoeing – extrém sportnak tekintik nem véletlenül, hiszen a mindennapoktól szinte teljesen izolált helyekre visznek el a hótalpak. Nem beszélve az extrém sízőkről és snowboardosokról, akik a hótalpak segítségével igazán extrém, meghódítatlan területekre tudnak eljutni, ahová már csak helikopterrel vagy hómobillal lehetne. Mi jellemző a hótalpakra? Nem nagy a súlyuk, ezért viszonylag könnyen lehet bennük közlekedni, emellett alsó felszínükön "karmokkal" rendelkeznek, amelyek belemélyednek a hóösvénybe és megakadályozzák a csúszást, amelynek főleg az emelkedőkön lehet nagy hasznát venni.
A hótalpas versenyek megrendezését a nyolcvanas években kezdték. Az elmúlt 20-30 év alatt az erőpróbák száma meredeken emelkedett, manapság évente több száz hótalpas megmérettetést bonyolítanak le. Nem csak a verseny kedvéért, hanem a havas táj, a szűz hó nyújtotta élményért is egyre többen hódolnak ennek a kevésbé népszerű sportágnak. Különösen a túrázni szeretőket vonzza a hótalpazás, akik szeretik az érintetlen tájat meghódítani, utat vágni egy-egy kietlen hófödte területen. A túrázás során azonban a hegyi vezető feladata csapást vágni a friss, szűz hóban, letaposni és összetömöríteni, mindez nem egyszerű folyamat. Jóval több energiát is igényel, mint a kitaposott útvonalon lépkedés.
Kiváló kardio edzés
A hójárásnak igen magas az energiaigénye, amely viszont tág határok között változik. Óránként 400-1000 kalóriát is igényelhet a szervezet. A gyaloglás meglehetősen alacsony intenzitáson történik, viszont hosszan – több órán át - tart, ezért az energiát az elraktározott zsírokból szerezzük. Mindezen tulajdonságai miatt méltán egészítheti ki a fogyókúrás programokat. Az ízületekre jutó minimális erő, illetve a lassú, megfontolt lépések miatt alkalmas edzésprogramot adhat a sérülések utáni rehabilitációhoz is.
Csak óvatosan
Az extrém környezeti feltételek, a hideg levegő azonban fokozza a kiszáradás és kimerülés kockázatát, ezért különösen fontos a megfelelő ruházatról és a folyadékpótlásról gondoskodni. A fület, kéz és láb ujjait, valamint az ízületeket kesztyű, sál, sapka, térdvédő viseléssel óvni kell a széltől, emellett célszerű rétegesen öltözködni és nedvszívó ruhát viselni. A légzéssel, párologtatással sok (óránként kb. 1-2dl) folyadékot vesztünk, ezért biztosítani kell a folyamatos folyadékpótlást. A hóról felverődő vakító sugarakkal szemben UV-szűrős napszemüveget célszerű viselni és a bőrt fényvédő krémmel védeni.
