A pszichoanalitikus terápia - Miben tér el a pszichoterápia általános fogalmától?

A „pszichoterápia” kifejezéssel ma már sokféle lelki kezelési módszert jelölünk. Ezek közé tartozik a kognitív viselkedésterápia, a családterápia vagy a humanisztikus megközelítések, és ide sorolható a pszichoanalitikus terápia is. Utóbbi azonban egy sajátos szemléletet képvisel, amely több ponton eltér az általános értelemben vett pszichoterápiától.

Az alábbiakban áttekintjük, mit jelent pontosan a pszichoterápia, mi a pszichoanalitikus terápia lényege, és miben különbözik a kettő egymástól.

Mi a pszichoterápia?

A pszichoterápia gyűjtőfogalom: minden olyan tudományosan megalapozott módszert magában foglal, amely pszichológiai eszközökkel segít a lelki problémák kezelésében.

Célja lehet:

• pszichés tünetek (például szorongás, depresszió) csökkentése - részletesen: Milyen problémákra jó a pszichoterápia?
• életminőség javítása
• megküzdési stratégiák fejlesztése
• kapcsolati problémák rendezése

A pszichoterápiák különböző elméleti háttérre épülnek. A legismertebb irányzatok közé tartoznak:

• a kognitív viselkedésterápia (CBT)
• a humanisztikus és személyközpontú terápiák
• a rendszerszemléletű (pl. családterápia) megközelítések
• a pszichodinamikus terápiák

Ezek közös jellemzője, hogy strukturált keretek között, a terapeuta és a páciens együttműködésére építve zajlanak.

Mi a pszichoanalitikus terápia?

A pszichoanalitikus terápia a pszichodinamikus irányzatok közé tartozik, és Sigmund Freud munkásságából fejlődött ki.

A megközelítés alapfeltevése szerint viselkedésünket és érzelmeinket nagyrészt olyan tudattalan folyamatok alakítják, amelyekhez közvetlenül nem férünk hozzá. Ez azt jelenti, hogy reakcióink, döntéseink és kapcsolataink hátterében gyakran olyan belső mozgatórugók állnak, amelyeknek nem vagyunk teljesen tudatában.

E szemlélet szerint a jelenlegi problémák sok esetben korai életeseményekből és korai kapcsolati tapasztalatokból erednek, különösen a gyermekkor fontos kötődési élményeiből. Ezek a tapasztalatok mintázatokat hoznak létre, amelyek később, felnőttkorban is befolyásolják, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és másokhoz.

A pszichoanalitikus elmélet azt is hangsúlyozza, hogy működésünket gyakran belső, egymásnak ellentmondó késztetések és konfliktusok határozzák meg. Ezek a konfliktusok sokszor nem tudatosak, mégis hatással vannak érzelmi állapotainkra, viselkedésünkre és döntéseinkre. A terápia egyik célja éppen ezeknek a rejtett összefüggéseknek a felismerése és megértése.

A terápia központi elemei:

• szabad asszociáció - a páciens szabadon beszél gondolatairól
• áttétel - a páciens korábbi kapcsolati mintákat vetít a terapeutára
• ellenáttétel - a terapeuta reakciói a páciensre
• értelmezés - a terapeuta segít tudatosítani a rejtett összefüggéseket

A cél nem csupán a tünetek enyhítése, hanem mélyebb önismeret és tartós személyiségváltozás elérése.

Miben különbözik a pszichoanalitikus terápia a pszichoterápiától?

Célok

A legtöbb pszichoterápia elsősorban a tünetek csökkentésére és a mindennapi működés javítására fókuszál.

A pszichoanalitikus terápia ezzel szemben:

• a személyiség mélyebb rétegeit célozza
• hosszú távú, strukturális változást kíván elérni
• az önismeret elmélyítésére törekszik

Időtartam és intenzitás

A különbség gyakran a terápiás keretekben is megjelenik. Sok pszichoterápia rövid- vagy középtávú (néhány hónap), ezzel szemben a pszichoanalitikus terápia általában hosszú távú, akár több évig is tarthat. Az ülések gyakorisága is nagyobb lehet, heti több alkalom.

Módszerek

A különböző terápiák eltérő eszközöket használnak. Például a kognitív viselkedésterápia konkrét technikákkal dolgozik (gondolatok átkeretezése, viselkedéses gyakorlatok). A pszichoanalitikus terápia inkább feltáró jellegű: beszélgetésre épít, a tudattalan tartalmak felszínre hozását célozza, a terapeuta értelmezésekkel segít összefüggéseket találni.

Elméleti háttér

A pszichoterápia különböző irányzatai eltérő elméleteken alapulnak. A pszichoanalitikus megközelítés sajátossága, hogy mélylélektani modellre épül, hangsúlyozza a tudattalan működést, nagy jelentőséget tulajdonít a korai kapcsolati tapasztalatoknak.

A terápiás kapcsolat szerepe

Minden pszichoterápiában fontos a terapeuta és a páciens kapcsolata, de a pszichoanalitikus terápiában ez különösen központi szerepet kap. Itt a kapcsolat nem csak „eszköz”, hanem maga a változás egyik fő színtere, lehetőséget ad arra, hogy a páciens újraélje és megértse korábbi kapcsolati mintáit.

Mit mondanak a kutatások?

A pszichoanalitikus és pszichodinamikus terápiák hatékonyságát számos vizsgálat elemezte az elmúlt évtizedekben. Az eredmények alapján ezek a módszerek többféle pszichés zavar esetén is hatékonynak bizonyultak, beleértve a depressziót, a szorongásos problémákat és egyes személyiségzavarokat.

Különösen érdekes megállapítás, hogy a hosszú távú pszichoanalitikus terápiák hatása sok esetben nemcsak fennmarad a kezelés befejezése után, hanem idővel tovább erősödhet. Ez arra utal, hogy a terápia során elsajátított önismereti és érzelmi feldolgozási képességek később is működésben maradnak.

Ugyanakkor a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a különböző terápiás módszerek összehasonlítása nem egyszerű. A vizsgálatok módszertani különbségei, valamint az egyéni tényezők, például a páciens személyisége vagy motivációja jelentősen befolyásolhatják az eredményeket.

Mikor lehet különösen hasznos?

A pszichoanalitikus terápia nem minden esetben első választás, de bizonyos helyzetekben kifejezetten előnyös lehet. Ilyen például, ha valaki visszatérő, nehezen érthető problémákkal küzd, vagy ha a tünetek mögött mélyebb, régóta fennálló mintázatok sejthetők.

Szintén hasznos lehet azok számára, akik nemcsak tüneti javulást szeretnének elérni, hanem jobban meg akarják érteni saját működésüket, kapcsolataikat és érzelmi reakcióikat.

Összegzés

A pszichoterápia egy sokszínű terület, amely különböző módszereket foglal magában. A pszichoanalitikus terápia ezen belül egy olyan megközelítés, amely a tudattalan folyamatok feltárására és a személyiség mélyebb megértésére helyezi a hangsúlyt.

A legfontosabb különbség talán abban ragadható meg, hogy míg sok terápia a jelen problémáira és azok gyorsabb kezelésére koncentrál, addig a pszichoanalitikus megközelítés a múlt és a belső működés feltárásán keresztül törekszik tartós változás elérésére.

Szerző: Sinkó Eszter viselkedéselemző, tudományos munkatárs
Forrás: Mentis Pszichológiai Központ
Pszichológiai szolgáltatások Budapesten és Online
Weboldal: mentis.hu

Felhasznált források:

• Blatt, S. J., & Shahar, G. (2004). Psychoanalysis—with whom, for what, and how? Journal of the American Psychoanalytic Association, 52(2), 393–447.
• Busch, F. N., & Milrod, B. L. (2009). The efficacy of psychoanalytic psychotherapy for panic disorder. American Journal of Psychiatry.
• de Maat, S., de Jonghe, F., Schoevers, R., & Dekker, J. (2009). The effectiveness of long-term psychoanalytic therapy. Harvard Review of Psychiatry, 17(1), 1–23.
• Fonagy, P., Roth, A., & Higgitt, A. (2005). Psychodynamic psychotherapies: Evidence-based practice. World Psychiatry
• Gaskin, C. (2016). The effectiveness of psychoanalysis and psychoanalytic psychotherapy.
• Leichsenring, F. (2005). Are psychodynamic and psychoanalytic therapies effective? International Journal of Psychoanalysis, 86, 841–868.
• Smit, Y., Huibers, M. J. H., Ioannidis, J. P. A., & van Dyck, R. (2012). The effectiveness of long-term psychoanalytic psychotherapy. Clinical Psychology Review, 32(2), 81–92.
• Woll, C. F. J., & Schönbrodt, F. D. (2019). Meta-analytic evidence for long-term psychoanalytic psychotherapy. European Psychologist.
• Valbak, K. (2004). Suitability for psychoanalytic psychotherapy. Acta Psychiatrica Scandinavica, 109(3), 164–177.