Mi az a családállítás, és hogyan zajlik?
megjelent:
A családállítás nem számít hivatalos pszichoterápiás módszernek, jelenleg áltudománynak minősül. Segíthet ugyan bizonyos problémák megoldásához közelebb jutni, lehetnek azonban rejtett veszélyei is. Fontos ezzel tisztában lenni, mielőtt kipróbálná ezt a módszert, és legyen körültekintő a segítő kiválasztása terén is!
Családállítás - A téma cikkei |
| 2/1 Mi az a családállítás, és hogyan zajlik? 2/2 A családállítással kezelhető problémák, és a családállítás kritikái |
Általában nehéznek tűnő pszichés problémák is könnyen megoldhatók jól ismert pszichoterápiás módszerekkel. Még akkor is, ha a terápiás munka időbe telik, gyakran az első módszerrel, amelyet a terapeuta alkalmasnak tart, gyógyulás érhető el. Néha azonban egyik módszer a másik után is kudarcot vall, és azon töprenghetünk, vajon sikerül-e valaha is megoldani a pszichés problémáinkat.
A családállítás egy olyan alternatív terápiás megközelítés, amelynek célja a családi kapcsolatok rejtett dinamikáinak feltárása annak érdekében, hogy kezelni lehessen azokat a stresszt okozó tényezőket, amelyek befolyásolják ezeket a kapcsolatokat.
A családállítás – bár nem minősül pszichoterápiás módszernek – egyfajta terápia, amely azon az elgondoláson alapul, hogy a problémák generációkon át hatva az „itt és mostban” okoznak stresszt. Ha érzéseinket és észleléseinket a módszer segítségével vizsgáljuk, a családállítás gyakorlata segítségével megtalálhatjuk a problémáink okát, és megoldhatjuk azokat, kitörve a szenvedést okozó családi mintákból. A családállítás olyan megközelítést kínál, amely segíthet, ha úgy tűnik, semmi más nem fog.
| A családállítás története |
| Ezt az alternatív megközelítést Bert Hellinger német pszichoterapeuta dolgozta ki az 1990-es évek közepén. Hellinger katolikus pap volt, aki elhagyta a papságot, hogy pszichoterapeuta legyen. A családállítás a családterapeutai munkájából és a családi kötelékekben rejlő pozitív és negatív energiába vetett hitéből fejlődött ki. A családok közel 50 éves tanulmányozása és kezelése nyomán – többek között misszionáriusként a dél-afrikai zulu néppel együtt dolgozva – megfigyelte a mentális egészséggel kapcsolatos aggodalmak, betegségek, negatív érzelmek és a családon belüli potenciálisan destruktív viselkedésmintákat, és azt állította, hogy az egyének öntudatlanul „elfogadják” ezeket az aggodalmakat, hogy segítsenek a többi családtagnak mindezekkel megbirkózni. A családállítás hívei úgy vélik, hogy ez a módszer kevésbé korlátozó, mint a többi terápiás módszer, és támogatják azt, hogy az emberek különböző perspektívákat, és alternatív megoldásokat lássanak egyes helyzetekben. Ez a terápiás megközelítés számos más módszerből merít, beleértve a Gestalt-terápiát, a pszichoanalízist, Virginia Satir családszobrászatát, a pszichodinamikus terápiát, hipnoterápiát, szisztémás családterápiát és a zulu hiedelmeket is. |
A családállítás elmélete és gyakorlata
A családállítás rendszerint – nem rokon személyekből álló – csoportos formában zajlik.
Egy tipikus családállításos foglalkozáson van egy kereső, egy segítő és esetleg más résztvevők is. A kereső az az egyén, aki azért jön, hogy megoldjon egy problémát. A facilitátor/segítő az a terapeuta, aki irányítja a családállítás menetét. A többi résztvevő egymással nem rokon emberek, akik szintén lehetnek keresők egy ismételt családállításnál, egyébként a csoport tagjai a nehézséget vagy aggodalmat megfogalmazó személy vagy pár családtagjait képviselhetik.
A probléma megoldását kereső személy vagy a csoportsegítő választja ki ezeket a képviselőket, egy személyt is kiválasztva a kereső helyére a befejezéshez.
A problémahozó nagyon röviden elmondja a segítőnek, hogy mi a problémája, de nem magyarázza el részletesen, és nem nevez meg okot sem, aztán leül és figyel.
A családállítás hívei úgy gondolják, hogy más egyének „használata” a család egyes tagjainak megszemélyesítésére megvilágíthatja a családon belüli diszharmóniát, és a családtagként szerepelő egyének képesek érezni és megtapasztalni annak a személynek az érzelmeit, akinek a szerepét felvállalták. Hellinger, a családállítás kidolgozója morfogenetikus mezőnek nevezi ezt a kapcsolódási érzést, amelyet a csoport tagjai állítólag telepatikusan éreznek.
Noha a képviselők nagyon keveset beszélnek, a folyamatból eredő tudás érzése állítólag minden résztvevő számára nyilvánvaló. A kérdéssel érkező személy kívülről figyel, hogy új perspektívát nyerjen a helyzetéről. A konstelláció egyik tagja sem ismeri a problémahozót, vagy nincs tisztában a kereső által felvetett mögöttes problémákkal, de gyakran beszámolnak bizonyos érzelmek és érzések tudatáról, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az egyén helyzetéhez. A segítő megkérheti a tagokat, hogy magyarázzák el, mit éreznek, különösen a család többi tagjával való kapcsolatukat illetően. Ez rávilágíthat bizonyos érzelmekre és kapcsolati vonatkozásokra, amelyek egyértelműen a tárgyalt témához köthetők.
Előfordulhat, hogy a kialakult megoldás nem egyértelmű a problémát előterjesztő személy számára. A segítő addig módosítja az elrendezést, amíg a kereső úgy nem érzi, hogy ez „helyes”. Eltarthat egy ideig, amíg megérzi az egyes felvett helyzetek igazságát vagy hamisságát. Amikor a kereső elfogad egy családfelállítást, az érzelmek szintjén kapcsolatba lép vele, majd gondolkodik. Ez segít a keresőnek azonosítani aktuális problémája forrását.
Ekkor a facilitátor javasol egy mondatot a csoport minden résztvevőjének. A kereső elfoglalja a helyét a családi konstellációban, és mindenki elmondja a saját mondatát. Ismételten, ha a javaslat nem igaz számukra, a segítő újra próbálkozhat.
A családállítás gyakorlatának befejezése után a kereső, miután megismerte aktuális problémájának forrását, „visszamegy az életébe”, hogy többet tudjon meg a kérdéses témához kapcsolódó személyről (vagy múltjának egy részéről). Ha az egyén még életben van, közvetlenül kapcsolatba léphet vele, hogy az így kialakult érzelmi kapcsolat gyógyulást hozzon a problémájára. Ha az egyén elhunyt vagy más okból nem elérhető, a kereső más módokat kereshet, hogy megismerje a múltban történteket vagy azt, hogy mit képviselhetett az illető, hogy megoldhassa az elhúzódó ősi problémákat.
A családállítás formái
A családállítás rendszerint csoportos formában zajlik, de egyéni tanácsadási ülések is vannak. Mindkettő hatásos lehet, de mindegyikhez különböző alkalmazott módszerekre van szükség.
A csoportos alkalmakon a csoport tagjai felváltva lehetnek a problémahozók/ keresők és résztvevők is.
Az egyéni tanácsadás során a családállítás gyakran képzelőerőt igényel, mivel nincs más résztvevő, aki a különböző csoporttagok szerepét betöltené. A terapeuta felkérheti Önt, hogy képzeljen el egy olyan helyzetet, amikor kapcsolatba kerül egy kirekesztett családtaggal, vagy ahol kapcsolatba lép a család többi tagjával, ha Ön a kirekesztett.
| Fontos fogalmak a családállításban |
| A trauma többgenerációs hatása=a hosszú távú hatás: A családállítás szerint bármi is történt egy családban, az kihatással van arra, ahogyan gondolkodunk, érzünk és viselkedünk. Egy egyén gyásza, félelme vagy haragja pedig az egész családra hatással lehet. Mivel a családi rendszer a morfogenetikus mezőben kapcsolódik össze – amiről a következőkben lesz szó –, ezért a család minden tagja érezheti azoknak a dolgoknak a hatását, amelyek előttük az egyes családtagokkal történtek. Morfogenetikus mező: A morfogenetikus mező a családállítás szerint egy energiamező, amely egy csoport emlékeit és sajátos energiáit tartalmazza. Ez a csoport lehet egy család, egy közösség, egy ország vagy akár a világ teljes lakossága. Mivel ez az energiamező tartalmazza a csoport összes tudását, segíthet megérteni problémáink forrását, még akkor is, ha senki nem mondta el nekünk a tényeket, és egyfajta kezelési formaként szolgálhat a mögöttes problémákra, amelyekkel az egyén szembesülhet. A szeretet parancsai: Hellinger szerint a szeretet két legfontosabb és legalapvetőbb rendje az, hogy (1) egy csoporton belül mindenkinek azonos jogai vannak az összetartozásra, arra, hogy mindig oda tartozzon és (2) mindenkinek, aki a csoporthoz tartozik, meg kell adni a neki megfelelő, jogos helyet. Kizárt családtagok: Azt gondolhatjuk, hogy egy család soha nem zárna ki egy családtagot sem a soraiból, de sajnos ez nagyon gyakran és többféle formában is megtörténik. A családállításban a kirekesztettekről azt gondolják, hogy hatással vannak a többi családtagra, még akkor is, ha a család már nem érintkezik velük. Néhány példa a kizárt családtagokra:
Ezek a kirekesztett családtagok továbbra is hatással lehetnek a többi családtagra. Ha a háztartásban egy másik személy átveszi a helyüket, ez a személy gyakran átveszi és tovább viszi a kirekesztett érzelmi küzdelmeit, függőségeit vagy akár testi betegségeit is. Ösztön a kötődésre: A családállítás ezt a törekvést azonosítja a legnagyobb befolyásoló tényezőként a családi kapcsolatainkban. Ha valaki úgy érzi, hogy nem tartozik a családhoz, mindent meg fog tenni azért, hogy elnyerje az összetartozás érzését. Rejtett lojalitás: Egy családon belül mindannyian lojálisak (hűségesek) vagyunk. A családállítás elmélete szerint néha lojálisak lehetünk olyan családtagokhoz is, akik már jóval előttünk haltak meg, vagy olyan családtagokhoz is, akikkel az előző generációkból még soha nem találkoztunk. Ezek a rejtett lojalitások és kapcsolatok arra késztethetnek bennünket, hogy olyan mintákat kövessünk, olyan szokásokat alakítsunk ki, akár olyan egészségtelen döntéseket hozzunk, amelyeket a rendelkezésünkre álló tényszerű információk alapján ésszerűen nem értünk, nem tudunk megmagyarázni. A családállítás segíthet megértenünk, hogy ezek a lojalitások hogyan hajtanak bennünket, így eltérő döntéseket hozhatunk, mint elődeink, ezáltal elkerülhetünk potenciálisan traumatikus eseményeket. |
Tovább A családállítással kezelhető problémák, és a családállítás kritikái
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Family Constellations (GoodTherapy); History And Methods Of Family Constellation Therapy | Constellations And Healing (BetterHelp)
